Az általános helyzet augusztus–szeptember fordulóján
Az általános helyzet augusztus–szeptember fordulóján
Augusztus utolsó napjaira számottevően romlott a Bukarest és Ploieşti térségében harcoló német csapatok helyzete: 29-én a körzetet elérték a 6. szovjet gárda-harckocsihadsereg ékei. A 6. német hadsereg XXIX. hadteste e napon az olajmezők felől kísérletet tett az áttörésre a Tömösi-hágó irányába, de támadása elakadt a szoros előterében.476 A következő két napban a hadseregcsoport napijelentései újabb áttörési kísérletekről tesznek tanúbizonyságot. Szeptember 1-jén már azt olvashatjuk, hogy nem érkezett be róluk további jelentés („keine Meldungen”). A hadtestparancsnokságtól néhány fő gyalogos a hegyekben átjutott Magyarországra. A Bukarest körzetében küzdő Stahel-csoportról 30-a óta nem futottak be jelentések. Ez azt jelentette, hogy az ottani erőket elveszettnek kellett tekinteni, nagyobb harcértékű kötelékek visszaérkezésével már nem lehetett számolni a térségből.477 Meglepetésként hatott, hogy szeptember 8-án a Stahel-csoporthoz és az 5. légvédelmi tüzérhadosztályhoz tartozó 2000 német katona, igaz nehézfegyverek nélkül, a hegyeken át elérte a 6. hadsereg arcvonalát.478
476 Mehner X–488. p.
477 KTB: VIII. 30-ra vonatkozóan 7208238. és 7208406., VIII. 31-re vonatkozóan 7208244. és 7208412., IX. 1-re vonatkozóan 7208251. és 7208419. felvétel.
478 KTB 7208489. felvétel.
Szeptember 1-jén a 6. hadsereg Pruth, majd Szeret menti arcvonaláról visszavonuló legnagyobb kötelék, a 20 ezer főt számláló Mieth-csoport vonatkozásában is megjelent a baljós „keine Meldung” bejegyzés.479
479 KTB 7208419. felvétel.
Ennek ellenére a hadseregcsoport parancsnoksága nem mondott le a Barczaságból Havasalföldre átvezető Tömösi-hágó és Bodza-szoros birtokbavételéről. Szeptember elején 92már nem a 6. hadsereg visszavonulásának biztosítására szándékoztak elfoglalni az átjárókat, hanem a szovjet csapatok átkelésének megakadályozására. Friessner sietni akart, hogy megelőzze a 2. Ukrán Hadseregcsoportot. Felmérte azonban, hogy elegendő német erő ehhez napokon belül nem fog rendelkezésére állni. 2-án magához kérette Veresst, akinek hadserege e napon lépett a hadseregcsoport kötelékébe. Többek között arról is beszélt vele, hogy magyar csapatokkal együtt szeretné végrehajtani a támadást. Veress maga is fontosnak látta a Déli-Kárpátok eme átjáróinak birtokbavételét. A 7. és 9. póthadosztályt, valamint a 2. páncéloshadosztályt említette meg, mint a támadásban részt vevő erőket, de kérte azok megerősítését német tábori, páncéltörő és légvédelmi tüzérséggel. Szóba került egy, a Vöröstorony-szoros elfoglalását célzó támadás is. (Ez az átjáró az Olt áttörésében, a Fogarasi-havasok nyugati oldalán húzódik.) A Tömösi-hágó és a Vöröstorony-szoros között, délkeletről a Barczaságba átvezető Törcsvári-hágótól (a német források szerint) nem esett szó, de nyilvánvalóan azt is birtokba kellett volna venni. A támadásnak két súlypontja lett volna, Brassó, illetve Nagyszeben irányában (mint az 1916 szeptemberében indított ellentámadásnak). Veress Nagyszeben kijelölésével már a 2. hadsereg várható támadására gondolt hiszen a város a Kolozsvár–Torda–Marosludas vo-nal folytatásában fekszik. Veress jelentette, hogy a három hadosztály legkorábban 3-ától áll rendelkezésére. A támadás kezdőnapját még nem tűzték ki.480
