Adományok.
Adományok.
Hozzájárúltak mind ez igyekezetekhez, melyekkel Csanád érsek egyháza anyagi javát helyreállítani, elősegíteni törekedett, némely kegyes adományok az esztergomi egyház, első sorban érseke javára, melyek a megérdemelt közbecsűlésnek ép oly tanújelei, mint a föléledt hitbuzgóságnak és vallásosságnak. Igy nemes Czine asszony, Berencsi Majos leánya és Vitályos fia Lampért özvegye az esztergomi szent-királyi János lovagok előtt személyesen megjelenvén, előadta, hogy a nagy tiszteletnél fogva, melylyel az esztergomi Szent Adalbert-monostor (főegyház) iránt viseltetik, a barsmegyei Családot, melyben kőből épült templom áll, az irgalmasság anya tiszteletére, valamint egyéb részbirtokait Billegen, Pécskfüzén, Bácsaföldén, melyek közül némelyeket Miklós fia vérdíjáúl, másokat hitbérűl és hozományúl kapott, a maga és övéi lelkök üdveért Szent Adalbert templomának, illetve Csanád érseknek adja.* – Azonképen nemes Szép asszony, Renoldfia Jakab özvegye Ekel (Eckle) nevű elhagyott birtokát a Lakos folyó mellett Csanád érseknek, illetve az esztergomi egyháznak azzal a kikötéssel engedte át, hogy az érsek Vadkerten egy telket és ellátást adjon neki élte folytáig.* – A legértékesebb ajándék természetesen Nagy Lajos királytól jött, ki az esztergomi egyháznak Csanád érsek hű szolgálataiért, melyeket atyjának és neki főleg koronázása alkalmával teljesített, akkor barsmegyei, jelenleg esztergommegyei Farnadot és Ölvedet adományozta, és azok birtokába Péter szerémi püspök testvére, Beke által beiktatta, intvén az ottani vendégnépeket, hogy az érsek úrnak mindenben engedelmeskedjenek.*
A prímási világi levéltár, R-fiók, 3. nyaláb, 37. szám. – Fejér, CD. VII/III. 551.
Ugyanott Z-fiók, 3. nyaláb, 40. szám. – Fejér, CD. VIII/IV., 206.
Ugyanott K-fiók, 1.nyaláb, 5. szám.
Mindez adatoknál azonban legvilágosabban beszél a Csanád érsek által elért anyagi eredményekről az a körülmény, hogy a pápai kamarai kezdette az esztergomi egyház jövedelmét még egyszer annyira, azaz négyezer arany forintra taksálni.
241Mindezeket, az egyháza javára szükségesnek talált eredményeket Tamás érsek csak úgy érhette el, ha a király és a pápa jóakaratát kiérdemelte. Ez neki teljes mértékben sikerült annyira, hogy némi bizalmaskodás fejlődött ki közötte s a királyi család között. Föltűnik ez például, midőn Erzsébet királyné a somlyai apáczákat az érsek úr, „kedves komája” pártfogásába ajánlja, hogy védelmezze meg őket helyette mindenek ellen.* Vagy midőn Károly király hívatalos okíratokban is szintén kedves komájának czímezi őt; viszont Csanád is Károly királynak, mint „urának és komájának” küldi meg a szőllősi lelkészi állomásra jelölteket, hogy válaszszon közűlök.*
Anjouk. Okmt., II., 539. ded. Visegrád, 1331. szept. 21.
Fejér, CD. VIII/III., 575. – Anjouk. Okmt. III., 424.
