A tordai csatában részt vevő magyar erők
A m. kir. (nagyváradi vagy felső-erdélyi) 25. gyaloghadosztály parancsnoka a tordai csata idején vitéz gesztenyesi Hollósy-Kuthy László (1896. Buziásfürdő – 1979. Székesfehér-vár) vezérőrnagy volt. 1944. július 10-én nevezték ki, de beosztását csak augusztus elején vette át. Július 1-től 29-i sebesüléséig vitéz Kozma István (1896. Csíkszereda – 1951. Budapest) vezérőrnagy helyettesítette mint megbízott hadosztályparancsnok. Október 8-án Hollósy-Kuthyt visszavezényelték az 1. hadsereghez a III. hadtest parancsnokságának átvételére, a 25. hadosztály vezetését Kalkó Gyula (1898. Kisbér – 1945. Foksány) vezérkari ezredes, a hadosztály addigi gyalogsági parancsnoka vette át, aki október 16-tól a hadosztály megbízott parancsnoka volt négy napig. 20-án parancsnokká Horváth Ferenc vezérőrnagyot (1898. Brassó – 1971. Stuttgart) nevezték ki. A hadosztály vezérkari főnökévé szeptember 1-jével vitéz Adonyi-Naredy Ferenc (1902. Eperjes – 1995. Graz) vezérkari őrnagyot nevezték ki, aki 2-án át is vette beosztását.
A 25. hadosztály a tordai csata idején három gyalogezredből állt: 1. (budapesti), 25. (nagyváradi), 26. (kolozsvári). A háromzászlóaljas ezredek parancsnokai Kelety Lipót (1895. Lacunás – ?), Böszörményi Géza (1899. Mezőbánd – 1944. Torda) és Bartosie-wicz László (1897. Korlátkő – ?) ezredesek voltak. Mindhárom ezrednek megvolt az aknavető- és az utászszázada, a huszár-, az árkász- és a távbeszélőszakasza. A gyalogzászlóaljak rendelkeztek 1943-as hadrendben előírt mindhárom puskás-, illetve egy nehézfegyverszázadukkal, az utóbbi kötelékében aknavető-, páncéltörő ágyús- és géppus-kásszakasszal, valamint közvetlen távbeszélőszakasszal. Az ezredközvetlenek közül hiányzott előírt páncéltörő ágyússzázad. Ezredenként szerveztek egy-egy ún. riadószázadot, ami gyalogos alakulat volt. A gyalogzászlóaljaknál (1/I., 1/II., 1/III., 25/I., 25/II., 25/III., 26/I., 26/II., 26/III.) hiány szervezetileg nem mutatkozott, de annyiban eltértek az 1943-as hadrendtől, hogy a páncéltörő ágyússzakaszt bevonták a nehézfegyverszázadba. A gyalogsághoz tartozott a 25. hadosztály alárendeltségébe szeptember 14-én belépett 1. tábori gyalog-pótezred, amely csak egy (három puskásszázadot számláló) zászlóaljjal bírt.
A 25. hadosztályba tartozott a 25. felderítőosztály, egy kétszakaszos gépkocsizó lövészszázaddal, egy kerékpárosszázaddal, egy gépkocsizó aknavető- és egy távbeszélő-szakasszal. Az 1943-as hadrendhez képest hiányzott a páncélgépkocsi-század, ehelyett 161szervezték a gépkocsizó lövésszázadot, de csak 1944. október 10. után, már a visszavonulás során, a 2. páncéloshadosztálytól átvett csapatrészekből. A hadosztály fennmaradt hadrendi összefoglalójában nem található meg az 1943-ban az osztály számára előírt huszárszázad, árkászszakasz, valamint a gépvontatású páncéltörő ágyússzakasz. Siegler Egon (akkor főhadnagyként a kerékpárosszázad parancsnoka) szerint a huszárszázad (parancsnoka báró Stipsich Károly százados, majd Lázár Béla hadnagy) az októberi visszavonulásig megvolt, s 10-e körül semmisült meg. A tordai csata idején még az ara-nyosgyéresi hídfőben, majd az Aranyostól keletre fekvő hegyekben (például az Akasztófa-hegy lejtőin) harcolt, a kerékpárosszázad közvetlen szomszédjaként. Ugyancsak Siegler szerint az árkászszakasz azért „tűnt el” a hadosztály hadrendjéből, mert a júliusban a Tatár-hágó környékén vívott harcok után maradványait beolvasztották a kerékpáros-századba. Siegler szerint a gépvontatású páncéltörő ágyússzakasz szeptember 12-én Harasztosnál még támogatta a kerékpárosszázadot (már csupán 1 vagy 2 db 7,5 cm-es páncéltörő löveggel), majd ezt követően „tűnt el” a hadrendből, nyilván az ágyú nélkül maradt tüzéreket beolvasztották más csapattestekbe, esetleg az újonnan felállított 25/1. páncélvadászszázadba (lásd lejjebb).