480 KTB 7208254. felvétel.
A felismerés, hogy a szovjet csapatok napokon belül elérik a Vöröstorony-szorost is, augusztus 30-án első ízben jelenik meg írásban a német napijelentésekben. Ez persze nem jelentheti, hogy a katonai vezetők korábban nem gondoltak volna erre az eshetőségre.481
481 KTB 7208243. felvétel.
A Tömösi-hágót a román csapatok már augusztus 26-án lezárták, de a Bodza-szorost csak három nappal később.482 30-án a Winkler-csoport egy része még áttört az utóbbin, ezt követően a Gerecke-csoport védőállást alakított ki az átjáró északnyugati kijáratánál lévő Bodzaforduló városánál.483 A Mahlmeister- és a Ludwig-csoport, valamint a Winkler-csoport másik része csak szeptember 1-jén adta fel Nehoiu térségét, s lassan visszavonulva, 3-án ért be a Gerecke-csoport állásaiba Bodzaforduló felett.484 A Bodza völgye Nehoiunál szélesedik ki a Havasalföld felé, a folyó ott lép ki a magas hegyek közül.
482 KTB 7208234. felvétel.
483 KTB 7208241. felvétel.
484 KTB 7208252–7208253., 7208271. felvétel.
Augusztus 29-én Sepsiszentgyörgytől délnyugatra, Előpataknál és a várostól délkeletre, Bikfalvánál voltak elhárító harcok a betört román határőrcsapatokkal. A két magyar határvadászszázad és egy rohamszázad támogatására a Sepsiszentgyörgy–Brassó út tengelyében német ellenlökés indult, s a két harccsoport a határon túlra vetette vissza a románokat. Előpataknál is volt egy völgyzár, ám az nem illeszkedett az Árpád-vonal védelmi rendszerébe. A román határőrök Illyefalvánál is próbálkoztak, de sikertelenül.485
485 Tájékoztatók 500–500/b. lap; a völgyzárra vonatkozóan Szabó József János kutatásai; az augusztus 29-i illyefalvai román betörési kísérletre vonatkozóan: Welser 580. p.
Másnap a románok ismét átlépték a határt. A Honvéd Vezérkarnak egy ezrednyi erő betörését jelentették Előpatak, egy másik ezrednyiét Illyefalva–Kökös körzetében. Utóbbi kettőt a románok elfoglalták. Betörések voltak Barótnál, Budatelkénél, Felsőrákosnál, Köpecznél, Miklósvárnál, Nagyajtánál és Székelyzsombornál is.486 31-én magyar–német erők visszafoglalták Illyefalvát és Kököst, viszont egy újabb román betörés nyomán elesett Előpatak.487
486 Tájékoztatók 502/b. lap; Welser 581. p.
487 Tájékoztatók 504/b., 505. lap.
Augusztus 30-án már nem a határőrséghez, hanem a harcoló haderőhöz tartozó román csapatok lépték át a határt az Olt vonaláról, a Baróti-hegység két oldalán. A hegyihadtest számára 30-án érkezett a parancs Bukarestből a határ átlépésére.488 Igaz, a román fegyveres erőknél a határőrség a hadsereg része volt, de a határon szolgálatot teljesítő határőrség elkülönült a hadműveletek megvívására hivatott seregtestektől.
488 Armata Romana 77. p.
30-án az Ojtozi-szorosban és az Úz völgyében bevetették a 4. német hegyihadosztály részeit, ami hozzájárult a helyzet stabilizálásához a térségben.489 Az Ojtozi-szorosban másfél német zászlóalj a 8. székely határőrzászlóaljjal együtt ellenlökést indított és visszavette 93az előző nap elvesztett berecki határőrlaktanyát.490 Berecket másnap rövid időre egy harckocsikkal megerősített szovjet harccsoport elfoglalta, de a magyar–német erők még aznap kiszorították őket a faluból. Az ojtozi völgyzár és Ojtoz-telep azonban végleg elesett. Az arcvonal ezt követően Bereck és Lemhény északkeleti szegélyén húzódott.491
