Június 16-a
Június 16-a
Az olajháború teljes erővel tombolt tovább. Június 15-én a Bécs környéki olajfinomítókat – köztük a gunstransdorfi Ostmark-Werkét bombázták. Ennek során magyar területre is berepültek.509 A magyar határ közvetlen közelében – a Duna túlsó bal partján – egy kötelék a Szlovák Köztársaság fővárosa, Pozsony kikötőjében épült korszerű olajfinomítót bombázta (Apolló Olajfinomító Művek). Az első hullám néhány kőolajtartályt felgyújtott. A hatalmas füstben a többiek elvétették a célt. A kőolajfinomító ezért csak könnyebb, gyorsan helyreállítható károkat szenvedett. A bombázókötelék a célt „megsemmisítettnek” jelentette, ezért az amerikaiak a háború folyamán több bombatámadást nem indítottak ellene. A pozsonyi kőolajfinomító az év második felében így a romániai, majd a magyarországi kőolaj egyik fontos feldolgozóüzemévé vált.
509 Ulrich, Johann: I. m. 16. old.
Június 16-án a kora délelőtti órákban 600 (más források szerint: 658) amerikai nehézbombázó széles arcvonalon, több egymás mögötti hullámban átlépte az ország délnyugati határát, Dunántúlon átrepülve Pozsonyt és a Bécs környéki kőolajfinomító és üzemanyaggyártó műveket bombázta. A kötelékeket 290 amerikai vadászgép biztosította. Az amerikai kötelékeket a magyar és német vadászok megtámadták, és légi harcban 15 amerikai gépet megsemmisítettek. Az amerikaiak 70 (!) ellenséges (tehát magyar és német) vadászgép lelövését jelentették.510 Más források szerint az amerikaiak vesztesége 14 bombázó és 6 vadászgép volt.511
510 Carter–Mueller: I. m. 373. old.
511 Ulrich, Johann: I. m. 16. old.
A nagy kiterjedésű légi harcok miatt Nyugat-Dunántúlra is hullottak bombák.
Az MTI hivatalos jelentése a légitámadásról így szólt: „Június 16-án a kora délelőtti órákban erős ellenséges 59kötelékek lépték át széles kiterjedésben, több útvonalon egymás mögötti több hullámban az ország légterét, és egyik részük a Dunántúlon átrepülve észak–északnyugat irányba távozott. A másik részüket pedig a bevetett magyar és német vadászok szétszórták, és tervszerű támadás végrehajtását megakadályozták.
Bombázásról nem érkezett jelentés. Több ellenséges gép lelövését jelentették.512
512 Új Magyarság, 1944. június 17.
A 332. FG 40 db P–47-es vadászgépe 08 óra 55 perckor Banja Luka felett csatlakozott a bombázók első kötelékéhez. Balatonalmádinál átadták az oltalmazást egy másik vadászköteléknek és visszafordultak. Eseménytelen bevetés volt – jelentette a kötelék parancsnoka – ellenséges vadászgépekkel nem találkoztak.513
