A szentgyörgymezei prépotság.
251A szentgyörgymezei prépotság.
Pedig ha Csanád érseknek azt a levelét, melylyel a nevezett egyház káptalanát másodízben megalapítá, kanonokai számát és jövedelmét gyarapítá,* figyelmesen olvassuk, könnyen arra a következtetésre jöhetünk, hogy e prépostságot, mely az esztergomi érsekség birtokán emelkedett, valamely esztergomi érsek alapította, valószínűleg Jób, ki 1185-től 1203-ig ült az érseki székben.
Megvan e levél az esztergomi főkáptalan magánlevéltára 52. fiókjában, 1. csomag, 1. szám, melyet hiányosan Schmitth is kiadott, ded. Esztergom, 1337 április 23.
Csanád érsek ugyanis, előszámlálván a nevezett prépostság jövedelmeit, ezeket mondja: „Nehogy idő folytán a prépost és kanonokjai között a prépostság jövedelmei iránt kétség, vagy vita támadjon, valamint hogy a prépost jogait hathatósan megvédhesse, a prépostság összes jövedelmeit, melyeket a Szent György vértanú egyház alapítása óta mind e napig megszerzett és bírt,* jelen levelünk során előszámláljuk. Ezek:
Omnes proventus prepositurales, a fundacione ipsius ecclesie s. Georgii martiris usque ad tempus datarum presencium aquisitos et possessos.
1. A barsmegyei Marót (Aranyosmarót) falu (villa) tizede, negyedével együtt, kivévén az odavaló pap (rektor) járandóságát, mely a préposthoz, egyháza alapításától fogva tartozik.
2. A nógrádmegyei Nándor község tizede, szintén a negyeddel együtt, megint kivévén a pap járandóságát.
3. A komárommegyei perbetei nemesek tizede, de az érseké nem.
4. Az esztergomi káptalan bordézsmájából, ide nem értve a káptalani falvak dézsmáját, kap a szentgyörgymezei prépost egy tizedrészt, még mielőtt a nagyprépost és olvasó-kanonok a maga illetőségét levonná, miként ezt jelesemlékű néhai Jób érsek adományos levelében világosan előadja.
5. Minthogy a székesegyházi főesperesség ezzel a prépostsággal van egybekötve, Esztergom városa egyházi bírságai a prépostok illetik, a mint ezt a boldog emlékű Ladomér érsek elrendelte.
6. Az olaszi (Villa Latina) és szepeshelyi (de Scepsy) plébánosok együtt évenként két budai, finom ezüst márkát tartoznak a prépostnak fizetni egyházaik adója czímén.
7. Kakat (Párkány) tizedének negyede, ugyancsak a szentgyörgymezei prépost jövedelme, levonván a negyedből a plébános járandóságát, (a sedecimát).
8. Monnó Elefánt, Kovárcz (Chvarch) Szerdahely, Szelezsény, Chisech Bossány, Szép-Lak és fiókegyházaik tizedeinek negyede a prépostot illeti, jóllehet magát a tizedet a nyitrai káptalan szedi.
9. Gég nevű érseki falu (ma Agyagos) körül van a prépostnak egy ekényi földje és valamelyes rétje.
Mindezek együtt és egyenként a mondott egyház alapításától fogva a prépostsághoz tartoztak és maig is tartoznak.*
Que omnia et singula a fundacione ipsius ecclesie ad usus preposituales pertinuisse et pertinere dinoscuntur.
Csanád érsek ez utóbbi állításából azt a következtetést vonhatjuk ugyan, hogy Jób érsek volt a szentgyörgymezei prépostság alapítja és Ladomér érsek annak gyarapítója; de ösmervén a hagyomány megbízhatatlan voltát, erre hívatottaknak magunkat nem érezzük, jóllehet úgy látszik, hogy Csanád érsek előtt Jób és Ladomér érsekek oklevelei ott feküdtek és előbbről sem a prépostágnak, sem valamely prépostnak, vagy kanonokjának nyomát nem találjuk. Mint pozitív adatot el kell azonban fogadnunk, hogy Jób érsek (1279–1298) a székesegyházi főesperességet a szentgyörgymezei prépostsággal egybekötötte, kétséget nem szenvedvén, hogy a szóban forgó prépostságot valamely esztergomi érsek alapította, annál is inkább, minthogy a prépostsági templom érseki birtokon épült.
A prépostság eredetileg négy tagból álló káptalanának a prépost jövedelmében igen csekély része volt; hanem kaptak a kanonokok az érseki tized 252jövedelméből (de quator cutellis decimacionis archiepiscopalis) két-két márkát, a mi mai pénzünkben 84 koronát; a prépostsági szőlőknek azonban két harmadában osztoztak, míg e jövedelem egy harmada a prépostot illetve meg, a mit Csanád érsek a jövőre nézve is megerősített. Az offertoriumokból, vagyis a hívek önkéntes adományából, mise-pénzekből, mise-alapítványokból se juthatott sok a négy kanonoknak, minthogy kívülök Szentgyörgymezőn még egy lelkész (parochialis sacerdos) is volt, ki a lelkipásztorkodással foglalkozott, s az efféle jövedelemre volt utalva.
