A Székelyföld kiürítése és a 2. hadsereg támadásával párhuzamos harcok Észak-Erdélyben
A Székelyföld kiürítése és a 2. hadsereg támadásával párhuzamos harcok Észak-Erdélyben
Szeptember 5-én, a 2. magyar hadsereg támadásának napján más erdélyi arcvonalszakaszokon hadműveleti szempontból jelentőséggel bíró harctevékenység nem folyt. A 6. német hadsereg Gradl-csoportja Székelykeresztúr térségében állt harcban a határt átlépő kisebb román harccsoportokkal. A német napijelentésben szereplő, románok által elfoglalt Sakueni és Bodogaja (helyesen Sacueni–Újszékely, illetve Bodogaia–Alsóboldogfalva) a második bécsi döntésben megvont erdélyi belhatár román oldalára esett. A Thams-csoport Baróttól délre újabb ellentámadásokat indított, de lakott helyet nem tudott visszafoglalni. A Gerecke-csoport visszavette arcvonalát a Bodzafordulótól északra lévő magaslatokra, s felderítő vállalkozást indított Zágon térségében a határon túlra. Bodzaforduló feladását az indokolta, hogy 4-én a 27. szovjet hadsereg 33. lövészhadteste elfoglalta Brassót, így nem volt miért tovább tartani a határon kiépített védőállások előtti hídfőt, célszerűbbnek tűnt visszavonulni azokba, egyben a hegyek gerincvonalára.650
650 KTB 7208283. felvétel; Minaszjan 169. p.
A 8. hadseregnél az Úz és a Csobányos völgyéből az előző nap Csíkmenaság–Poty-tyond térségébe visszavonult német–magyar csapatok arcvonalának megszilárdulása 5-ére esett. A német Breith-csoport és a 2. magyar tábori póthadosztály arcvonalszakaszán a szovjet csapatok a Tatros völgyében előretörtek Gyimesfelsőlokig, a 46. német gyaloghadosztályén Gyergyószentmiklósig. Ezzel a szovjet 24. gárda-lövészhadtest elérte a Gyi-mesi-szorost, az 51. lövészhadtest elfoglalta a Békás-szorost. A Tatros és a Beszterce völgyében, illetve felettük a hegyekben a kettő között meghúzódó falvak elvesztek. A Brandenburg ezred egy zászlóalja egyelőre lezárta a Békás-szorostól észak felé, a Tölgyesi-szoroshoz vezető hegyi utat. A Békás-szoros birtokbavételével a szovjet csapatok itt is kijutottak (az Ojtoz, az Úz és a Csobányos völgye után) a Székely-medencébe.651 A 8. hadsereg napijelentése azt írja, hogy a Békás-szorosból a hadsereg-parancsnokság rendelte el az arcvonal visszavételét, de tervezi annak újbóli előretolását. A magunk részéről valószínűnek tartjuk, hogy a 46. gyaloghadosztály visszavételét a szorosig tervezték (ez is 15 km-es visszavonulást jelentett volna a határtól), de mivel dél felől, a Gyimesi-szorostól Balánbányán át a Békás-szoros hátában megjelentek a szovjet harcfelderítő járőrök, az átjáró védelme illuzórikussá vált.652
651 KTB 7208283–7208284. felvétel; Mehner XI–11. p.
652 KTB 7208290. felvétel; Mehner XI–11. p.
A XVII. hadtest jobbszárnyának visszavétele felkeltette a bal szomszéd Észak-Ukrajna Hadseregcsoport figyelmét, s egyeztetést kért, ha a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport a XVII. hadtest balszárnyának visszavételére készülne. Ez csatlakozott ugyanis az Észak-Ukrajna Hadseregcsoport jobbszárnyán harcoló 1. magyar hadsereghez.653
653 KTB 7208290. felvétel.
Gyergyószentmiklós határában a 2. magyar tábori póthadosztály 3/III. gyalog-pótzász-lóalja hatórás harcot vívott egy 1093 m magas hegyért, amelyet ugyan nem foglalt vissza, de megakadályozta a szovjet csapatok betörését a városba. Igaz, ez a szomszédos 46. német gyaloghadosztály sávjában történt, de hirtelen csak az előző nap vasúti szállítással a városba érkezett magyar zászlóalj „volt kéznél” mint gyalogság. Az elkövetkező négy 119napban a magyar csapattest két német rohamzászlóaljjal együtt felszámolta a szovjet gyalogságot a hegyen (ott 8-án) és körzetében. A zászlóalj csak 10-ére virradóra került sa-ját hadosztályához, amikor a németek – a helyzet stabilizálása után – odaszállították.654
654 Refl.: Szádvári-emlékírás 3. p. és Szádvári-levél 3. p. (in Babucs).
Az 5-i német napijelentés megemlíti, hogy a 6. szovjet gárda-harckocsihadsereg elérte a Vaskapu-szorost. A német légi felderítés tévedett: az 53. hadsereg nyugati irányú előretörésre kikülönített 75. lövészhadteste érte el a Duna áttörését a Kárpátokon.655
655 KTB 7208288. felvétel; Zaharov 138–139. p.
Szeptember 6-án a 6. hadsereg arcvonalán pozíciójavító harcok folytak. A Thams-cso-port a Baróti-hegység nyugati lejtőin visszafoglalta Középajtát. Sepsiszentgyörgytől, va-lamint Zágontól délnyugatra sikertelen román harcfelderítő vállalkozások zajlottak. Az Ojtozi-szoros kijáratánál Lemhény végleg a szovjet csapatok birtokába került.656
656 KTB 7208461–7208462. felvétel; Mehner XI–14. p.
A 8. hadsereg arcvonalszakaszán az Abraham-csoport sikertelen ellenlökést kísérelt meg a Békás-szoros irányába. A Gyimesi-szorosban a csoport ellenlökése teret nyert, s ki-jutott egészen Gyimesbükkig, amit visszafoglaltak. Ezzel ismét magyar kézre került a gyi-mesközéploki völgyzár is. A Tatros völgyéből kétoldalt felvezető mellékvölgyekben nem foglaltak vissza helységeket. A XVII. hadtest 3. hegyihadosztálya a Beszterce völgyében Broştenitől északnyugatra 5 km-re vette vissza első állásait, ezzel felhúzódott a lakott települések fölé. Ez azonban még messze volt a magyar határtól.657
657 KTB 7208462. felvétel; Mehner XI–14. p.
7-én a 6. hadsereg Thams-csoportja elhárított egy román ellenlökést Nagyajtánál. A Gradl-csoport Székelykeresztúrnál átlépte a határt és a segesvári műút mentén elfoglalt három falut. E támadás nem tekinthető a Gruppe Siebenbürgen támadásához való csatlakozásnak, csak állásaikból vetették ki a Székelykeresztúr nyugati külvárosait nyugtalanító román határőröket, akik aznap betörtek a határ magyar oldalán lévő Fiatfalvára. A románok Sepsiszentgyörgy térségében a brassói műút tengelyében betörtek és elfoglalták Illyefalvát, Kököst és Bikfalvát. Az Ojtozi-szoros előterében a Kessel-csoport kísérelte meg Ozsdola visszafoglalását, sikertelenül. Lemhényben utcai harcok folytak, de a község nem cserélt gazdát. Este a harccsoportok megkapták a parancsot a visszavonulásra.658
658 KTB 7208470–7208471. felvétel; Mehner XI–16. p.
A 8. hadsereg sávjában 7-én a szovjet csapatok betörtek Gyergyószentmiklós külterületére, de a 46. gyaloghadosztály kiszorította őket. E napon itt újabb német csoport jelent meg, a 97. gránátosezredből és a 46. lövészzászlóaljból álló Gruppe Koppenwallner. Szovjet harcfelderítők tűntek fel Gyergyótölgyesnél a Kis-Beszterce völgyében, de a községbe nem hatoltak be. A XVII. hadtestnél nem történt említésre érdemes harccselekmény.659 8-án a Békás-szoros előtt helyi harcok zajlottak.660 9-én ezek folytak tovább, különösebb eredmény nélkül.661 E napon a 24. szovjet gárda-lövészhadtest 6. gárda-lövészhadosztályának harckocsikkal megerősített harccsoportja a Gyimesi-szoros keleti előterében elfoglalta Gyimesbükköt és elérte a Gyimesközéplok előtti völgyzárat, ahová a német Abraham-csoport visszavonult.662
659 KTB 7208471–7208472. felvétel; Mehner XI–16. p.
660 Mehner XI–18. p.
661 Mehner XI–21. p.
662 Mehner XI–21. p.; KTB 7208492–7208493. felvétel; Armata Romana 79. p.
Szeptember 7-ére virradóra orosz lovasok meglepték a Sebő-csoporthoz tartozó hegyi-ágyúsüteget a Gyimesi-szoros előtt a Tatros országhatáron lévő kanyarulatától északra a Bilibók-hegy oldalában, s megsemmisítették azt. A székely határőrök ennek következtében feladták a hegyet. Ezzel szabaddá vált az út a szovjet gyalogság előtt a Tatros völgyében felfelé a Gyimesi-szoros irányába.663
663 Sebő 158. p.
A Székelyföld kiürítése először szeptember 1-jén merült fel, oly formában, hogy a hadihelyzet rosszabbodásának veszélye miatt a Kosnai-nyak lezárására hátsóbb védelmi vonalat kell kiépíteni. Az erre hivatott Maros-állást (Maros-Stellung) Marosvásárhely–Szászrégen–Marosoroszfalu–Kelemen-hegység vonalában jelölték ki, egyelőre általában. Kiépítésére a kelet-magyarországi hadműveleti terület addigi parancsnokát (bisherige Befehlshaber des Op. Geb. Ostungarn) jelölték ki. Emil Zellner altábornagynak, aki 1944. március 20-ától látta el ezt a beosztást és Debrecenben székelt, törzsét át kellett alakítania 120olyan törzzsé, amely irányítja a kiépítést, szervezi az ahhoz szükséges munkaerőt és anyagot, gondoskodik annak megszállásáról a harcoló alakulatok visszavonulásának fedezésére etc. A megalakítandó Erkundungsstab Zellner belépett a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnokságának közvetlen alárendeltségébe. Az intézkedés még 1-jén kiment a 6 és a 8. hadsereg-parancsnokság, valamint Zellner altábornagy számára.664
664 KTB 7208255. felvétel, az intézkedés száma: H.Gr. Südukraine Ia Nr. 3355/44 g.Kdos.
A Zellner-törzs három hétig töltötte be szerepét. Feladatát 22-én a Fischer-törzs vette át (Stab General Fischer). Friessner távirati intézkedését 21-én este továbbították Zellner és Fischer tábornokokhoz, a két német hadsereg és a hadseregcsoport mögöttes hadműveleti terület parancsnokságaihoz.665 Adolf Fischer vezérőrnagy szeptember 1. óta a Bánságban megszervezett Kampfgruppe Südost parancsnoka volt.