A 25. gyaloghadosztály tüzérsége erős volt. Az 1943-as hadrend négy tüzérosztályt szervezett egy gyaloghadosztályba, osztályonként azonosan két könnyű- (8 cm-es, illetve 10,5 cm-es lövegekkel) és egy közepestarackos-üteggel (15 cm-es lövegekkel). A négy-négy löveggel bíró ütegek fogatoltak voltak. A hadosztály a 2., 25., 26. és 79. tüzérosztállyal rendelkezett. A 25. tüzérosztály eredetileg a 25., a 26. tüzérosztály a 26. gyalogezred hadrendi eleme volt. Az osztályok szervezete a harci veszteségek és az azok miatt végrehajtott átszervezések (összevonások) következtében eltérő volt.
A 2. tüzérosztály első ütege 8 cm-es ágyúkkal, a második 12 cm-es aknavetőkkel, a 25. tüzérosztály két ütege 10,5 cm-es („Göring”) tarackokkal rendelkezett; mindkét osztály harmadik ütege gyalogosan harcolt. A 26. tüzérosztály első ütege 10 cm-es, második ütege 10,5 cm-es, harmadik ütege 15 cm-es lövegekkel volt ellátva. A 25. mérőszázad, amelyet az 1943-as hadrend előírt, megvolt. A 79. tüzérosztályról a hadosztály hadműveleti naplója alapján annyi tudható, hogy mindhárom ütegével rendelkezett, s azok mindegyike bírt löveganyaggal. A gyalogezredek (fent leírt) aknavetőszázadai 8,1 cm-es aknavetőkkel rendelkeztek.
A parancsnok emlékiratai szerint a hadosztály az erdélyi harctérre való átvezénylésekor 5 tüzérosztállyal, azon belül összesen 14 üteggel rendelkezett. A hadosztály hadműveleti naplóját lapozva azonban nem derül ki, hogy lett volna ötödik tábori tüzérosztály, hacsak Hollósy-Kuthy nem számolta az osztályok közé a 9. tábori póthadosztály 9. tábori tüzér-pótosztályát, ami a tordai csata idején többször is a 25. gyaloghadosztály tüzércsoportjának kötelékében kapott tűzfeladatot. Ha Hollósy-Kuthy nem erre, akkor csak a hadseregközvetlen IX. gépkocsizó közepestüzér-osztályra gondolhatott, de a még a IX. hadtesttől „örökölt” IX. osztályból a hadosztály hadműveleti naplójának tanúsága szerint csak az 1. (távolharc-) üteg jelent meg a tordai csatamezőn.
A hadosztály tüzérparancsnoka Stadler Kálmán (1899. Borosjenő – 1963. Tarraytown, USA) ezredes volt, akinek feladatát később szervezetszerű helyettese, dr. Vajda Károly (1895. Magyarnagyzombor – ?) ezredes látta el mint megbízott tüzérparancsnok.