489 KTB 7208238–7208239. felvétel.
490 Tájékoztatók 502/b.–503. lap.
491 Tájékoztatók 504/b. lap.
30-án a Kosnai-nyaknál a XVII. német hadtest román területen a Dornavatrát megközelítő 159. szovjet gárda-megerődített körlet feltartóztatására magyar alakulatokat, egy határvadász- és két székely határőrzászlóaljat is harcba vetett a 3. német hegyihadosztály támogatására. Ellenlökésük sikeres volt, a város csak október 1-jén került a szovjet csapatok birtokába. Ezzel északon, a Borgói-szorosnál egy hónapra elhárult a szovjet betörés veszélye. Ez fontos volt, mert a Székelyföld szeptember 7-én megkezdett kiürítését követően a Kosnai-nyakat és az attól északra húzódó kárpáti arcvonalat a német hadvezetés fokozottan kívánta védeni.492
492 Tájékoztatók 504/b. lap; KTB 7208245. felvétel; Armata Romana 73. p.
Nincs megbízható adatunk arra vonatkozóan, hogy melyik volt a levéltári forrásokban említett két székely határőr- és egy határvadász-zászlóalj, amelyik részt vett a dornavatrai ellenlökésben, azt viszont Ferencz Mihály zászlóaljpostás visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az 57/I. sepsiszentgyörgyi gyalog-pótzászlóalj köztük volt, Bándy Pál százados pa-rancsnoksága alatt. Ezt a zászlóaljat 1944. március 15-én mozgósították, a 27/1. gyalog-pótzászlóalj „ikresítésével”, április 10-én útba indították a galíciai frontra, majd a román átállást követően, szeptember 10-én vezényelték át Dornavatra térségébe, ahová 17-én érkezett meg. A magyar–román határon lévő magaslatokon, a román oldalon lévő Florina-Sunători szórványtelepülés körzetében a zászlóalj állásait október 6-áig tartotta, s akkor is csak parancsra vonult vissza. Ez így már négy magyar zászlóaljat jelentene a körzetben a levéltári anyagokban említett három helyett. Ezt az ellentmondást a jelenleg rendelkezésre álló források alapján nem lehet feloldani.493
493 Gocz 174–178. p.
Arra is van utalás – sajnos nem levéltári elsődleges dokumentum –, hogy a német hadvezetés miért magyar csapattesteket vetett be önállóan erre a kifejezetten fontos feladatra. Becze István zászlós, az 57/I. sepsiszentgyörgyi gyalog-pótzászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnoka visszaemlékezése szerint, amit a zászlóalj több tagja szóban megerősített, a német alakulatok akkorra visszavonultak a térségből.494
494 Gocz 199–200. p.
A Kézdiszékben szeptember 1-jén a szovjet 23. harckocsihadtest folytatta támadását, az Ojtozi-szoros felől behatolt Bereckre és Lemhénybe. Északról, a Veres-víz völgyében (ez keletről párhuzamosan folyik a Kászon patakkal) elérték és elfoglalták Esztelneket. Ezzel Kézdivásárhelytől északkeletre kijutottak a hegyek közül a Székely-medencébe.495 2-án a 4. német hegyihadosztály és a 8. székely határőrzászlóalj ellenlökést indított, s időlegesen visszafoglalták a Lemhény–Bereck–Ozsdola vonalat.496 4-én egy újabb betörés nyomán harmadszor, véglegesen elveszett Bereck. A szovjet harckocsik Ozsdoláig hatoltak. Egy német ellenlökés ugyanezen a napon az Ojtozi-szoros kijáratától északnyugatra visszavette Esztelneket és Kurtapatakot.497
495 Mehner XI–3. p.; KTB 7208251., 7208253. felvétel.
496 KTB 7208257. felvétel.
497 KTB 7208273. felvétel.
A 4-én Ozsdoláig hatolt szovjet harccsoport nem az Ojtozi-szoros irányából érkezett, mint korábban mindegyik. A 23. harckocsihadtest felderítői megtalálták azt a murvával javított hadi talajutat, amit a román hadsereg munkaszolgálatosai 1938-ban építettek, s amely Ozsdolát kötötte össze a regáti Putna patak völgyével, 1500 m magasan átszelve a Háromszéki-hegységet, 10 km-re délre az Ojtozi-szorostól. Az út nem valamely szoroson vagy hágón ment keresztül, így azt az Árpád-vonal erődítményei sem zárták le.498
498 Nagy Jenő közlése, aki 1944-ben 13 évesen élte át az eseményeket Sárfalván, amely Ozsdola szomszéd faluja Kézdivásárhely irányában.