665 KTB 7208591. felvétel, az intézkedés száma: H.Gr. Südukraine Ia Nr. 10268/44 geh.
Szeptember 2-án a hadseregcsoporthoz olyan hadműveleti utasítás (Weisung) érkezett az OKH hadműveleti osztályától, amely lehetőséget biztosított a Székelyföld kiürítésére: függetlenül az összeköttetés megteremtésétől az Észak-Ukrajna Hadseregcsoporttal, a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport centruma visszavonható a Kolozsvár–Mackensen-hágó általános vonalra, amennyiben a Déli-Kárpátok átjáróinak birtokbavételére indítandó támadás sikertelen maradna. Kolozsvártól nyugatra a magyar–román határ vonalát ebben az esetben is tartani kellett.666 (A Mackensen-hágó nem azonosítható magyar névvel, de a Weisung leírása szerint a Keleti-Kárpátokban kell lennie.)
666 KTB 7208262. felvétel.
Az OKH ezzel az elvi, feltételekhez kötött engedéllyel meg kívánta előzni, hogy az ún. székely zsákban harcoló német–magyar csapatok bekerítésbe kerüljenek. Felismerték a veszélyt, hogy ha a 40. szovjet hadsereg a Kosnai-nyakon át, Dornavatra felől betör délnyugati, illetve a 4. román hadsereg Marosvásárhely térségében északkeleti irányba, akkor a IX. magyar, a LVII. német páncéloshadtest, valamint a német Gruppe Siebenbürgen gyors visszavonására a Székelyföldről nem sok esély marad, azok katlanban rekedhetnek. A Székelyföldet a szűk értelemben vett Észak-Erdélytől elválasztó szűkületben, az Erdélyben 1940-ben meghúzott magyar–román határtól a Kárpátokban lévő történelmi magyar–román határig légvonalban mintegy 75 km volt a távolság. A Dél-Ukrajna Hadseregcsoportnak nem volt számottevő tartaléka, egy ilyen kétoldalú betörés esetén nem lett volna mivel elreteszelni a betört erőket, azok két-három nap alatt találkozhattak volna az arcvonalban harcoló magyar–német seregtestek hátában.
A visszavonulás megkezdésének esetére az Észak- és a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport közötti sávhatárt Dorohoi (Csernovictól délkeletre 50 km-re)–Máramarossziget vonalában jelölték ki. Mindkét helység a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport sávjába tartozott.667
667 KTB 7208262–7208263. felvétel.
Szeptember 5-én Szovátán, a hadseregcsoport parancsnokságán a hadseregcsoport vezérkari főnöke tanácskozott a 6. és 8. német hadsereg vezérkari főnökével arról, hogy milyen körülmények között és milyen módon kell kiüríteni a Székelyföldet.668 A 2. magyar hadsereg vezérkari főnökét nem hívták meg. Grolman nem akarta elvonni az éppen aznap induló támadás napján az offenzíva súlyát viselő hadsereg vezérkari főnökét, másrészt sejtette, hogy az nem csupán hadműveleti-szükségességi oldalról közelítené meg a kérdést, de érzelmi oldalról is, s tiltakozni fog a tervezett kiürítés ellen.
668 KTB 7208286. felvétel.
Igaz, e napon indult meg a 2. magyar hadsereg támadása, de ez volt az a nap, amikor a Békás-szoros felől is elérték a szovjet csapatok a Székely-medencét. Ezzel immár négy helyen léptek ki a magas hegyek közül: az Ojtozi-szoros, az Úz és a Csobányos völgye után a Székelyföld északi részén is. Ez pedig előrevetítette az átkarolás lehetőségét, Brassó körzete ellen ugyanis nem indult német–magyar támadás.
A 6. hadsereg vezérkari főnöke 5-én éjfél előtt érdeklődött Grolmantól, hogy a Székelyföld kiürítése megkezdődik-e másnap, s javasolta elhalasztását 24 órával. Arra hivatkozott, s ebben igaza volt, hogy a kiürítés megkezdése abban a pillanatban, amikor a 121magyar csapatok éppen támadásba lendültek, igen rossz hatással volna Magyarországra. E táviratból közvetett úton kiderül, hogy az értekezleten még nem született döntés a kiürítés megkezdésének időpontjáról.669 Hasonló tartalmú telefonbeszélgetést folytatott a hadseregcsoport vezérkari főnökével a 8. hadsereg parancsnoka is. Felhívta Grolman figyelmét, hogy tekintettel a politikai vonatkozásokra, nem szabad megkezdeni a Székelyföld kiürítését, amíg nem egyeztettek Budapesttel [sic!].670 A német tábornokokban friss volt a romániai élmény, s nem kívánták azt még egyszer átélni, feltehetően ezért hivatkoztak a magyar érdekekre és érzékenységre.
669 KTB 7208289. felvétel.
670 KTB 7208290. felvétel.
A tervezett kiürítés térképe 5-én már elkészült. A hadseregcsoport napijelentéseinek mellékleteihez csatolt 1:300.000 méretarányú térkép tartalmazta a Maros-állásig tartó visszavonulás közbeeső ütemeinek terepszakaszait is.671
671 KTB 7208291. felvétel.
Szeptember 6-án Grolman telefonon rákérdezett Greiffenbergre, hogy beszélt-e már a magyar vezetéssel a Székelyföld kiürítéséről. Emlékeztette, hogy Guderian korábban már megadta arra az elvi engedélyt. A forrásokban nincs utalás, hogy Greiffenberg mit válaszolt Grolmannak. Negyed órával később a 6. hadsereg vezérkari főnöke hívta Grolmant, s jelezte neki, hogy a hadihelyzet alakulása folytán, függetlenül előző esti kijelentéseitől, legkésőbb másnap este meg kell kezdeni az elszakadást a szovjet csapatoktól. Késő este Gaedcke még egyszer hívta Grolmant, s a Brassó térségében felderített szovjet csapatösszevonásokra hivatkozva, ismételten kérte a hadseregcsoport vezérkari főnökét a visszavonulási parancs kiadására.672
672 KTB 7208467–7208468. felvétel.
6-án este tízkor Friessner táviratban jelentette a kialakult helyzetet Guderiannak. Egy nappal a 2. hadsereg támadásának megindulása után, annak még térnyerő szakaszában, kételyeinek adott hangot, hogy a hadsereg aligha éri el a Vöröstorony-szorost. Indokként nem a román ellenállást, hanem a 6. szovjet gárda-harckocsihadsereg megjelenését jelölte meg. Rámutatott, hogy feltétlen szükséges a magyarországi arcvonal megrövidítése. Arra hivatkozott, ha ez nem történik meg, a hadseregcsoportnak nem lesz elég ereje a szovjet csapatok feltartóztatására, azok betörhetnek Szerbiába, sőt akár Budapestig is eljuthatnak. Ez utóbbit pedig a magyar vezetés is elfogadhatná mint a Székelyföld kiürítésének indokát. Guderian egyetértett Friessner érvelésével.673
673 KTB 7208467. felvétel.
Éjfélkor Grolman táviratban hatalmazta fel a 6. hadsereg parancsnokát a kiürítés megkezdésére, jelezve, hogy ezt Greiffenberggel egyetértésben teszi.674 7-én délelőtt Friessner személyesen látogatott el Fretter-Picohoz, megbeszélni az ún. elszakadó hadmozdulatokat (Absetzbewegungen).675
674 KTB 7208468. felvétel.
675 KTB 7208472. felvétel.
Szeptember 7-én a hadseregparancsnokok megkapták a parancsot a visszavonulás aznapi megkezdésére a Maros-, illetve az Árpád-vonalra. Ez alapvetően a két német hadsereget érintette, a magyar számára még más harcfeladatot szabtak meg, miként fentebb be-mutattuk. Tudomásulvétel végett azonban a 6. és a 8. hadsereg visszavonulására intézkedő parancsot Veress vezérezredesnek is megküldték. A 7-én reggel elfoglalt helyzet és a Maros-vonal között három közbeeső állást (A-, B- és C-vonal) határoztak meg.676
676 KTB 7208477. felvétel.
17 órakor az OKH 1. vezérkari tisztje telefonon jelezte, hogy Hitler megtiltotta a visszavonulást. Az azonban ekkorra már megindult. Grolman ezért 10 perccel később ismét beszélt az OKH 1. vezérkari tisztjével, s pontosítani tudta, hogy nem kategorikus tilalomról van szó: amint a Führernek tudomására jutott a visszavonulás megkezdése az A-vonalra, kijelentette, hogy a további visszavonulás (zum weiteren Absetzen) engedélyezését magának tartja fenn.677
677 KTB 7208478. felvétel.
A visszavonulás folytatódhatott. Grolman meg is jegyezte az OKH 1. vezérkari tisztjének, hogy a már megkezdett visszavonulás aligha állítható le a közbeeső terepszakaszokon, mire az reményét fejezte ki a Führer engedélye iránt, ezzel kifejezve egyetértését. 1221725-kor Grolman értesítette a Gaedckét, a 6. hadsereg vezérkari főnökét Hitler döntéséről. 2140-kor telefonon jelentette Guderiannak, hogy a visszavonulás az A-vonalra tervszerűen folyik, s a következő éjszaka kénytelenek lesznek azt végrehajtani a B-vonalra is.678 Hasonlóan megnyugtatóan hatott, hogy 8-án este Greiffenberg közölte Grolmannal: a magyar vezetés belenyugodott a Székelyföld kiürítésébe. („Mit der Zurücknahme der Front auf die Maros-Stellung habe man sich in Budapest bereits abgefunden.”)679