513 Simpson HRC.: 332nd Fighter Group Narrative Mission Report. 16. June, 1944.
A bevetés eredményeinek, veszteségeinek összegezése:
Légi győzelmek:
Megsemmisítve
|
Valószínűleg megsemmisítve
|
Megrongálva
|
nincs
|
nincs
|
nincs
|
Saját veszteség:
Légvédelmi tüzérségtől
|
Vadászoktól
|
Egyéb okból
| |
Veszteség
|
0
|
0
|
0
|
Eltűnt
|
0
|
0
|
0
|
Rongálódott (nem javítható)
|
0
|
0
|
0
|
Rongálódott (javítható)
|
0
|
0
|
0
|
Sebesült
|
0
|
0
|
0
|
A Bécs irányába tartó 304. Winghez 09 óra 46 perckor Balatonboglár felett csatlakozott a 82. FG két százada. Néhány perccel később zárkózott fel a 325. FG 34 db Mustangja. A három század széles V-alakú harcrendben a B–24-esek felső biztosítását látta el. A Balaton északi partja felett kezdődött el a légi harc. Egy Me–109-es kötelék közeledett a bombázók felé, a 95. század P–38-asai ledobták póttartályaikat és a támadó vadászgépek elé fordultak, a 97. század a bombázók mellett maradt. Ugyanekkor 11 vadászgép – Me–109-esek és néhány Fw–190-es – közelített a bombázók másik kötelékéhez. Ezeket a Mustangok támadták meg. A Celldömölk–Pápa térségéig húzódó légi harcban a 325. FG Mustangjai az amerikai jelentések szerint négy Me–109-est lelőttek, egy Me–109-es és egy Fw–190-es vadászgépet megrongáltak saját veszteség nélkül.
A 82. FG 95. százada nyolc ellenséges vadászgép lelövését könyvelte el három P–38-as elvesztése ellenében. Vincenzói repülőterükre nem tértek vissza: Carpenter, Hanton és Roberts hadnagyok. A 97. század gépei – mivel a légi harcban nem vehettek részt – hazatérőben a földközelbe ereszkedtek, kilőttek három mozdonyt és uszályokra vadásztak a Dráván.514
514 Simpson HRC.: War Diary, 95., 96., 97. Fighter Squadron 82nd Fighter Group, Month of June, 1944.
A Pozsonyt támadó bombázókat először Me–109-esek támadták meg. A lendületes megközelítés első eredménye egy 109-es és egy B–24-es összeütközése volt. A légi harcba rombolók is bekapcsolódtak, ezek közül bombázók lövészei saját állításuk szerint kilencet lelőttek.
A Bécs és Pozsony légterében lezajlott légvédelmi harcokban súlyosan megrongálódott bombázók közül több magyar területen zuhant le, vagy hajtott végre kényszerleszállást. Sárvár–Kapuvár térségében négy B–24-es bombázó zuhant le, ebből egy a 459. BG 129578 (41 29578) számú B–24H gépe Ostffyasszonyfa határában csapódott a földre.515 Egy fő a személyzetből a géppel együtt elpusztult, nyolcan ejtőernyővel kiugrottak. Ezzel közel egy időben Magyargencs határában 4 db B–24-es Liberator zuhant le. A roncsok között 17 amerikai katona holttestét találták meg. Kilencet azonosítottak, nyolc névtelen maradt. A többiek – 19-en – kiugrottak a gépekből. A gépeket német vadászok lőtték le.
515 Dr. Papp János közlése. Vas Megyei levéltár. Szombathely, Iv. 405/b. 6749/1945. sz. irat.
A 101. vadászosztály huszonnyolc magyar vadászgépe szállt fel a veszprémi repülőtérről, és 09 óra 34 perckor Tihanytól délkeletre megütköztek az északi irányba tartó bombázók egyik kötelékével. A bombázókat oltalmazó Lightningek harcra, majd védekezésre kényszerítették a magyar vadászokat.
