A Magyarország határain felvonult erők
A Magyarország határain felvonult erők
A 2. magyar hadsereggel szemben támadásának szeptember 5-i megindulásakor a 4. román hadsereg állt, ennek arcvonalára érkezett be 8-ától a 27. szovjet hadsereg, amelyhez jobbról, Marosvásárhelytől csatlakozott a 7. szovjet gárdahadsereg, ehhez Szászrégrentől a 40. szovjet hadsereg. A 4. román hadseregtől balra Borrévtől az 1. román hadsereg állt, ennek sávjába vonult fel 10-étől a 6. szovjet gárda-harckocsihadsereg, amelynek jobbszárnyán az. 5. gárda-harckocsihadtest tevékenységi körzete belenyúlt a 4. román hadsereg balszárnyának sávjába.105 A két román hadsereg közötti sávhatár szeptember 5-től a Sugág (a 4. hadseregnek bezárva)–Gyulafehérvár (4.)–Borrév (a 4.-nek kizárva)–Gyalu (az 1.-nek bezárva)–Zilah (az 1.-nek bezárva) vonalon húzódott. Jobbról a 4. hadseregnek ekkor nem jelöltek ki sávhatárt, hadműveleti területe elméletileg a keleti román államhatárig terjedt, gyakorlatilag azonban Marosvásárhelytől keletre nem voltak alakulatai. Ezt a sávhatárt még a román, a következőket már a szovjet vezérkar határozta meg.106
105 Minaszjan 170–173. p.; Armata Romana 80–81. p.
106 Armata Romana 80–82. p.
38A szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság szeptember 25-i, a tiszántúli hadműveletet előkészítő direktívájával a 27. szovjet és a 4. román hadseregből egy seregcsoportot alakítottak. A 4. és az attól már balra harcoló 27. hadsereg sávhatárát Gyulafehérvár (a 4. hadsereg számára bezárva)–Marosújvár (a 4.-nek bezárva)–Aranyospolyán (a 4.-nek bezárva)–Kolozsbós (a 27.-nek bezárva)–Szamosszentmiklós (a 27.-nek bezárva)–Szamos-szentmárton (a 27.-nek bezárva)–Esküllő (a 4.-nek bezárva)–Hídalmás (a 4.-nek bezárva)–Zilah (a 4.-nek bezárva) vonalában vonták meg. Ez elvileg Tordát és Kolozsvárt kizárta a 4. hadsereg hadműveleti területéből, ám az részt vett a tordai, majd a kolozsvári harcokban, balszárnyával a Torda–Kolozsvár műútig. A 27. hadsereg a direktíva alapján balra el- és széthúzódott, mivel a 6. gárda-harckocsihadsereget a tiszántúli hadműveletet megindító főerőkhöz irányították.107 A jobb sávhatárt a Marosvásárhely (a 4. hadseregnek bezárva)–Mezőmadaras (a 4.-nek kizárva)–Kissármás (a 4.-nek kizárva)–Vasasszent-gotthárd (a 4.-nek bezárva)–Szamosújvár (a 4.-nek kizárva)–Alparét (a 4.-nek kizárva)–Csűrfalva (a 4.-nek bezárva)–Mosóbánya (a 4.-nek bezárva) vonalában húzták meg.108
107 Minaszjan 180–181. p.; Armata Romana 86–89. p.
108 Armata Romana 88–89. p.
E sávhatár október 8-án módosult, amikor a 7. szovjet gárdahadsereget kivonták Dés–Bethlen térségéből. A manőver oka az volt, hogy a 6. gárda-harckocsihadsereg támadása a Sebes-Körös bal partján, a Nagyvárad–torkolat szakaszon elakadt.109 A 4. román hadsereg új sávhatára Zilahig nem változott, onnan Szilágysomlyó (a 4. hadsereg számára bezárva)–Kárásztelek (a 4.-nek kizárva)–Oláhcsaholy (a 4.-nek kizárva)–Szaniszló (a 4.-nek bezárva)–Nyírbogát (bezárva) vonalában húzódott.110 A 4. hadsereg bal szomszédja továbbra is a 27. hadsereg volt, de hadműveletileg október 8-tól a jobb szomszéd 40. szovjet hadseregnek rendelték alá.111 Sávhatára azzal Mosóbányáig változatlan maradt, de a helységet a 4. hadsereg számára kizárták, onnan Bükkszoldobágy (a 4.-nek bezárva)–Szamosújlak (a 4.-nek kizárva) vonalában húzódott. Mind a szeptember 25-én meghatározott, mind az október 8-án módosított sávhatárt a 4. hadsereg jobbra 1-5 km-re átlépte, a harászati szükségből, pl. Egerhátnál a Szilágyságban vagy Szatmárnémetinél.112
109 Ölvedi Ignác: A Tiszántúl felszabadítása (in Száva) 121. p.
110 Armata Romana 89–90., 101. p.
111 Armata Romana 86. p.
112 Armata Romana 89–90., 101. p.
A román haderőből Románia átállásakor, augusztus 23-án a IX. magyar hadtesttel szemben még nem a 4. hadsereg (armată) állt. Az akkor az arcvonalban volt, a Moldva jobb partján, a folyó forrásvidékétől a Tatros (Trotuş) torkolatáig. Parancsnoksága Bákón székelt. Minden, a hadműveleti területen kívül eső térség az 1. hadsereg parancsnokságá-hoz tartozott, ideértve Dél-Erdély egészét, a Bánság romániai felét, Olténiát és Munténia nagyobb részét Bukaresttel és Ploieştivel. E hadsereg parancsnoksága Nagyszebenben települt. A Nicolae Macici hadseregtábornok vezette hadseregbe hét hadtestparancsnokság (comandementul corpului de armată: 7. territoriális, 1., 2., 3., 4., 5., 6.) tartozott, 26 hadosztállyal (divizie, ebből 19 kiképző), s az 1. hadsereg-parancsnokságnak volt alárendelve a Határőrcsapatok Parancsnoksága (Comandementul Trupelor de Grăniceri) és minden katonaiskola. Állományát 328.189 katona alkotta.113
113 Armata Romana 58–59. p.
A 2. magyar hadsereg támadása által érintett térségben a 6. román hadtestparancsnokság (Nagyszeben) alárendeltségében a 18. (Nagyszeben) és a 20. kiképző gyaloghadosztály (Gyulafehérvár), a hadseregközvetlen 2. hegyihadosztály (Déva), a Határőrcsapatok Parancsnoksága alatti két határőrdandár (Bireg [magyar neve azonosíthatatlan]114, illetve Sóspatak), két önálló határőrzászlóalj (Torda és Segesvár), valamint a hadseregközvetlen Grupul Bihor (Bihar Csoport, állományában négy zászlóaljjal) állomásozott. Ide sorolt a Fogarason lévő Kiképzőalakulatok Parancsnoksága (Comandementul Trupelor de Instruc-ţie), valamint a Fogaras és Piski körzetében települt, az 1. légvédelmi tüzérdandár kötelékébe tartozó két nehéz légvédelmi tüzérosztály.115
114 A helységneveket itt és a továbbiakban a Gyalay-lexikon, illetve a (magyar–német–román nyelvű) Térkép-1. alapján azonosítjuk. A hivatalos helységnévtárakat ezek kiegészítésére, a problémás esetekben használjuk. Az Armata Romana 58. oldalán szereplő Bireg helységnév azonban nem azonosítható.
