Az Észak-Erdélyben állomásozó magyar erők
48Az Észak-Erdélyben állomásozó magyar erők
A román átállás pillanatában Észak-Erdélyben a IX. magyar hadtestparancsnokság és a Székely Határvédelmi Erők Parancsnoksága alá tartozó erők állomásoztak. A IX. (kolozs-vári) hadtest kötelékébe az 1943. évi hadrend szerint a 25. (nagyváradi) és a 26. (kolozs-vári) gyaloghadosztály, valamint a 27. (marosvásárhelyi) könnyűhadosztály tartozott. A 25. és 27. hadosztály távol volt, még korábban az 1. hadsereghez, a frontra vezényelték, a 26. hadosztályt pedig fel sem állították.159
159 Csima 263. p.
A IX. hadtest csekély erőkkel rendelkezett. Csak a 9. határvadászdandár volt teljes harcértékű, a többi feltöltetlen keretalakulat.160 A hadtest parancsnoka dálnoki Veress Lajos altábornagy (szeptember 1-től vezérezredes) volt. Beosztását 1942. november 15. óta töltötte be. 1944. augusztus 25-től a kormányzó őt bízta meg a 2. hadsereg parancsnokságának megalakításával, amelyet a IX. hadtestparancsnokságra alapozva állított fel. A hadsereget október 16-ig vezette, ekkor a kormányzó akadályoztatásának esetére homo regiusnak kijelölt tábornokot a 8. német hadsereg vezérkari főnöke letartóztatta. A IX. hadtest parancsnokságával vitéz Kovács Gyula vezérőrnagyot (szeptember 1-től altábornagy) bízták meg, akit november közepén Vasváry Frigyes vezérőrnagy követett. A hadtest vezérkari főnöke Miklós Gyula vezérkari alezredes volt.161
160 Veress III–21. p., XVI. fejezet 3. vázlat.
161 Kálmán II–257. p.; Hollósy-Kuthy 114., 123. p.
Az erdélyi IX. hadtest keretalakulata volt a 25. (Nagyvárad–Zilah), a 26. (Kolozsvár–Dés–Beszterce), illetve a 27. gyalog-pótezred (Marosvásárhely–Székelyudvarhely–Sepsi-szentgyörgy), három-három gyalog-pótzászlóaljjal; a 9. tüzér-pótezred (9/I., II. könnyűágyús-pótosztály, Kolozsvár), továbbá a hadtestközvetlen 101. nehéztarackos-pótosztály (Margitta) és a 14. kerékpáros-pótzászlóalj (Kolozsvár).162
162 Veress III–XVI. fejezet 3. vázlat; megjegyzendő, hogy ez nem felel meg mindenben az 1943. augusztus 10-i hadrendben (Hadrend-1943) felsorolt pótalakulatoknak; megjegyzendő továbbá, hogy Siegler Egon (akkor a 25. felderítőosztály kerékpárosszázadának parancsnoka főhadnagyi rangban, ma nyugállományú Bundeswehr-ezredes; a jegyzetekben: Siegler) szerint a tordai csata kezdetére a 14. kerékpáros-zászlóalj „...már nem létezett, helyébe a 25. felderítőosztály lépett (és az ugyancsak a kerékpáros-zászlóaljból felállított 16. felderítőosztály és a mozgósításkor »ikreződött« 27. felderítőosztály)”. (Siegler levele a szerzőhöz, 1. p.).