Heppes Aladár így emlékezik vissza e napra: „Június 16-án 9 óra 04 perckor indultam 28 géppel bevetésre 6000–7000 méterre emelkedve a kötelékkel. Az első megfigyelés a nagyszámú, géppárokban repülő »cserkészvadászok« voltak, melyből nyilvánvaló volt, hogy a jelen- és hollétünkről a főoszlop tudomással bírt. A 3. századot balra fölénk vadászbiztosításra rendelve, az ekkor már tisztán látható főoszlop, egy alattunk keresztbe repülő bombázóegység támadására kiadtam a parancsot. Az amerikai vadászok tömege ekkor már nemcsak a 3. századot támadta, de a 2. századot is és légi harcra kényszerítette. Az 1. századdal a bombázók felé zuhanva megnyitottam a tüzet, majd rövidesen egy nagy csattanást követve, a kabintetőm lerepült. A nagy sebesség következtében keletkezett légszívás szemüvegem levitte, oxigénálarcomat leszakította. Magamat csak a hevederem és a botkormányba két kézzel való kapaszkodás tartott az ülésben. De a motorom sértetlen volt. A gép kormányzása ily körülmények között természetesen igen nehéz volt, így amíg lőszerem volt, a lőgombokat nyomva keresztülzuhantam a csak homályosan látott Liberator-köteléken, majd a gépet fejre állítva Tihany körül lassan felvettem, a sebességet lecsökkentettem. Így végre a gépet kormányozható állapotban a veszprémi reptéren úgy tettem le, hogy a kifutáskor az osztályparancsnokság előtt álltam meg. Azonnal egy tartalék gépbe ültem és pár perc alatt ismét a levegőben voltam. Rádión kiadtam »Tihany 4000 méteren a gyülekezést«, ahol végül 12 gép gyűlt össze. Egyes gépek még harcban voltak amerikai vadászokkal, de azok lényegében a bombázók mellett maradtak. Lőszer és üzemanyag-utántöltésre kapva parancsot, a köteléket hazavezettem.
Eközben természetesen az első gépemet megvizsgálták, az üléstől kezdve a gépen lövéssorozat ült és a gép oldala (valószínűleg a leszakadt kabintetőtől) be volt szakadva.
Az osztály e bevetésen 4 fő hősi halottat (egyet ejtőernyőn függve lőttek agyon), 1 súlyos és 1 fő könnyen sebesültet vesztett személyzetben. Gépveszteség 5 db teljes, 5 db közepes, 3 db könnyebben sérült. A bevetési jelentésben szereplő 6 lelövési igény az összes pilóták kihallgatása után 10-re szaporodott. A hősi halottak eredménye természetesen nem volt megállapítható.
Valószínű, hogy az osztályparancsnokság és az 1. század gépei a bombázólelövésekben is közreműködtek, de a fent leírt körülmények között azok megfigyelése és igénylése is teljesen lehetetlen volt.”517
517 Heppes Aladár (USA) visszaemlékezése, 1983.
Debrődy György így élte át a légi harcot: „Balra alattunk feltűnt egy P–38-as kötelék, a fényes alumínium színük díszítette a szántóföldek sávjait. Dobtuk a póttankokat. Valószínűleg ők előbb vettek tudomást rólunk, mert egy bal fordulóval közeledtek. Valaki panaszkodott a rádióban, hogy a póttankja nem esik le. Északnak fordultunk és megkezdtük a támadást. Kötelékünk 60erősen meglazult, rajokra, géppárokra szakadtunk, már az első támadásomat meg kellett szakítanom, mert pontosan egy kéttörzsű cső végére kerültem volna. Felhúztam és egy 109-eshez akartam felzárkózni, de egy másik 109-es került elém. Meredeken emelkedett, mögötte egy P–38-as, ki nem tudta, vagy nem akarta tovább követni, mert egy bal legyezőfordulóval megszakította a támadást és a csoportjához igyekezett. Mögéje helyezkedtem, előretartással nem kellett számolnom, az egész célzókészülékem reflexüvegét betöltötte. A REVI keresztjét a gép közepére helyeztem, géppuska- és gépágyú-sorozatom a jobb törzsbe láttam eltűnni, majd hosszú lángnyelvet és füstöt láttam, úgy égett mint egy öngyújtó.