115 Armata Romana 58–59. p.
Az átállást követően a román csoportosítás megváltozott. Szeptember 6-ától az 1. és a 4. hadsereg belépett a 2. Ukrán Hadseregcsoport kötelékébe. A 4. hadsereget a 27. szovjet, 39az 1. hadsereget az 53. szovjet hadsereggel vonták egy seregcsoportba, a szovjet hadseregparancsnokok vezetésével.116 A német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport kötelékében harcolt 3. és 4. hadsereg parancsnokát, Petre Dumitrescu hadseregtábornokot és Ilie Steflea hadtesttábornokot eltávolították (utóbbi a Nagyvezérkar korábbi főnöke is volt). A 3. hadsereg-parancsnokságot feloszlatták, a 4. élére Gheorghe Avramescu hadtesttábornokot nevezték ki. Macici tábornokot (egyelőre) meghagyták az 1. hadsereg élén, miután a vezetése alatt álló csapatokkal augusztus 24–25-étől megtámadta a román hátországban állomásozó német alakulatokat. 2. román hadsereg-parancsnokság ekkor nem létezett.117
116 Minaszjan 170. p.; Zaharov 141. p.
117 Armata Romana 74–77. p.
Szeptember 1-től életbe lépett a román hadsereg új vezetési rendszere. Az 1. és 4. hadsereg-parancsnokság között „felosztották” Erdélyt (sávhatárukat lásd feljebb). Az 1. hadsereg-parancsnokság áttelepült Dévára, és átvette a vezetést a Dél-Erdély nyugati felén, a Partiumban és a Bánságban állomásozó csapatok felett (pontosabban ezeket tartotta meg alárendeltjeiből). A továbbiakban e hadsereg kikerül látókörünkből.118 A Nagyszebenbe áttelepülő 4. hadsereg-parancsnokság átvette a vezetést a 6. hadtest (corpul de armată), a 6. territoriális (teritorial), a gépesített- (motomecanizat) és a hegyihadtest (de munte) felett. A négy hadtestparancsnokság települési helye és parancsnoka: Medgyes, Nicolae Tătăranu hadtesttábornok, szeptember 29-től Agricola Filip dandártábornok, október 12-től Emanoil Leoveanu hadosztálytábornok; Gyulafehérvár, Gheorghe Stavrescu hadosztálytábornok; Balázsfalva, Gheorghe Rozin hadtesttábornok; Brassó, Ion Dumitrache hadtesttábornok. Szeptember 1-jén a 4. hadsereg állományában 113.759 katona volt.119
118 Armata Romana 74–77. p.
119 Armata Romana 74–77. p.; Razboiul 602., 622. p.; a létszámadatokra vonatkozóan: Bitay 142. p.
A hegyihadtest a Bodza-szorostól Héjjasfalváig zárta le a határt, állományában 5 csoporttal (detaşament). A Doboli-csoport a Brassótól délre a Bodza-szorostól a Törcsvári-hágóig, a Vîlcele-csoport Brassótól nyugatra, a Bilin-csoport a várostól északra, Miklós-várszékkel szemben helyezkedett el. Az Agostin-csoport az Olt észak–délnyugat irányú kanyarulatát zárta le a Bardócszékkel szemben, a Homorod-csoport az Olt Fogaras felé vezető völgyét. A hegyihadtestnek rendelték alá szeptember 1-jei hatállyal az 1. lovashad-osztályt (Vladimir Constantinescu ezredes, október 21-től Constantin Talpeş ezredes).120 Sávhatárát a balra álló 6. hadtesttel Nádpatak (a 6. hadtestnek kizárva)–Székelyudvarhely (a 6.-nak kizárva) vonalában húzták meg.121 Ez szeptember 5-én sem változott.
120 Armata Romana 76. p.; Razboiul 643. p.
121 Armata Romana 76. p.
A 6. hadtest és a 6. territoriális hadtest közötti sávhatárt szeptember 1-jén a Balázsfalva (a 6. hadtestnek bezárva)–Marosludas (a 6. hadtestnek bezárva)–Gyeke (a 6. hadtestnek bezárva) vonalában vonták meg.122 Ez 6-án változott, a 6. hadtest védőszektorának lerövidítésével és a gépesítetthadtest beállításával a 6. és a 6. territoriális hadtest közé. A 6. hadtest bal sávhatárát ekkor Kiskapus (a 6. hadtestnek bezárva)–Dicsőszentmárton (a 6. hadtestnek bezárva)–Marosugra (a 6. hadtestnek bezárva); a gépesítetthadtestét és a 6. territoriális hadtestét Alsókarácsonfalva (a gépesítetthadtestnek kizárva)–Oláhtordos (a 6.-nak kizárva)–Aranyosgerend (a gépesítetthadtestnek bezárva) vonalában húzták meg. A gépesítetthadtest beállításával a 6. territoriális hadtest szektorát is leszűkítették.123
122 Armata Romana 76. p.
123 Armata Romana 80–81. p.
A 6. hadtest 6. kiképző gyaloghadosztálya Segesvártól a Kis-Küküllőig (Dumitru Drajnă dandártábornok, szeptember 18-tól Ştefan Balaban dandártábornok) és 11. kiképző gyaloghadosztálya a Kis-Küküllőtől Maroscsapóig (Gheorghe Georgescu dandártábornok, szeptember 21-től Edgar Rădulescu ezredes) a határ mentén foglalt védőállást. A hadtesthez tartozott még a 21. kiképző gyaloghadosztály (Simion Coman dandártábornok, szeptember 21-től Polihron Dumitrescu dandártábornok) és az 1. önálló tüzérosztály. A hadtest területén települt a 4. hadsereg-parancsnokságnak közvetlenül alárendelt keleti különleges csoport (detaşament de est), amely Marosvásárhellyel szemben helyezkedett el, valamint a 7. hegyivadász-zászlóalj, a Nagy-Küküllő völgyében szintén a határon.124
124 Armata Romana 76. p.; Razboiul 602–603., 625., 640., 642. p.
A 6. territoriális hadtestparancsnokság, nevét megtartva, szeptember 1-től harcoló 40hadtestparancsnoksággá minősült át. Kötelékébe a 18. és 20. kiképző gyaloghadosztály, a 7. nehéztüzér-ezred (Virgil Citirigă ezredes, szeptember 6-tól Vasile Paşcu dandártábornok; Constantin Visarion dandártábornok, szeptember 8-tól Gheorghe Marinescu dandártábornok; Vasile Danacu ezredes) és az 75. önálló tüzérosztály tartozott. A hadtest sávjában helyezkedett el a hadsereg-parancsnokságnak közvetlenül alárendelt nyugati különleges csoport (detaşament de vest) és a 8. hegyivadász-zászlóalj. Az országhatáron közvetlenül gyalogos csapattestek nem álltak. Ott jobbról balra a Cluj területvédelmi zászlóalj (batalion fix regional Cluj) helyezkedett el, Gyekétől nyugatra, egy százada nélkül. Középen, pontosan délre Kolozsvártól a 83. gyalogezred menetzászlóalja biztosította a határt, balra a Cluj zászlóalj egy százada állt. Ehhez nyugatról a Someş területvédelmi zászlóalj kapcsolódott a határbiztosító erők közül, de már az 1. román hadsereg sávjában.125