A tüzérséghez tartozott a hadosztályközvetlen 25/1. páncélvadászszázad (három páncéltörő ágyússzakasz), aminek megalakítását Hollósy-Kuthy szeptember 7-én újonnan rendelte el az Apahidán a IX. hadtesttörzs által lefoglalt és a 25. gyaloghadosztálynak átadott 7,5 cm-es páncéltörő lövegekkel. Parancsnokává Szentágotai Károly főhadnagyot nevezték ki. E csapattest felszerelésére és összetételére eltérő adatok olvashatók a forrásokban. 162A 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplójának 9. lapján az áll, hogy megkapta mind a 10 lefoglalt löveget, s hogy kezelőszemélyzetét a 2. tüzérosztály biztosította, amelynek löveganyaga még a Kárpátokban nagyrészt megsemmisült. Ugyanezen napló 8. számú mellékletében (144–145. lap) viszont az található, hogy 9 ágyút kapott (a melléklet szerint ennyit is foglaltak le), s személyi állományát a három gyalogezred és a négy tüzérosztály legénységéből vonták össze. A 25. rohamtüzérosztály parancsnoka, Makláry Lász-ló százados (ma nyugállományú ezredes) visszaemlékezéseiben azt írja, hogy 12 páncéltörő löveget foglaltak le Apahidán, s ebből az ő osztálya 6 db-ot kapott.
A tordai csatatéren harcolt a 25. rohamtüzérosztály, amelyet rohamlövegek és rohamtarackok hiányában 6 db 1943 M. 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval szereltek fel. Parancsnoka, Makláry százados fent idézett leírásával ellentétben – megítélésünk szerint – az osztály a jegyzetekben jelzett, három szerző által kikutatott, történeti hűséggel bíró dokumentumok alapján megírt könyvében említett, diósgyőri gyártású lövegeket kaphatott. Az osztály az elvi hadrend szerint a 25. gyaloghadosztályba tartozott, ám a rendelkezésre álló forrásanyagban így egyszer sem kerül említésre. Vélekedésünk szerint a II. hadtest-vagy a 2. hadsereg-parancsnokság közvetlen alárendeltségébe tartozhatott. Egyik sem zárja ki, hogy a tordai csatatéren a 25. gyaloghadosztály védőkörletében harcolt.
A hadosztály légvédelmét a 105. légvédelmi tüzérosztály (három üteg, ütegenként 4 csővel), a 25. légvédelmi gépágyúsüteg (12 cső), a 25. légvédelmi géppuskásszázad és a IX. hadtesttől „örökölt” IX. légvédelmi gépágyúsüteg (12 cső) alkotta. Utóbbit a hadse-regközvetlen alakulatok közül irányították a tordai harcmezőre. Ehhez kell hozzászámítani a 25. és 26. gyalogezred, valamint több hadosztályközvetlen osztály, zászlóalj, alosztály vagy oszlop saját légvédelmi géppuskásszakaszát és -raját.
Az 1943-as hadrendben szervezett 59. utászzászlóaljjal a 25. hadosztály rendelkezett, szervezete viszont kisebb volt az előírtnál. A három utászszázad helyett csak kettőt találunk (59/1. és 3.), bírt viszont egy olyan távbeszélőszakasszal, amelyet az 1943-as hadrend nem írt elő. Parancsnoka Hunyor Sándor százados volt. A műszaki alakulatokhoz sorolható a 25. (hadosztályközvetlen) hadihídoszlop is.
A 25. híradózászlóalj talán az egyetlen, amely (szervezetét tekintve) megfelelt az 1943-as hadrendben foglalt előírásoknak. Megtalálható volt mindkét: vezetékes híradó-, illetve rádiószázada. Az Erdélybe vezényléskor a kerékpárokat a zászlóalj leadta, s lovakkal töltötték fel. A hadosztályközvetlen alakulatokat egy aknavetőüteg, illetve a fent bemutatott egy páncéltörő ágyús- és egy önálló (a IX.) légvédelmi gépágyúsüteg alkotta. Utóbbi kettő gépvontatású volt. Ez lényegesen több volt az 1943-as hadrendben előírtnál, ahol csupán a légvédelmi üteg szerepelt.
A 25. hadosztály ellátó-, hadbiztosi, egészségügyi, állategészségügyi és szállítószolgálata (hét helyett) négy fogatolt kocsioszlopból, kettő fogatolt málhásoszlopból, (kettő helyett) egy gépkocsizó kocsioszlopból, egy fogatolt élelmezőoszlopból, egy fogatolt lőszerkezelőoszlopból, egy fogatolt sütőoszlopból, (egy gépkocsizó és egy fogatolt helyett) kettő gépkocsizó egészségügyi-oszlopból, (kettő helyett) egy gépkocsizó sebesültszállító-oszlopból, egy tábori kórházból, egy lóellátóoszlopból, egy gépkocsizó műhelyszázadból, egy fogatolt műszaki oszlopból, valamint az egyéb szolgálatokhoz sorolt egy személyirányító állomásból és egy zenekarból (ahogy akkor nevezték ezredzenéből) állt. Ezek mindegyike a 25. (25/1-n.) hadrendi számot viselte. Hiányzott a légvédelmi géppus-kásszázad és a tábori őrszázad.