A látványban nem sokáig gyönyörködhettem, bal oldalról egy sorozatot kaptam, szerencsémre nagyobb távolságból és a lövedékek nem érték a gépemet. Áttekinthetetlen volt a helyzet. Egy 109-es mögött egy dupla törzsű, nem tudom ki lehet, a rádiót nem használtam, túl sokan kiabáltak benne, inkább messziről, nagy előretartással lőttem néhány sorozatot. Észrevette, leborítva eltűnt, hiába fordultam utána, nem találtam. Közben két Lightning ült be mögém, néhány szűkített fordulót csináltam, és meredek emelkedésbe mentem át, a kéttörzsűek nem követtek, egyedül voltam. Gyorsan körülnéztem. Égő gépek zuhantak, ejtőernyők himbálóztak, a somogyi földekről füstoszlopok emelkedtek az égnek.
Balra tőlem egy füstölgő 109-es igyekezett üldözőjétől szabadulni. A Lightningre indultam, de mielőtt lőhelyzetbe kerültem volna, leborított, alám fordította gépét és zuhanással távolodott tőlem. Majdnem függőleges zuhanással követtem, de eltűnt a szemem elől. Feladtam a keresést és hazaindultam.”518
518 Debrődy György (USA) visszaemlékezése, 1983.
Forró Pál is részese volt a légi eseménynek: „Az ellentmondó megfigyelések miatt már akkor lehetetlen volt a valós tényeket megállapítani.
A raj parancsnoka Tóth Lajos hadnagy volt, kísérője Málik hadnagy, én a géppárparancsnok, Fábián István őrmester, a »Koponya«, a kísérőm.
Annyi volt a Lightning, hogy számolni, de még saccolni sem volt érdemes. Tőlünk nyugatra bombázók húztak észak felé. Ekkor déli irányba tartottunk és élesen fordultunk vissza a Balaton felé, amikor a nap irányából egy sereg Lightning szakadt a nyakunkba rácsapva a fordulóban levő osztályunkra. Heppes egy 12 gépes kötelék élén támadásban volt, de már a »Létrák« – a kéttörzsű Lightningek – oldaltüzében, ez a támadás telibe találta a jobb oldali lépcsőben lemaradt 3. századot. Két 109-es égve zuhant, valószínű, hogy Pászty hadnagy és Szittár szakaszvezető gépe. A 3. század támadóoszlopa szétrobbant, összekeveredtek. Itt már segíteni nem tudtunk.
Visszaforduló kötelékünk belekerült egy másik Lightning csoport tüzébe, és egy rácsapással sodorták le a 2. század egyik raját. Ekkor ugrott égő gépéből Kőhalmi János főhadnagy, Bognár József főhadnagy és Orbán István hadnagy. Ebből a rajból szinte a csodával határos módon maradt sértetlen Lőrincz Mátyás szakaszvezető. Erre a támadásra osztályunk köteléke teljesen szétszakadt, és egyes gépek vívták kilátástalan harcukat a túlerővel szemben, nagy magasságtól a föld közeléig.
A Lightningek is összekeveredtek, Lőrincz szakaszvezető ekkor lőtt le két Lightninget, az amerikaik pedig az ejtőernyőn lógó magyar pilótákat lőtték.
Itt már csak menekülni lehetett, harcolni nem.
Rajunk együtt maradt, és kiemelkedve a megkergült bolyból, egy akkor érkező Thundorbolt-kötelék közepébe kerültünk. Nem volt mit tenni, védekezve támadtunk, de ők nem vettek komolyan bennünket, és az egyik Thundorboltot Tóth hadnagy eltalálta és darabokra robbant. Viszont eltalálták Málik hadnagy gépét is, aki kénytelen volt kiugrani. A végén az én gépem is találatot kapott, de vissza tudtam térni a reptérre.”519
519 Forró Pál (Budapest) visszaemlékezése, 1979.
Pávai-Vajna György emlékeiben a következők maradtak meg: „Egyenlőtlen harc volt. A Balatontól délkeletre eső légtérben folyt a küzdelem. Kb. 10 óra tájban hallottam rádión az osztályparancsnok parancsát a Tihany fölött 4000 méteren való gyülekezésre. Jelentettem, hogy az üzemanyagom és a lőszerem is fogytán van. Leszállásra és újra töltésre kaptam parancsot.
