A tordai hadszíntér katonaföldrajzi leírása
A tordai hadszíntér katonaföldrajzi leírása
A 2. magyar hadsereg észak-erdélyi tevékenységének színterét két részre bontottan lehet leírni. Elsőként be kell mutatnunk a hadsereg (és a német Gruppe Siebenbürgen) 1944. szeptember 5. és 8. közötti támadó hadműveletének, majd október 8-áig tartó védekező harcainak színterét, nagyjából a Bánffyhunyad–Kolozsvár–Szászrégen–Marosvásárhely–Marosludas–Torda–Gyalui-havasok határolta területet. Másodjára a szűk értelemben vett tordai csata színterét kell leírnunk, tehát Torda környékét a várostól nyugatra lévő Tordai-hasadéktól a várostól észak-északkeletre fekvő Vaskapu vidékéig és az Aranyos folyó Aranyosgyéresnél található kelet–délkelet irányú kanyarulatát. Az erdélyi hadszíntér székelyföldi részeit zömmel a magyarországi harcok kezdetét leíró fejezetben mutattuk be.
A 2. hadsereg harcainak színtere földrajzilag két, jól elkülönülő részre osztható. Keletre eső kétharmada, amit a Kolozsvár–Torda műút, attól délkeletre az Aranyos alsó folyása választ el a nyugatra eső egyharmadtól, 300-500 m átlagos magasságú dombokkal sűrűn tagolt, fennsík jellegű vidék. Aránylag könnyen járható, szinte minden völgyben vezet kiépített műút vagy javított talajút, ami a sűrű településszerkezettel magyarázható. A sűrű úthálózat Torda, illetve minden nagyobb város körzetében sugaras szerkezetű.
Az utak járművekkel járhatók, bár (akkori) kiépítettségük nagyobb esőzések esetén ezt korlátozhatta. Ugyancsak rontotta a járhatóságot, hogy a viszonylag keskeny makadám- és javított talajutakat nem a nagy súlyú és nagyszámú technika áthaladására méretezték, ami-nek következtében a hadsereg műszaki alakulatainak részéről folyamatos karbantartást igényeltek (Esze Jenő emlékirataiban számos példát találunk erre). Az utak nagyobb része oszlopok haladásakor csak egyirányú forgalmat tett lehetővé, kétirányú forgalomra kisebb hányada volt alkalmas, így például a Várfalva–Sinfalva–Szentmihályfalva–Torda, a Fel-vinc–Torda, az Aranyoslónya–Aranyosgyéres–Torda, az Aranyosegerbegy–Aranyosgyé-res–Torda vagy a Magyarpeterd–Torda útvonal.
A közbeeső, nem kifejezetten magas dombok (hegyek) gyalogsággal különösebb erőfeszítés nélkül megmászhatók, még nehezebb felszereléssel, például aknavetőkkel, könnyű hegyilövegekkel is. A völgyekben általában vízfolyásokat találunk, amelyek északról délre a Marosba vagy az Aranyosba folynak. Jelentősebb az Aranyosegerbegynél az Aranyosba ömlő Horgasalji, a Marosludasnál a Marosba torkolló Ludas és a Maroslekencénél a Marosba folyó Kapus patak. Ezek völgyei harcjárművekkel járhatók.