678 KTB 7208478. felvétel.
679 KTB 7208484. felvétel.
7-én estig a 6. hadsereg visszavonult az A-vonalra (A-Linie). Ennek középső szakasza szerepel a hadseregcsoport 8-i napijelentésében: az Olt mentén, Sepsiszentgyörgytől északra Zalán–Sepsibodok.680 Az A-vonal jobbszárnyán a LXXII. hadtest Nagyajtáig, pontosabban az ott az Oltba ömlő Ajta patak vonaláig, a balszárnyán pedig az LVII. pán-céloshadtest Csernátonig és attól keletre a Feketeügy jobb (északi) partjáig. Utóbbi kettő az OKH titkos napijelentéséből derül ki. A német csapatok ezzel feladták a Sepsiszéket és a Baróti-hegység déli felét.681
680 KTB 7208482. felvétel.
681 Mehner XI–18. p.
8-án késő délutántól a 6. hadsereg folytatta visszavonulását a B-vonalra. Ez a hadseregcsoport napijelentése szerint Barót–Csíkszentsimon–Csíkmenaság vonalában húzódott. Ezzel 9-ére kiürítésre került a Miklósvár, a Baróti-hegység északi fele, a Bodok-hegység (mindkét hegység a Székely-medencében), a Kézdiszék, a Kászonszék és az Ojtozi-szoros nyugati kijáratának térsége.682
682 KTB 7208485. felvétel.
9-én a visszavonulás közben komolyabb harctevékenységre került sor német és román csapatok között a LXXII. hadtest arcvonalán Barótnál, az Olt völgyében Málnásnál; illetve az LVII. páncéloshadtest arcvonalán a Sepsiszéket Kézdiszékkel összekötő úton Felsőcsernátonnál, német és szovjet csapatok között a Kézdivásárhelytől az Olt völgyébe vezető úton Torjánál, s a Kézdiszékből Csíkba vezető út mentén Kászonimpernél és Kászonújfalunál. A visszavonulás mindezek ellenére tervszerűen zajlott.683
683 KTB 7208490–7208491. felvétel; Mehner XI–21. p.
A LXXII. hadtest visszavonulásának megkezdésekor a Sepsiszentgyörgytől délre az Olt vonalán álló román hegyihadtest két hadosztálya megindult északi irányba. 8-án estére az 1. hegyihadosztály bevonult Sepsiszentgyörgyre, a 3. kiképző gyaloghadosztály elérte a Bölönnél az Oltba ömlő Bölön patak vonalát. 9-én az 1. hegyihadosztály élei az Olt völgyében elérték Málnást, ahol a harcokba bekapcsolódtak a 27. szovjet hadsereg 33. lövészhadtestének alárendeltségében lévő Tudor Vladimirescu hadosztály részei. A 3. gyaloghadosztály Barótig jutott. Az ott az Oltba ömlő Baróti patak vonalán három napra elakadt, bár másnap a patak vonalára az Olt völgyéből átirányított 1. hegyihadosztály is felzárkózott. 10-én az Olt észak–déli völgyét teljes egészében a 33. lövészhadtest vette át, s harcba lépett a 202. lövészhadosztály is. Megjegyzendő, hogy a Tudor Vladimirescu hadosztály vezérkari főnöke, Mircea Haupt ezredes szerint Sepsiszentgyörgyre elsőként a hadosztály 2. gyalogezrede vonult be.684
684 Armata Romana 78. p.; Mircea Haupt: Erinnerungen an die Kämpfe bei Sf.-Gheorghe (in Neuer Weg, Organ der Volksräte der rumänischen Volksrepublik, 1965. április 29-i szám).
A magyarok hamarabb kezdték meg a Székelyföld kiürítését a németeknél; igaz, nem a katonák, hanem a polgári szféra. A MÁV már szeptember 3-án kiürítette az Olt völgyében futó Csíkszereda–Brassó vasútvonalat Sepsibodoktól délre, beleértve Sepsiszentgyörgy pályaudvarát. Érdekes véletlen, hogy éppen Sepsibodokig kezdték meg a vasútvonal kiürítését: az A-vonal e községnél keresztezte az Olt völgyét.685 Két nappal később a Sepsi-szentgyörgy–Bereck vasútvonalon a németek műszakiak megkezdték rombolásokat.686
685 Kszv napló 3559. p.
686 Kszv. napló 3557. p.
8-án délben Grolman telefonkapcsolatba lépett az OKH hadműveleti osztályának vezetőjével, s kérte, hogy a visszavonulás másnap folytatódhasson a C-vonalra. Bonin vezérkari ezredes közölte, hogy Hitler még a B-vonalra már megkezdett hátramozgást sem hagyta jóvá. Délután Bonin hívta Grolmant, s kijelentette, hogy további visszavonulásra nincs lehetőség, egyben jelezte: Guderian sem örült Hitler elhatározásának („...der Chef d. Gen.St. des Heeres sei über die Entscheidung des Führers nicht erfreut.”).687
687 KTB 7208485–7208486. felvétel.
123Grolmant nemcsak Bonin (pontosabban Hitler) lepte meg, de Veress is, aki telefonon éppen afeletti értetlenségének adott hangot, hogy az arcvonal-rövidítés miért nem folyatódik. Veress azt várta a visszavonulástól, hogy a felszabaduló csapatok egy részét a 2. hadsereg arcvonalára irányítják át.688 Grolman ezt követően a 6. hadsereg vezérkari főnökével közölte a Führer elhatározását. Gaedcke jelentette, hogy csapatai éppen meg akarták kezdeni a visszavonulást, de jelenleg (1750-kor) még az A-vonalon állnak. Grolman azt javasolta, hogy az A-vonal főbb pontjait tartsák továbbra is megszállva, de a hadsereg általában kezdje meg a hátramozgást a B-vonal irányába.689
688 KTB 7208486. felvétel.
689 KTB 7208486. felvétel.
Grolman este ismét kapcsolatba lépett az OKH-val, s arra való hivatkozással, hogy a rohamlövegeket és légvédelmi ágyúkat a 2. magyar hadsereg megerősítése céljából már kivonták, megkísérelte az engedélyt kicsikarni a B-vonalra történő visszavonulásra, sőt azonnal tovább a C-vonalra is. Jelezte, hogy végrehajtja a Führerbefehlt, de az több harccsoport elvesztését vonhatja maga után. Wenck altábornagy, akivel ekkor beszélt, s aki az aznap felállított, Magyarország megtartásáért felelős vezetési törzs főnöke (Chef der Führungsgruppe im Gen.St. d. Heeres) volt, kifejtette, hogy katonailag Grolmannak igaza van, de a kérdést politikai oldalról vizsgálva, respektálniuk kell a magyar kormány véleményét, az pedig nagy jelentőséget tulajdonít a Székelyföld megtartásának. Meghagyta Grolmannak, ha mégis elkerülhetetlenné válik a további visszavonulás, akkor Friessner annak megkezdése előtt maga hívja fel őt.690
690 KTB 7208487. felvétel.
Grolman nem sokkal később Greiffenberg hivatalát hívta fel, ahol annak vezérkari főnökét, Jessel vezérkari ezredest találta. Kifejtette, hogy respektálja a magyar kormány véleményét a Székelyföld megtartására, de katonai szempontból Magyarország megtartására nincs más esély, csak ha azonnal visszavonulnak a C-vonalra, mivel így erők szabadulnak fel az ország belső területeit fenyegető szovjet páncélosékek feltartóztatására.691
691 KTB 7208487. felvétel.
Friessner 2005-kor hívta Guderiant. Hangsúlyozta a C-vonalra történő visszavonulás fontosságát, kiemelve, hogy mind az A-, mind a B-, mind a C-vonal csupán közbeeső állás a Maros-állás előtt, s hogy közülük legfeljebb a C-vonal huzamosabb tartására lát lehetőséget. Azt is csak addig, ameddig a szovjet csapatok nem indítanak nagyobb erejű támadást. Hivatkozott Veressnek a visszavonulást a Maros-vonalig szükségesnek tartó álláspontjára is. Jelezte, ha tartják magukat a Führerbefehlhez, akkor a hadseregcsoport utolsó erői is elveszhetnek. Guderian megígérte, hogy közbenjár Hitlernél az engedély kieszközlésére, s jelezte, maga is reméli a Führer hozzájárulását, de kérte, addig ne kezdjék meg a visszavonulást az A-vonalról. Friessner ezt tudomásul véve hozzátette, nem garantálja az A-vonal tartását, ha azt szovjet támadás éri.692
692 KTB 7208488. felvétel.
23 órakor Gaedcke jelentette Grolmannak, hogy az LVII. páncéloshadtestnek csak egy csoportja maradt az A-vonalban, a másik kettő mozgásban van a B-vonal felé. A LXXII. hadtest arcvonalán egy román hadosztály (a Tudor Vladimirescu – R.I.) délben indított támadásával betörést ért el, s hogy ennek elreteszelésére az A-vonalban nem lát sok esélyt.693 A helyzetet az oldotta meg, hogy 9-én 040-kor távirat érkezett Hitler engedélyével a visszavonulásra a B-vonalra.694 9-én délben a hadseregcsoport 5. hadműveleti tisztje Grolman nevében jelentést tett az elszakadó mozgás (Absetzbewegung) állásáról, s jelezte, hogy szükséges azt a C-vonalig folytatni („durch Zurückgehen auf die C-Linie fortgesetzt werden muss.”). Bonin késő délután emlékeztette Grolmant, hogy a folytatáshoz elengedhetetlen a Führer engedélye. Ennek pedig az a feltétele, hogy magyar részről ne merüljenek fel kételyek.695