Megközelítettem a repülőteret. Kieresztettem a futókat, amikor éreztem és hallottam, hogy lövedékek becsapódnak a gépembe. Hátranézve négy Lightninget láttam magam mögé besorakozni, számukra rendkívüli kedvező támadási helyzetben. Tudtam, hogy csak sebességgel és földközeli fordulózással lenne esélyem ebből a helyzetből kikászálódni. Sok választásom nem volt. Behúztam a futókat és teljes gázt adtam. Ebben a pillanatban a második Lightning csapott rá a gépemre. Lövései eltaláltak valamit a motorban. Kabinomat átláthatatlan füst töltötte be. Kikapcsoltam a gyújtást, ledobtam a kabintetőt, de így is csak balra lefelé láttam. Alattam sűrű erdő volt. Majdnem a fák tetejét súroltam. Hirtelen észrevettem, hogy magasfeszültségű vezeték keresztezi a repülési irányomat. Ösztönszerűen bekapcsoltam a gyújtást, beadtam a gázt, hogy valami kis extra sebességet nyerhessek és átugorhassam a vezetéket. Csodák csodája, a motor felbúgott, okádta a füstöt, de átemelt a drótokon. Újra kikapcsoltam a motort. Az erdő hirtelen eltűnt alólam. Átesési sebességgel értem földet egy tarlón. Rövid csúszás után megállt a gépem. Lángok csaptak ki a motor burkolatából. Kiugrottam és futni kezdtem, hogy robbanás esetén minél távolabb legyek.
Amikor a Lightningek pilótái látták, hogy élek, elhatározhatták, hogy elpusztítanak. Láttam, amint egyenesen rám repülnek. Levágtam magamat a földre és összehúzódtam. Nem tudtam levenni a szememet a rám csapó gépről. A lövedékek robbantak körülöttem. Láttam, amikor az alacsonyan repülő gép pilótája megnyomja a gép orrát, hogy engem célba vegyen. Szinte öntudatlanul számláltam a torkolattüzeket. Szikráztak a gép orrában elhelyezett gépágyúk. Csattantak körülöttem a robbanó lövedékek. A tarló szaga keveredett a robbanó lövedékek szagával. Orromban és számban éreztem a felvert port és piszkot. Verejtékeztem.
Tudtam, hogy egyik gép követi a másikat, és hogy elnyújtott oszlop alakzatban csapnak le rám. Menekülési 61ösztönöm azt parancsolta, hogy rohanjak. Felálltam és tovább akartam rohanni. Éles ütést éreztem a jobb szemem felett. Nem emlékszem, hogy abban a pillanatban fájt-e vagy sem. Arra emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy ez a vég. Nem tudom mennyi ideig feküdtem a porban. A rácsapások megszűntek. A kórházban kiderült, hogy a szememnek nincsen baja.”520
520 Pávai Vajna György: Lelőttek… Magyar Szárnyak. (Oshawa, Kanada) 1984/13. 58–59. old.
Karátsonyi Mihály szerencsésebb volt: „Északnyugat felé emelkedtünk, majd kb. 6000 méteren dél felé fordultunk a Balaton felé. Rövidesen felfedezzük az apró pontokat, és magasan a páros csíkokat (a cserkészeket). Pillanatok alatt megtelik az egész légtér előttünk az amerikai gépekkel. Mint később megtudjuk, 950 gép, bombázó és vadász vett részt a támadásban. Feladatunk volna a bombázók támadása, de a riasztott vadászok tömege elvág bennünket és pillanatok alatt szétszóródtunk. Ki mit lát, lő. Elém csúszik egy Lightning, belenyomok amit lehet, a lövések jól ülnek, aztán erős zuhanással igyekszem kiszállani az egyenlőtlen harcból.”521
521 Karátsonyi Mihály: Lőttem… Lőttünk… Lőttek…Magyar Szárnyak (Oshawa, Kanada) 1981./10. sz. 46. old.
Részlet a 101. vadászosztály parancsnokának
„Kötelékparancsnok: Heppes Aladár őrnagy
Bevetett gépek száma: 28 Me–109.G
Indulás ideje: 09 h 04 perc Veszprém
Légi harc: 09 h 34 perctől 10 h 20 percig
Balaton-közép
Magasság: 6000–7000 méter.