Szeptember 4-én, miután a kora reggel indított szovjet támadás Berecktől nyugatra elakadt, csökkent a szovjet nyomás az Ojtozi-szorosban. A Déli-Kárpátokon való átkelés elősegítésére és az onnan támadásba történő átmenet céljából Malinovszkij ezen a napon vezényelte át a 23. harckocsihadtestet Brassó térségébe. A hadtestparancsnokság még 94aznap megkezdte erői kivonását az Ojtozi-szorosból, és megindította az Ojtoz–Onyest–Foksány–Ploieşti–Tömösi-hágó menetvonalon Brassó irányába.499
499 Minaszjan 169. p.
A Gyimesi-szorosban szeptember 1-jén újabb alakulatok jelentek meg: a szovjet 6. gárda-lövészhadosztály, illetve a román 103. hegyihadosztály, 7. nehéztüzér-ezred és 1. páncéloscsoport. A 24. szovjet gárda-lövészhadtest kötelékébe tartoztak, mint a 6-án ugyanott bevetett 72. szovjet gárda-lövészhadosztály is. A friss erők megjelenése azonnal kimozdította az arcvonalat: a szovjet–román csapatok keletről, Gyepecze felől átkeltek a vízválasztón, leereszkedtek a Tatros völgyébe és átvágták az utat és a vasútvonalat Gyimesfelsőlok és Sántatelek között.500 2-án azonban a 10. magyar rohamtüzérosztály támogatásával a 46. német gyaloghadosztály részeiből álló Festner-csoport helyreállította az összeköttetést Gyimesközéplok és Gyimesfelsőlok között.501 A szovjet erők 2-án megrohamozták Sebő főhadnagy Bilibók oldalában, a Tatros-kanyarulat felett északra kiépített állásait is, de támadásukat a védők visszaverték.502
500 KTB 7208251. felvétel; Armata Romana 79. p.; Refl.: Magó-levél 6. p.
501 KTB 7208257. felvétel.
502 Sebő 135. p.
Szeptember 1-jén románok lépték át a határt a Szászrégen–Kolozsvár úton Szászrégen irányába és elfoglalták Mezőörményest. Ettől délre 15 km-re egy másik harccsoport is átlépte a határt, s elfoglalta Mezősámsondot és Mezőrücsöt. A 23. határvadász-zászlóalj, a marosvásárhelyi Csaba királyfi gyorsfegyvernemi hadapródiskola 1 db Pz.IV harckocsival és 1 db Zrínyi rohamtarackkal rendelkező riadócsoportja, a helyi csendőrőrsök állományából összeállított harccsoport és egy kis létszámú német légvédelmi részleg Mezőörményest még aznap délután 4 órára visszavette, de a másik két község román kézen maradt. Megjegyzendő, hogy Veress főhadnagy, a Csaba királyfi harccsoport parancsnoka 2-ára teszi Mezőörményes el- és visszafoglalását, ám az nem kerülhetett volna bele az 1-jei német napijelentésbe, ha másnap történik.503 A 2. hadsereg parancsnokának segédtisztje azt jegyezte naplójába: „Közben egymást követik a román támadások.”504