Észak-Erdély és a Partium területén működött két katonaiskola, a marosvásárhelyi Csaba királyfi gyorsfegyvernemi és a nagyváradi Gábor Áron tüzér hadapródiskola.163
163 Lexikon 136–137. p.
A 9. határvadászdandár parancsnoksága (Szász Ferenc vezérőrnagy) Csíkszeredán székelt. Alárendeltségébe három határvadászcsoportban négy határvadász-zászlóalj tartozott, egyenként három határvadász- és egy nehézfegyverszázaddal, utóbbi állományában egy géppuskás- (12 géppuska) és egy aknavetőszakasszal (4 cső), a zászlóaljközvetlenek között egy árkászszázaddal, egy távbeszélőszakasszal, egy aknavetőszakasszal (2 cső) és két páncéltörőszakasszal (4, illetve 2 cső). A vonat határvadászcsoportonként két fogatolt és egy hegyi- (málhásállat-) vonatoszlopból, egy taliga-, egy lőszerkezelő-, egy fogatolt egészségügyi-oszlopból és egy gépkocsizó egészségügyi szakaszból állt. A 65. határvadászcsoport parancsnoksága Gyergyószentmiklóson, az ennek alárendelt 21. határvadász-zászlóaljé Gyergyótölgyesen volt. A zászlóalj 1. százada Gyergyóbékásra, 2. százada Bél-borra települt. A 70. határvadászcsoport parancsnoksága Csíkszeredán, az ebbe tartozó 32. határvadász-zászlóaljé Gyimesfelsőlokon volt. A zászlóalj 1. százada az Úz völgyében települt, közvetlen a határra (az ún. Zollamthoz), 2. százada a Csobányos-völgybe, a határtól beljebb fekvő Csobányos-telepre és a völgyzárhoz. A sepsiszentgyörgyi 67. határvadászcsoport-parancsnoksághoz két határvadász-zászlóalj tartozott. A 24. zászlóalj parancsnoksága Kézdivásárhelyen volt, 1. százada Bereckre települt. A 26. zászlóalj pa-rancsnoksága Sepsiszentgyörgyön székelt, 2. százada az Ojtozi-szorosban a közvetlenül a határon lévő Sósmezőn települt. Ez a négy zászlóalj használta a hegyi megnevezést is.164
164 Veress III–XVI. fejezet 1., 2. vázlat; Kálmán II–254. p.; Illésfalvi 34–36. p.; megjegyzendő, hogy az 1943. augusztus 10-i hadrendben (Hadrend-1943) a Székely Határvédelmi Erőkhöz tartozó 9. határvadászdandár hadrendjébe három határvadászcsoport kötelékében négy határvadász-zászlóaljat sorol fel: 65. csoport (21. zászlóalj), 67. csoport (24., 26. zászlóalj), 70. csoport (32. zászlóalj). További két határvadászcsoportot sorol összesen négy határvadász-zászlóaljjal a Székely Határvédelmi Erőkhöz: 68. csoport (34. zászlóalj), 69. csoport (22., 23. zászlóalj). A Veress III–XVI. fejezet 3. vázlatán Kolozsvár térségében megjelenik még egy, a Hadrend-1943-ban nem szereplő határvadász-zászlóalj, a 70. Megítélésünk szerint ez rajzolási hibából adódhat vagy Veress emlékeinek pontatlanságából.
Két határvadászcsoportot nem soroltak a 9. határvadászdandár kötelékébe. Ezek is a Székely Határvédelmi Erőkhöz tartoztak, amelynek parancsnoka 1944. július 1. és október 16. között vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy volt, aki vitéz nemes felsőtorjai Kozma István vezérőrnagyot követte (Horváth után már nem neveztek ki senkit parancsnokává). A 68. határvadászcsoport parancsnoksága és az abba tartozó 34. határvadász-zászlóaljé 49Székelyudvarhelyen, a 69. határvadászcsoport parancsnoksága Marosvásárhelyen települt, úgyszintén az ennek alárendelt 23. határvadász-zászóalj parancsnoksága. A 69. csoportba tartozó 22. határvadász-zászlóalj parancsnoksága Besztercén volt. E két határvadászcsoport csupán annyiban különbözött a 9. határvadászdandárba sorolt háromtól, hogy zászló-aljai nem bírtak hegyi megnevezéssel, s hogy állományukba egy-egy kerékpárosszázad is tartozott. A Székely Határvédelmi Erők Parancsnokságát alárendelték a IX. hadtest parancsnokságának.165