125 Armata Romana 76. p.; Razboiul 607., 627. p.
A gépesítetthadtestnek a 4. hadsereg parancsnoksága kezdetben nem utalt ki megszállandó arcvonalszakaszt, a hadsereg teljes hadműveleti területén működött. A kötelékébe sorolt alakulatok közül azonban volt, amelyet az arcvonal meghatározott szakaszára vezényeltek. A 9. gyaloghadosztály Costin Ionaşcu dandártábornok vezetésével Marosludastól keletre a Maros bal partján foglalt védőállást Maroscsapóig, a 6. hadtest védőszektorában. Szeptember 6-tól, a 2. magyar hadsereg előző napi sikerei hatására a gépesítetthadtestnek a jobb szomszéd 6. és a bal szomszéd 6. territoriális hadtest között saját védőszektort jelöltek ki, a Kis-Küküllő mentén Dicsőszentmártontól Küküllővárig. Ide a 9. gyaloghadosztály vonult vissza, onnan Elekesen át Oláhtordosig Corneliu Teodorini dandártábornok 8. lovashadosztályának kellett védelmet foglalnia, amely a Kis-Küküllő mentén, Zsidve–Szépmező térségében összpontosítási körletben állomásozott.126 A gépesítetthadtestbe tartozott még az 5-én a hegyihadtesttől átirányított 1. lovashadosztály, a 115. önálló gyalogezred, egy önálló gyalogzászlóalj, az 1. és 3. nehéztüzér-ezred (Alexandru Dobriceanu ezredes és Traian Panaitescu ezredes), és az 52. önálló tüzérosztály.127
126 Armata Romana 80–81. p.; Razboiul 606., 609. p.
127 Armata Romana 76. p.
A 4. hadsereg tartalékát a Gyulafehérvár térségében összpontosítási körletben lévő 7. kiképző gyaloghadosztály (Sava Caracaş dandártábornok, szeptember 18-tól Agricola Filip dandártábornok, 30-tól Ion Popescu dandártábornok) jelentette, amit szeptember 9-én a 6. territoriális hadtest sávjába irányítottak, valamint a 8. kiképző gyaloghadosztály (Alexandru Nicolici dandártábornok)128 A hadseregközvetlenek közé tartozó 4. légvédelmi tüzérezredet szeptember 7-én beosztották a hegyihadtest kötelékébe.129 Hadsereg-közvetlen csapattest volt a 103. hegyihadosztály (Ilie Creţulescu dandártábornok), a 6. hadtestparancsnokságnak szeptember 1-jén átadott 7. nehéztüzér-ezred és egy páncélos-csoport (Gheorghe Matei alezredes).130
128 Armata Romana 76., 80–81. p.
129 Armata Romana 78. p.; Razboiul 605–606., 625., 640. p.
130 Armata Romana 79. p.
Szeptember 9-től jelent meg Marosvásárhelytől délre a Tudor Vladimirescu hadosztály, amelyet a román szakirodalom önkéntes hadosztályként említ (divizie de voluntari). A szovjet 33. lövészhadtest kötelékébe tartozott, s a háború végéig szovjet alárendeltségben maradt. Parancsnoka Nicolae Cambrea ezredes volt, de szeptember 21. és október 1. között vezérkari főnöke, Mircea Haupt ezredes vezette.131
131 Armata Romana 78., 98. p.; Contributia 238. p.; Razboiul 638. p.
Szeptember 6-án, amikor a román csapatok szovjet alárendeltségbe léptek, az 1. és 4. román hadsereg (ún. harcoló állománya) együtt 138.073 katonát, 611 löveget, 1809 aknavetőt, 6500 géppuskát és 8159 géppisztolyt számlált. Ez hozzávetőleg 11:8 arányban oszlott meg a 4. hadsereg javára.132 Megjegyzendő, hogy a (rendelkezésünkre álló) román források szeptember 6-ára nem adnak összesített harcértéket a 4. hadsereg vonatkozásában. A két hadsereg közötti 11:8 arányú megosztás a kötelékükbe tartozó hadosztályok száma alapján adódik. A román hadosztályok és dandárok szervezetének ismeretében „fel lehetne szorozni” a fegyverek számát is, de a 4. hadsereg harcértékének ilyen módon történő kiszámítása nem volna pontos, elsősorban azért, mert a szervezési utasításokban 41szereplő elvi harcérték békeidőben sem egyezett meg a valóssal, nemhogy háborúban, ahol ahány sereg- és csapattesttel, annyiféle tényleges harcértékkel találkozunk. Kálmán Dániel igyekszik közelítően pontos adatok megadására: az 1. hadseregnél 74, a 4. hadseregnél 113 ezres összlétszámot mutat ki. Ez megerősíti a román adatokat, mivel azok csak a harcoló állományra vonatkoznak. A teljes és a harcoló létszám közötti arány (187 ezer a 138 ezerhez, ami ugyancsak kiadja a 11:8 hányadost) reálisnak fogadható el. Kálmán viszont, nyilván (magyar, esetleg német) felderítési adatokra alapozva, tévesen adja meg a román hadosztályok számát. E tekintetben a román források autentikusnak fogadhatók el. Megjegyzendő továbbá, hogy a román szervezet és elvi harcérték ismeretében sokalljuk a szovjet forrásokban megadott adatok közül a lövegek, az aknavetők és a géppuskák mennyiségét. Hiányoljuk viszont a harckocsik számát.133 Szeptember 1-jére a román források megadják a két hadsereg teljes (nem csupán az ún. harcoló) létszámát: az 1. hadsereg 73.844, a 4. hadsereg 113.759, a kettő együtt 187.603 katonát számlált.134 Ennek alapján (megítélésünk szerint) elfogadható a Kálmánnál és a szovjet könyvészeti anyagban szereplő, 6-ára megadott 187 ezres összlétszám, mivel tudjuk, hogy szeptember 1. és 5. között a románok nem vettek részt nagyobb hadműveletekben, „csupán” harcászati méretű betörésekben, így nem szenvedtek számottevő veszteségeket. A fentieken túl a 4. hadsereg rendelkezett még 16 harckocsival és rohamlöveggel, illetve 33 sorozatvetővel.135