503 KTB 7208252. felvétel; Marosvásárhelyi 2–4. p.
504 Welser 581. p.
2-án a román hegyihadtest négy csoportja, Illyefalvánál a Doboli-, Előpataknál a Vîlcele-, Bölönnél a Belin-, Barótnál az Agostin-csoport tüzérségi előkészítést követően támadásba ment át az Olt folyó Kökös–Ágostonfalva szakaszán. A jobbszárny Doboli-csoport nem jutott előre. A balszárny Agostin-csoport elérte Barótot, majd Bibarcfalvát és Olaszteleket. A románokat a 13. székely határőrzászlóalj részei feltartóztatták, s másnap egy német páncéloscsoport (10 rohamlöveg és 7 felderítő harcjármű) támogatásával visszavetették a határon túlra. A középen támadó két román csoport azonban 7-10 km mélyen kijutott a Súgásfürdő–Szárazajta–Köpecz vonalra, ahol megkapaszkodott. Az arcvonal az elkövetkező napokban itt a mindkét oldalról indított támadások és ellenlökések ellenére számottevően nem változott. Közben 4-én a német Thams-csoport visszavette Szárazajtát és Köpeczet.505 E nagyobb mérvű román támadást még szeptember 1-jén erőszakos harcfelderítés előzte meg Sepsiszentgyörgy térségében.506
505 KTB 7208260., 7208265. felvétel; Armata Romana 77. p.
506 Welser 582. p.
4-én és 5-én a szovjet csapatok tüzérségi előkészítés után kétszer is megtámadták a Sebő-csoport állásait. A honvédek és a székely határőrök megfutamították a támadókat, sőt, jó néhány hadifoglyot is ejtettek.507
507 Sebő 142–144. p.
4-én a magyar–német csapatok Sepsiszentgyörgytől délnyugatra újabb betörési kísérletet hárítottak el. Ez önmagában még nem érdemelne említést, mégis riasztó jel volt a hadseregcsoport parancsnoksága számára, hogy azt szovjet katonák hajtották végre. Igaz, ez csak egy harcfelderítő járőr vállalkozása volt, de megjelenésük azt jelentette, hogy a szovjet csapatok előőrsei már bent vannak Dél-Erdélyben.508
508 Mehner XI–9. p.
Szeptember 4-én a Békás-szorosba felvezető út mentén a 46. gyaloghadosztály részei feladták az utolsó román falut, Tikost, miután a szovjet csapatok átkarolták ottani állásukat. A front e napon a Békás-szorosban (Almási-szoros) is elérte a magyar határt.509
509 KTB 7208273. felvétel.
Egyre égetőbbé vált, hogy a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport aktív harctevékenységet 95kezdeményezzen, mégpedig hadműveleti szinten. Német részről egy dél-erdélyi támadás gondolata, mint láttuk, már a román átállás utáni napokban felmerült. A Dél-Ukrajna Hadseregcsoport egészére vonatkozó hadműveleti utasítás azonban csak szeptember 2-án született meg, aznap, amikor a 2. magyar hadsereg és a német Gruppe Siebenbürgen belépett alárendeltségébe. Hans Friessner vezérezredes, a hadseregcsoport főparancsnoka 2-ára virradóra távirati úton juttatta el hadműveleti utasítását a 6., 8. német, a 2. magyar hadsereg, a Gruppe Siebenbürgen és a mögöttes hadműveleti terület parancsnoksága számára. Fő irányelvként a Keleti-Kárpátok megtartását és a Déli-Kárpátok birtokbavételét határozta meg, kiemelve a terep adta lehetőségek kihasználását („...unter Ausnutzung des starken Naturhindernisses der Karpaten...”).
A hadseregcsoport jobbszárnyának előírta a harcászati kapcsolat megteremtését a délkeleti hadszíntér főparancsnoka (Oberbefehlshaber Südost) alárendeltségébe tartozó erőkkel, a Vaskapunál. Nem határozta meg az ezért felelős magasabb parancsnokságot, de a későbbi események ismeretében tudjuk, hogy az összeköttetést a Szerbiában harcoló német csapatokkal később az onnan áthozott 4. SS-páncélgránátos-hadosztály és a leendő 3. magyar hadsereg kötelékébe tartozó alakulatok teremtették meg.