A völgyek kanyargós és viszonylag szűk jellege, azzal együtt, hogy szeptember második 156felétől gyakoriak itt a ködök, kedvez a rejtett mozgásnak. A szeptember közepéig tartó derült, napos időjárás azonban jó lehetőséget biztosít a légifelderítés számára. Bár sok a minden irányba néző domb- vagy hegyoldal, a közbeeső védőállások létesítésének nem kedvez a terület általában fedetlen volta. A Mezőség déli felén ugyanis, ahová ez a terület esik, a föld általában művelés alatt áll. A meglévő erdőfoltok is legfeljebb század-nagyságú kötelék befogadására alkalmasak. Viszonylag gyakori a mocsaras-nádas folt, a művelt föld általában öntéstalaj. A művelés az esetek többségében szántóföldet, legelőt, kukoricást jelent, ami nem kifejezetten kedvez az állásépítésnek, bár a helyenként 2 méteres magasságot elérő nád és kukorica lehetővé teszi kisebb csoportok rejtett közlekedését. A védőállások kiépítésére viszont kedvező az aprófalvas településszerkezet, mivel a települések megerődítésük esetén megannyi támpontot jelentenek.920
920 Ideiglenes országleírás. Hadműveleti segédlet. Keleti rész; Keleti rész hadászati méltatása (in Országleírás) 4–5. p.; Monarchia: Torda-Aranyosmegye (szerk. Téglás István) 193–194., 215–217. p.; Térkép-1.; Térkép-2.; Térkép-3.: 5372/Ny számú szelvény; Térkép-4.: 3065 számú szelvény; Térkép-5.: 42° 46° számú szelvény.
A Mezőséget délről a Maros határolja. A Marostól délre 15-30 km-rel párhuzamosan folyik a Kis-Küküllő. A terep jellege a Küküllő menti dombságban hasonló a Mezőséghez, de kissé meredekebbekké válnak a lejtők (a dombok nem magasabbak), a földművelésre kevésbé alkalmas domb- (hegy)oldalakon több az erdő. A Maros szélessége 50-160 m között váltakozik, mélysége 1,5-3 m, sebessége 0,5-0,9 m/sec, medre kavicsos vagy ho-mokos. A vízsebesség közepes vízállásnál megfelel a Tisza áramlási sebességének. Ez még nem nehezítené meg az átkelést a gázlóátkelésre is alkalmas folyón, azonban partjai 2-4 m magasak, helyenként szakadozottak, ami a kikapaszkodást műszaki előkészítés nél-kül nehézfegyverekkel is ellátott nagyobb kötelékek számára lehetetlenné teszi. A mederre támaszkodó védelem esetén pedig az átkelés műszaki előkészítése igen bonyolult és veszteségteljes feladat. (Esze Jenő emlékirataiban erre is olvashatunk példákat.) A Kis-Küküllő jellege, beleértve partoldalait is, a Maroshoz hasonló, azonban szélessége csupán 10-30 m, mélysége 0,5-1 m. Ez a szemben álló feleknél rendszeresített pontonokkal (ame-lyek a két szemközti partra fektethetők két szélükkel), alacsonyvízi szükséghidak építésével áthidalható volt, leküzdése nem okozott különösebb problémát. A helyszínen található faanyag korlátozott mennyisége és nem minden esetben megfelelő minősége (például a fiatal erdőfoltok fáinak csekély vastagsága) célszerűvé tette a rendszeresített hídkészletek alkalmazását, szükség esetén a faanyag máshonnan való odaszállítását.
Az Aranyos alsó folyása jellegében szintén a Maroshoz hasonló, de szeszélyesebb: szélessége 25-200 m, mélysége 0,5-5 m is lehet. Felső folyása kifejezetten hegyi folyó jellegét ölti magára. A két szakasz határánál, Borrévnél lép ki a folyó a Gyalui-havasok keleti előhegyei közül. Mind a Kis-Küküllő, mind az Aranyos szintúgy alkalmas volt gáz-lóátkelésre, mint a Maros, sőt ahhoz képest inkább. A vizsgált területen általános jellemzője mindháromnak, hogy északi partjuk, bár azonos felépítésű a délivel, magasabb annál, mintegy uralja környezetét, ami a Maros és az Aranyos mentén elősegítette a 2. hadsereg egyhónapos kitartását. Ugyancsak segítette a védőket a tordai csata első szakaszában az Aranyoson szeptember 11-étől levonult árhullám.921
921 Országleírás 5–6. p.; Térkép-6.: L-43-XVIII számú szelvény, a szelvény szélén katonaföldrajzi leírás található; Vidos 34. p.