132 Minaszjan 171. p.; Kálmán II–256. p.
133 Minaszjan 171. p.; Kálmán II–256. p.
134 Razboiul 621. p.
135 Armata Romana 79. p.
Szeptember 19-én a 4. román hadsereg kötelékéből kikerült a 6. territorális hadtestparancsnokság, amely átvette az elfoglalt területek katonai közigazgatásának irányítását. Harcoló alakulatai átléptek a 6. hadtestparancsnokság alárendeltségébe.136 Katonai közigazgatási feladatát november 14-ig látta el, ekkor a szovjet legfelsőbb politikai és katonai vezetés engedélyével Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Hadseregcsoport parancsnoka a magyarellenes román pogromok és kilengések miatt (bővebben lásd Kovács György: Békülő Erdély [Budapest, 1947] és Ferenczes István: Székely apokalipszis [Budapest, 2001]) szovjet katonai közigazgatást vezetett be az 1940. évi második bécsi döntésben érintett valamennyi területen, az addigi arcvonal mögötti 100 km-es területsáv helyett, amelyet a 40. hadsereg-parancsnokságnak kellett (legalábbis egyelőre) megszerveznie. Ezen területekre a román közigazgatás csak 1945. április 9. után térhetett vissza.137
136 Armata Romana 81. p.; Razboiul 638. p.
137 Bethlen 189–190., 235–236. p.; Minaszjan 192–194. p.; Adattár 64. p.; Süle 205–208. p.; megjegyzendő, hogy Süle – korábbi szakirodalomból átvett adat alapján – téved. A szovjet katonai közigazgatás bevezetését Malinovszkij marsall kérte, és nem Vinogradov vezérezredes. Igaz, ahogyan a hadműveletek során a 2. Ukrán Hadseregcsoport távolodott Észak-Erdélytől, Zmacsenko vezérezredestől, a 40. hadsereg parancsnokától a katonai közigazgatás felügyeletét Vinogradovnak kellett átvennie, mint a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjének.
Szintén kilépett a 4. hadsereg kötelékéből a gépesítetthadtest. Szeptember 30-án parancsnokságát kivonták a hadműveletekből, addigi alárendeltjeinek irányítását a Nicolae Dascălescu hadosztálytábornok vezetése alatt álló 2. hadtestparancsnokság vette át, amely szeptember 18. óta tartozott a 4. hadsereg kötelékébe.138
138 Armata Romana 81. p.
Október 8-án, amikor a 2. magyar és a 8. német hadsereg visszavonulásával új szakasz kezdődött a magyarországi hadműveletekben, a 4. román hadsereg kötelékébe három hadtest tartozott. A jobbszárnyon továbbra is a hegyihadtest állt el, állományában Marosvásárhely–Meggyesfalva között az 1. hegyihadosztállyal (Ion Beldiceanu dandártábornok, szeptember 5-ig Grigore Bălan dandártábornok), ettől Maroskeresztúrig a 3. hegyihadosz-tállyal (Leonard Mociullschi dandártábornok), majd Marosugráig a 6. kiképző gyaloghadosztállyal. Az előbbi kettőt a hegyihadtest korábbi osztagaiból szervezték, az utóbbit a 6. hadtesttől irányítottak a ide. Október 14-től a 3. hegyihadosztályt a 27. szovjet hadsereg 33. lövészhadtestének adták át, s Nagyvárad körzetébe vezényelték. Arcvonalszakaszát a 8. lovashadosztály vette át. A hadtest kötelékébe lépett a 2. nehéztüzér-ezred is.139
139 Armata Romana 87–89. p.; Razboiul 608., 627. p.
A 2. hadtest jobbszárnyán október 8-án Marosugrától Kutyfalváig a 8. lovashadosztály helyezkedett el, amely a 2. hadtest támadási sávjának szűkülése és a 6. kiképző gyaloghadosztály elvezénylése nyomán 14-étől átkerült a jobb szomszéd hegyihadtesthez. Tőle balra az Aranyos torkolatáig a 20. kiképző gyaloghadosztály állt. Utóbbit 14-én az 1. hadsereghez vezényelték át, arcvonalszakaszát a 2. hadtest jobbszárnyán a 11., balszárnyán 42a 21. kiképző gyaloghadosztály vette át. 14-étől három napig a 2. hadtest alárendeltségébe tartozott a 3. hegyihadosztály is, de a harcokban nem vett részt, Gyulaháza–Visa térségében összpontosítási körletbe vonták hátra, feltöltésre. A 2. hadtestbe tartozott még az 52. önálló tüzérosztály.140
140 Armata Romana 87–89. p.
A tordai csatatéren, a 4. hadsereg balszárnyán az Aranyos-torkolattól (a Marosba) Aranyospolyánig a 6. hadtest helyezkedett el. Az Aranyos délnek tartó alsó folyásának jobb partján a torkolatig, egyben a hadtest jobbszárnyán a 7. kiképző gyaloghadosztály állt. Aranyosgyérestől Keresztesig, a tordai csata gyújtópontjában, az ütközet első két szakaszában a 20. kiképző gyaloghadosztály harcolt, amit veszteségei miatt kivontak az arcvonalból. Szeptember 30-ától Aranyosegerbegy két oldalán a 21. kiképző gyaloghadosztály, attól Aranyospolyánig a 9. gyaloghadosztály került állásba. A hadtest hadrendje erősen aszimmetrikus volt, a tordai csata folyamatában centruma és jobbszárnya összetömörült, a 7. hadosztály a hadtest sávszélességének háromnegyedét egymaga biztosította. Az október 9-től bekövetkező román előremozgás során a 21. hadosztályt oly mértékben leharcolttá vált, hogy hátra kellett vonni feltöltésre. 14-étől helyét a 18. kiképző gyaloghadosztály foglalta el. 17-étől hasonló sorsra jutott a 7. hadosztály. Helyére a 3. kiképző gyaloghadosztály került (Ion Dumitru dandártábornok, szeptember 5-ig Ion Tănăsescu dandártábornok). A hadtest kötelékébe tartozott még a 6. nehéztüzér-ezred.141
141 Armata Romana 87–89. p.; Razboiul 605., 625. p.
A 4. (és az 1.) román hadsereg harctevékenységét a szeptember 6-án az 5. szovjet légihadsereg alárendeltségébe lépett román repülőhadtest támogatta Emanoil Ionescu, a repülőcsapatok tábornoka parancsnoksága alatt. Ennek kötelékébe 3 vadászrepülő-csoport (grup de aviaţie de vînătoare, osztálynak megfelelő kötelék) tartozott, a 2. (IAR-81), a 6. (IAR-81) és a 9. (Me 109), 2 bombázórepülő-csoport (grup de aviaţie de bombardament), az 5. (He-111 és Ju-88) és a 3. zuhanó- (Ju-87), illetve egy felderítő-repülőraj (escadrilă de aviaţie de cercetare, Ju-88).142
142 Armata Romana 142–143. p.; a román seregtestparancsnokok névsorának összeállításához felhasználva még: La Roumanie La libération de Nord de la Transylvanie c. fejezetéből 101–134. p.; Contributia: Actiunile militare duse pentru eliberarea integriului teritoriu al Rominiei c. fejezetéből 184–264. p.; Razboiul Függelékének 2–5. táblázata (600–663. p.); a 2. és a 6. román nehéz tüzérezred parancsnokát a rendelkezésre álló források alapján nem sikerült azonosítani.