A fő feladatot a 2. hadseregnek és a Gruppe Siebenbürgennek kellett végrehajtania: támadás Dél-Erdélyen át a Déli-Kárpátok hegyi átjáróinak birtokbavételére és lezárására („...durch das rum. Siebenbürgen nach Süden vorzustossen und die Passhöhen der Südkarpaten [...] zu gewinnen und zu sperren.”). A 2. hadseregnek Kolozsvár térségében, az Erdély-csoportnak Marosvásárhely körzetében kellett gyülekeznie a támadáshoz. Friessner külön is kiemelte a Vöröstorony-szoros lezárását, mivel földrajzi helyzete és adottságai következtében az Olt-áttörés mentén húzódó átjáró tette lehetővé nagyobb gépesített kötelékek viszonylag gyors átkelését Dél-Erdélybe. Ezt azért is hangsúlyozta, mert augusztus végéig, ameddig esélyt láttak a ploieşti-i olajmezők megtartására, a rendelkezésre álló német erők – köztük a Gruppe Siebenbürgen – számára Tömösi-hágó és a Bodza-szoros birtokbavétele és védelme volt napirenden.
A 6. hadsereg parancsnoksága nem kapott támadó feladatot. Vissza kellett vonnia a még a Bodza-szorosban harcoló erőit, újjá kellett szerveznie az alárendeltségébe tartozó parancsnokságokat és alakulatokat, illetve ezzel párhuzamosan ki kellett terjesztenie védősávját nyugat felé a 2. hadsereg balszárnyáig. A Bodza-szoros ezzel az egyetlen olyan átjáróvá vált, amelynek birtoklását és védelmét a továbbiakban a hadseregcsoport nem tekintette feladatának. Ez nem jelentette az arcvonal megszakítását, mint látni fogjuk, a szorosból történő arcvonal-visszavétel csak a bent a magyar területen húzódó vízválasztóig tartott, s az új védelmi vonal vezetését éppen annak mentén jelölték ki.
A hadseregcsoport balszárnyán a 8. hadsereg számára a Keleti-Kárpátok tartását (szó szerint a hadseregcsoport keleti arcvonala, die Ostfront der H.Gr.) határozta meg, azzal, hogy ezen feladat végrehajtásához a hadseregcsoport parancsnoksága folyamatosan erősítéseket küld a hadsereg déli szárnyára, tehát a Székelyföldre.510
510 KTB 7208258–7208259. felvétel, az intézkedés száma: H.Gr. Südukraine Ia Nr. 3361/44 g.Kdos.
A szeptember 2-i német napijelentésben az aznap elért terepszakaszok leírásánál új védővonal kiépítésével (Aufbau einer Verteidigungsfront) találkozunk, keletre a támadásra kijelölt körzetektől. Brassótól északkeletre a határ mentén, Előpatak–Kökös vonalában jelölték ki, ettől keletre kiépítésének román területen is folynia kellett, magába foglalva a Bodza-szoros erdélyi kijáratánál fekvő Bodzaforduló várost, de nem magát a szorost. Ettől északkeletre tért vissza a határhoz Zágon előtt, majd Kovásznától és Zabolától keletre húzódott, a Lakócza-csúcs irányába.511
511 KTB 7208257–7208258. felvétel.
A második bécsi döntésben megvont erdélyi belhatár a Lakócza-csúcsnál találkozott a történelmi határral. Az akkori magyar–román határ délkeleti végszakasza az 1700-1800 m 96magasságú gerincvonalon húzódott Zágontól Kommandó határán át a Lakóczáig. A román oldal felé a terep már lejtett. Bodzaforduló ugyan a vízválasztó délkeleti oldalára esett, de védelmével a németek biztosították a Magyarország felé átvezető négy útvonalat. Odáig a Regátból csak egy út vezetett fel, az a városnál ágazott ötfelé (az ötödik Brassóba vezetett, nem magyar területre). A várost leszámítva az új védővonalnak a gerincvonalon kellett haladnia. Kommandó elvesztésének pontos napja ismeretlen, ott minden valószínűség szerint nem folytak harcok, mivel a falu a magas hegyek Regát felé eső lejtőin épült, 5-6 km-rel a gerincvonal alatt, meg kellett viszont történnie a Székelyföld kiürítésének kezdetéig, szeptember 7-éig, amely napon egyébként Papolc is elesett (Kommandó 1929. december 31-ig Papolc része volt).512