165 Veress III–XVI. fejezet 1., 2. vázlat; Kálmán II–254. p.; Hadrend-1943.
A 9. határvadászdandárba tartozott az 59. határportyázó-zászlóalj (Tusnádfürdő), kötelékében két határportyázó-századdal (59/1. Barót, 3 őrs; 59/2. Sepsiszentgyörgy, 4 őrs) a 26. határvadász-zászlóalj határszakaszán. Hat portyázószázad helyezkedett el a többi hat határvadász-zászlóalj tevékenységi körzetében. Hadrendi számuk megegyezett a zászlóalj hadrendi számával, kivéve a 22. portyázószázadot, amelynek parancsnoksága Tekén települt. Örseik száma változó volt: 21. század 6; 32. század 5; 24. század 4; 34. század 7; 23. század 13 és 22. század 7 őrs. A hat portyázószázad a hat határvadászcsoport parancsnokságának alárendeltségébe tartozott.166
166 Veress III–XVI. fejezet 1., 3. vázlat; Hadrend-1943.
A történelmi határon (a második bécsi döntéssel keletkezetten nem) 1940-től megkezdődött az Árpád-vonal kiépítése. Összefüggő védővonalat nem képezett, de 1944 augusztusában több eleme (elsősorban völgyzár) már állt. Ezeket a Radnai-havasoktól az Ojtozi-szorosig tizenkettő erődalosztály (század) biztosította. A 9. határvadászdandár kötelékébe tartozó három határvadászcsoport-parancsnokság alárendeltjei voltak, hadrendi számuk (perezetten írva) megegyezett ezek határvadász-zászlóaljainak hadrendi számával. Kivételt egy század képezett, az 59/1. (Tusnádfürdő), amely az egyetlen portyázózászlóalj hadrendi számát viselte a 26. határvadász-zászlóaljé helyett. A tizenegy erődszázad elhelyezkedése: 21/1. Békás, 21/2. Maroshévíz, 21/3. Borszék, 21/4. és 5. Gyergyótölgyes, 21/6. Palotailva, 32/1. Úz völgye, 32/2. Gyimesfelsőlok, 32/3. Gyimesközéplok, 24/1. Ojtoz-telep, 24/2. Kászonújfalu.167 Az Árpád-vonalat külön tanulmányban mutatjuk be.
167 Veress III–XVI. fejezet 1., 3. vázlat; Hadrend-1943.
A Székely Határvédelmi Erők kötelékébe tartozott a húsz székely határőrzászlóalj. E miliciajellegű egységek a határvadászcsoportok működési területéhez kötődtek. 65. határvadászcsoport: 1. és 2. székely határőrzászlóalj (Gyergyószentmiklós), 3. zászlóalj (Dit-ró); 70. csoport: 4. zászlóalj (Csíkszépvíz), 5. (Karcfalva), 6. (Csíkszereda); 67. csoport: 8. zászlóalj (Kézdivásárhely), 10. (Kovászna), 11. és 12. (Sepsiszentgyörgy), 13. (Barót); 68. csoport: 14. zászlóalj (Székelyudvarhely), 15. (Oklánd), 17. (Székelykeresztúr), 18. (Parajd); 69. csoport: 19. zászlóalj (Marosvásárhely), 20. (Erdőszentgyörgy), 21. (Ákos-falva), 22. (Mezőmadaras), 27. (Nyárádszereda). Egy székely határőrzászlóaljba négy határőrszázad, egy nehézfegyverszázad (nehézpuska-, páncéltörő-, aknavetőszakasz 2-2 csővel), egy árkász- és egy távbeszélőszakasz tartozott. A 9. határvadászdandár területén diszlokált zászlóaljak (1–13. hegyi-) rendelkeztek még egy huszárszakasszal és egy kerékpárosrajjal is. A többi zászlóalj (14–27.), amely nem használta a hegyi megnevezést, egy kerékpárosszakasszal és egy huszárrajjal rendelkezett.168