Nem igen kell tehát (mint Schmitth teszi) a tatárjárásban, vagy Csák Máté pusztításaiban keresni okát annak, hogy e szegényesen megalapított társas káptalan templomostúl tönkrement és a kanonokok szétzüllöttek, úgy hogy Csanád érsek egyetlen egy kanonokot se talált ott, mi több, egykori létezésükről sem épen biztos hírek maradtak. Maga a templom is oly rozzant állapotba jutott, hogy benne a prépost azt az egy misécskéjét, melynek eléneklésére – úgy tetszik, – egyedül kötelezve volt, nem tarthatta meg.
Telegdi Csanád buzgósága, tanácsot űlvén káptalanával, főpásztori kötelességének ismerte elődei ezen alapítását megújítani. A templomot fényesen (sollempniter) helyreállíttatta s a kanonokok számát nyolczban állapította meg olyképen, hogy számuk se nagyobb, se kisebb nem lehetett. Kanonok csak áldozópap lehetett, vagy ha diakonus volt a kiszemelt, annak egy év leforgása alatt áldozó-pappá kellett magát szenteltetnie, mit ha nem tett, megszűnt kanonok lenni. Diakonusnál kisebb rendben levőt semmi körülmények között kanonoknak ki nem neveztek.
Az érsek megbeszélvén a szentgyörgymezei káptalan újból való javadalmazása ügyét székeskáptalan tagjaival és (Jánoki Tamás fia) László szentgyörgymezei préposttal, akképen határozott, hogy az eddigi javadalmazás helyett a gömöri kerület érseki tizede negyedrészét engedi át a szentgyörgymezei káptalan javadalmazására, kivévén a tornai kerület tizedének negyedét és a lelkészkedő papság járandóságát, melyet szintén ama tizedből kellett födözni. A gömöri tized értéke akkorig, azaz Csanád érseksége előtt nem igen haladta meg a 60 márkát, most azonban, Csanád érsek gondos ellenőrzése mellett, csaknem 400 márkára emelkedett. Hogy pedig ez az ellenőrzés továbbra is foganatos legyen, meghatalmazta a szentgyörgymezei káptalant, hogy az érseki tizedszedőkkel egyik hozzáértő tagját, saját költségén ellenőrül kiküldje a tizedeléshez.
Csanád érsek e gondoskodása valóban atyainak és annál inkább bőkezűnek nevezhető, minthogy elrendelé, hogy a gömöri tizedjövedelemből az amúgy is dúsan javadalmazott prépostnak semmi része se legyen, valamint a kanonokoknak sincs semmi részök a prépost imént előszámlált jövedelméből. Ha azonban a jövőben meggyarapodnék a szentgyörgymezei egyház bevétele, – úgy rendelé az érsek, – annak egyharmada a prépostra, két harmada pedig a káptalanra essék, melyben a kanonokok egyenlően osztozkodnának, ide nem értve az ingóságokat, apróbb hagyatékokat és ajándékokat, melyek végső rendelkezésből a hívek kegyességéből jutnak a templomra: ezek a szentgyörgymezei lelkészkedő pap javára esnek, kinek élelmezésére még Petény falu tizedét rendelte a gondos főpásztor.
E papnak, ma plébánosnak neveznők, kötelessége volt a híveknek a szentségeket kiszolgáltatni, míg a kanonokok, és prépost hetenként váltakozva, a szent mise-áldozatban és zsolozsmázásban szolgáltak egyházoknak.
A lelkész megválasztását a kegyúri jog értelmében magának és utódainak tartotta fönn az érsek úr, de e jog fönntartása mellett a prépost főesperesi joga alól fölmentetni nem kívánta. – A kanonokokat a prépost nevezte ki és mihelyt üresedés történt, azonnal be kellett az üres helyet töltenie. Jogában állott a prépostnak a kanonokot javadalmától meg is fosztani és pedig két esetben, egyben, ha a kanonok a prépost engedelme nélkül hat hónapon túl távol maradt székhelyétől; másban, ha oly vétséget követett el, melynek megérdemlett büntetése csakis a székfosztás lehetett, de ez utóbbi esetben ki kellett kérnie az érsek úr hozzájárulását.
Minthogy pedig a kanonokoknak házaik nem valának, meghagyta Csanád érsek, hogy mindegyik kanonok a templom közelében lakóházat építsen, mely czélra, mint földesúr, házhelyet és kerthez való teret szívesen adott. A kanonoknak mindamellett joga volt házát és kertjét végső rendeletében bárkire hagynia, 253vagy ha más javadalomra átszármazott, eladnia, de utódja, vagy más kanonoktársa elővételi jogának fönntartásával.*
Az esztergom-szentgyörgymezei káptalan XIV. századi történetéhez még a következő adatokkal szolgálunk: Vásári Miklós érsek, minthogy a csetneki dézsma bérletét leszállította, a kieső évi két márkát a káptalannak sajátjából pótolta. (Eszt. kptl. magánlt. 52. fiók, 1 nyaláb, 6. sz.) Keszei Miklós pedig Visegrádon, 1361-ben kelt levelével szabad rendelkezést engedett a mondott káptalannak a gömöri tized quartájáról: beszedhetik magok, vagy ha tetszik, bérbe is adhatják. (U. o. 5. szám.)