A bevetés rövid leírása: Az ellenséges kötelék Kaposvár, Dombóvár légteréből É-nak tartott. A kb. 500 ellenséges gépből álló kötelék közé Tihany D 20 km, 6000 méteren jutottam. Az osztály két százada egy kötelékre oldaltámadást hajtott végre, a harmadik század biztosított. Támadás közben jelentette a biztosítószázad, hogy ellenséges vadászok kötelékemet hátbatámadják. Az első század vezetésemmel a támadást befejezte, a 3. század a vadászokkal a harcot felvette, ugyanakkor a biztosító 2. század is beleavatkozott a harcba. Mind saját, mind az ellenséges több típusból álló fölényes vadászkötelék a légi harcban messze szétszóródott. A támadás alatt a kabintetőm lerepült találat következtében, gépem oldala beszakadt, így kénytelen voltam kiválni és hazatérni. A parancsnokságot az 1. század parancsnokának adtam át. Veszprémben gépet cserélve, a harc légterébe visszatértem, és 10 h 20 perc körül a szétszóródott gépekből tizenkettőt gyülekeztetve Tihany felett 4000 méteren új támadási célokat kértem. Parancsot kaptam a leszállásra, és újratöltésre. Egyes leszóródott gépek fölényes ellenséges vadásztámadások alatt a Balaton partján messze szétszóródtak és kb. 10 h 30 pecig légi harcokat vívtak.
Az ellenség száma, ereje: kb. 500 bombázó és valószínűleg több száz kísérővadász.
Ellenséges géptípusok, melyekkel légi harc volt: Liberator, Fortress II., Lightning, Mustang, Thunderbolt.
Lelőtt ellenséges gépek száma:
|
4 Lightning
|
1 Mustang
| |
1 Thunderbolt
|
Hősi halált halt: 2 főhadnagy, 1 hadnagy, 1 szakaszvezető
Súlyosan sebesült: 1 hadnagy
Könnyen sebesült: 1 főhadnagy
Gépveszteség 60–100%:
|
10 db (közöttük a V. 817, V. 818, V. 826 számú gépek)
|
20%:
|
3 db
|
Irányítás: Elején igen jó, később a szétszóródás alatt nem használható. A kötelék harc közben kapott parancsot, hogy a vadászoknak térjen ki és a bombázókat támadja. Ilyen parancs nem végrehajtható, különösen fölényes vadászokkal szemben. Egyéb jelenteni való: Az ejtőernyővel kiugrott vitéz Bognár József főhadnagyot a balesetet kivizsgáló bizottság megállapítása szerint ejtőernyőn lőtték agyon.
Kényszerleszállt gépekből kiszálló sérült repülőgép-vezetőket földön tovább lőtték.”
Az osztály ebben a bevetésben a súlyosan sérült Orbán István hadnaggyal együtt öt fő repülőgép-vezetőt vesztett, megsemmisült vagy használhatatlanná vált 10 db Me–109-es, könnyebben sérült, javítható három vadászgép.
A leszállás után alig fél órával újból bevetési parancsot kapott egy raj.
Részlet a bevetési jelentésből:
„Kötelékparancsnok: Heppes Aladár őrnagy
Bevetett gépek száma: 4 Me–109
Indulás ideje: 11 h 03 perc Veszprém.
