AZ ÉSZAK-ERDÉLYI HADMŰVELETEK
36AZ ÉSZAK-ERDÉLYI HADMŰVELETEK
Az észak-erdélyi vagy kelet-magyarországi hadműveleteket több egységben vizsgáljuk. Bemutatjuk az egymásnak feszülő erőket, a Honvéd Vezérkar Románia átállása nyomán tett intézkedéseit, a 2. magyar hadsereg felállítását, a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport visszavonulását Romániából és a magyar–német erőfeszítéseket új védővonal kialakítására Észak-Erdélyben, a magyarországi harcok kezdetét, a 2. hadsereg támadását a Déli-Kárpátok irányába és visszavonulását a Maros–Aranyos vonalra, a Székelyföld kiürítését, a Keleti-Kárpátokban és az Erdély belsejében a Székelyföld kiürítésétől az észak-erdélyi visszavonulás megindításáig lezajlott harcokat. Önálló egységet képez a tordai csata.
Az észak-erdélyi hadműveletek körébe tartozott még a korabeli szóhasználatban az Észak-Erdélyből október 8-ával megkezdett visszavonulás. Ezt magunk is annak tekintjük, ám tanulmányunkban nem foglalkozunk vele, egyrészt terjedelmi okokból, másrészt mert a visszavonulás összekapcsolódott a tiszántúli csatával, ami már egy újabb – október 6-án kezdődött – hadműveleti szakasza a magyarországi hadműveleteknek.
Ugyancsak nem foglalkozunk a magyarországi hadműveletek észak-erdélyivel azonos, első szakaszába tartozó délkelet-alföldi hadieseményekkel, vagyis a 3. magyar hadsereg támadásával Arad–Nagyvárad, majd védőharcaival Szeged–Makó körzetében. Egyrészt szintén terjedelmi okból, másrészt mert bár összefüggtek az észak-erdélyi hadműveletekkel, azoktól térben elkülönültek, s nem utolsósorban mivel a teljesség igényével dolgoztattak fel Jakus János és Halmágyi Pál által. A 3. hadsereg harcait csupán összefoglaljuk.
A Honvéd Vezérkar augusztus 30-án a magyar–román határ délnyugati szárnyán a IV. hadtestet jelölte ki a támadásra. A hadtestnek a 2. hadsereg megindulásáig a határt kellett biztosítania a Királyhágótól a magyar–román–szerb hármashatárig, majd a Maros völgyében kellett támadásba lépnie, hogy a Vöröstorony-szorostól nyugatra lezárja a Déli-Kár-pátokat, s az erdélyi Szigethegységet délről megkerülve, Gyulafehérvár térségében találkozzon a 2. hadsereggel. Szeptember 2-ára a hadtestet alkotó sereg- és csapattestek: 1. páncéloshadosztály, 6. tábori póthadosztály, 1. huszár-pótezred, 20., 31. és 61. határvadász-zászlóalj befejezték felvonulásukat a Délkelet-Alföldön.98 A IV. hadtest parancsnoka 1942. november 1. óta vitéz Heszlényi József altábornagy (1944. november 1-től vezérezredes) volt.99 A IV. hadtest és a 2. hadsereg II. hadteste között, Nagyvárad középponttal a VII. hadtest vonult fel, kötelékében a 4. tábori póthadosztállyal és a 12. tartalékhadosz-tállyal. Súllyal Belényes irányába kellett harcba lépnie, megteremtenie a harcászati összeköttetést a IV. és a II. hadtest között, s biztosítania e két hadtest támadását.100
98 Jakus 15–16. p.
99 Lexikon 162. p.
100 Jakus 21., 23. p.
A támadó csoportosításba sorolt többi csapatrészt a magyar erők felvonulásánál, a VII. hadtest beosztását a hadsereg-parancsnokságok valamelyikébe, valamint a 3. hadsereg-parancsnokság felállítását az alárendeltségi viszonyok leírásánál mutatjuk be.
A IV. hadtest támadásának az eredeti elképzelések szerint egyidejűleg kellett volna megindulnia a 2. hadseregével, ám azt szeptember 4-éről 5-ére, majd 9-ére, 10-ére és 11-ére, végül 13-án 0600 órára módosították.101 A többszöri halasztást azt (is) eredményezte, hogy az egyébként is ott állomásozó alakulatokon túl további két román gyalog- és egy lovashadosztályt kellett leküzdenie, továbbá hogy a leendő hadműveleti területet megközelítette a szovjet 53. hadsereg és 18. harckocsihadtest. A román erők irányítását a térségben az 1. hadsereg parancsnokságának alárendelt 7. hadtestparancsnokság vette át.102