693 KTB 7208489. felvétel.
694 KTB 7208489. felvétel.
695 KTB 7208497. felvétel.
8-án este a hadseregcsoport parancsnoksága, az Észak-Ukrajna Hadseregcsoporttal történt hosszas egyeztetést követően megadta a 8. hadsereg balszárnyán harcoló XVII. hadtestnek az engedélyt az Árpád-vonalba történő visszavonulásra. Ezzel a hadseregcsoport 124feladta (volna) az utolsó, még kezén levő román területet, Dornavatra körzetét. Az arcvonal visszavételét másnap kellett megkezdeni.696 Az csupán érdekesség, hogy 8-án a várostól keletre a XVII. hadtest kötelékébe tartozó magyar csapatok még támadó harctevékenységet folytattak, német nehézfegyverek támogatásával ellenlökést hajtottak végre Keresztesnél, a Beszterce völgyében, 35 km-rel kijjebb a magyar határtól.697
696 KTB 7208489–7208490. felvétel.
697 Mehner XI–18. p.
Másnap az OKH vezetési törzsének főnöke pontosította az előző nap megadott engedélyt: a visszavonulás általában engedélyezett, de nem vonatkozik Dornavatra térségére, az ottani mangánércmezőt feltételen tartani kell.698
698 KTB 7208498. felvétel.
Friessner, aki tisztában volt a Székelyföld megtartásának vagy kiürítésének politikai jelentőségével, szeptember 9-én 1. hadműveleti tisztjének kíséretében Budapestre repült. Emlékirataiban azt írja, első és egyetlen látogatását Horthynál az tette szükségessé, hogy Hitler a magyar politikai érzékenység figyelembevételére hivatkozva, makacskodott az egyes visszavonulási ütemek engedélyezésével, s hogy mint a hadműveletek irányítója, a magyar politikai és katonai vezetés meggyőzésén keresztül kívánta elérni a Führer álláspontjának megváltoztatását.699 Ez hihető, ha Hitler meggyőzésének szándékát hangsúlyozzuk. Friessnert valójában ez érdekelte. A későbbi történések bizonyítják, hogy mind Friessner, mind más német katonai vezetők a német politikai és/vagy katonai érdekek alapján hozták elhatározásaikat, szövetségeseik szempontjait a háború előrehaladtával egyre kevésbé vették figyelembe.
699 Friessner 119. p.
Friessner elsőként Greiffenberggel találkozott, majd Vörös János vezérkarfőnökkel, utána Lakatos Géza miniszterelnökkel, végül a kormányzóval. Vörös és Lakatos elfogadta Friessner érvelését, a katonák egyetértettek a Székelyföld kiürítésének szükségességével. Mindketten arra kérték viszont Friessnert, hogy a végrehajtás ütemezésével tegye lehetővé a magyar lakosság számára a terület elhagyását, s lehetőség szerint kíméljék a városokat és községeket.700 Horthynál Friessner – emlékiratai szerint – sikerrel tárgyalt, kieszközölte a kormányzó hozzájárulását a Székelyföld kiürítéséhez. Horthy ugyanarra kérte a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport főparancsnokát, mint Vörös és Lakatos. Friessner az államfőnél tett látogatást követően tájékoztatta a miniszterelnököt annak eredményéről.701
700 KTB 7208493–7208494. felvétel.
701 Friessner 119–120. p.
Friessner, akinek számára Hitler engedélye volt igazán fontos, másnap a főhadiszállásra repült. Előzőleg, 9-én este Grolman telefonon tájékoztatta az OKH hadműveleti osztályának vezetőjét Friessner magyar vezetőknél tett látogatásáról, és kérte Bonint, eszközölje ki, hogy a Führer másnap fogadja a hadseregcsoport főparancsnokát.702
702 KTB 7208494. felvétel.
Friessner úgy szeretett volna Hitlernél jelentkezni, hogy magával viszi a magyar vezetés írásos hozzájárulását a Székelyföld kiürítéséhez. Emlékirataiban azt írja, hogy az okmányt Horthyval íratta alá. Ennek ellentmond, hogy a hadseregcsoport hadinaplója szerint az iratot Greiffenberg eszközölte ki Vöröstől, aki azt teljes felelősséggel, a maga és a kormány nevében írta alá, s hogy azt még 9-én éjfél előtt Greiffenberg juttatta el távirati úton a német főhadiszállásra és a hadseregcsoport parancsnokságára.703 A magunk részéről, ismervén a Friessner emlékirataiban található tárgyi tévedések magas számát, ugyanakkor Grolman pontosságát, az utóbbit tartjuk elfogadhatónak. A lényeg azonban a hozzájárulás kieszközlése volt. Wenck éjfél után telefonon tájékoztatta Grolmant, hogy Hitler aznap (tehát 10-én) fogadja Friessnert. Grolman a beszélgetés során közölte Wenckkel, hogy a magyar vezetéstől sikerült megszerezni az írásos hozzájárulást.704
703 Friessner 120. p.; KTB 7208494–7208495. felvétel, a vonatkozó dokumentum száma: H.Gr. Südukraine, Ia Nr. 136/44 g.Kdos.Chefs.
704 KTB 7208495. felvétel.
Szeptember 10-én Hitler fogadta Friessnert, aki kettős céllal érkezett a rastenburgi főhadiszállásra. Egyrészt tájékoztatni kívánta a Führert a Balkán keleti felén és a Kárpát-medencében kialakult helyzetről, a vezetése alatt álló hadseregcsoport harcértékéről, ter-veiről és lehetőségeiről; másrészt, s ez volt pillanatnyilag fontosabb, meg kívánta szerezni Hitler engedélyét a székely zsák kiürítésére. A Führer azonban nem nagyon hagyta szóhoz 125jutni tábornokát. A magyar politika visszásságairól és veszélyességéről tartott monológot, s felsorolt néhány alakulatot, illetve parancsnokságot, amelyet a magyarországi politikai helyzet „tisztázására” Budapest körzetébe irányít. Mikor Friessner előhozakodott kérésével, Hitler először hallani sem akart a kiürítés engedélyezéséről. Újabb kiselőadás következett, ezúttal a Dornavatra környékén fekvő mangánlelőhelyek fontosságáról (Friessner nem ennek kiürítésére kért engedélyt, ez jóval északabbra fekszik a Székelyföldtől), illetve arról, hogy a szovjet hadsereg behatolása az addig semleges Bulgáriába a Tengerszorosok (Boszporusz és Dardanellák) megszerzése céljából történt, a cári törekvések felelevenítésével, ami az angolszász hatalmakat szövetségi politikájuk újragondolására fogja késztetni. Ebben az összefüggésben ellenezte az arcvonal hátravonását északi irányba. Csak akkor enyhült meg (Friessner emlékiratai szerint), amikor megmutatta neki a magyar hozzájárulást a Székelyföld kiürítéséhez. Az engedélyt ekkor sem adta meg, de Friessner számára az is óriási eredmény volt, hogy már nem zárkózott el kategorikusan az adott esetben történő visszavonulástól. Azt azonban kikötötte, hogy a Beszterce völgye feletti hegyekben lévő mangánércmezőket minden áron tartani kell. Hitler végezetül közölte a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport főparancsnokával, hogy hamarosan találkozik a Honvéd Vezérkar főnökével. Friessner így Rastenburgban maradt.705
705 Friessner 121–122. p.; KTB 7208512. felvétel.
A háború után közvetlenül összeállított ún. békeelőkészítő iratokban az áll, hogy a német (had)vezetés hivatalosan 10-én tájékoztatta a magyart a Székelyföld kiürítéséről. Ez valójában egy nappal korábban történt meg, amennyiben Friessner tárgyalásait Horthynál és más magyar vezetőknél hivatalos értesítésnek (is) tekintjük.706 A 10-ei dátum azért kerülhetett be az anyagba, mert Hitler végül ezen a napon járult hozzá a kiürítéshez. A német források között egyébként nem találtunk arra utalást, hogy akár az OKH, akár a Heeresgruppe Südukraine 10-én még egyszer, külön értesítette volna a magyar politikai vagy katonai vezetést, bár ennek lehetőségét sem szabad kizárni. Friessner ugyanis 10-én 1650-kor telefonon jelezte Grolmannak a Führer jóváhagyását, s nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy Rastenburgból Budapestet is felhívta, noha ezt nem jegyezték fel.707
706 HL BEI 5. p.
707 KTB 7208504. felvétel.
Láttuk, hogy szeptember 9-én, miközben még a B-vonalra történő visszavonulás sem fejeződött be, felmerült az igény a C-vonalra való hátramozgásra. Késő délután a hadseregcsoport 5.a hadműveleti tisztje felhívta a 6., majd a 8. hadsereg vezérkari főnökét, s közölte, hogy ismeretei szerint Hitler hozzájárult a visszavonulás C-vonalig történő folytatáshoz. Reinhardt ezt tudomásul vette (a 8. hadseregre kevés hárult földrajzi helyzete folytán), Gaedcke azonban jelezte, hogy estig csak a B-vonalra való hátramozgást képes befejezni, nem áll módjában még 9-én folytatni a C-vonalra történő visszavonulást, de az engedélynek örül. Éjfél előtt Grolman lépett kapcsolatba Gaedckével, s jelezte neki a Honvéd Vezérkar főnökének egyetértését a visszavonulással.708
708 KTB 7208497. felvétel.
A fenti telefonbeszélgetésektől függetlenül 9-én délután Gaedcke táviratot juttatott el Grolmannak, teljesíthetetlennek minősítve az egy ütemben történő hátramozgást a C-vonalról a Maros-állásig. Indítványozta további három közbeeső állás (D-, E-, F-Linie) közbeiktatását. Ez ideig csupán három közbeeső állás szerepelt a Maros-állás előtt, az A-, B- és C-vonal.709 Reinhardt is jelezte, hogy szintén három ütemben kívánja a XVII. hadtest Székelyföld északkeleti szegélyén érintett részeinek visszavonulását végrehajtani, 9/10., 10/11. és 11/12-én éjszaka.710