A 2. hadsereg hadműveleti területének a Kolozsvár–Torda műúttól délnyugatra és az Aranyos Borrév–Torda szakaszától északnyugatra eső harmada jellegében az előzőtől nagymértékben eltérő. A Kalotaszeg–Gyalui-havasok–Aranyos–Mezőség határolta terület kifejezetten erdős-hegyes terep. Az itt található hegyek, a Gyalui-havasok északkeleti nyúlványai 500-1000 m magasságúak, északkeletről délnyugat felé növekedve. Három párhuzamos láncból állnak, amelyeket északnyugat–délkelet irányban az Aranyosba folyó patakok völgyei választanak el egymástól.
Keleti tagja belesimul a Mezőségbe, délnyugatról a Turi patak határolja, amelynek mentén fut a Kolozsvár–Torda műút. A Kolozsvártól délre a várost uraló Feleki-tető ehhez a vonulathoz tartozik. A hegység ezen része csapatok számára még viszonylag jól 157járható. Jellegét tekintve – érzékeltetés végett – a jelenlegi országterületen a Borsodi-dombsághoz (a Csereháthoz) lehetne hasonlítani.
Középső tagja a Turi és a Hasadát patak között fekszik, a Mikes patak völgye osztja ketté, de annak forrásától északra a Bodzás-hegy összeköti a két részt. Ez már középhegység, legmagasabb csúcsa 834 méteres. Elsődlegesen csak völgyei járhatók, azokban vannak lakott helyek is, amelyek száma nagyságrendileg kisebb a mezőséginél. Nehéztechnika nélkül a gyalogság képes a hegyek leküzdésére, bár az hosszadalmas és körülményes. Nagyjából a Börzsönyhöz lehetne hasonlítani, az is olyan középhegység, amelynek völgyei párhuzamosak.
Harmadik tagja jellegében a másodikhoz hasonlít, de csúcsai magassága megközelíti az 1000 métert, s nem osztja ketté hosszanti völgy. A Hasadát és a Jára patak völgye között fekszik. A csúcsok lekerekítettek, a gerincek szélesek. A lejtők meredekebbek, el-érik a 15-25%-ot. Délnyugatnak haladva egyre több sziklás, szakadékos vízmosást találunk. Leginkább a Mátra Kékestető–Galyatető közötti vonulatához lehetne hasonlítani. A két hegyvonulatot elválasztó Hasadát-völgy bejáratát Torda felől a Tordai-hasadék őrzi. A Jára délnyugati partjától már a havasok kezdődnek. Ott a patakok felső folyásának irá-nya délnyugat–északkelet. Így törik meg derékszögben a Járavizénél a havasokból kiérkező Jára is, hogy felvegye a vizsgált területen általános északnyugat–délkelet irányt.
Járavizétől északra egy egységes hegyvonulat hózódik, ami egyben vízválasztó, onnan a patakok már észak felé, a Hideg-Szamos irányába folynak. A Hideg-Szamos pedig már Kolozsvárra érkezik, hogy a Kapussal és a Nádassal egyesülve Kis-Szamosként haladjon tovább. Ez a terep már viszonylag nehezen járható, a csapatok a patakvölgyekbe szorulnak. Kisebb alakulatok még átkelhetnek a hegyeken, de a Járától délnyugatra fekvő Gyalui-havasokon már azok sem. A patakvölgyek műszaki megerődítése vagy rombolása kedvező feltételeket teremt a védőharc számára, s igen nehézzé, veszteségteljessé teszi a támadó fél előrehaladását.922
922 Országleírás 3. p.; Monarchia 212–215. p.; Térkép-2.; Térkép-3.: 5371/K és 5371/Ny számú szelvény; Térkép-5.: 41° 46° számú szelvény; Térkép-6.: L-34-XVIII számú szelvény.