A magyar 25. gyalog- és a 2. páncéloshadosztállyal a tordai csatában szemben álló román erők négy fő alakulattípusba tartoztak: gyaloghadosztály (divizie de infanterie), lovashadosztály (divizie de cavalerie), határőrdandár (brigadă de grăniceri) és territoriális ezred (regiment teritorial). A gyaloghadosztály három gyalogezred (regiment de infan-terie) kilenc gyalogzászlóaljából (batalion de infanterie), a határőrdandár kettő határőrzászlóaljból állt (batalion de grăniceri). Minden zászlóalj három századdal (companie) bírt. A gyalogezredek némelyikéhez menetzászlóalj (batalion de marş) is tartozott. Léteztek határőrezredek (regiment de grăniceri) is, zászlóaljaik száma szintén kettő volt. A határőrdandártól a kiegészítő nehézfegyverzet különböztette meg, de alapvetően mindkettő gyalogos csapattestnek minősíthető. A territoriális ezred változó számú (1-3) területvédelmi zászlóaljból (batalion fix regional) állt, zászlóaljanként változó számú (1-4) századdal. Ez is gyalogos alakulatként definiálható, de a határőr-alakulatoknál is kevesebb nehézfegyverzettel. A lovashadosztály három (kettő lovas és egy gárda) lovasezredből (regiment de cavalerie, de gardă), egy lovasezred két svadronból (escadron, osztály) állt, egyenként három lovasszázaddal (companie de cavalerie, de gardă). A kiképző gyaloghadosztály (divizie de infanterie instrucţie) szervezete elvileg azonos volt a gyaloghadosztályéval, ám a gyakorlatban általában nem érte el annak harcértékét.
A gyalog- és a lovashadosztály egy-egy tüzérezreddel (regiment de artilerie) rendelkezett, ami két tüzérosztályból (divizion de artilerie) és két légvédelmi tüzérütegből (baterie de artilerie antiaeriană) állt. Az első tüzérosztályt 105, a másodikat 122 mm-es vagy 150 mm-es lövegekkel látták el, ütegenként 4 csővel, az osztályok három-három ütegből (baterie) álltak. A légvédelmi ütegek 4-4 db 25 mm-es légvédelmi ágyúval bírtak. A gyalog- és lovasezredek is rendelkeztek saját tüzércsoporttal (grup de artilerie), amelybe egy tüzér-, 43egy páncéltörőüteg (baterie de artilerie antitanc) és egy aknavetőszázad (companie de artilerie aruncător) tartozott, 4-4 db 80 mm-es ágyúval, 75 mm-es páncéltörő ágyúval és 120 mm-es aknavetővel. A határőrdandár tüzércsoportjának nem volt csöves tüzérütege, a határőrezrednek csak az aknavetőütege volt meg. A gyalog-, határőr- és területvédelmi zászlóaljak egy-egy aknavetőszázaddal rendelkeztek, amelyet 4 db 81 mm-es és 12 db (2 szakaszban 6-6) 60 mm-es aknavetővel láttak el. A hadosztályoknál műszaki zász-lóaljat (batalion de pionieri) is találunk.143
143 Armata Romana 55., 78–81., 102–103. p.
Kisebb számban megtalálhatók voltak hegyialakulatok is. A román hegyihadosztály (divizie de munte) két hegyivadászezredből (szó szerint hegyicsoportból, grup de munte) állt, egy ezredben két hegyivadász-zászlóaljjal (batalion de vînători de munte) és egy 120 mm-es aknavetőüteggel. A gyalogság viszonylag csekély voltát ellensúlyozta, hogy a hegyihadosztályhoz egy tizenhat (!) ütegből álló hegyitüzérdandár (brigadă de artilerie de munte) tartozott, valamint egy hadosztályközvetlen 120 mm-es aknavetőüteg. Volt egy műszaki zászlóalj is. A tordai csatában részt vett 2. hegyihadosztályt a 4. és 5. hegyivadászezred és a 2. hegyitüzérdandár, a nyírségi és tiszántúli harcokban megjelenő 3. hegyihadosztályt a 3. és 6. hegyivadászezred és a 3. hegyitüzérdandár alkotta.144
144 Armata Romana 78–79., 100. p.; megjegyzendő, hogy a hegyi csapatoknál az „ezred” szó mint fordítás nem teljesen helyes, a kötelék eredetije szó szerint „hegyicsoport” (grup de munte) lenne, nagyságrendjét tekintve azonban megfelelt az ezrednek.
A Marosvásárhely környéki harcokban részt vett 103. hegyihadosztály (a szükség diktálta) egyedülálló szervezettel bírt. A 4. román hadsereg korábban szovjet csapatok ellen harcolt csapattöredékeiből állították fel 1944. augusztus 28-án Ilie Creţulescu dandártábornok parancsnoksága alatt. Nem volt azonos az augusztus 23-án még létező 103. hegyi-parancsnoksággal (comandamentul de munte 103). Állományát a Németvásárnál szétvert 7. román hadtest részei alkották: a 17. gyalogezred (három gyalogzászlóaljjal), a 8. határőrdandár (két zászlóaljjal), az ekkor megszüntetett 103. és 104. hegyiparancsnokság alakulataiból szervezett, hadrendi szám nélküli hegyivadászcsoport két zászlóaljjal és egy aknavetőüteggel, a 11. tüzérezred maradványait is magába olvasztó 6. tüzérdandár, egy hadosztályközvetlen aknavetőüteg és a 104. műszaki zászlóalj.145
145 Armata Romana 78–79. p.
A 4. hadsereg kötelékébe tartozott még egy hadrendi szám nélküli páncéloscsoport (detaşament blindat), állományában egy gépesített vadászzászlóaljjal (batalion de vînători de motorizat), egy harckocsizászlóaljjal (batalion de tancuri), egy 75 mm-es páncéltörő tüzérosztállyal, egy légvédelmi tüzérüteggel, egy sorozatvetőosztállyal (divizion de aruncător de racheta, 33 német eredetű ködvetővel) és három műszaki századdal. A harc-kocsizászlóalj egy harckocsiszázadból (companie de blindat) és egy rohamlövegszázadból (companie de autotonuri) állt, összesen 16 harckocsival és rohamlöveggel.146
146 Armata Romana 78–79. p.
A szovjet haderőben a hadseregcsoport mint hadseregeket összefogó felső szintű parancsnokság a katonai vezetési struktúrában elfoglalt helye szempontjából megfelelt a német hadseregcsoportnak (I. világháborús szakkifejezéssel arcvonalnak), ám eredeti megnevezése front (?????) volt. Ezt vette át az 1945 utáni hazai szakirodalom is, bár 1945 előtt az érthetőség kedvéért – miután a frontnak eredetileg más, katonaföldrajzi értelmezése van a magyar nyelvben – hadseregcsoportnak nevezték. Ez a mai napig legmagasabb harcoló kötelék egyébként az orosz cári hadseregben került először bevezetésre az 1914 augusztusi mozgósításkor.147
147 Magyarország az első világháborúban. Lexikon A–Zs (szerk. Szijj Jolán – Ravasz István, Petit Real, Budapest, 2000) 261., 513. p.