Leszállás ideje: 12 h, Veszprém
Légtér: Veszprém–Székesfehérvár
Magasság: 2000 méter
A bevetés rövid leírása: Riasztás ülővártából egyedül visszatérő 4 motoros gépre. A gépre irányítást nem kaptam.
Egyéb jelenteni való: A kötelékkel a jelzett és feltételezett gép elé tértem, mire irányítás helyett a gép kb. 20 perccel azelőtt jelzett helyére lettem visszarendelve.”
A légi harc végeredménye magyar jelentések szerint:
Bejczy József hadnagy és Mátyás János őrmester
|
P–38 Értény Ény
|
Debródy György hadnagy
|
P–38 Kapoly
|
Kovács Pál őrmester
|
P–38 Balatonkereki, Gyugypuszta
|
Lőrincz Mátyás szakaszvezető
|
P–38 Balatonszántód
|
Lőrincz Mátyás szakaszvezető
|
P–38 Balatonendréd
|
Karácsonyi Mihály hadnagy
|
P–38 Iszkaszentgyörgy
|
Tóth Lajos hadnagy
|
P–47(1)Simontornya
|
(1) (A P–47 vadászgépekkel felszerelt 332. FG bevetési jelentésében gépveszteség, vagy gépsérülés nem szerepel. Az USAAF összesített veszteség kimutatása szerint ezen a napon a 15. AAF-nek P–47 vesztesége nem volt.)
Jelentett, de nem igazolt légi győzelmek.524
524 HLT. A 101. vadászrepülő-ezred iratai. 27. sz. Ezredparancs 1944. február 7.
Orbán István hadnagy
|
P–38?
|
Nagy László őrmester
|
P–38?
|
Boda György szakaszvezető
|
P–47?
|
Légi harcban hősi halált haltak:525
525 HLT. A 101. vadászrepülő-ezred iratai. 1944. évi zárójelentés. Hősi halottak név szerinti kimutatása.
Kőhalmy János főhadnagy
62Bognár József főhadnagy (ejtőernyőjén lőtték le – A szerzők)
Pászthy István hadnagy
Szittár Gyula szakaszvezető
Légi harcban megsebesült:526
526 Uo. Név szerinti kimutatás a 101. vadászrepülő-ezred sebesültjeiről, 1944. december 31-ig.
Az okmány több téves adatot tartalmaz. Ezek a következők:
Az okmány több téves adatot tartalmaz. Ezek a következők:
Sebesülés dátuma az okmány szerint
|
Sebesülés valós dátuma
| |
Hincza Gyula zászlós
|
április 4.
|
május 24.
|
Kasza Imre szakaszvezető
|
április 24.
|
május 24.
|
Bárány József őrmester
|
április 24.
|
május 24.
|
Forró Pál hadnagy
|
június 16.
|
július 2.
|
Benkő Lajos hadnagy
|
július 7.
|
augusztus 9.
|
Karátsonyi Mihály hadnagy
|
július 7.
|
augusztus 7.
|
Szepesváraljai Alfonz fhdgy.
|
október 9.
|
Nem sebesült, betegség miatt került kórházba.
|
A veszteségi kimutatásban Faludi Károly szakaszvezető sebesülési dátuma 1944. április 3., valójában április 13. Ugyanezen okmány szerint Hincza Gyula zászlós május 4-én sebesült, valójában május 24-én.
Pávai-Vajna György főhadnagy
Orbán István hadnagy
Forró Pál hadnagy (csak a jelentés szerint, valójában nem – A szerzők).