A Tordai-hasadék katonaföldrajzi leírása már átvezet bennünket a szűk értelemben vett tordai csata helyszínének bemutatásához. A Hasadát pataknak, mielőtt az Aranyosba ömölhetne, Magyarpeterd és Középpeterd között áttöri a Köves-bércet. Ez a 600-800 m magas, északkelet–délnyugat irányban húzódó sziklatömeg járhatatlan, más utak nem sze-lik át. A Tordai-hasadékban 300 méterrel a sziklavonulat gerince alatt a Hasadát patak csobogókon, kisebb vízeséseken át rohan, szinte teljes szélességben kitöltve a szurdokot. Egyetlen keskeny ösvény vezet a patak partjain felváltva, de ez jobbára csak hosszan elnyúló gyalogososzlop közlekedésére alkalmas. Ha kicsivel több eső esik a szokásosnál, a Hasadát patak annyira megduzzad, hogy a Könyökös-sziklánál és a Balika-vár alatt az ösvényt belepi, s a vízből, ami ekkor sziklafaltól sziklafalig tart, csak néhány nagyobb szikla áll ki. Ilyenkor szikláról sziklára kell ugrálni vagy átúszni a hirtelen mélyedésekkel tarkított szakaszt. A szeptember közepén a nyarat lezáró esők már megteremtik ezt az ál-lapotot. Technikai eszközök áthozása a hasadékon gyakorlatilag lehetetlen, s még akkor nem is beszéltünk a szurdok bármely bejáratának csapatokkal történő lezárásáról, amit a terep mindkét oldalon lehetővé tesz.923
923 Monarchia 214–215. p.; Orbán–I. 9–14. p.; Orbán–II. 323–328., 332., 335., 349–351. p.; Térkép-3.: 5371/K számú szelvény.
A Köves-bércet katonai szempontból megkerülni érdemes, áttörni nem. Megkerülni északkeletről egyszerűbb, a Köves-bérc szélső masszívumát jelentő Dobogó oldalában. Itt két lehetőség is kínálkozik. Át lehet kelni a Turi patak által Tordatúr és Koppánd között kivájt Turi-hasadékon, ami jellegében hasonló a Tordai-hasadékhoz, csak a határoló szik-lafalak magassága alacsonyabb. Közlekedni benne azonban csak kisebb gyalogos csoportok tudnak, azok is csak könnyített felszereléssel, ugyanis van olyan része (a Malom-barlangtól a Kutyák sziklájáig), ahol a lekeskenyedő szurdok teljes szélességét a köves-zuhogós 158patak tölti ki, illetve a Nagyoldal-falnál még meredek sziklát is kell mászni. Járművekkel is át lehet haladni a Turi-hasadék délnyugati szegélyét alkotó sziklák és a Dobogó közötti 550 m magasságban fekvő nyeregben, ahol épített út húzódik. Az átkelést itt a nyereg műszaki megerődítése vagy rombolása és a szegélyező lejtők csapatokkal való megszállása akadályozhatja meg.924
924 Monarchia 214–215. p.; Orbán–I. 9–14. p.; Orbán–II. 323–328., 332., 335., 349–351., 394., 398–399. p.; Térkép-3.: 5371/K számú szelvény.
A Köves-bérc délnyugatról történő megkerülésére szintén két lehetőség kínálkozik. Egyrészt az Aranyos völgyéből fel lehet hatolni a Jára patak völgyébe, de ez ugyanazon problémákat veti fel, mint a Dobogó alatti, 550 méteren lévő nyereg leküzdése. Kísérletet lehet tenni a Köves-bérc és az Aranyos völgye közötti középhegység jellegű Cigány-hegy, Fehérmész-hegy vagy Borostyánkő-hegy megmászására is, itt viszont a támadó olyan helyzetben találhatja magát, mintha például Pásztó felől akarna feljutni Galyatetőre, miközben a védők az erdők által jól rejtett védőállásokat foglaltak a lejtőkön.925
925 Térkép-3.: 5371/K számú szelvény.
Látni fogjuk, hogy a Köves-bérc áttörésére vagy közvetlen megkerülésére egyik oldalról sem tettek kísérletet a szovjet és román csapatok, noha megfelelő felszereléssel és kiképzettséggel rendelkező csapattest is volt közöttük (a 2. román hegyihadosztály). Szep-tember utolsó harmadában a Jára patak völgye felől hatoltak be a Köves-bérc mögé (an-nak északnyugati oldalára), aminek következtében a hegyvonulat és az Aranyos közötti védőállásokat a magyar csapatok ki is ürítették.