A tárgyalt időszakban a hadsereg (armija) értelmezése kissé eltért a romántól, s sokkal jobban a magyartól és a némettől. Békében a magyar és a német hadsereg-parancsnokság is meghatározott, jobbára állandó alárendeltekkel (hadtestekkel és közvetlenekkel) rendelkezett, de háborúban alapvetően olyan magasabb vezetési szerv funkcióját látta el, amelynek alárendeltségébe a konkrét feladattól és helyzettől függően más és más hadtestparancsnokságokat és seregtesteket utaltak. Nemegyszer előfordult, hogy a hadsereg-parancsnokságot addigi alárendeltjei nélkül más arcvonalszakaszra vezényelték át. Ilyen 44volt például a 2. magyar hadsereg-parancsnokság átvezénylése a Tiszántúlról a Duna-védelem irányításának átvételére 1944. október 20-ától. A románoknál is ez mutatható ki az 1944. szeptember 1-jei átszervezések során, de az is megfigyelhető, hogy törekedtek az egyszer már kialakult magasabb kötelék egyben tartására. Erre példa a 4. román hadsereg további harci útja Magyarország területén 1944 őszén és telén. A szovjet hadsereg ezzel szemben állandónak tekintett kötelék volt. Nem is igazán szerencsés esetében hadsereg-parancsnokságról beszélni, helytállóbb hosszabb időn át fennálló szervezeti egységnek tekinteni a szovjet hadseregeket. A szovjet szabályzatokban visszatérő fogalom az „össze-kovácsolás”. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem volt változás állományukban. Helyeztek át komplett hadtesteket egyik hadseregtől a másikhoz, s állítottak fel újonnan hadseregeket is, például 1945. január 26-án a Dunántúlon a 26. hadsereget.
Erdélybe a Rogyion J. Malinovszkij marsall vezette szovjet 2. Ukrán Hadseregcsoport (Ukrainszkij Front) tört be. Ennek jobbszárnyán Filipp F. Zmacsenko vezérezredes 40. összfegyvernemi (obscsevojszkovaja) hadseregét 1944 augusztus–szeptember fordulóján az Sz. P. Merkulov vezérőrnagy, illetve az A. D. Rumjancev vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 50. és 51. lövészhadtest (sztrelkovij korpusz) alkotta. Az 50. hadtestbe a 133. és 240. lövészhadosztály (sztrelkovaja gyivizija, I. I. Dubrovin ezredes, T. F. Umanszkij ve-zérőrnagy) és a hozzávetőleg dandárerőnek megfelelő 54. és 159. gárda-megerődített körlet (gvargyejszkij ukreplennij rajon, M. T. Karnacsev ezredes, I. N. Vinogradov ezredes), az 51. hadtestbe a 38., 232, lövész- és 42. gárda-lövészhadosztály (Sz. P. Tyimiskov vezérőrnagy, M. J. Kozirj vezérőrnagy, V. F. Margelov vezérőrnagy) tartozott.
A 7. gárdahadseregbe (gvargyejszkaja armija, Mihail Sz. Sumilov vezérezredes) a 24. és 25. gárda-lövészhadtest (P. P. Avgyejenko vezérőrnagy, G. B. Szafiulin altábornagy) tartozott, a 6., 72. és 81. gárda-lövészhadosztállyal (I. F. Obusenko vezérőrnagy, A. I. Loszev vezérőrnagy, M. A. Orlov ezredes), illetve a 36. gárda-, 53. lövészhadosztállyal és a 6. gárda-légideszant-hadosztállyal (gvargyejszkaja vozdusno-gyeszantnaja gyivizija, G. P. Lilenkov vezérőrnagy, D. V. Vasziljevszkij ezredes, M. N. Szmirnov vezérőrnagy).
A Szergej V. Trofimenko vezérezredes vezette 27. hadseregbe a 35. gárda-, illetve a 33. és 104. lövészhadtest (Sz. G. Gorjacsev altábornagy, A. I. Szemjonov vezérőrnagy, A. V. Petrjusevszkij altábornagy) tartozott. A 35. hadtestet a 3. gárda-légideszant-, a 93. gárda-lövész-, valamint a 2. román hegyihadosztály (N. V. Jeremin ezredes; A. J. Kruze vezérőrnagy, október 14-től Sz. V. Szalicsev ezredes; Gheorghe Bartolomeu ezredes, szeptember 15-től Constantin Iordachescu hadosztálytábornok), a 33. hadtestet a 78., a 203. és a 337. lövészhadosztály (N. M. Mihajlov vezérőrnagy, G. Sz. Zdanovics vezérőrnagy, T. P. Gorobec ezredes), valamint a román „Tudor Vladimirescu” hadosztály (Nico-lae Cambrea ezredes), a 104. hadtestet a 4. gárda-, a 180. és a 206. lövészhadosztály (K. D. Parfenov ezredes, V. A. Kingyuhin vezérőrnagy, F. I. Dremenkov ezredes) alkotta.
A 6. gárda-harckocsihadsereget (gvargyejszkaja tankovaja armija, Andrej G. Krav-csenko vezérezredes) az 5. gárda-harckocsihadtest (gvargyejszkij tankovij korpusz) és a 9. gárda-gépesítetthadtest (gvargyejszkij mehanizirovannij korpusz) alkotta (M. I. Szavel-jev altábornagy, K. A. Volkov altábornagy) a 6. gárda-gépesített- és a 20., 21., 22. gárda-harckocsidandárral (gvargyejszkaja tankovaja brigada), s a 46. gárda-harckocsi- és a 18., 30., 31. gárda-gépesítettdandárral (gvargyejszkaja mehanizirovannaja brigada).
Az Ojtozi-szorosban, a Marosvásárhely környéki harcokban és a tordai csatában részt vett a 2. lovas-gépesített csoport (Gorskov-csoport, konno-mehanizirovannaja gruppa), állományában a 23. harckocsi- és az 5. gárda-lovashadtesttel (gvargyejszkij kavalerijszkij korpusz, A. O. Ahmanov altábornagy, Sz. I. Gorskov altábornagy). Azokat a 3., 39., 135. harckocsi- és 56. gépesítettdandár, illetve a 11., 12. gárda- és a 63. lovashadosztály (L. A. 45Szlanov ezredes, V. I. Grigorovics vezérőrnagy és P. M. Krutovszkih vezérőrnagy) alkotta.
A 2. Ukrán Hadseregcsoport többi hadserege, az 53. és a 46., illetve az 1. gárda-lovas-gépesített csoport (a szeptember 29-én alakult Plijev-csoport) a 2. magyar hadsereggel szemben folytatott hadműveletekben érintőlegesen sem vett részt.148 A hadseregcsoport harcát az 5. légihadsereg (vozdusnaja armija) támogatta, állományában két csatarepülő-hadtesttel (sturmovij korpusz), egy vadászrepülő-hadtesttel (isztrebityelnij korpusz) és egy bombázórepülő-hadosztállyal (bombargyirovacsnaja gyivizija).
148 Ölvedi Ignác: Magyarország a felszabadító hadműveletek megindulása előtt (in Száva) 66. p.; Minaszjan 163–177. p.; Armata Romana 84., 88. p.; Zaharov 138–201. p.; Tóth-Mo. 18–19. p.; megjegyzendő, hogy a felsorolt munkákban eltérőek a szovjet csapatok alárendeltségi viszonyai. Ilyen esetekben vagy a két szovjet munka harcleírásai alapján választottuk ki az alárendeltségi viszonyokat, vagy Tóth Sándor feldolgozását tekintettük mérvadónak, aki a Szovjetunió levéltáraiban végzett kutatásai alapján állította össze a 2. Ukrán Hadseregcsoport hadrendjét.