A 15. AAF. 306. Fighter Wing vesztesége hadműveleti területen, 1944. június 16-án527
527 Mint a 243. sz. jegyzet.
Alakulat
|
Típus
|
A farokfelületen feltüntetett gyártási szám
|
A veszteség valós vagy feltételezett helye
|
306. FW 1. FG
|
P–38J
|
42 104062
|
Magyarország
|
P–38J
|
43 28656
|
Magyarország
| |
P–38J
|
43 28665
|
Magyarország
| |
P–38J
|
43 28357
|
Magyarország
| |
82. FG
|
P–38J
|
43 28800
|
Magyarország
|
P–38J
|
43 28803
|
Magyarország
| |
P–38J
|
43 28375
|
Magyarország
| |
52. FG
|
P–51B
|
43 24871
|
Magyarország
|
A 82. FG-ből csak a 95. század vett részt a légi harcban, a 97. század a bombázók mellett maradt, a 96. század pedig nem volt bevetésen.
Június 17–21-ig néhány napos szünet következett, a kedvezőtlen időjárás miatt a 15. AAF nem volt bevetésen. Ezt követően 22–25-ig olaszországi, romániai és franciaországi célpontokat bombázott.
A „Frantic” hadművelet, második nagy támadására június 21-én került sor. Nagy-Britanniai repülőterekről 163 db B–17-es szállt fel. Közülük 144 indult a 8. AAF első „Frantic”-bevetésére. A dán partok felett P–47-esek zárkóztak a kötelékhez és Stendalig oltalmaztak, itt P–51-esek váltották a Thunderboltokat. A ruhlandi olajfinomító és Elsterverda bombázása után a B–17-esek folytatták útjukat szovjet támaszpontok felé. Leszno felett 11 óra 13 perckor a 4. FG a 352. FG egy századával kiegészítve átvette a bombázók kísérését, a másik P–51-es kötelék visszafordult Angliába.
73 db B–17-es a poltavai repülőtéren, 71 db B–17-es a mirgorodi, 64 db P–51-es Pirjatyin repülőterén szállt le. Itt érte őket meglepetésszerűen a német támadás.
A 4. Fliegerkorps (repülőhadtest) kb. 60–80 db Ju–88-as és He–111-es bombázót tudott bevetni június 21–22-én éjszaka Poltava repülőtere ellen. A négy órán át tartó támadásban megsemmisült 47 db B–17-es, kettő C–47-es szállítógép, 15 db P–51-es, és egy Jak–9-es vadászgép, 26 db B–17-es megrongálódott (3 végleg ronccsá vált), két amerikai katona meghalt. A szovjet veszteség 30 halott és 95 sebesült volt. A szovjet légvédelem 28 000 gránátot tüzelt el. 40 db Jak–9-es éjszakai vadászból csak 4–5 tudott felszállni, de egyetlen német repülőgépet sem lőttek le.
Másnap, június 22–23-án éjszaka a 4. Fliegerkorps gépei Mirgorodra mértek csapást, 14 db P–51-es megrongálódott és lángok martaléka lett. 1 802 380 liter 100 oktános repülőbenzin, valamint a bomba és lőszerkészlet fele – mintegy 500 tonna – felrobbant. A sérült repülőgépek egy részét nem lehetett kijavítani, ezért végleg ott kellett hagyni.528
528 Parton, James: Air Force Spoken Here, Adler and Adler Inc, Bethesda 1986. 405–406. old.
A háború után derült ki, hogy a bombázókat nagy magasságban egy német He–177-es bombázó követte, megfigyelte a leszállás helyét és a jelentése alapján rendelte el Göring a poltavai repülőtér bombázását.529 A német bombatámadás rámutatott a „Frantic”-hadművelet sebezhető pontjára: az ukrajnai fogadó repülőterek a német harcászati légierő hatósugarán belül voltak, így egy meglepetésszerű támadáskor az ott állomásozó és nehezen álcázható, mozgatható repülőgépek könnyen a bombázás áldozatául estek. A szovjet légvédelem, a legnagyobb erőfeszítése ellenére sem volt képes megakadályozni a német támadásokat.
529 Hall, C. Grovel: 1000 Destroyed. Morgan Aviation Books, Dallas, 1962; Fry – Ethell: Escort to Berlin. Arco Publishing, New York, 1980. Freeman, R: I. m.