709 KTB 7208497–7208498. felvétel.
710 KTB 7208498. felvétel.
Miközben zajlott a hozzájárulás körüli kötélhúzás, s már folyt a kiürítés, a Honvéd Ve-zérkar 6. osztálya az MTI-nek kiadott 30. számú hadijelentésében, a közvélemény megnyugtatásának szándékával, még arról számolt be, hogy „A Székelyföld peremén a túlerejű orosz és román kötelékekkel vívott harcok változatlan hevességgel folynak. A K. és ÉK.Kárpátok előterében [sic!] több ellenséges felderítő vállalkozást vertünk vissza.”711
711 Hadijelentések 682/b. lap.
126Szeptember 10-én a 6. hadsereg folytatta a visszavonulást a C-vonalra. A C-vonal a határon fekvő Székelykeresztúrtól (a német napijelentésben a szomszédos határfalu, Fiatfalva szerepel) a Nagy-Küküllő mentén húzódott Székelyudvarhelyig, onnan keleti irányban elvált a magas hegyek közül érkező folyótól, hogy Lövétéig (a napijelentésben a nagyközség részét képező Szentkeresztbánya szerepel) a hegyek déli lábainál húzódjon, majd a Kéruly patak völgyében beváltott a magas hegyek közé, érintette a Hargita-hegységet megfelező Tolvajos-hágót, attól északra Csíktapolczát, majd Csíkrákoson és Lóvészen (Csíkszentmihály része) áthaladva, kettészelte Csíkszéket, s Gyimesközéploktól (a német napijelentésben a község részét képező Nagypatak szerepel) északnyugatra érte el a Csíki-havasok gerincvonalán a magyar–román határt és az Árpád-vonalat.712
712 KTB 7208500–7208501. felvétel.
Az előző ütemhez képest visszájára fordult a helyzet. Az A- és B-vonal között a keletebbre harcoló LVII. páncéloshadtestnek kellett mintegy háromszor annyit visszavonulnia, a B- és C-vonal között a LXXII. hadtest hátrált kétszer annyit. A C-vonalba történő visszavonulással a LXXII. hadtest a Hargita-hegység délnyugati oldalán feladta a Bar-dóczszéket, illetve az Udvarhelyszék Nagy-Küküllőtől délre fekvő felét. A Hargita északkeleti oldalán az LVII. hadtest kiürítette Alcsíkot. Az Abraham-csoport feladta a Gyimesi-szoros térségét és az attól délre a Csobányos-völgyig elterülő területeket, ezzel a 8. hadsereg jobbszárnya is megkezdte a Székelyföld kiürítését.713
713 KTB 7208501. felvétel.
A 6. hadsereg két hadtestének zöme 10-étől 11-én reggelig a jobbszárny kivételével befejezte a visszavonulást a C-vonalba, de utóvédeik csak 11-én reggel hagyták el állásaikat a B-vonalban. Közülük a jobbszárnyon lévők nehezen tudtak elszakadni a Baróti patak vonaláról, ott a harcok még a délelőtti órákban is tartottak.714 A 8. hadsereg Abraham-csoportja 11-ére virradó hajtotta végre a kiürítést. A fáziskésésnek az volt az oka, hogy a Gyimesi-szoros körzetében szoros harcérintkezésben álltak a 24. szovjet gárda-lövészhadtesttel, s Abraham altábornagy nem kockáztatta meg az elszakadás megkezdését nappal, jó látási viszonyok között.715
714 KTB 7208501., 7208504. felvétel; Armata Romana 79. p.
715 KTB 7208501. felvétel; Armata Romana 79. p.
A visszavonulás közben, szeptember 10-én komolyabb harccselekményekre került sor a LXXII. német hadtest és a 3. román kiképző gyaloghadosztály között Barót, illetve a hadtest és az 1. román hegyihadosztály között Vargyas térségében, valamint az LVII. pán-céloshadtest lemaradt utóvéde és a román Tudor Vladimirescu hadosztály között Sepsi-bükszádnál, majd Újtusnádnál. A „lemaradt” kifejezést az indokolja, hogy Sepsibükszád és Újtusnád az Olt völgyében néhány km-re a B-vonal előtt fekszik.716 A 8. hadsereg arc-vonalán csupán Csíkszépvíznél fordult elő komolyabb összecsapás: az Abraham-csoport visszavonulását a 72. szovjet gárda-lövészhadosztály egy, harckocsikkal megerősített zászlóalja zavarta meg.717
716 KTB 7208500. felvétel; Mehner XI–23. p.; Armata Romana 78. p.
717 KTB 7208501. felvétel; Mehner XI–23. p.; Armata Romana 79. p.
Az LVII. páncéloshadtest egyelőre nem adta fel Csíkszeredát. A várost 10-én, 11-én és 12-én a hadseregcsoport napijelentései hídfőként említik, amit 13-ára virradóra ürítettek ki. Tartására azért volt szükség, mert a Hargita-hegységen átvezető Tolvajos-hágóba e térségen át lehetett feljutni, s onnan nyugati irányban lefelé a LXXII. hadtest hátába lehetett volna kerülni. Ameddig ez összes csapattestével nem lépte át északi irányban a Nagy-Küküllőt, a hídfő nem volt feladható.718 Szerepet játszott a parancs kiadásában az is, hogy a rég elveszettnek hitt Mieth-csoport egy része a Gyimesi-szorost övező hegyeken keresztül ekkor érkezett meg az LVII. hadtest sávjába, s a hadseregcsoport parancsnoksága nem akart újabb részeket megfosztani a beérkezés lehetőségétől. A hídfő tartására a 4. német hegyihadosztály jelölték ki.719 Ezekkel függött össze Gaedcke 10-én éjfél előtt tett javaslata Grolmannak, hogy a C-vonalban néhány napig meg kellene kapaszkodni. Gaedcke egyúttal jelentette, hogy az LVII. páncéloshadtest előreláthatóan másnap estig tudja befejezni a visszavonulást a C-vonalba, leszámítva a csíkszeredai hídfőt.720
718 KTB 7208504., 7208510., 7208520. felvétel.
719 KTB 7208505. felvétel.
720 KTB 7208505. felvétel.
127Még a C-vonal előtt, 11-én súlyos harcok zajlottak Székelyudvarhelytől délkeletre Ho-moródoklándnál és Homoródalmásnál. Veszélyes helyzetet teremtett, hogy ezen a napon a Kis-Küküllőtől délre, a folyó mentén a 78. szovjet lövészhadosztály keleti irányban átlépte a határt és a LXXII. hadtest, valamint a Gruppe Siebenbürgen csatlakozásánál 5 km mélyen betört magyar területre, elérve Rava–Bordos körzetét. Ez mélyen a C-vonal mögött következett be, veszélyeztetve a LXXII. hadtest jobbszárnyának visszavonulását.721 Elreteszelésére 12-én Phleps Erdőszentgyörgy körzetéből az Eder-csoporttal sikeres ellenlökést hajtott végre.722 Az LVII. páncéloshadtest balszárnyán 11-én csupán a csíkszeredai hídfőnél zajlottak említésre érdemes harcok.723
721 KTB 7208510. felvétel; Armata Romana 81. p.
722 KTB 7208520. felvétel.
723 KTB 7208510. felvétel.
A B-vonalról a C-vonalra történő visszavonulás két ütemben ment végbe. 10-én az arcvonalat a Barót–Bardócz patak–Tolvajos-hágó–Csíkszereda–Csíkszépvíz–Tatros forrásvidéke–Gyimesfelsőlok–Gyimesközéplok vonaláig vették vissza. 11-én estére a csíkszeredai hídfő kivételével elérték a C-vonalat. A balszárnyon a távolság hosszúnak bizonyult. A Kis-Homoród völgyében az utóvédek csak 12-ére virradóra érkeztek be Homo-ródoklándon és Homoródalmáson át a C-vonalba, ettől keletre pedig még akkor sem.724 A visszavonulás a B-vonaltól, legalábbis a vezetés szintjén, akadálytalanul folyt. 10-én dél-után Friessner ugyanis a rastenburgi főhadiszállásáról telefonon jelezte Grolmannak, hogy Hitler beleegyezett a visszavonulásba Maros-állásig, ezzel a Székelyföld kiürítésébe („der Führer das Absetzen auf die Maros-Stellung genehmigt”). Igaz, feltételül szabta, hogy minél több magyart és lehetőleg minden németet (népi németet, nem a katonákat – R.I.) evakuáljanak.725
724 KTB 7208516–7208517. felvétel.
725 KTB 7208504. felvétel.
Ugyancsak 10-én érkezett a parancs Grolmantól a 6. hadsereghez, hogy a C-vonal elérését követően a LXXII. hadtestparancsnokságot ki kell vonni, arcvonalszakaszát és az ott harcoló alakulatokat az LVII. páncéloshadtest parancsnokságának kell átvennie. A váltás elvileg 11-én 1200-kor lezajlott, de a LXXII. hadtest parancsnoksága aznap még a Marosvásárhelytől 8 km-re északnyugatra lévő Mezőszabadon maradt. Az LVII. pán-céloshadtest 11-én áthelyezte törzsszállását a Hargita-hegység nyugati oldalára, a Szé-kelyudvarhelytől 15 km-re északnyugatra Kecsetkisfaludra.726
726 KTB 7208504., 7208510., 7208511. felvétel.
A román hegyihadtest 11-én lendült ismét mozgásba a visszavonuló német csapatok nyomában a Baróti patak vonaláról. Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között 12-ére érte el a Nagy-Küküllőt. Jobbszárnyán az 1. hegyi-, balszárnyán a 3. kiképző gyaloghadosztály haladt. A Kis-Küküllőt 14-ére érték el. Jobbszárnyán ekkor már bekapcsolódott a támadásba a 25. szovjet gárda-lövészhadtest 36. lövészhadosztálya, balszárnyán a 78. lö-vészhadosztály. A négy hadosztály 16-án érte el a Nyárád bal partját onnan, ahol a folyó kilép a hegyek közül Nyárádkarácsonig, ami 7 km-re délre található Marosvásárhelytől. A Nyárád vonalán viszont elakadtak.727
727 Armata Romana 78. p.
Fentebb, a Gruppe Siebenbürgen visszavonulásánál említettük a 78. lövészhadosztály 14-i, a Kis-Küküllő vonaláról Bélavásár térségében indított támadását, amely 17-ére jutott ki a Nyárád déli partjára a Backamadaras–Ákosfalva szakaszon, nyugatra a magas hegyektől. Ezzel kialakult az összefüggő arcvonal a kettős német–magyar visszavonulást, a 2. magyar hadsereg és a Gruppe Siebenbürgen visszavonulását, illetve a Székelyföld 6. német hadsereg általi kiürítését követően.