512 Térkép-1.
Miután a hadműveleti parancs kiment, a hadseregcsoport vezérkari főnöke, Grolman vezérőrnagy távbeszélőn tájékoztatta Greiffenberget annak kiadásáról, illetve tartalmáról. A Wehrmacht magyarországi meghatalmazott tábornoka a beszélgetés során jelezte, hogy ismeretei szerint a 2. hadseregtől nyugatra egy másik magyar csoportosítás („eine andere ung. Gruppe”) is támadásba fog lépni. A IV. és a VII. magyar hadtestről volt szó.513
513 KTB 7208262. felvétel.
Nem célunk a Heszlényi József altábornagy parancsnoksága alatt szeptember 1-jén harcoló seregtestté alakult514 IV. hadtest (19-étől 3. hadsereg) megalakulásának taglalása. Azt azonban érdemes megjegyeznünk, hogy támadó alkalmazását a Bánságban és Arad térségében az Erdélyt határoló hegyek kijáratainak (Ausgangsraum) lezárására az erdélyi meghatalmazott tábornokká augusztus 27-én kinevezett Arthur Phleps SS-Obergruppenführer már 28-án kérte.515 A IV. hadtest kötelékébe léptetett sereg- és csapattestek felsorolását és harctevékenységét vázlatosan fentebb megadtuk, illetve leírtuk.
514 Kálmán II–255. p.
515 KTB 7208230. felvétel.
Szeptember 3-án a Délkelet Főparancsnok (Oberbefehlshaber Südost) vezérkari főnöke táviratilag jelezte a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnokságának, hogy a Vaskaputól keletre fekvő Vulkán-hágó birtokbavételére nem áll módjában erőket küldeni. Ez nem lephette meg Grolmant, hiszen az előző nap kiadott hadműveleti utasításban eleve úgy számolt, hogy a Vaskapuig, tehát a Dunáig neki kell lezárnia a Déli-Kárpátokat.516
516 KTB 7208268. felvétel.
Ugyanezen a napon Phleps jelentette Grolmannak, hogy értesülései szerint a magyar csapatok még nem fejezték be gyülekezésüket az előző nap meghatározott támadáshoz. Ennek ellenére sürgette, hogy a támadást a szovjet csapatok megelőzésének céljából másnap indítsák meg („...soll der Angriff nunmehr morgen erfolgen.”). Ez volt délelőtt. Este Eismann, aki aznap foglalta el állomáshelyét a 2. hadsereg-parancsnokság mellett mint a német összekötő törzs főnöke, azt jelentette Grolmannak, hogy a másnapi támadáshoz minden szükséges előkészület megtörtént.517
517 KTB 7208268. felvétel.
Éjfél előtt Phleps telefonon még egyszer kapcsolatba lépett Grolmannal és rákérdezett a támadás 24 órával történő elhalasztására. Hangsúlyozta, csoportja ugyan készen áll, de a népi németek miatt ismernie kell a döntést. Tudjuk, hogy Phlepsnek olyan feladata is volt, hogy állítson fel alakulatokat a helyi népi németekből, illetve hogy kísérelje meg elérni a román oldalon élő népi németek helyzetének tisztázását. Az SS-tábornok jelentette, hogy az e célból román oldalra útba indított parlamenter, Zwade vezérőrnagy nem tudta küldetését teljesíteni, mivel a szabályosan kitűzött fehér zászló ellenére a határon rálőttek.518
518 KTB 7208268–7208269. felvétel.
Szeptember 4-én Grolman több ízben is telefonkapcsolatba lépett Phlepssel, illetve Eismannal, s kategorikusan kijelentette, hogy bármilyen problémával vagy hiányossággal küszködnek is, a támadást másnap meg kell indítaniuk. A szovjet csapatok közeledése miatt nem lehetséges további hosszabbítás: „es sei dies der letzte Termin”.519