101 Jakus 17. p.
102 Jakus 19–20., 24. p.
A IV. hadtest szeptember 13-án az első harci nap végére elfoglalta Aradot, s hídfőt foglalt a Maros bal (déli) partján. A VII. hadtest 5-10 km mélyen tört előre a határ román oldalán. 14-én a IV. hadtest ékei elérték a Maros kilépését a hegyekből, ám ott elakadtak 37a román erődök vonalában. A 8. tábori póthadosztály Nagyszentmiklósig jutott. A VII. hadtest 12. tartalékhadosztálya a Fekete-Körös mentén a Venter térségét érte el. 15-én a IV. hadtest sávjában az 1. páncéloshadosztály sikertelenül kísérelt meg Lippa irányában betörni a Maros völgyének szűkületébe, az 1. huszár-pótezred Temesvár felé fordult. A VII. hadtest sávjában a 4. póthadosztály elérte a Bél patak vonalát, a 12. tartalékhadosztály Belényes előterét. 16-án az 1. páncélos- és a 6. póthadosztály Ópálosnál harcolt, hogy áttörhessen Temesvár irányába. Az itt lezajlott harcok pálosi ütközetként kerültek bele a hadtörténelembe. A 12. tartalékhadosztály e napon elfoglalta Belényest. A románok Lippa és Temesvár előtere kivételével mindenütt visszavonultak, de Temesvárt és Lippát elérték a szovjet előrevetett osztagok. 17-én Lippa, ezzel a Maros völgye szűkületének nyugati kijárata birtokbavétele érdekében folyatódott a pálosi ütközet, s a román védelem első vonalát elérték a szovjet csapatok. A balszárnyon a 12. tartalékhadosztály Belényes felől Vaskoh felé tört előre. 18-án a szovjet–román erők ellenlökéseket indítottak a IV. hadtest arcvonala ellen, amely azonban nem változott számottevően. Heszlényi elrendelte a megváltozott helyzetnek megfelelő átcsoportosítást, de még nem adta fel a Maros kijáratának lezárását a hegyekből. A VII. hadtest 12. tartalékhadosztálya még teret nyert, ám 4. póthadosztálya már védelembe ment át a Fehér-Körös jobb (északi) partján. 19-én a fokozódó szovjet–román nyomás miatt – közvetlen harcérintkezésben – megkezdődött a IV. hadtest visszavonulása, s védelembe ment át a 12. tartalékhadosztály is.103
103 Jakus 28–39. p.; IX. 13-ra: 28–29., 14-re: 30., 15-re: 31–32., 16-ra: 33–34., 17-re: 34–36., 18-ra: 36–37., 19-re: 38–39. p.
Szeptember 20-án a szovjet 53. hadsereg, 18. harckocsihadtest és a román 1. hadsereg a Lippa–Világos terepszakaszról megindította ellentámadását a IV. hadtest ellen. A 6. póthadosztály meghátrált a többszörös túlerő elől, csapatrészeit a 20. gyalog- és a 8. póthadosztály fogta fel. Az 1. páncéloshadosztály Borosjenő irányába ellenlökést indított, s Pénzespusztánál találkozóharcba keveredett. A VII. hadtest 12. tartalékhadosztálya megkezdte a visszavonulást Belényes irányába. 21-én folytatódott a szovjet–román támadás. A IV. hadtestnek fel kellett adnia az újaradi hídfőt. A 12. tartalékhadosztály kiszorult Belényesről. 22-ére virradóra a IV. hadtest kiürítette Aradot, s a magyar határ irányába hátrált. Folytatódott a VII. hadtest visszavonulása is. 23-án az aradi csata gyakorlatilag véget ért, szeptember 23-ától az október 6-i szovjet offenzíva megindításáig a frontvonal megközelítőleg a magyar–román határ mentén húzódott. A VII. hadtest 25-ére visszavonult Nagyváradtól délre a Pece patak vonalára. A 3. magyar hadsereg arcvonala – a 6. német hadsereggel közösen – Zentától Nagyváradig 300 km szélességben kialakult.104
104 Jakus 39–56. p.; IX. 20-ra: 39–40., 21-re: 43–44., 22-re: 50–51., 25-re: 56. p.
A Magyarország határain felvonult erők
Az Észak-Erdélyben állomásozó magyar erők
A Honvéd Vezérkar intézkedései és a 2. magyar hadsereg felállítása
Az új német–magyar arcvonal kialakítása a Keleti-Kárpátokban
A magyarországi harcok kezdete
Az általános helyzet augusztus–szeptember fordulóján
A 2. magyar hadsereg támadása Erdélyben
A 2. magyar hadsereg visszavonulása Torda térségébe
A Székelyföld kiürítése és a 2. hadsereg támadásával párhuzamos harcok Észak-Erdélyben
A tordai csatával párhuzamos harcok Észak-Erdélyben
Észak-Erdély feladása