168 Veress III–XVI. fejezet 1., 3. vázlat; Hadrend-1943.
A Székely Határvédelmi Erők Parancsnokságának közvetlen alárendeltje volt a 2., a 9. határvadászdandár parancsnokságáé pedig az 1. székely tüzérosztály, egyenként négy-négy hegyi-ágyúsüteggel (4-4 cső). Az 1. osztály parancsnoksága Csíkszeredán, ütegei Csíkszeredán, Gyimesfelsőlokon, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön (ideiglenesen Uzonban), a 2. osztály parancsnoksága Besztercén, ütegei Gyergyótölgyesen, Désen, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen települtek. A Székely Határvédelmi Erőkhöz tartozott a IX. székely légvédelmi tüzérosztály, amelynek parancsnoksága, könnyű légvédelmi ágyúsütege (3 csővel) és légvédelmi gépágyúsütege (6 csővel) Ditrón települt.169
169 Veress III–XVI. fejezet 1., 3. vázlat; Hadrend-1943.
A Székely Határvédelmi Erők közvetlen alakulata volt még a 2. székely huszárszázad 50(Csíkszereda, ideiglenesen Szilágysomlyó), amit az 1943-as hadrend még nem ad meg; a X. székely utászzászlóalj (Sepsiszentgyörgy) egy kerékpáros- és egy hegyi-utászszázad-dal, ellentétben az 1943. évi hadrenddel, amelyben még mindkét utászszázad kerékpárosként szerepel; a X. székely híradózászlóalj (Csíkszereda) három könnyű vezetékes távbeszélő- és egy hegyi-távbeszélőszázaddal, itt az 1943-as hadrend még egy könnyű vezetékes-, egy rádiós- és egy híradó-építőszázaddal számolt; s a székely határőrzenekar. A vonatalakulatoknak csak töredéke létezett, s ezek mindegyike be volt sorolva a 9. határvadászdandárba: két gépkocsizó, egy fogatolt, egy fél taliga- és egy fél hegyi- (málhás-állat-) vonatoszlop, egy gépkocsiszeroszlop, egy kerékpáros géppuskás-, egy árkász-, egy távbeszélőszakasz és egy vonatműhely. Mindegyik Csíkszeredán települt. Az 1943. évi hadrendben meghatározott vonatalakulatok közül nem volt meg a légvédelmi géppuskás-század, egy gépkocsivonatoszlop, a taliga- és a hegyi-vonatoszlop fele-fele, három ellátó-oszlop, három gépkocsizó, két fogatolt és egy vegyes (gépkocsizó és fogatolt) egészségügyi oszlop, egy egészségügyi-szeroszlop, egy lóellátóoszlop, egy hegyi-lőszerkezelő-oszlop, egy élelmezőoszlop, egy sütőoszlop, egy egyesített hadihíd- és rohambürüoszlop, illetve két személyirányító állomás.170
170 Veress III–XVI. fejezet 1., 3. vázlat; Hadrend-1943.
A Székely Határvédelmi Erők személyi állományát – a fontosabb beosztásokat betöltő tisztek kivételével – nagyapakorú póttartalékosok alkották, akiket a román átállást követően unokáikkal, sok esetben leventekorú fiúkkal egészítettek ki. Itt alakult ki a később Budapest védelmében is gyakran alkalmazott „bácsi-öcsi” kettős, amelynek lényege abban állt, hogy egy frontot járt, harci tapasztalatokkal rendelkező katona (önkéntes, határőr stb.) mellé beosztottak egy puskaport még nem szagolt fiatalt. A két embernek nem volt szabad egymástól elszakadnia, a „bácsi” felelt az „öcsi” kiképzéséért és testi épségéért; nem egy esetben még fegyverzetük is közös volt. E sajátos rendszer (a szükség törvényt bont elve alapján) több problémát is áthidalt, így például megtakarította a szervezett kiképzésre fordított időt vagy bizonyos értelemben enyhítette a fegyverzethiányt.171
171 Sylvester-könyv 19. p.; Elekes 63. p.; Refl.: Galántay Ervin elmondása, aki 1944 őszén katonai alreáliskolás növendékként (cőgerként) vett részt Budapest védelmében, s napjainkban a brit hadsereg nyugalmazott ezredese.