A szovjet lövészhadosztály három lövészezredből (sztrelkovij polk), ezredenként három lövészzászlóaljból (batalion), zászlóaljanként három lövészszázadból (rota) állt. A hadosztály része volt egy tüzérdandár egy közepes-, két könnyűtüzér-osztállyal és egy aknavetőosztállyal (három üteg összesen 18 db 122 mm-es tarackkal, hat üteg összesen 36 db 76 mm-es ágyúval, három üteg összesen 18 db 120 mm-es aknavetővel), egy páncéltörő tüzérosztály (egy ütegben 6 db 57 mm-es és két ütegben összesen 12 db 45 mm-es pán-céltörő ágyúval), egy légvédelmi tüzérosztály (három ütegben összesen 12 db 76 mm-es ágyúval), és egy felderítőszázad. Az ezredközvetlenek közé egy tüzérüteg (6 db 76 mm-es ágyú), egy páncéltörő tüzérüteg (4 db 45 mm-es páncéltörő ágyú), egy aknavetőüteg (9 db 120 mm-es aknavető) tartozott. A zászlóaljak rendelkeztek egy géppuskás-, egy aknavetőszázaddal (9 db 82 mm-es aknavető) és egy páncéltörő ágyússzakasszal (3 db 37 mm-es páncéltörő ágyú). A századoknak nem volt nehézfegyverszakaszuk, a géppuskákat és a golyószórókat a rajokba osztották be.149 A lövészhadosztály harcértékét 11.706 fő, 72 (közepes és könnyű) löveg, 126 (különböző űrméretű) aknavető, 12 légvédelmi és 57 (különböző űrméretű) páncéltörő ágyú, 107 (12,7 és 14,5 mm-es) páncéltörő puska, 18 (14,5 mm-es) nehézgéppuska, 166 (7,62 mm-es) géppuska, 337 (7,62 mm-es) golyószóró, 3594 (7,62 mm-es) géppisztoly, 6330 (7,62 mm-es) puska és karabély, valamint 342 különféle gépkocsi tette ki. Ez önmagában még nem jelentette (volna) a szovjet lövészhadosztály átütően magasabb harcértékét a magyar gyaloghadosztállyal szemben.150
149 Radz-ho. 1., 2., 3. vázlat; Radz-ezd. 1., 2., 3. vázlat; Szanati 131–136. p.
150 Radz-ho. 1., 2., 3. vázlat; Radz-ezd. 1., 2., 3. vázlat.
Harcértékét az emelte meg jelentősen, hogy a hadseregcsoport- és hadsereg-parancs-nokságok nagyszámú tüzérséget, harckocsizó és/vagy gépesített vagy gépkocsizó lövész alakulatokat csoportosítottak a súlyt képező (szovjet terminológiával a főcsapást mérő) lövészalakulat sávjába. A megerősítő és támogató alakulatok a főparancsnokság-, hadseregcsoport-, hadsereg- és hadtestközvetlen csapattestek közül kerültek ki. A megerősítők (ez volt a ritkább) beléptek a megerősítendő alakulat parancsnokának alárendeltségébe, a támogatók „csak” részt vettek harcában, irányításukat az azokat odaküldő magasabb parancsnok magának tartotta fenn. A hadtestek is rendelkeztek közvetlen kötelékekkel, de a gyakorlatban általában a hadseregparancsnokok maguk rendelkeztek a hadtestközvetlen tüzérséggel, ezért nem említettük az első mondatban a hadtestparancsnokságokat. A főcsapást mérő lövészhadosztályokat a következő tüzér- és harckocsizó alakulatokkal erősíthették meg vagy támogathatták.
A lövészhadtest 1944-ben egy négyosztályos tüzérdandárral (artyillerijszkaja bigada) rendelkezett. Két osztályt (otgyelenyije) 105 mm-es ágyúkkal, kettőt 152 mm-es tarackokkal szereltek fel. A két-két osztály összesen négy-négy ütegből (batereja) állt, ütegenként négy csővel.151 Az összfegyvernemi hadsereg közvetlen tüzérsége egy tüzérdandárból, egy ágyúsezredből és egy aknavetőezredből állt. A tüzérdandár szervezete megegyezett a hadtestközvetlen tüzérdandáréval, de a 105 mm-es ágyúk helyett 122 mm-es tarackokkal látták el. Az ágyúsezred kétosztályos volt, négy ütegében 4-4 db 105 mm-es ágyúval. Az aknavetőezred három osztály kilenc ütegében 54 db 120 mm-es aknavetővel rendelkezett.152 A hadseregcsoportokhoz szervezetszerűen nem tartoztak tüzércsapatok, de a Legfelsőbb Főparancsnokság ún. tüzértartalékából mindenkor bőségesen álltak rendelkezésükre. 46Az ide tartozó alakulatok között az önálló ütegtől a tüzérhadtestig minden szintű köteléket megtalálhatunk. Csak a fontosabbakat emeljük ki közülük, azokat, amelyek a magyarországi harcokban gyakrabban előfordultak.
151 Szanati 137–140. p.
152 Szanati 138., 140., 148. p.
Az egyik legjellemzőbb kötelék az áttörő tüzérhadosztály (artyillerijszkaja gyivizija probiva) volt, állományában hat tüzér- és egy aknavetődandárral. Az első nehéztüzér-dan-dár hat osztályának tizenkét ütegében 24 db 203 mm-es tarackkal, a második nehéztarac-kos-dandár nyolc osztályának tizenhat ütegében 32 db 152 mm-es tarackkal rendelkezett, a három közepestüzér-dandár összesen 21 ütegben 252 db (!) 122 mm-es tarackot számlált. A hatodik könnyűágyús-dandár négy osztályának tizenkét ütegét 48 db 76 mm-es ágyúval látták el. A nehézaknavető-dandár négy osztály nyolc ütegében 48 db 160 mm-es aknavetőkkel bírt. Két áttörő tüzér- és egy sorozatvető-hadosztályból állítottak fel áttörő tüzérhadtesteket is. A sorozatvető-hadosztály három dandárának tizenkét osztálya 864 db indítókerettel rendelkezett, s egy össztűzben 3456 rakétát (Katyusa- vagy Sztálin-orgona lö-vedéket) tudott indítani.153 A tordai csatában a 16. áttörő tüzérhadosztály harcolt.154
153 Szanati 144., 146–147. p.
154 Szanati 147. p.
Általában a Legfelsőbb Főparancsnokság tartalékához tartoztak a legkülönfélébb önjáró lövegekkel felszerelt önjáró tüzérezredek és dandárok is, amelyeket egyaránt rendeltek lövész- vagy harckocsihadtestek, illetve összfegyvernemi és harckocsihadseregek vagy ennek megfelelő szintű csoportosítások, így lovas-gépesített csoportok megerősítésére vagy támogatására.155
