Csanád avignoni követsége.
Csanád avignoni követsége.
Ez időbe (1320 júniusba) esik Telegdi Csanád, akkor még váradi prépost, titkos kanczellár és a királyi kápolna ispánja követsége Avignonba.
E követségnek főczélja volt, hogy kieszközölje a fölmentést a negyedfokú rokonság akadálya alól, mely I. Károly király és Erzsébet, az Ulászló lengyel király leánya között fönnállott és a kötendő házasságnak útját állotta.*
Ez a föloldás a király számára – úgy tetszik – nem eléggé gyorsan érkezett, mert kérelmét ismételte, melyet a pápa 1320 augusztus 2-án újra meghallgatott.
Kieszközölte továbbá Telegdi Csanád a pápa megerősítését András választott erdélyi püspök részére, kit az erdélyi káptalan hatalmas atyja (úgy tetszik, a Balog nembeli Dénes bán) iránti tekintetből püspökének megválasztott, jóllehet se kellő tudománya, se kellő kora, se kellő egyházi rendjei nem voltak. Jelentette Károly király a pápának, hogy a félhitü szerbeket megverte, Maczedóniát elfoglalta, hatalmát a tengerig kiterjeszteni szándékozik, ha őt hathatósan istápolják. Minthogy pedig e hadjáratában számtalan emberölést, gyújtogatást és fosztogatást követett el és mások útján is elkövetett, bűneitől teljes föloldozást kért és nyert.*
Theiner, Hung. I., 467–471. old. 1320 jul. 1–2. – Telegdi Csanád a maga, rokonai és baráti részére – a király nevében is – különféle kegyelmekért folyamodott és kapott: búcsúkat váradi, általa fölállított oltári és társas káptalana számára; rokonai: Csóka ispán Mihály fia, nemkülönben (vásári) Miklós ispán erdélyi alvajda hasonnevű fia részére váradi javadalmas kanoniákat; András fia Lászlónak erdélyi kanoniát és Mátyás fia Mártonnak valkai főesperességet. (Jóllehet mindeme kérések teljesítését a pápa elrendelte, Vásári Miklós csak később jutott váradi kanoniához. l. Theiner, Hung. I., 594.)
Mintha e szertelen kegyetlenkedést annyira megszokta volna Károly király, hogy azt még az egyház szolgái ellen is gyakorolta. Erre szolgálunk néhány példával, melyek ellen Csanádnak kellett az orvoslást megtalálnia.
Miklós győri püspök arról panaszkodott a pápának, hogy Károly király régebben már méltatlanul* fölháborodván ellene, embereivel javait és jövedelmeit lefoglaltatta és neki nagy kárt okozott, majd azonban megengesztelődvén, javait visszaadatta és úgy látszott, mintha kárát is megtéríteni szándékoznék; hanem azután még inkább megneheztelvén reá, újra lefoglaltatta birtokait és kegyetlenebbűl dúlt ellene. A pápa megbízta tehát Csanád érseket, intse meg a királyt, hogy adja vissza, a mi az egyházé és a püspöké, üsse helyre az okozott kárt és fogadja vissza kegyelmébe Miklós püspököt.* – Miklós meg is maradt 248haláláig győri püspöknek. Utódául saját természetes fiát, Kálmán herczeget neveztette ki a király, minthogy – úgymond, – a győri egyházmegye az ellenséges indulatú osztrákok szomszédságában igen fontos állomás.
Ez a Miklós – úgy látszik – valamely Kőszíni (Güszingi) úrnak volt természetes fia; minthogy pedig a Köszíniek nem egyszer föllázadtak Károly király ellen, nem lehetetlen, hogy Miklós püspököt is belezavarták ügyeikbe.
Theiner, Hung. I., 604.
A bosnya egyháznak is voltak sanyarúságai. A pápa szemére hányta Károly királynak, hogy Péter püspök halála után legott lefoglaltatta a püspöki javakat, a püspökségbe világi embert ültetett, ki a kanonokokat annyira sanyargatta, hogy alig négyen maradtak vissza a káptalanban. Hozzájárult, hogy a király Lóránd fia Lőrinczet, kit a bosnya káptalan püspökének választott, még abban is megakadályozza, hogy a szentszékhez juthasson, minek következtében az egyház jogai sérülnek és a püspökség özvegyen marad. Arra kérte tehát, és nem sikertelenül a királyt, hagyjon föl hasonló erőlködésekkel.*
Theiner, Hung. I., 608–609.
Szintén a pápa leveléből, melyet Csanád érsekhez íratott, értesülünk, hogy Károly király elődei alatt az üresedésben levő püspöki székek javait, melyekre a királyok jogot soha sem tartottak, az illető káptalanok vagy más egyházi személyek kezelték s a jövedelmet a jövendő püspök javára fordították. Most (1337-ben) megürűlvén a kalocsai érsekség, javait a király hozzájárulásával a világi hatalom lefoglaltatta. A királyhoz ez iránt kérdést intézett a pápa, s tőle azt a választ kapta, minthogy amaz érseki birtokok a szerb királyság szomszédságában feküsznek, azokat el kellett foglalnia, nehogy a szerbek kezeibe kerűljenek, egyébként régi joga a magyar királynak az efféle, üresedésben levő püspöki várak és birtokok elfoglalása, a miért, midőn a kalocsai érsekségben így mívelkednék, csupán megszokott királyi jogát gyakorolta. – A pápa megbízta tehát Csanád érseket és Dörögdi Miklós egri püspököt, hogy a király érveléseit följegyezzék és saját észrevételeik kíséretében neki megküldjék.*
Theiner, Hung. I. 630. Úgy látszik, e tekintetben valamely megegyezés jött létre, minthogy a következő évben csak azzal bízta meg tizedszedőit a pápa, hogy az üresedésben levő kanonoki székek, prépostságok s egyéb egyházi javak jövedelmeit követeljék és igyekezzenek beszedni. Theiner, Hung. I., 634. – Utóbb (1344) László kalocsai érsek maga kérte VI. Kelemen pápát, hogy Egri Jakab budai polgárt az általa elfoglalt egyházi javak megtérítésére Csanád érsek útján kényszeríttesse. (Supplix Clem. VI. a. 3. p. 2. f. 18.)