A 9. határvadászdandárt a Honvéd Vezérkar 1. (hadműveleti) osztály 5962/1940. számú, 1940. október 7-én kiadott szervezési intézkedésével állították fel. Az e seregtest-parancsnokságnak alárendelt csapattesteket részben Észak-Erdélyben és a Székelyföldön (újonnan) állították fel, részben máshonnan (legnagyobbrészt Kárpátaljáról) vezényelték át. A dandár és az abba beosztott osztályok-alosztályok hadrendi megnevezésében engedélyezték a székely előtag használatát.172
172 Illésfalvi 34–35. p.
A terminológiai pontosság érdekében – hiszen a könyvészeti anyagokban, de még a korabeli forrásokban is gyakran keverednek a hegyi, hegyivadász, hegyi-határvadász etc. megnevezések – a Honvéd Vezérkar 1. (hadműveleti) osztály 3012/1940. számú rendeletét kell alapul venni. Eszerint a hegyivadász-zászlóaljak mintájára átfegyverzett és felszerelt határvadász-zászlóaljak is beletartoztak a hegyialakulatok gyűjtő kategóriájába, ám a „hegyi” előtagot a hadrendi megnevezésben csak a hegyidandárok csapattestei használhatták. A határvadász, a határportyázó (és később a székely határőr) csapattesteknek a „hegyi felszerelésű” előtag alkalmazását engedélyezték. Ez azokra az esetekre is vonatkozott, amikor bizonyos feladat végrehajtásra vagy a harchelyzet okán határvadász, határportyázó és székely határőr osztályokat és alosztályokat osztottak be egy hegyidandár alárendeltségébe. Ilyen eset pedig a tárgyalt időszakban gyakran előfordult.173
173 Illésfalvi 33. p.
Egy határvadász-zászlóalj létszáma teljes feltöltés esetén meghaladhatta a másfélezer főt.174 Ennek ismerete az 1944 augusztus–szeptemberi kárpáti harcok tanulmányozásánál nem érdektelen: többek között így válik érthetővé sikeres elhárító harctevékenységük akár szovjet hadosztályok ellenében is, amelyek a vizsgált időszakban nem egy esetben csupán 4000-7000 fős bevethető harcosállománnyal rendelkeztek.
174 Illésfalvi 37. p.
51Az Észak-Erdélyben és a Székelyföldön diszlokált hegyi, határvadász, határportyázó és székely határőr csapattestek kézifegyverzetét 1935 M. 8 mm-es Mannlicher ismétlő puska, 1937 M. 9 mm-es öntöltő pisztoly, a lovasságnál 1931 M. 8 mm-es Mannlicher ismétlő puska, gyalogsági nehézfegyverzetét 1931 M. 8 mm-es Solothurn golyószóró, 1907/1931 M. 8 mm-es Schwarzlose géppuska, 1936 M. 20 mm-es nehézpuska és kevés számú 1939 M. 9 mm-es Király géppisztoly alkotta. A nehézpuskához repesz- és páncélgránátot rendszeresítettek. A gyalogsági nehézfegyverzet részét képezte az 1939 M. 50 mm-es gránátvető és az 1936/1939 M. 81 mm-es aknavető. E csapattestek tüzérségét 1915/1935 M. 7,5 cm-es Škoda hegyiágyúval és 1936 M. 3,7 cm-es Rheinmetall páncéltörő ágyúval szerelték fel.175
175 Illésfalvi 39–41. p.; Lexikon 17., 126–127., 131., 266., 329., 360–361., 370., 375. p.