155 Szanati 207. p.
A lövészcsapatokat megerősítették vagy támogatták harckocsizó és gépesített alakulatok is. Az ún. mélyhadművelet elmélete alapján ezeket nem az áttörés kiharcolására, hanem az áttört lövészalakulatok „sikerének” kimélyítésére vetették be. A harckocsi- és a gépesítetthadtest szervezete hasonló volt. Előbbi három harckocsi- és egy gépkocsizó lövész-, utóbbi három gépesített- és egy harckocsidandárból állt, harckocsidandáronként 65 közepes (T-34, Sherman) harckocsival. A harckocsihadtesthez egy nehézharckocsi-ezred, egy közepes- és egy könnyűrohamlöveg-ezred, a gépesítetthadtesthez egy nehéz-, egy közepes- és egy könnyűrohamlöveg-ezred is tartozott. A gépesítettdandároknak is volt harckocsiezredük. A két hadtest páncélosainak száma sem tért el nagyon egymástól, a harckocsihadtest 270 harcjárművet számlált, a gépesített 246-ot. Ehhez kell még hozzászámolni a harckocsi-, illetve a gépesítetthadtestnél 8-8 sorozatvetőt (48 indítókerettel), 36, illetve 80 löveget, valamint 94, illetve 154 aknavetőt.156
156 Radz-ho. 2., 3. vázlat; Radz-ezd. 2., 3. vázlat; Enciklopegyija I–264–290. p.
Sajátos, inkább a szovjet lövész-, mint a román gyaloghadosztályéra emlékeztető szervezettel bírt a szovjet 33. lövészhadtest kötelékébe tartozó román Tudor Vladimirescu (1944. október 20-tól Tudor Vladimirescu–Debretin) hadosztály. Az önkéntesekből, ún. antifasiszta iskolát végzett hadifoglyokból, kommunistákból felállított magasabbegység (a szovjet terminológiában a hadosztály magasabbegységnek minősült, a hadtest volt a legkisebb seregtest) a Szovjetunióban került felállításra, nem volt hadrendi eleme a román haderőnek. Három gyalogezreddel (1., 2., 3.) rendelkezett, amelyeket egyes kiadványok szovjet mintára lövészezredként is említenek. Kötelékébe tartozott egy tüzérezred (1.), egy műszaki zászlóalj, egy páncéltörő tüzérosztály, egy vegyi- (chimică) és egy légi szál-lítású (transmisiuni aero) század.157
157 Armata Romana 98., 111. p.; megjegyzendő, hogy román viszonylatban a gyalog- vagy a lövész-ezred megnevezés közül a gyalog a helytálló. Eredetileg „regiment de infanterie”-ként írták.
A román és a szovjet erők bemutatásánál a harcoló alakulatokra szorítkoztunk.
Ha összehasonlítjuk a négy gyaloghadosztály (a szovjet lövészhadosztály, fegyvernemét tekintve, gyalogosnak minősíthető) elvi harcértékét – korabeli terminológiával kellálladékát –, azt látjuk, hogy a magyar gyaloghadosztály nem maradt el szövetségesétől vagy ellenfeleitől. Más kérdés, hogy a szovjet fél utánpótlása az élőerő, a fegyverzet és a lőszer terén nagyságrendileg jobb volt. Ez eredményezte azt, hogy szemben az elvivel, a tényleges harcérték általában a szovjet csapatoknál magasabb volt a magyar alakulatoknál. 47S akkor még nem is beszéltünk a fent leírt megerősítő és támogató alakulatokról. A gyorscsapatok vonatkozásában a magyar és a német hadosztállyal, a fennállott szervezeti különbségek folytán, inkább a szovjet hadtest vethető össze. A román haderőben a vizsgált időszakban páncéloshadosztály nem volt. A magyar hadosztályokat részletesen a tordai csatát leíró rész elején mutatjuk be.158
158 Itt és a következő összehasonlító táblázat vonatkozásában: Hadrend-1943; Tóth-hds. 89–92. p.; Armata Romana 55., 78–81., 102–103. p.; Bitay 117–154. p. táblázatai; Radz-ho. 1.,2., 3. vázlat; Radz-ezd. 1., 2., 3. vázlat.; Szanati 131–147. p.; Enciklopegyija I–264–290. p. és V–268–272. p. és VII– 660–674. p.; Keilig 101-V-61–64 és 103-V-1–8.; Lexikon 504. p.
Magyar gyaloghadosztály 1943
|
Német gyaloghadosztály 1944
|
Szovjet lövészhadosztály 1944
|
Román gyaloghadosztály 1944
| |
|---|---|---|---|---|
Létszám
|
17000
|
12700
|
11700
|
17700
|
Tüzérségi eszköz össz.
|
184
|
165
|
267
|
104
|
löveg összesen
|
48
|
43
|
72
|
36
|
könnyű
|
16
|
34
|
54
|
12
|
közepes
|
16
|
–
|
18
|
12
|
nehéz
|
16
|
9
|
–
|
12
|
aknavető összesen
|
60
|
86
|
126
|
48
|
könnyű
|
36
|
54
|
81
|
36
|
közepes
|
24
|
32
|
45
|
12
|
légvédelmi ágyú
|
–
|
–
|
12
|
8
|
légvédelmi gépágyú
|
12
|
13
|
–
|
–
|
páncéltörő ágyú
|
64
|
23
|
57
|
12
|
Gránátvető
|
–
|
84
|
–
|
–
|
Páncéltörő puska
|
–
|
–
|
107
|
–
|
Légvédelmi géppuska
|
12
|
12
|
–
|
–
|
Nehézgéppuska
|
–
|
–
|
18
|
–
|
Géppuska
|
108
|
102
|
166
|
92
|
Golyószóró
|
366
|
614
|
337
|
184
|
Géppisztoly
|
871
|
1595
|
3594
|
?
|
Puska-karabély
|
15740
|
8598
|
6330
|
16540
|
Magyar páncéloshadosztály 1944
|
Német páncéloshadosztály 1944
|
Szovjet harckocsihadtest 1944
|
Szovjet gépesítetthadtest 1944
| |
|---|---|---|---|---|
Létszám
|
13500
|
13800
|
12000
|
16400
|
Páncélos mindösszesen
|
272
|
199
|
299
|
221
|
harckocsi összesen
|
250
|
168
|
257
|
158
|
könnyű
|
22
|
–
|
–
|
–
|
közepes
|
132
|
86+3
|
226
|
158
|
nehéz
|
96
|
73+6
|
31
|
–
|
rohamlöveg összesen
|
–
|
–
|
42
|
63
|
könnyű
|
–
|
–
|
21
|
21
|
közepes
|
–
|
–
|
21
|
21
|
nehéz
|
–
|
–
|
–
|
21
|
páncélvadász
|
22
|
31
|
–
|
–
|
Lövészpáncélos
|
–
|
287
|
–
|
–
|
Felderítő páncélgépkocsi
|
14
|
16-19
|
–
|
–
|
Tüzérségi eszköz össz.
|
112
|
254-258
|
228
|
316
|
löveg
|
24
|
42
|
36
|
64
|
aknavető
|
12
|
70
|
96
|
156
|
sorozatvető
|
8
|
–
|
8
|
8
|
légvédelmi ágyú
|
32
|
8-12
|
64
|
48
|
légvédelmi gépágyú
|
12
|
96
|
–
|
–
|
páncéltörő ágyú
|
24
|
38
|
24
|
40
|
Páncéltörő puska
|
–
|
–
|
81
|
243
|