A hadrendben nem szereplő néhány alakulat is a 25. gyaloghadosztályhoz tartozott a tordai csata után, nevezetesen három határvadász-zászlóalj (52., 53., 57.), továbbá néhány különféle vonatoszlop egy málhavonat-parancsnok alárendeltségében összevonva.
163A 25. gyaloghadosztály tényleges harcértéke nem érte el az elvit (ez 1944 második felében „természetes állapotnak” számított). A parancsnok emlékiratai szerint a tordai csata kezdetén a harcosállomány kb. 60%-a, a gyalogsági nehézfegyverek hozzávetőleg 50%-a volt meg. Egyedül a tüzérség rendelkezett közel a rendszeresített lövegállománnyal és személyzettel. A vezérkari főnök úgy emlékezik, hogy a hadosztály 10.000 fővel lépett harcba Tordánál. Tényleges harcértékére (jelenlegi ismereteink szerint) két elsődleges forrással rendelkezünk, elsőként a hadosztály hadműveleti osztály szeptember 26-i igénylését ismertetjük a személyi és a fegyverzeti veszteségek pótlására. A személyi pótlást igénylő kimutatás csak az ún. ütközetlétszámot mutatja ki, hiányzik a tüzérség és a nem-harcoló állomány. A létszámban a tisztek/altisztek és legénység számát írták.
|
1. gy. ezd.
|
25. gy. ezd.
|
26. gy. ezd.
|
25. feld. o.
|
59. ut. zlj.
|
25. gy. ho.
|
I.
|
103/3434
|
105/3413
|
105/3458
|
22/824
|
18/756
|
353/11885
|
II.
|
60/2159
|
68/2181
|
49/1719
|
20/660
|
17/720
|
214/7439
|
III.
|
43/1275
|
37/1232
|
56/1739
|
2/164
|
1/36
|
139/4446
|
IV.
|
5/201
|
14/500
|
16/499
|
–
|
–
|
35/1200
|
V.
|
10/400
|
27/822
|
6/752
|
4/159
|
3/76
|
50/2209
|
VI.
|
56/1854
|
36/1444
|
50/1515
|
17/482
|
16/426
|
175/5721
|
VII.
|
47/1580
|
69/1969
|
55/1943
|
5/342
|
2/330
|
178/6164
|
VIII.
|
–
|
0/300
|
0/500
|
–
|
–
|
0/800
|
IX.
|
47/1580
|
69/1669
|
55/1443
|
5/342
|
2/330
|
178/5364
|
A táblázatban a gy. ho. rövidítés gyaloghadosztályt, a gy. ezd. gyalogezredet, a feld. o. felderítőosztályt, az ut. zlj. utászzászlóaljat jelent. A római számok jelentése: I.: rendszeresített létszám, II.: Galíciából elindult, III.: hiány Erdélybe érkezéskor, IV.: pótlás Erdélyben, V.: veszteség Erdélyben, VI.: meglévő állomány, VII.: hiány, VIII.: kiképzőtáborban lévő pótlás, IX.: pótlásigénylés.