Torda város a Turi vagy Rákos patak, az északról az Új-tordai völgyön át érkező Ajtony patak és az északkeletről folyó Sós patak összefolyásánál, illetve ezek Aranyosba való betorkollásánál, egy kiszélesedő völgyben fekszik. Akkor délről az Aranyos határolta, csak a vasúti pályaudvar esett a folyó jobb partjára. A várost három oldalról hegyek határolják, délnyugatról a Dobogó itt még lankás nyúlványai, északról és keletről a Mezőség fennsíkjának szélei. A város és a határoló hegyek közötti magasságkülönbség csupán 50-60 m (Torda 338-343 m tengerszint feletti magasságban fekszik). Ez katonai értelemben három oldalról nyitottá teszi a várost. Nem úgy délről: az Aranyos éppen a városnál ír le egy több mint 90 fokos jobb kanyarulatot, beérkezvén a Keresztesmezőre, amitől meglehetősen szétterül. Bal partján, tehát északon hegyek vannak, jobb partja laposabb. A bal part műszakilag kiválóan megerődíthető. A város folyóparti házai alkalmasak támpontok kialakítására, így a folyón átkelve Torda bevétele korántsem egyszerű feladat. Nem is sikerült, noha a szovjet–román csapatok több kísérletet tettek rá.926
926 Orbán–I. 10–11. p.; Orbán–II. 160. p.; Térkép-3.: 5371/K számú szelvény; megjegyzendő, hogy a Turi patak Rákos patak néven is előfordul Orbán Balázsnál, illetve a Monarchia vonatkozó fejezetében. Az Orbán–II. 401/402. oldalán található egy bekezdés ugyanazon földrajzi hely bemutatásánál a patakot mindkét nevén említi. Az általunk használt térképeken a Rákos patak elnevezés nem található. A patak legalsó folyása, már bent Torda város területén, a Varga patak nevet viseli (Orbán–II. 59. p.). A továbbiakban a korabeli katonai térképek névrajzában szereplő Turi patak megnevezést alkalmazzuk. Ugyancsak megjegyzendő, hogy valamennyi korabeli forrás a Keresztesmező nevét egybeírottan, kötőjel nélkül használja. Előfordul, ugyancsak egybeírottan, a Kövesmező név használata is.
Az Aranyos két partján Tordától kezdve délkeleten az aranyosgyéresi kanyarulatig, illetve Aranyoslónáig, északon a Vaskapuig és a Péterlaka-völgyig a Keresztesmező terül el. Majdnem teljesen sík, gyakorlatilag az Aranyos árterülete. Tekintettel arra, hogy a folyó éppen Tordánál lép ki a hegyek közül, szélesedik ki és lassul le, öntésterülete itt a legszélesebb. Kelet–nyugati kiterjedése 7-10, észak–déli 5-7 km. Kelet–nyugati irányban az Aranyos harmadolja (a Keresztesmező nagyobb része délre esik a folyótól), attól délre Tordától Aranyosgyéresig egy vasútvonal szeli ketté. Ennek kelet–nyugati töltése alkalmas ideiglenes védőállások (reteszállások) kiépítésére. A lapály keleti irányban kissé lejt, átlagos tengerszint feletti magassága Tordánál 330-340 m, Aranyosgyéresnél 300 m. Ugyancsak lejt észak felé, délnyugati szélén 350 m magas. Az Aranyos Tordánál 310 m, Aranyosgyéresnél 300 m tengerszint feletti magasságban folyik.