Értette Csanád érsek a módját, hogy a legnehezebb ügyekben s a kellő időben czélt érjen, azért nevezi őt a bécsi krónika az idézett helyen „igen tevékeny és ravasz férfiúnak.” Eljárt pedig a következő módon: Midőn valamely, tegyük, visszaélést meg akart szűntetni az országban, kimerítően informálta a pápát, ki azután ez ügyben nem csupán a királynak, hanem a mindenható Erzsébet királynénak is és minden más befolyásos embernek, udvarias, megtisztelő levelet küldött, hogy a kérdéses ügyet pártolják; viszont, ha a pápánál akart valamit elérni, a király vagy királyné közbenjárását vette igénybe; ekképen legnehezebb dolgait símán elintézte. Egyik levelében, például, azt írja a pápa Erzsébet királynénak, hogy megütközéssel hallotta azt, az Isten előtt gyűlöletes, a jó erkölcsökkel ellenkező, törvényt, méltányosságot és igazságot sértő magyar szokást, hogy midőn a főpapok s egyházi személyek javaik bitorlóit a királyi vagy egyéb bíróságnál bevádolják, még akkor is, ha igazokat tanúkkal s egyéb bizonyságokkal támogatni hajlandók, erről hallani sem akarnak, hanem páros viadalra ítélik őket, a midőn nagy költségen bajnokot kell szerződtetniök. E miatt sokszor megesik, hogy a főpapok s egyházi személyek inkább veszni hagyják jogaikat, hogysem Istent kísértsék és magokat az irreguláritás veszedelmének kitegyék.* Kéri tehát buzgón a királynét, vigye ki a királynál, kinek ez ügyben előterjesztést tett, hogy Istent bántani, a szabadságot sérteni ne engedje, hanem végkép törülje el e véres párviadalokat. Egyúttal és ugyanaz napon azért is esedezik, hogy az oly szállítmányoktól, melyeket a papok nem kereskedés végett, hanem saját szükségletökre vitetnek egy helyről a másikra, vámot vagy adót ne kelljen fizetniök az isteni és emberi jog, valamint az egyházi szabadság nagy csorbításával. Nehogy pedig a felelősség Csanád érseket egymagát terhelje, meghagyta a pápa kívüle a kalocsai érseknek, pécsi és egri püspököknek, hogy e két levelet, a párviadalról és vámról, személyesen adják át a királynak és királynénak és beszéljenek a szivökre.*
Ez, mint látni fogjuk, régi, súlyos panasza volt az egyháziaknak.
Theiner, Hung. I., 677.
Magától értetik, hogy hasonló engedményeket őszinte ragaszkodás, bölcs tanácsadás, ügyes és hű szolgálatok árán érhetett el Csanád érsek, ki soha se vonakodott, hogy mind a pápa, mind királya érdekeit minden tehetségével előmozdítsa. A pápánál végzett szolgálatait utóbb adjuk elő, előbb azokat a nagy szolgálatokat ismertetjük, melyeket a magyar királyi udvarnak végzett a nápolyi ügyben* és Nagy Lajos királynak a trónra emelésében.
E nagyfontosságú kérdést ismételve kutattam, írtam is róla. (Olv. Csór Tamás czímű értekezésemet az Erdélyi Múzeum 1890. évfolyamában és ismét a M. Nemzet Tört. III., 120. és 154. és köv. lapjain.) Újabban Fraknói püspök, ki ez érdemben a vatikáni levéltárt fölkutatta, ugyan e kérdésben fényes eredményre jutott. (Olv. Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel, I., 151. és 171. és köv. lapjain), mikre az olvasót a kérdés teljes megértése végett figyelmeztetnem kell, minthogy e helyt a dolog természetéhez képest csupán Csanád érsek viselt dolgairól értekezhetem.
Midőn I. Károly király 1327 november 30-án született fiát, Endre herczeget (Csanád, – úgy látszik, – ennek volt keresztatyja) hosszú alkudozások után Nápolyba vitte, hogy ott trónörökösként, leendő feleségével, Giovannával együtt nevelkedjék, Csanád is elkísérte a királyt. Zengben, 1333 július havában szállottak hajóra, s e hónap 31-én érték el az apuliai partokat. Róbert nápolyi király (I. Károly nagybátyja) Beneventóig eléjök ment ugyan, levelében a pápa is üdvözölte az olasz területre lépett magyar királyt, a ki azonban csak szeptember 18-án érkezett meg Nápoly városába, mert útközben súlyosan megbetegedett. Mindamellett folytatták az alkudozásokat, melyek alapján oly egyezség jött létre, 242hogy Endre herczeg feleségül veszi Giovannát, mihelyt a jegyesek törvényes korukat elérik. Az esetre, ha Giovanna előbb múlnék ki, Endre Máriával, Giovanna hugával lép házasságra, viszont, ha Endre előbb halna meg, Giovanna, illetve, ha Giovanna is előbb múlnék ki, Mária a magyar királynak más fiával kél egybe, kit atyja majd ki fog jelölni. Ez egyezség megtartására a két király, Sancia, Róbert király neje s a két ország jelenlevő főurai esküvel kötelezték magokat; az ünnepélyes eljegyzés Endre és Giovanna között szeptember 26-án megtörtént. Ha nincs is megírva, könnyen hozzá vethető, hogy e fölöttébb bonyodalmas és nehéz ügyben mily jeles szolgálatot végzett ez alkalommal is Csanád érsek.
Eredményesebb volt a szolgálat, melyet Csanád Nagy Lajos trónrajutása alkalmával teljesített.
