A pápai tizedszedés.
A pápai tizedszedés.
Hasonló szomorú viszonyok között, melyekből csak mutatóul közlöttünk némelyeket, nem csoda, ha gyanú érte Csanád érseket is. – A pápák bizalommal, melylyel Csanád iránt viseltettek, nem mulasztották el neki különösen ajánlani tizedszedőiket, hogy nehéz hatáskörükben őket támogassa.* A tizedszedés rendben is folyt; még Károly király is meghagyta a magyar főpapoknak, névszerint Csanádnak, hogy a pápa sexennalis collectáját (így hítták akkor a tizedet) szolgáltassák be és a mit már befizettek, arról nyugtáikat neki mutassák be, minthogy XII. Benedek pápa kérte őt, hogy az apostoli kamarának Magyarországon összegyűjtött pénzeit országából kivitetni engedje;* midőn a nevezett pápát arról értesítették, hogy néhai Lengres Jakab tizedszedő halála előtt az összeszedett pénzeket Esztergomban hagyta Csanád érseknél s az érsek azokat, holmi üres mentséggel élvén, kiadni vonakodik, a miért, ha vonakodással megmaradna, – így rendelte a pápa, – hívatalától fölfüggesztendő, kiközösítendő, egyházmegyéje interdictum alá rekesztendő.* – Azonban, ha ugyan a bizalmatlanság tévedésen nem alapult, az sokáig nem tartott, minthogy VI. Kelemen pápa magát Csanádot nevezte ki a pápai kamara magyarországi jövedelmei szedőjének az esztergomi érseki tartományban.* Sőt, midőn a törökök ellen Negroponte érdekében, keresztes háborút hirdetett, segélygyűjtést és öt éven át tizedgyűjtést rendelt, s mind e teendőkkel Csanád érseket bízta meg. Hanem Csanád, ki közelebb czélt is tudott a magyar pénz és hadi erő fölhasználására, – úgy látszik, – nem igen kapott e megbízáson, minthogy VI. Kelemen szükségesnek találta Caucina Arnoldot, ki egyúttal titeli kanonoknak nevezett ki, megbízni Magyar- és Lengyelországban a tizedszedéssel.”*
Theiner, Hung. I., 592–616. – Tört. Tár 1894. 17. 23.
Theiner, Hung. I., 620. 625.
Ugyanott I., 632. ded. 1339. aug. 21. – Nem lehetetlen, hogy ama „üres mentség” Károly király tilalma volt, ki, mint láttuk, igen megneheztelt a pápára.
Theiner, Hung. I., 655. ded. 1343 szept. 13.
Theiner, Hung. I., 658., 660., 668., 698.
* * *
A föntebbiekben érintettük Telegdi Csanád érsek származását, ifjúságát, püspökké, érsekké választását; vázoltuk, hogyan állította helyre székesegyházát, Esztergom várát, palotáját és szerezte vissza elkallódott javadalmait, jövedelmeit; előadtuk a politikus érsek míly értékes szolgálatokat tett Károly királynak nápolyi útjában, Nagy Lajos királynak első sorban trónra jutásakor; rajzoltuk a sajnos korviszonyokat, melyeket Csanád, a főpap, jobbra fordítani iparkodott; elbeszéltük, mekkora bizalommal viseltettek iránta a pápák és mennyire megfelelt a belé helyezett bizalomnak. Hátra van még, hogy főpásztori teendőiről, mely kötelességszerű teendők legsajátosabb tere volt működésének, nagyban és kicsinyben, egyet-mást elmondjunk; legelőbb, miképen alapította újra az esztergomi szentgyörgymezei káptalant.
Régi kegyeletes szokás nálunk Magyarországon, minden egyházi, de sőt üdvös világi intézményt, melynek elejét már nem ismerjük, apostoli szent királyunknak, Szent Istvánnak tulajdonítani. Így történt az az esztergomi szentgyörgymezei prépostsággal és négy kanonokokból álló társas káptalanával is.*
Ecclesia, s. Georgii martyris de viridi campo Strigoniensi procul dubio munifica s. Stephani pietate erecta, mondja Schmitth, Episcopi Agrien. 1768. évi, nagyszombati kiadása I. kötete 270. lapján.