Ettől északra a Székely-medencéből átcsoportosított 24. szovjet gárda-lövészhadtest 18-ára érte el a Nyárád felső folyását, s attól északra a Görgény völgyében Libánfalvát. A Görgény völgyében a 6. gárda-lövészhadtest, attól délre a Görgény és a Nyárád közötti hegyekben Felsőorosziig a 103. román hegyihadosztály, a Nyárád felső folyásánál a 72., illetve a 81. gárda-lövészhadosztály támadott. Ezt a hadtestet erősítették meg a román páncéloscsoporttal és a 7. nehéztüzér-ezreddel.728 A két hadtest 20-án újította fel támadását 128a Nyárád vonaláról, illetve a Görgény völgyében. Igen lassan haladtak, csak 28-ára tudtak felzárkózni a Maros bal partjára Szászrégen és Marosvásárhely között.729
728 Armata Romana 79. p.
729 Armata Romana 79. p.
Szeptember 11-én, miközben még folyt a B-vonalról a C-vonalra történő visszavonulás, Grolman táviratilag intézkedett a 6. és a 8. hadsereg-parancsnokság felé, hogy készítsék elő csapataik hátravonását a D-, majd folyamatosan tovább az E-vonalra. Az E-vo-nalat 12-éről 13-ára virradó éjszaka kellett elérni.730 Grolman, elfogadva a 6. hadsereg ve-zérkari főnökének 9-én és a 8. hadsereg vezérkari főnökének aznap tett javaslatait, kijelölte mindkét közbeeső állás vonalvezetését.
730 KTB 7208515. felvétel.
A D-vonal, rendhagyóan a jobbszárnyon a C-vonal előtt és nem mögötte húzódott, mivel a Kis- és a Nagy-Homoród észak–déli völgyeiben az utóvédek még 11-én is harcban álltak a követő románokkal. A D-vonal Székelyderzsnél hagyta el a határt, s Lókodot érintve Homoródremeténél keresztezte a C-vonalat. Attól északnak húzódott Zetelakától keletre 12 km-re, a Nagy-Küküllő felső folyásától keletre a Hargita nyugati lábainál, áthaladt a Hargita-hegységet és a Görgényi-havasokat elválasztó Szent Maros-hágón, onnan a Gyergyószentmiklóstól keletre 8-10 km-re fekvő magaslatokon át jutott ki a Békás-szorosig, a Görgényi-havasok gerincvonalán visszafordult északnyugatnak, érintette Borszék keleti szegélyét, Bélbort, majd északra, a határhoz közel a román oldalon a Juharos- (Păltiniş-) hágónál csatlakozott a dornavatrai hídfő védelmére foglalt állásokhoz.
Az E-vonal Magyarhidegkútnál indult ki a határtól. Kezdeti szakaszán 8-10 km-re északnyugatra húzódott a C-vonal jobbszárnyától, ahol ez hátrébb volt a D-vonalnál. Ettől északkeletnek haladt Gagyon át Korondig, onnan 7-8 km-t északnak a Pál patak völgyében, majd északkeletnek át a Görgényi-havasokon a Gyergyóalfalutól délnyugatra 8 km-re lévő magaslatokig, onnan északnak a Maros mentén Salamásig (Sărmaş), majd észak–északkeletnek, az 1375 m-es csúcsnál érintve a Borszéki-hágót, s Bélbortól délre csatlakozott a D-vonal északi szárnyához.731
731 KTB 7208515–7208516. felvétel.
A D-vonalra való visszavonulás a Hargita-hegység, Felcsík, a Gyergyói-havasok déli vonulata, a Békás-szoros nyugati kijárata és a Tölgyesi-szoros (a Kis-Beszterce felső fo-lyása) feladását jelentette. Az E-vonalra történő visszavonulással ki kellett üríteni az Udvarhelyszéket, a Nagy-Küküllő felső folyását, a Görgényi-havasok délkeleti vonulatát, Gyergyószentmiklós térségét, a Gyergyói-havasokat és Borszék körzetét.
Szeptember 12-én az LVII. páncéloshadtest tervszerűen végrehajtotta a visszavonulást a D-vonalra. Patakfalvánál azonban egy harckocsikkal megerősített román harccsoport betört a D-vonalba, és délkeletről 4 km-re megközelítette Székelyudvarhelyt.732 A 8. hadsereg jobbszárnyán a 46. német gyalog- és a 2. magyar tábori póthadosztály szintén visszavette arcvonalát a D-vonalon át egyenesen az E-vonalba. Gyergyóalfalutól délkeletre a D- és az E-vonal közötti, csupán 5 km-es távközt a Maros jobb (keleti) partján lezárták. Komolyabb harcra csak Csíkszentdomokosnál és a Tölgyesi-szorosba keletről felvezető út mentén került sor, de ezek nem zavarták érdemlegesen a visszavonulást.733
732 KTB 7208520. felvétel.
733 KTB 7208521. felvétel.
A szovjet csapatok 12-én bekerítették a Gyimesi-szoros előtt még mindig kitartó Sebő-csoportot, amelyhez ekkorra csatlakoztak a gyimesközéploki 32/3. erődszázad és a német Fuchs-csoport maradványai. A Sebő-csoport szeptember 16-án késő este indította meg ki-törését a Gyimesbükk–Hidegség patak–Kovás patak–Kondrakereszt-hegy–Rézteteje-csúcs–Kurtasarok-hegy–Bábaszó patak menetvonalon, s 17-én szürkületkor érte el Csíkszent-domokos közelében a magyar–német vonalakat. Sebő Ödön emlékirataiban azt írja, hogy Csíkszentdomokoson éjszakáztak, itt azonban feltehetően téved az emlékezetből író volt m. kir. honvédtiszt, egyébiránt igen kiváló könyvében, mivel a falu, amely a C- és a D-vonal közé esett, már 12-én szovjet kézre került. Ott utoljára 12-én délelőtt vonulhattak át a 8. német hadseregnek a Székelyföld kiürítését végrehajtó csapatrészei. Egyébként maga 129Sebő írja, hogy „Mivel a hadműveleti naplókat és általában minden iratot megsemmisítettünk a visszavonulás kezdetén, nehéz utólag megállapítani, hogy melyik szeptemberi na-pon kezdtük meg a kiürítést.” Ennek alapján – megítélésünk szerint – Csíkszentdomokos mint el is ért kitörési cél elfogadható, ám a kitörésnek legkésőbb szeptember 12-ére virradóra meg kellett történnie. Megerősíti vélekedésünket Sebő megjegyzése arra vonatkozóan, hogy Csíkszentdomokosról miért éppen a Hargita-hegység felé vette a további visszavonulási irányt: „Az volt az érzésem, mikor elhatároztam, hogy a Hargitába vetem be magamat, hogy az előbb említett (a gyergyószentmiklósi főút a Maros mentén – R.I.) útvonalon már ellenséges csapatok meg is előztek engem, és én a harcoló orosz csapatok és az ellátó oszlopai között próbálkozom a nyugati irányba elsurranni.” Ez pontosan így lehetett: 12-én a harcoló szovjet kötelékek elérték a községet, s áthaladtak azon, 13-án reggeltől pedig megérkezett az orosz hadtáp. Nem lehetetlen, hogy a harcoló szovjet erők akkor vonultak át Sebőék „feje felett”, amíg aludtak. Nem egy esetet ismerünk, amikor az első lépcső szovjet katonái üldözés közben csak átszaladtak egy falun, a házak átkutatását pedig a második vonalra hagyták. Mindez természetesen semmit sem von le a Sebő-csoport többszörös túlerővel szembeni hősies kitartásának és emberfeletti erőfeszítéssel végrehajtott kitörésének értékéből.734
734 Sebő 169., 176., 181–189. p.
A visszavonuló Sebő-csoporttal az első éjszaka a Hidegség völgyében találkozott a Gyimesközéploktól más menetvonalon visszavonuló 16. honvéd erődítési kirendeltség igen vegyes, katonákból, mérnökökből, munkaszolgálatosokból, keretlegényekből, a kint rekedt egyetemi munkatábor diákjaiból és civil munkásokból álló kis csoportja. A csoport előőrsét vezető Magó István, akkori honvéd emlékirataiban néhány nappal korábbra teszi a találkozást, mint azt Sebő megadja. Noha Magó nem ír pontos napot, ez megerősíti vélekedésünket a helyes időpontról.735
735 Refl.: Magó-levél 8–9. p.
Grolman 12-én intézkedett a két német hadsereg parancsnoksága felé, hogy éjszaka hajtsák végre a visszavonulást az E-vonalra, s készüljenek fel az F-vonalra történő visszavonulásra a következő, 14-ére virradó éjszakán. Az F-vonalra történő visszavonulás ellenére az LVII. páncéloshadtestnek tartania kellett Parajd körzetét, hogy a 8. hadsereg Gyergyói-medence felől a Görgényi-havasokon átvezető Bucsin-hágón át visszavonuló részei elérhessék Parajdot, s tovább vonulhassanak északnyugatnak a szovátai úton a Nyárád völgyébe. Grolman itt a csíkszeredai hídfőt védő, valamint a Gyergyóalfalutól délkeletre a Marost lezáró erőkre gondolt. Intézkedett arra is, hogy az F-vonal és a Maros-állás között még egy közbeeső állást, a G-vonalat kell beiktatni, s azt néhány napig tartani kell, mivel így időt nyerhetnek a Maros-állás megerősítésére.736