Északról a Mezőség 400-450 m magas, zömmel kopár hegyei (dombjai) határolják, amelyek általában szabálytalan alaprajzúak. Igen nagy szerepet kaptak a tordai csatában, a magyar védelem megszervezésében. Több kisebb és két hosszabb völgy hatol be közéjük. Tordától északkelet felé emelkedik a Sós-völgy, amely 5 km után a Karácsony-völgyben végződik. A másik szélső hosszú völgy a Péterlaka-völgy. A már említett vasútvonal Ara-nyosgyérestől északra átível az Aranyoson, majd északnyugati irányba fordulva a Péter-laka-völgyön 159át eléri a 457 m magas Vaskapu-hegy keleti oldalán lévő, 340 méteren átvezető Vaskapu-szorost (ez nem azonos a dunai Vaskapu-szorossal), ahol bevált a Mezőség hegyei közé. A Péterlaka-völgy a Vaskapunál véget ér ugyan, de a Vaskapu-hegy nyugati szomszédja a 455 m magas Tilalmas-hegy, amelynek déli lejtőinél a Karácsony-völgyet találjuk. A két hosszanti völgy, a Sós és a Péterlaka így összekapcsolódik, kupolaszerűen lezárva a Keresztesmezőt északról szegélyező dombokat. Miután a Sós-völgynek északnyugati, a Péterlaka-völgynek északkeleti, a Karácsony-völgynek pedig északi oldalán magasabb a domborzat, a tordai csatát vívó magyar alakulatok igen jó természetes reteszállásra támaszkodhattak védelmi harcukban. A szeptember 22-i és az október 7-i szovjet–román betörések elreteszelésére – sikeresen – támaszkodtak is.927
927 Orbán–I. 10–13. p.; Orbán–II. 173. p.; Monarchia 210–212. p.; Térkép-3.: 5371/K és 5372/Ny számú szelvény.
Az Aranyos folyó és a Mezőség fenti dombjai között, a folyótól 1-3 km távolságban északra Torda-Sósfürdőtől folyamatosan az aranyosegerbegyi hídig egy terepváll, korabeli szóhasználatban ridó húzódik. Árvízvédelmi töltéshez lehetne hasonlítani, noha természetes eredetű tereptárgy. Emelkedése hirtelen és meredek, járművekkel csak műszaki előkészítés (átjáróvágás vagy lejtőépítés) után járható. Magassága a folyó felől 10-15 m, a dombok felől 5-10 m. A tordai csatában mindkét harcoló fél kihasználta, az arcvonal hosszabb ideig a ridó mentén húzódott.
A Péterlaka-völgytől folyás szerint lefelé az Aranyos bal partja mentén északnyugat–délkelet irányú dombgerinc húzódik egészen a Maros jobb (északi) parti árteréig. Ara-nyosgyérestől északra, ahol a Péterlaka-völgy véget ér, s a benne futó Péterlaka patak a vasúti hídnál az Aranyosba torkollik, a dombváll, ami addig a patakvölgytől délnyugatra a Keresztesmezőt szegélyezi, eléri az Aranyos bal partját. A ridó itt olvad bele a dombvállba. Aranyosegerbegyig, ami kb. 2 km távolságra fekszik innen, a dombgerinc közvetlenül a folyó északkeleti partján fut tovább délkeletnek. Az Aranyost, amely Tordánál kilépve a hegyekből keletnek folyik, ez a dombváll fordítja délkeletnek.
Aranyosegerbegy az Aranyosba merőlegesen befolyó Horgasalji és Csáni patak összefolyása által kivájt 1,5 km hosszú, 0,7-0,9 km széles völgyben fekszik. A Csáni patak északról érkezik a Széles-völgyben, a Horgasalji északkeletről a Boldóc-völgyben. Mindkét völgy alkalmas páncélosok behatolására, oldalaik viszont reteszállások kiépítésére, keresztirányú fiókvölgyeik ellenlökések indítására.