A fegyverzeti pótlást igénylő kimutatás teljesebbnek tűnik, ám abból nem derül ki a hadosztálynál adott időben ténylegesen meglévő fegyverzeti anyag mennyisége. Az viszont látszik, hogy a tordai csata legnehezebb pillanatain túljutott hadosztály igen nagy fegyverzeti hiánnyal küszködött. Szeptember 26-án a hadosztály hadműveleti osztálya az alábbi fegyverzeti anyag pótlását igényelte: 8 db 15 cm-es 1914/1939 M. közepes tarack, 4 db 10,5 cm-es 1940 M. könnyű tarack, 4 db 10 cm-es 1914/1919 M. könnyű tarack, 4 db 8 cm-es 1918/1922 M. könnyű ágyú, 15 db 7,5 cm-es 1943 M. páncéltörő ágyú, 18 db 4 cm-es 1940 M. páncéltörő ágyú, 30 db 8,1 cm-es 1936 M. aknavető, 28 db 50 mm-es 1939 M. gránátvető, 48 db 20 mm-es 1936 M. Solothurn nehézpuska, 75 db 8 mm-es 1907/1931 M. Schwarzlose géppuska, 200 db 8 mm-es 1931 M. golyószóró, 1980 db 9 mm-es 1939 M. Király géppisztoly, 445 db 7,92 mm-es 1943 M. Mauser puska, 4057 db 8 mm-es 1931 M. Mannlicher ismétlő puska, 1915 db 9 mm-es 1929 M. vagy 1937 M. öntöltő pisztoly.
A harcértékre vonatkozó másik elsődleges forrás a 2. hadsereg egészére vonatkozik, s a hadsereg-parancsnokság szeptember 21-én kelt napijelentésében található. Eszerint a 25. gyaloghadosztály 2660 fős ütközetlétszámmal rendelkezik, ebből 760 fő az 1., 500 fő a 25., 900 fő a 26. gyalogezrednél, amihez jön még 500 kiképzetlen tartalékos. A 9. tábori póthadosztály ütközetlétszáma 2127 fő, ebből 690 fő a 26. gyalog-pótezrednél, 500 az 59. határvadász-zászlóaljnál, 490 a 66. határvadász-zászlóaljnál, 47 a 9. utász-pótszázadnál, ehhez jön még 400 kiképzetlen tartalékos. Megjegyzendő, hogy mindkét hadosztálynál e 164számok feltehetően kerekítettek. A 2. páncéloshadosztály ütközetlétszámát a jelentés úgy adja meg, hogy a 6. gépkocsizó lövészzászlóalj 8 tisztet, illetve 188 altisztet és legénységi állományú katonát számlál, s a többi zászlóalj is hasonló létszámmal bír. A hat zászlóaljra ezt felszorozva 1200 főt kapunk, amihez hozzáadva a közvetlenek állományát, hozzávetőleg 1500-1600 fő adódik. A jelentés szerint a 7. tábori póthadosztályról és az 1., 2. hegyi-pótdandárról nincsenek adatok. A nehézfegyverzetet illetően a 25. gyalogezred 5 db Zrínyi rohamtarackkal, 25 db 7,5 cm-es páncéltörő és 2 db 8,8 cm-es légvédelmi löveggel; a 2. páncéloshadosztály 10 db 4 cm-es ágyúval és 3 db 7,5 cm-es ágyúval szerelt Turán, 4 db Toldi, 2 db Pz.IV és 4 db Pz.V harckocsival, 15 db Nimród önjáró légvédelmi gépágyúval és 5 db Csaba páncélgépkocsival; a 9. tábori póthadosztály 7 db német rohamlöveggel, 2 db 7,5 cm-es páncéltörő és 6 db 8,8 cm-es légvédelmi löveggel rendelkezik. A többi seregtest nehézfegyverzetéről nincsenek adatok.
A m. kir. 2. páncéloshadosztály hadrendje a levéltári források hiányos volta miatt olyan részletességgel nem rekonstruálható, mint a 25. gyaloghadosztályé. Az elvi hadrend és harcérték az 1943. augusztus 10-i hadrend alapján megadható, de hogy ebből a tordai csata kezdetén mi állt a hadosztályparancsnokság rendelkezésére, az legfeljebb alosztály-szinten és alkalmanként. A továbbiakban csak elszórt adatok találhatók egyes harccselekmények leírásánál egyes alakulatokra, összefoglaló harcértékek nem.
A 2. páncéloshadosztály parancsnoka 1944. május 15. és december 31. között, a vizsgált események idején Zsedényi Zoltán (1897. Kassa – 1971. Budapest) vezérőrnagy volt, ám beosztását csak június 6-án vette át. Vezérkari főnöke vitéz Rugonyi György vezérkari alezredes volt. A hadosztály-parancsnokság mellett működő német összekötő törzset (Verbindungskommando) augusztus 25-től von Gosslar őrnagy vezette.