736 KTB 7208524., 7208533. felvétel.
Az F-vonal a jobbszárnyon a Marosvásárhelytől délre fekvő Küküllői-dombságtól a Görgényi-havasok délnyugati lábainál elterülő Sóvidékig tartott, s jellegét tekintve az E-vonallal párhuzamos, attól 10-13 km-re hátrébb húzódó reteszállás volt a 6. hadsereg LVII. páncéloshadtestének arcvonalán. A Kis-Küküllő partján fekvő Bélavásárnál a határról indult ki, s Makfalváig a folyó mentén haladt felfelé. Ott elvált a folyótól, és az 5 km-re délre található Siklódon át Alsósófalvánál (Ocna de Jos) keresztezte ismét az ott délkelet–északnyugat irányban folyó Kis-Küküllőt, ami egyben az LVII. páncéloshadtest csatlakozását is jelentette a 8. hadsereg jobbszárnyához. A német forrás Ocna de Jos helyett csak „de Jos”-t említ, ami románul „alsó”-t jelent, ennélfogva önmagában nincs értelme. Alsósófalva behatárolását egyértelművé teszi, hogy 4 km-re délre található Parajdtól, amit egyelőre nem volt szabad feladni. Az F-vonal a parajdi hídfőtől élesen északnak fordult, Alsófancsalnál érte el a Görgény patak felső folyását, onnan északkeletnek haladt a Fancsal-tetőn át a Maros partján fekvő Gödemesterházáig, majd tovább ugyanilyen irányban a Juharos-hágóig.737
737 KTB 7208528–7208529. felvétel.
130A G-vonal vezetésére a 8. hadsereg vezérkari főnöke javaslatot is tett: az délről Buzaházánál érje el a Nyárádot, haladjon annak mentén addig, ahol a folyó kilép a magas hegyek közül, ott forduljon északnak, Görgényhodáknál érje el a Görgény patakot, majd 7 km-re északkeletre onnan, ahol az kilép a Görgényi-havasokból, forduljon északkeletnek, s a Polelitől 2 km-re nyugatra lévő völgyzáron át jusson ki a Juharos-hágóhoz.738 A Poleli helységnév nem azonosítható. A G-vonal tervezett vonalvezetése és a „völgyzár” kifejezés azonban arra enged következtetni, hogy Palotailváról van szó. Ott volt ugyanis a 65. magyar határvadászcsoport 21/6. erődalosztálya által megszállt völgyzár a Maros völgyében. A Palotailva helységnevet, főleg telefonban vagy rádión, egy német anyanyelvű tiszt félrehallhatta Polelinek.739
738 KTB 7208524. felvétel.
739 Veress III–III/1. vázlat.
Mivel a Juharos-hágót mint a dornavatrai hídfő déli sarkpontját a Führer parancsa értelmében minden áron tartani kellett, Palotailvától az új védelmi vonalnak a község keleti szélén a Marosba torkolló Ilva patak mentén kellett északkeletnek húzódnia a Kelemen-havasok gerincvonalán álló Pietrosz-csúcsig, majd onnan kelet–északkeletnek a Juharos-hágóig. Grolman, aki szeptember 13-án jelölte ki pontosan a G-vonalat, alapvetően jóváhagyta Reinhardt javaslatát, azzal az eltéréssel, hogy az Buzaházánál nem délről érte el a Nyárádot, hanem Buzaházáig is a folyó vonalában húzódott a határon lévő Nyárádtőtől, ahol a Nyárád a Marosba ömlik. Nyárádremeténél fordult északnak, s haladt tovább, mint ahogy Reinhardt javasolta.740
740 KTB 7208534. felvétel.
A dornavatrai hídfő minden áron való tartásának szándékával függött össze a hegyi átjárók védelmének megerősítése. Ezen intézkedések egyikével vezényelték előre Kosna térségéből az addig érintetlen, kb. 240 fős 33. határportyázó-századot a Radnai-hágó előtt lévő Capul Magura hegy Moldva felőli lejtőire. A 33. határvadász-zászlóalj (amelybe e század addig tartozott) másik két százada, az óradnai 33/1. és a nagyilvai 33/2. erődszázad a helyén maradt. A 33. határportyázó-század parancsnoka, Éltető Gábor százados visszaemlékezései szerint szeptember 12-én érkezett meg új védőszakaszába, ahol még jó állapotban lévő I. világháborús állásokat talált, s azokat felhasználva rendezkedett be vé-delemre. A századparancsnoki harcállásponton települt egy német tüzérfigyelő is. A század bal szomszédja egy székely határőrszázad volt.741
741 Éltető 3–4. p.
Az F-vonalba történő visszavonulással a jobbszárnyon csupán egy 10-13 km széles, Magyarhidegkút és Bélavásár, illetve Korond és Siklód között húzódó sávot kellett feladni a Kis-Küküllőtől délre. A balszárnyon viszont fel kellett adni a Görgényi-havasok középső tömbjét, a Gyergyószék északi felét (Maroshévíz térségét) és a Borszéki-hágót. A G-vonalba való visszavonulással a 6. hadseregnek ki kellett ürítenie a Kis-Küküllő és a Nyárád közét, vagyis a Marosszék déli felét, a Nyárád felső folyását, a Sóvidéket. A 8. hadseregnek fel kellett adni a Görgényi-havasok északi felét, a Maros völgyét Göde-mesterháza–Palotailva között, s a Kelemen-havasok déli lejtőit a Pietrosztól keletre.
Szeptember 13-án az LVII. páncéloshadtest végrehajtotta arcvonalának visszavételét az E-vonalba. Komolyabb összecsapásra csupán Székelyudvarhelytől keletre, a Nagy-Küküllő menti Máréfalvánál került sor. A 8. német hadsereg jobbszárnyán csak Gyergyó-borszéknél, a Borszéki-hágóba keletről felvezető út mentén, illetve Ditrónál zajlott említésre érdemes harc, a hadsereg általában az E-vonalban állt.742
742 KTB 7208527. felvétel.
Grolman 13-án adott parancsot az F-, majd a G-vonalra történő visszavonulásra, az F-vonalra 14-ére, a G-vonalra 15-ére virradóra. A G-vonalban kellett bekapcsolódnia a vé-delembe a IX. magyar hadtestparancsnokságnak. A hadseregcsoport vezérkari főnöke e parancsot nemcsak az érintett 6. és 8. német, hanem a 2. magyar hadsereg parancsnokságához és Greiffenberghez is továbbította.743 Másnap megismételte parancsát, hogy az arcvonal visszavételét a G-vonalba a 6. és a 8. hadseregnek 15-ére virradóra végre kell 131hajtania. Ez új elemet is tartalmazott: Grolman intézkedett, hogy a 2. hadsereg arcvonalának balszárnyát a 6. hadsereg vegye át. Az utasítás nem tartalmazta a két hadsereg új csat-lakozási pontját. Mégis ismerjük: a hadseregcsoport 14-i napijelentése Marosbogátot a 6. hadsereg legnyugatibb pontjaként említi.744
743 KTB 7208534. felvétel.
744 KTB 7208542., 7208544. felvétel.
14-én az LVII. páncéloshadtest visszavonult az F-vonalba. Két helyen támadta jelentősebb csoportosítás: Erdőszentgyörgynél és Makfalvánál, de nem sikerült betörniük az F-vonalba. A 8. hadsereg szintén visszavonult az F-vonalba. Az Abraham-csoportnál a Görgény patak forrásvidékén Laposnyánál, a XVII. hadtestnél Maroshévíznél zajlottak komolyabb harcok. A XVII. hadtest egy harccsoportja csak 14-én este, sötétedés után adta fel Maroshévízt, és vonult vissza a Maros mentén az F-vonalba, Marosgödéig.745
745 KTB 7208538. felvétel.
A Kis-Küküllő felső folyásánál egy ponton az Abraham-csoport tovább vonult vissza, mint az F-vonal. Mivel a Görgényi-havasokból levezető úton több visszavonuló csapatrész már nem érkezett, feladta a parajdi arcvonal-kiszögellést, és Szováta déli, illetve ke-leti szegélyéig vonult vissza.746
746 KTB 7208542. felvétel.
Szeptember 15-én az LVII. páncéloshadtest visszavonult a G-vonalba, egyúttal arcvonalának jobb szélső pontját Marosbogátig tolta ki, átfedve a Gruppe Siebenbürgen sávját. Arcvonalának bal szélső pontját az aznap kijelölt új bal hadseregsávhatárnak megfelelően (lásd feljebb) Buzaházáig vette vissza. Komolyabb harctevékenységre a térségben csak Demeterfalvánál került sor. A 6. hadsereg ezzel jobbszárnyával elérte a Maros-vonalat, csak balszárnyával Marosvásárhelytől délre és keletre maradt a G-vonalban.747 A 8. hadsereg kiterjesztette jobbszárnyát Buzaházáig, s végrehajtotta a visszavonulást a G-vo-nalra. Eközben Nyárádremeténél egy harckocsikkal megerősített harccsoport betört a G-vonalba, majd a német felderítési jelentések szerint magától megállt. E jelentések mintegy 50 harckocsiról számoltak be. Erős harctevékenység zajlott Parajdnál és Szovátánál, de ezek nem eredményeztek betörést a G-vonalba. A Görgényi-havasoktól északra számottevő összecsapás nem zavarta meg a G-vonalba történő visszavonulást.748
747 KTB 7208544. felvétel.
748 KTB 7208544. felvétel.
A G-vonalon a következő alakulatok alakították ki az összefüggő arcvonalat: Marosvásárhelytől délnyugatra a Nyárád torkolatánál, valamint Marosvásárhelytől délre a Nyá-rád északi partján az Erdély-csoport 8. SS-lovashadosztálya, ettől Nyárádremetéig a Nyá-rád mentén a 6. hadsereg LVII. páncéloshadtestének 46. gyaloghadosztálya, ettől északra a Birka- és a Görgény patak két oldalán a 8. hadsereg IX. magyar hadtestének 2. tábori póthadosztálya, tovább északnyugatnak a Görgényi-havasok nyugati lejtőin és a Maros két oldalán a XVII. hadtest 3. hegyihadosztálya, a Kelemen-havasokban és a Juharos-hágó két oldalán 8. vadászhadosztálya, s 27. magyar könnyűhadosztálya.749 Ekkor került az Északkeleti-Kárpátok galíciai lejtőiről Dornavatra térségébe a sepsiszentgyörgyi 57/I. gyalog-pótzászlóalj is, amiről fentebb említést tettünk.750