519 KTB 7208275. felvétel.
A további késlekedést lehetetlenné tette, hogy 4-én a szovjet csapatok behatoltak a román kézen lévő Tömösi-hágóba és Vöröstorony-szorosba. Erről a 4. német légiflotta felderítő gépeinek jelentései befutottak Friessnerhez, illetve Grolmanhoz. A két tábornok 97a hír hatására nem vonta vissza támadásra vonatkozó parancsát, mivel úgy értékelte, hogy a Maros-vonal elérésére még maradt elég idejük. Maradt idejük, de akkor és csakis akkor, ha nem halogatják tovább a támadás megindítását. 1515-kor ki is ment parancsuk a 6. és a 8. hadsereg-parancsnoksághoz, hogy a rendelkezésükre álló erőkkel a lehető legrövidebb idő alatt kezdjék meg a Maros-állás megszállását.520 (Ismét egy párhuzam: 1916-ban is a Maros-vonalon kívánták először a román támadást felfogni.)521
520 KTB 7208277. felvétel, az intézkedés száma: H.Gr. Südukraine Ia Nr. 3382/44 g.Kdos.
521 Nagy-Erd. I–48., 79–80. p.
Grolman 18-kor telefonon beszélt a 6. német hadsereg vezérkari főnökével, Gaedcke vezérőrnaggyal, negyed órával később Reinhardt vezérőrnaggyal, a 8. hadsereg vezérkari főnökével, s közölte velük, hogy ha a Székelyföldön a délről beáramló szovjet csapatok harcbalépése miatt komolyabb harccselekményekre kerülne sor, akkor a 6. hadsereg-parancsnokságnak kell átvennie az LVII. páncéloshadtest feletti hadműveleti vezetést úgy, hogy a hadtest kötelékében harcoló seregtestek erőinek kétharmadát veszi csak át, egyharmadát meghagyja a 8. hadsereg állományában. Bár a szóbeli parancsban nem tért ki külön arra (vagy azt nem jegyezték fel a hadinaplóban), nyilvánvaló, hogy az arccal kelet felé, az Ojtozi-szorosban harcoló csapatok meghagyásáról volt szó a 8. hadsereg parancsnokságának alárendeltségében: nem sértették meg az elvet, hogy a hadseregcsoport keleti arcvonalát a 8., a délit a 6. hadsereg-parancsnokság irányítja.522 Sőt, előzetesen már voltak az LVII. páncéloshadtest-parancsnokság kötelékébe tartozó erők ilyen megosztására utaló jelek, ezt láthattuk fentebb, ahol a 6. hadsereg-parancsnokság vezetési rendszerét mutattuk be szeptember 3-4-én: az Olt vonalát és az Orbaiszéket tartó német harccsoportok a 6., az Ojtozi-szorosban harcolók a 8. hadsereg kötelékébe tartoztak, jóllehet mindegyik felett a hadműveleti vezetést Friedrich Kirchner páncélos tábornok, az LVII. páncéloshadtest parancsnoka gyakorolta.523
522 KTB 7208278–7208279. felvétel.
523 KTB 7208266. felvétel.
A végrehajtás nem az elképzelések szerint alakult. Szeptember 5-én a 6. hadsereg-parancsnokság átvette az LVII. páncéloshadtest egészét, beleértve az Ojtozi-szoros kijáratánál harcoló Kessel-csoportot, valamint az Úz és a Csobányos völgyének kijáratát lezáró 4. hegyihadosztályt is. A Székelyföld déli része ezzel egészében a 6. hadsereg-parancsnokság hadműveleti vezetése alá került.524 Grolman egyúttal beszélt a 8. hadsereg vezérkari főnökével arról is, hogy a balszárnyon harcoló XVII. hadtestnek mi a teendője, ha az Észak-Ukrajna Hadseregcsoport visszavonulást kezdene. Csakhogy nem a visszavonulás indult meg, hanem a rég várt aktív hadművelet, a 2. magyar hadsereg támadása.
524 KTB 7208451. felvétel.