A hadrendben szereplő 3. harckocsiezred mindhárom harckocsizászlóalja (3/I., 3/II., 3/III.) megvolt. Elvileg a zászlóaljak két nehézharckocsi-századból (századonként 11 harckocsival), két közepesharckocsi-századból (századonként 17 harckocsival), egy páncélos légvédelmi gépágyúsütegből (4 Nimród önjáró gépágyúval) és egy gépkocsiszer-oszlopból álltak, ehhez jöttek a zászlóaljtörzsek 3-3 harckocsival. Az ezredközvetlenek-hez a 3. páncélos-árkászszázad, a 3. páncélos műszaki oszlop és a 3. páncélos-gépkocsi-szeroszlop tartozott. Az ezred parancsnoka Balsay László ezredes, a 3/I. zászlóaljé Göndör István alezredes, a 3/II.-é Sásdy Alajos alezredes, a 3/III.-é Gyéresy Ede őrnagy, majd Horváth Dénes százados volt. Nincs pontos adatunk a hadosztály meglévő, illetve bevethető (e kettő nem azonos) harckocsijainak számáról. A hadosztály egy főhadnagyi rendfokozatú tisztjének visszaemlékezése szerint az Erdélybe történt átcsoportosítás közben töltötték fel 24 db Pz.IV, 5 db Pz.V harckocsival és 18 db rohamlöveggel, ezzel harcjárműveinek száma közel 100-ra emelkedett. A harcjárművek számába bele kell számítani a hadosztály-törzsszázad – Schuppler Erik hadnagy, hadosztály 2. segédtiszt – parancsnoksága alatt álló könnyűharckocsi-szakaszának 5 db Toldi harckocsiját is.
A „Farkas” fedőnevű vasúti szállítással szeptember 3-án érkezett Szamosfalvára 20 db Pz.IV közepes harckocsi 2 német tiszttel és 100 főnyi német legénységgel. A velük együtt útba indított 5 db Pz.V nehéz harckocsit szállító szerelvény csak 5-én futott be. Az 5 db Pz.V Panther (Párduc) harckocsit a 3/I. harckocsizászlóaljon belül külön századba szervezték. Parancsnokává 1-jén Tarczay Ervin főhadnagyot nevezték ki, aki a tavaszi-nyári galíciai harcok idején egy Tigris-századot vezetett, személyzetét a 2. páncéloshadosztály korábban különböző okból harckocsi nélkül maradt katonáiból pótolták.
A szeptember 1-jén a 2. páncéloshadosztályhoz Esztergom–Hajmáskér berakó állomásokról útba indított 20 Pz.IV típusú harckocsiból 16 db-ot a 3/I. harckocsizászlóalj kapott, s ennél a zászlóaljnál zajlott le az átképzés az új típusokra és típusváltozatokra.
165A hadosztály törzsszázadába tartozott egy árkász-, egy távbeszélő- és egy motorkerék-párosszakasz is. Ez utóbbinak 37 motorja volt, ebből 15 maradt a szakasznál felderítő és forgalomszabályzó feladatokra, 13 a századtörzset szolgálta ki: 10 mint csapatcsendőr és 3 mint hírvivő, 1-1 került az árkász-, a távbeszélő, a könyűharckocsi-szakasz-hoz és a málhavonathoz mint hírvivő, 2 szolgálta ki a javítórajt és 3 az egészségügyi rajt.