749 KTB 7208545., 7208562. felvétel; Kálmán II–265. p.
750 Gocz 177–178., 199. p.
16-án a Központi Szállítás Vezetőség bekapcsolódott a kiürítésbe. „Csaba” fedőnévvel három héten át tartó vasúti szállítást indított el a G-vonal mögött összetorlódott polgári menekültek evakuálására.751
751 Kszv. napló 3672. p.
Szeptember 16-án a Honvéd Vezérkar 6. osztálya már nem takargathatta tovább az ország közvéleménye előtt a Székelyföld kiürítését. Az ezen a napon az MTI számára kiadott 32. számú hadijelentésben leírták, hogy „A nagy kiterjedése miatt nehezen védhető Székelyföld-i határvonalról arcvonalunkat tervszerűen rövidebb vonalra vettük vissza. Az ellenséges támadásokat itt elhárítottuk.” A fogalmazáson – megítélésünk szerint – érezhető a német propagandaminisztérium hadijelentéseinek hatása.752
752 Hadijelentések 686/b. lap.
Friessner 17-én a 6., majd a 8. hadsereg parancsnokságára repült, és megbeszélte a két hadseregparancsnokkal, Maximilian Fretter-Pico tüzérségi tábornokkal és Otto Wöhler gyalogsági tábornokkal a kiürítés további menetét. Egyetértettek abban, hogy mivel a 132hadseregcsoport arcvonalán kiszögellés már nincs, a visszavonulást a közeli napokban nem szükséges folytatniuk, a már elfoglalt G-vonalat kell főellenállási vonalnak (HKL, Hauptkampflinie) tekinteni, a Maros-vonalat pedig második állásnak. A 8. hadsereg parancsnokságán folytatott megbeszélésen jelen volt Kovács Gyula vezérőrnagy, a IX. magyar hadtest parancsnoka is.753
753 KTB 7208558. felvétel.
A döntésben több tényező játszott közre. A Székelyföld kiürítése a G-vonal elérésével gyakorlatilag befejeződött, az arcvonal kiegyenesedett, pontosabban nagyívű, enyhe kanyarral kötötte össze Marosvásárhely térségét északon a dornavatrai hídfővel. A G-vonal törés nélkül kapcsolódott a Marosvásárhelytől nyugatra lévő állásokhoz, nem volt sehol „zsák” az arcvonalban. A G-vonal Marosvásárhelytől északkeletnek Nyárádremetéig ter-mészetes akadály, a Nyárád jobb (északnyugati) partján húzódott, tehát védhető volt, akár a Maros. Igaz, a Nyárád nem olyan széles, de sebesebb sodrású és partjai meredekebbek. Ha áttörik, ott van mögötte a Maros, amelynek vonalán a betört erők elreteszelhetők. A Maros mögött viszont természetes akadály nincs, csupán jól járható dombvidék.
A G-vonal Nyárádremetétől északra a Maros völgyéig (Palotailváig) húzódó szakasza nem vízi akadály mentén épült ki, de ezt ellensúlyozta, hogy a Görgényi-havasok északnyugati oldalán a hegyek kedveztek a támpontszerű védelem kiépítésének. Ezen a szakaszon is igaz volt az, amit a Nyárád menti szakasznál a Marosról mint második vonalról vagy reteszállásról megállapítottunk.
Palotailvánál, ahol a G-vonal a Marost keresztezte, már korábban kiépült a magyar völgyzár. A völgyzár beillesztésével a védővonalba a G-vonal bal- (északi) szárnya összekapcsolható volt a dornavatrai hídfőállás jobb- (déli) szárnyával a Kelemen-havasokat a Beszterce-hegységtől elválasztó Juharos-hágónál. Ha nem használják ki a palotailvai völgyzárat, akkor az Erdély belsejéből érkező védővonal csak a Kelemen-havasok nyugati nyúlványaitól északra, a Borgói-szorosnál érte volna el az Árpád-vonalat, s csak ott kapcsolódhatott volna a dornavatrai hídfőálláshoz. A Borgói-szorostól keleti irányban lefelé viszont annak a Besztercének a völgye vezet, amelyik éppen Dornavatrán folyik keresztül, egy ilyen megoldás tehát eleve megkérdőjelezte volna a hídfő déli szektorának tarthatóságát, beleértve a térség központi városát, Dornavatrát is.
Közrejátszott a döntésben, hogy szeptember közepére világossá vált a szovjet szándék: a 2. Ukrán Hadseregcsoport súlyát nyugati szárnyára helyezte. Ezt jelezte az élénkülő szovjet harctevékenység az erdélyi Szigethegység nyugati kijáratainál, a 3. magyar hadsereg hadműveleti területén, illetve hogy Erdélyben a hadműveleti szintű áttörést Torda térségében erőltetik, s nem attól keletre. Voltak támadások a Marosvásárhelytől keletre húzódó G-vonalon is, de érzékelni lehetett, hogy azokat nem a szovjet főerők indítják.
Emlékirataiban Friessner nem ír konkrétan a visszavonulás leállításáról a G-vonal elérését követően, azt azonban kiemeli, hogy a hadműveletek súlypontja szeptember második felében a hadseregcsoport nyugati szárnyára tolódott el.754
754 Friessner 128–131. p.
Volt egy társadalompolitikai jellegű oka is a visszavonulás leállításának. Friessner panaszkodása a magyarok harcértékére megszokott dolog emlékirataiban. Nem is tűnik fel, amikor székely katonák dezertálásáról ír. Pedig ez nem Friessnertől származó, kétes értékű állítás. A székelyek jó része, amikor ki kellett üríteni szülőföldjét, hátramaradt. Ez nem harcértékbeli probléma; ameddig a határokat kellett tartani, a székely zászlóaljak kiválóan harcoltak. Ez annak a problémája, hogy a székely emberek az átlagosnál erősebben kötődnek szülőföldjükhöz. Dezertálásuk nem volt más, mint hazaszökés a szülőfaluba, s a család megvédésének szándéka, ezzel együtt is – vagy ennek ellenére – szeptember közepén már a hadseregcsoport naplójába is súlyozottan került be.755 A német hadvezetés nem ismerhette a székelyek lelki sajátságait, csak azt érzékelte, hogy a Székelyföld kiürítésével 133párhuzamosan hirtelen megnő a dezertőrök száma. A visszavonulás leállítását az a szándék is vezérelte, hogy ne csökkenjen tovább az erdélyi magyar csapatok harcértéke.
755 KTB 7208556. felvétel; Kálmán II–267. p.
A székelyek dezertálása nem csupán a német anyagokban jelenik meg. Nem lehet ezt a kérdést a német tábornokok által a vereségek indoklására kreált (egyik) oknak tekinteni, még akkor sem, ha jelentőségét kissé eltúlozzák. A probléma valós jellegére utal, hogy a Honvéd Vezérkar is foglalkozott ezzel, s október 2-án egy külön anyagot is készített a Kormányzó Katonai Irodájának vezetője és a honvédelmi miniszter számára az „Egyes székely zlj-aknál előfordult tömeges szökésekről...”.756 Példának okáért csak szeptember 11-én és csak Parajd térségében 456 fő eltűnését jelentették a székely határőröktől.757
756 Intézkedések 262. lap, a vonatkozó irat száma: 1218./Föv.hdm.-44X.2.
757 HL HM 22.V. 644154/1944. számú jelentés (in SzP).
A probléma megjelent a nem kifejezetten székelyföldi honvéd alakulatoknál is. A 25. gyaloghadosztály parancsnoka 1944. november 9-én kelt összefoglalójában azt írja, hogy „A vivon. kezdetével, de különösen az ideiglenes magyar–román határ átlépése után a ho. legénységének erkölcsi értéke rohamosan süllyedt. Ennek magyarázataképen jelentenem kell, hogy a leg. zöme éppen Kolozsvár-ról és környékéről, helyesebben a IX. hdt. területéről egészítődött ki. A csapatok tehát a vivon. alatt a legénység szülőfaluin mentek keresztül, ahol látva a családok elhagyatott helyzetét, az emberek, az éjszaka végrehajtott menetek alatt, elmaradoztak és családjaikhoz visszatértek.”758 A jelenség megfordítható: magyarázza a 25. gyaloghadosztály átlagon felüli helytállását is Torda alatt. Az idézetben a vivon. rövidítés a visszavonulást, a ho. a hadosztályt, a hdt. a hadtestet, a leg. a legénységet jelenti. A kérdéskörről mellékeljük egy fiatal történész, Kuli János tanulmányát.
758 2327./25.gy.ho.I.a.44.XI.9. számú hadosztályparancsnoki összefoglaló jelentés (in SzP).
A megállás azt is jelentette, hogy a két Maros menti nagyváros, Marosvásárhely és Szászrégen egyelőre nem került az első vonalba. A további visszavonulás azonnali kiürítésükkel járt volna, ami a fenti szándékkal ellentétesen ható tényezőt jelenthetett.
Nem csupán a német tábornokok emlékirataiban találkozunk a magyar katonák harcértékére vonatkozó negatív megítéléssel. A fordítottja is előfordul. A Dél-Ukrajna Hadseregcsoport Romániából történt visszavonulásának időszakában hasonlóan lesújtó véleményeket is olvashatunk egyes magyar katonai vezetők tollából. Vidos Géza vezérőrnagy, a II. magyar hadtest műszaki parancsnoka szeptember 2-án azt jegyezte be naplójába, hogy „...sok dolgom van a németekkel, akik tömegesen, pánikszerűen »vonulnak« nyugat felé (...) menjenek, ha már annyira a »Reichet« akarják megvédeni, minél messzebb – az ilyen demorizált [sic!] csürhe nekünk úgysem használ!”759
759 Vidos 32. p.