Aranyosegerbegytől tovább lefelé, délkeletnek a dombváll 1-2 km távolságban fut a folyótól, közte zsombékos árterülettel. A dombgerinc mögött található Mezőörke, attól délkeletre 4,5 km-re Gerendkeresztúr. Hadrévnél a dombváll keletnek fordul és lankásabbá válik, attól délre már a Maros ártere, illetve az Aranyos torkolata következik. A dombgerinc maga a Péterlaka-völgytől Hadrévig olyan geológiai felépítésű (400-500 m széles alapon 150-170 m szintemelkedés, 10 km hosszúságban a folyóparton), hogy azt megmászni és áttörni csak igen komoly műszaki és tüzérségi előkészítés után lehet. A folyópart és a mögötte húzódó dombváll műszakilag megerődítve olyan akadályt jelentett a szovjet–román csapatok előtt, amelyet inkább nem támadtak, erőiket a harckocsikkal is járható Keresztesmező északi oldalára koncentrálták (ez indokolta a 6. román hadtest korábban leírt aszimmetrikus harcrendjét is).928
928 Orbán–II. 174–175. p.; Monarchia 210–212. p.; Térkép-2.; Térkép-6.: L-43-XVIII számú szelvény; Esze 33. p.
Délről a Keresztesmező az 518 m magas Létom-hegyig, illetve az annak keleti lejtőin szétterült Harasztos községig tart. Eddig a hegyig a tordai csata harcai már nem terjedtek ki, amennyiben nem értjük ide a 2. magyar hadsereg szeptember 8-ig elért előnyomulását, s azt követő visszavonulását. Szerepe ellenben volt a csatában, mivel északi oldaláról a csatatér belátható. A román csapatok nem egy figyelőt (parancsnokit és tüzérségit) telepítettek ide. A szeptember második felétől egyre párásabb levegő és az egyre gyakoribb hajnali ködök azonban korlátozták a figyelők lehetőségeit.929
929 Monarchia 210–212. p.; Armata Romana 80–81. p.; Térkép-6.: L-43-XVIII számú szelvény.
160Nyugatról és északnyugatról a Keresztesmezőt a hegyekből kilépő Aranyos, és a fölötte lévő Tordai-hasadék határolja. Az összeépült Alsó- és Felsőszentmihálynál (egyesítve Szentmihályfalva, Sînmihaiu de Jos és -Sus, de már a korabeli térképeken előfordul a mai Mihai Viteazul néven) a lapály nyugati sarka már összeszűkül. Délről a Bágyoni-hegy áll kicsit északabbra a nyugati szomszéd Létom-hegynél, északnyugatról a kelet–északkelet irányban folyó Aranyos szűkíti egyre összébb, hogy Sinfalvánál és Várfalvánál véget érjen a Rákos pataknál (nem azonos a Tordánál a folyóba torkolló Rákos patakkal).930
930 Orbán–II. 174. p.; Térkép-3.: 5371/K számú szelvény.
Többször utaltunk a fentiekben az időjárás okozta korlátokra. 1944-ben a nyár sokáig tartott. A Dél-Ukrajna Hadseregcsoport hadinaplójának tanúsága szerint, amelyben az időjárási adatokat a napijelentések második pontjának utolsó tételeként rendszeresen vezették, szeptember első dekádjában kifejezetten nyári idő volt, 30 fokot közelítő napi csúcshőmérsékletekkel. 11-éről 12-ére az időjárás gyökeres változáson ment át, beköszöntött az ősz. 11-én még 27 fokot mértek és napos időt jegyeztek fel, 12-én már csak 20 fok volt a maximális hőmérséklet és megjelentek a ködök is.931 A változásról tanúskodnak a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplójának bejegyzései is.
931 KTB 7208515., 7208521. felvétel.