A 3. gépkocsizó lövészezrednek is megvolt mindhárom (4., 5., 6.) gépkocsizó lövészzászlóalja. Elvileg a zászlóaljak három gépkocsizó lövészszázadból, egy gépkocsizó nehézfegyverszázadból (egy géppuskásszakasz 12 géppuskával és egy aknavetőszakasz 4 csővel), egy páncélos légvédelmi gépágyúsütegből (4 Nimród önjáró gépágyú), egy gépkocsizó páncéltörő ágyússzázadból (6 cső), egy kerékpáros-, egy árkász- és egy gépkocsizó távbeszélőszakaszból álltak. A lövészeket Botond terepjáró rajgépkocsikon szállították. Az ezredközvetlenekhez a 3. gépkocsizó árkászszázad, a 3. gépkocsizó távbeszélőszázad, a 3. kerékpáros lövészszázad és a 3. gépkocsizó műszaki oszlop tartozott. Meg-jegyzendő, hogy Dávidházy István szerint, aki akkor az 5. zászlóalj századparancsnoka volt főhadnagyi rendfokozatban, a zászlóaljak gépkocsizó nehézfegyverszázada három géppuskásszakaszból és egy aknavetőszakaszból állt, s a zászlóaljközvetlenekhez motorkerékpáros-szakasz, az ezredközvetlenekhez motorkerékpáros-század tartozott kerékpáros helyett. Az ezred parancsnoka augusztus 31-től Vaska István (másutt tévesen Zoltán ) ezredes, szeptember 26-tól (másutt 30-tól) Altorjay Jenő ezredes volt.
A hadrendben a 2. páncéloshadosztály tüzérparancsnokságához öt tüzérosztály tartozott. A 2. és 6. gépvontatású könnyűtarackos-osztály (három-három üteggel, ütegenként 4 csővel) megvolt, de a tordai csata idején a kétüteges (összesen 8 cső) gépvontatású közepestarackos-osztály nem. Megvolt az 52. gépvontatású légvédelmi tüzérosztály és az 52. páncélos légvédelmi gépágyús tüzérosztály. Az előbbibe a hadrend szerint két-két gépvontatású könnyű légvédelmi ágyúsüteg (ütegenként 4 csővel) és gépvontatású légvédelmi gépágyúsüteg (ütegenként 6 csővel), az utóbbiba három páncélos légvédelmi gép-ágyúsüteg (6-6 Nimród önjáró gépágyúval) és egy páncélos-gépkocsiszeroszlop tartozott.
A meglévő 2. páncélos-felderítőzászlóaljba a hadrend szerint egy páncélgépkocsi-század tartozott 13 Csaba páncélgépkocsival, egy motorkerékpáros-század 12 motorral, egy gépkocsizó lövészszázad, valamint egy törzsszázad egy gépvontatású páncéltörő ágyússzakasszal (4 cső), egy gépkocsizó árkászszakasszal, egy gépkocsizó távbeszélőszakasszal és egy gépkocsiszeroszloppal. A szintén meglévő 2. páncélos-híradóosztályba elő-írás szerint egy páncélos könnyű vezetékes híradó- és egy páncélos-rádiószázad tartozott.
A hadrend szerint a hadosztályvonathoz két páncélos-vonatcsoport-parancsnokság, egy tábori közepesharckocsi-pótszázad, egy gépvontatású légvédelmi gépágyússzázad (4 csővel), egy gépkocsizó légvédelmi géppuskásszázad (6 csővel), egy páncélos tábori őrszázad, hat tehergépkocsioszlop, egy gépkocsizó élelmező üzemoszlop, egy gépkocsizó élelmezőoszlop, három gépkocsizó egészségügyi oszlop, egy gépkocsizó műszaki szerosz-lop, egy gépkocsizó lőszerkezelő oszlop, két gépkocsizó sütőoszlop, egy páncélos-gépko-csiszeroszlop, egy vontató oszlop és egy páncélos forgalomszabályzó század tartozott.
2. páncélos-utászzászlóaljról többet tudunk. Parancsnoka Esze Jenő százados volt, aki részletes, emlékirat-jellegű tanulmányt helyezett el a Hadtörténelmi Levéltárban az észak-erdélyi harcokról. Állományába a hadrend szerint két páncélos-utászszázadnak és két páncélos-hadihídoszlopnak (2., 3.) kellett tartoznia, a hadosztály közvetlen alakulata lett volna még egy (2.) páncélos műszaki szeroszlop. A tordai csata kezdetén a 2. páncélos-utászzászlóalj két (2/2. és 2/3., parancsnokuk Mattyasovszky István főhadnagy és vitéz Czecz Sándor főhadnagy) páncélos-utászszázadból állt, századonként két utászszakasszal, egy gépszakasszal, századtörzzsel és századvonattal. A zászlóaljtörzset (Sándor Jenő 166főhadnagy) két géppuskásszakasz (2-2 géppuska), ebből az egyik gépkocsizó, egy könnyű vezetékes híradószakasz, egy gépkocsizó rádiósszakasz, egy gépkocsizó felderítőraj, egy gépkocsizó törzsraj és egy gépkocsizó egészségügyi raj alkotta. A zászlóaljvonatot Bohn Ödön tartalékos zászlós vezette. A zászlóalj állományába kb. 500 fő tartozott.
A 2. magyar hadseregbe több tábori póthadosztály tartozott. Szervezetük eltért a gyaloghadosztályokétól, létszámuk kisebb, fegyverzetük gyengébb volt. Minden hadtestnek (a budapesti I. kivételével) a hozzá tartozó pótkeretből, a hadtestével azonos arab számozással egy tábori póthadosztályt kellett megalakítania, a hadtestparancsnoksághoz beosztott tábornok vagy a honvéd kerületi parancsnok vezetése alatt. Személyi állományuk a rendszeresített békeállomány 40%-ából, nem ténylegesekből és újoncokból állt össze. A 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. tábori póthadosztály gyalogos seregtestként alakult meg. Az 1944. augusztus 17-én megalakult Póthadsereg Parancsnokság alárendeltségébe tartozott még az 1. és 2. hegyi-pótdandár, a Folyamerők pótosztálya, a budapesti karhatalmi ezred, valamint több ezredszintű huszár és páncéloscsapattest.
Egy tábori póthadosztály két gyalog-pótezredből, egy fogatolt tüzér-pótosztályból és több pótalosztályból, köztük egy utász- és egy híradó-pótszázadból állt. Egy gyalog-pótezred három zászlóalj kilenc századába szervezve 95 tisztből, 365 tiszthelyettesből, 2001 legénységi állományú és 120 nemzetiségi katonából állt. A fogatolt tüzér-pótosztályt 8 cm-es vagy 10,5 cm-es lövegekkel szerelték fel, személyi állományát 14 tiszt, 61 tiszthelyettes, 268 legénységi állományú és 40 nemzetiségi katona alkotta. E számok az ún. „kellálladékot” jelentik, nem a tordai csatában ténylegesen meglévő állományt.
A tordai csata idején a II. hadtest kötelékében harcoló m. kir. 7. tábori póthadosztályt a 13., 23. gyalogezred, a 14. gyalog-pótezred, a 7. fogatolt tábori tüzér-pótosztály, a 20. felderítő-pótzászlóalj, a 7. utász-pótszázad és a 7. híradó-pótszázad; a m. kir. 9. tábori póthadosztályt az 1., 25., 26. gyalog-pótezred, a 9. fogatolt tábori tüzér-pótosztály, a 9. felderítő-pótzászlóalj, 9. utász-pótszázad és a 9. híradó-pótszázad alkotta. Mindkét hadosztály, eltérően az általánostól, három gyalogezreddel bírt.
A m. kir. 1. hegyi-pótdandár kötelékébe a 2., 3., 4., 12., 33. hegyivadász- és a 20. határvadász-pótzászlóalj; a m. kir. 2. hegyi-pótdandáréba az 1., 10., 11., 13. hegyivadász- és a 16. határvadász-pótzászlóalj tartozott. Egy hegyivadász-pótzászlóalj két puskás- és egy nehézfegyverszázadból, egy határvadász-pótzászlóalj két puskásszázadból állt. A hegyivadász-(pót)zászlóaljak puskás századait nevezték hegyivadász- és lövészszázadnak egyaránt. A Csimánál a 2. hegyi-pótdandárnál jelzett 31. határvadász-pótzászlóalj az aradi csatában vett részt, így nem harcolhatott Tordánál a 2. hegyi-pótdandár kötelékében.
Megjegyzendő, hogy a hegyi-pótalakulatok szervezetére vonatkozóan a zászlóaljak fenti felépítése csak elvinek tekinthető. A Naszódon 1944. március 23-án Izay János százados parancsnoksága alatt megalakított 2. hegyivadász-pótzászlóalj például három puskás, egy géppuskás és egy aknavetőszázadból állt, továbbá egy műszaki és egy távbeszélőszakaszból, egy egészségügyi részlegből, gazdasági hivatalból és vonatból.