Megyei törvénykezés. Rögtönítélő bíróság. Nemzetiségi perek.
Megyei törvénykezés. Rögtönítélő bíróság. Nemzetiségi perek.
A megyei törvénykezés szempontjából az 1848 évet vesszük kiindulási pontul.
Az 1848. év május hó 26-án Pelsőczön, primóczi Szentmiklóssy Antal elnöklete alatt tartott megyei közgyűlésen olvastatott fel Deák Ferencz igazságügyminiszter 349 szám alatt május hó 5-ikéről kelt rendelete, a melylyel Gömör-Kishont t. e. megye törvényhatóságának bejelenti, hogy a felügyeletet az összes polgári s büntető bíráskodás felett átvette és a jövőben az igazságszolgáltatás terén mindazon jogokat fogja gyakorolni, melyek azelőtt a m. kir. udvari kanczelláriát megillették; bejelenti, hogy a kir. fiscus jogköre a pénzügyi s örökösödési ügyeket kivéve, a melyek tekintetében a kir. pénzügyminiszternek van alávetve, csakis annyiban áll fenn, a mennyiben az állami vádhatóságot jogosítva van képviselni. Bejelenti, hogy a kegyelmezési jogot Ő Felsége magának továbbra is fentartotta s az úrbéri perek a királyi ítélő-tábláig felviendők.
Nemsokára megküldi Deák a sajtóvétségekre vonatkozó miniszteri rendeletét, megjelölve a kassai sajtóbíróságot illetékes esküdtszéki bíróságnak.
Az 1848 szept. 4-iki közgyűlésen felolvassák Deák Ferencz rendeletét, a melynél fogva látva a bekövetkezhető nehéz és nagy következményekkel járható időket s nyilván nem bízván a királyi fiscus egyéneiben, a közszabadság védelme érdekében és a nemzeti érdekek megoltalmazására felkéri a megyét, hogy sürgősen egyik megyei ügyészét terjeszsze fel állami közvádlóvá leendő kineveztetés végett.
Alig múlik el Deák igazságügyminisztersége alatt egy megyei gyűlés, hogy fel ne olvastatnék 10–15 rendelete.
Meglepő, mennyi körültekintést, népszeretetet, igazságszeretetet és bölcseséget sugároznak ki ezek a rendeletek.
A megyei törvényszék és a szolgabírák a törvénykezés szolgálatában a 48-iki harczok alatt is híven teljesítették kötelességüket, sőt a jegyzőkönyvek tanúsága szerint fokozott erővel őrködtek a polgári és állami rend fentartása fölött.
Különösen a sűrűn tartott megyei törvényszéki ülések jegyzőkönyvei tesznek erről fényes bizonyságot, midőn az alsóbb néprétegek selejtesebb elemeiben az akkori viharos idők könnyen azt a bűnös hajlamot ébresztették fel, hogy büntetendő cselekmények elkövetésére, anyagi előnyök tiltott úton való szerzésére használják fel a zavaros állapotokat. Nem egy erőszakos birtokfoglalás történik s nem egy rablás és gyilkosság. A megyei törvényszék azonban a jogrend teljes fentartását szigorúan védi; 1858-ban a megyei törvényszék 430 érdemleges intézkedést tesz polgári és büntető ügyben és midőn 49-ben az önvédelmi harcz teljes mértékben folyik, rögtönítélő bíróságot eszközölnek ki a vármegye területére.
Az 1849. év január hó 11-én Pelsőczön tartott törvényszéki ülésen történik beszámolás a Máriássy Jób elnöklete alatt működő rögtönítélő bíróság működéséről. Jelen vannak primóczi Szentmiklóssy Antal első alispán, ki később 326mint nemzetőr parancsnok részt vesz a szabadságharczban, Fáy Gusztáv másod-alispán, később, az alkotmányos korszakban, hosszú időn át Gömör vármegye főispánja, Szuhay József, Marikovszky Gábor, Rosty Imre s a többi táblabírák, fő- és alszolgabírák s jegyzők. A jelentés azonban azt mutatja, hogy az alkotmányos magyar nép nem barátja a kivételes bíróságoknak. A rögtönítélő bíróság jelenti, hogy tapasztalhatók egyes lázítások, de ezek, mert semmi hatást nem gyakorolnak, komolyan nem vehetők. Így Lindner József lucskai lakost is az állami rend elleni izgatással vádolták, de tettét részegségben követte el; Kristóf András Betlérről szintén az úri rend ellen izgatott, de mind a két esetet a rendes bíróság elé utalják. A fentjelzett rendes törvényszék ezután Lindner Józsefet dorgálásra ítéli, Kristóf Andrást ellenben lázítás bűntettéért „egy esztendei vas- és kényszermunkában kiszenvedő” börtönre.
Törvényszéki ülés tartatik Pelsőczön márczius hó 10-én, majd márczius hó 29-én. Az utóbbin ismét a Putnokon, 1848 április hó 5-én működött rögtönítélő bíróság tesz jelentést, hogy id. és ifj. Kakas Márton lázítási ügyét is a rendes bíróság elé utalta.
De a közönséges bűntettek és polgári jogrendelleni cselekmények, kisebbszerű lázítások megfékezésén kívül a törvénykezés ezen nagy idők alatt itt e megyében éberen őrködött az új állapotok ellen netán támadható minden nemzetiségi izgatás felett is.
A megyei ügyészek éber figyelemmel kísérték a tót nemzetiségek mozgalmait, a melyek a magyar nemzeti törekvések sikereinek, a márczius 15-iki események lélekemelő erejének és végre az 1848-iki törvényeknek április hó 11-én történt szentesítésének határai alatt ébredezni kezdettek.
A megyei közgyűlésen Sziklay Ede megyei ügyész jelentette be Daxner István tiszolczi ügyvédet (a provizórium alatt Gömör-Kishont vármegye másod-alispánja és így a törvényszék elnöke is, később pedig debreczeni törvényszéki elnök 1867-ig), hogy a magyar alkotmány és nemzetiség ellen izgat. A nyomozás tovább folyt és az éberséget megkettőztették. A főügyész ugyan jelentette, hogy a Daxner Istvánnak tulajdonított lázításoknak Tiszolcz vidékén nyoma nincsen, a nyugalom normális, de a vármegye attól tartva, hogy a hamu alatt parázs is rejlik, elrendelte a további vizsgálatot.
És csakugyan, ez az ügy napról-napra újabb meglepetéseket hozott és a nemzetiségi izgatások teljes erővel törtek ki. E mozgalmak élén Daxner István, Francisci János és Bakulinyi Mihály állottak, a kiket a vármegyei közgyűlés által kiküldött rögtönítélő bíróság elé állítanak, a mely őket halálra is itéli, azonban Szentiványi Károly teljhatalmú kormánybiztos a halálositélettel szemben a kegyelmet gyakorolja azon törvényes joga által, hogy a nevezettek politikai bűnperét a megyei törvényszék elé utasítja. Így ítélkezik a vádlottak és társaik ügyében a Pelsűczön 1848 november hó 7-én összeülő bíróság.
A tárgyalási jegyzőkönyv és ítélet teljes ismertetése által egészen tárgyilagos forrás ismerteti meg e politikai bűnper minden részletét.
Az eredeti jegyzőkönyv a következőleg szól:
„Az 1848-ik év november hó 7-ik napján Pelsőczön Bornemisza László elnöksége alatt Mumhard János, Dapsy Pál, Szontagh Pál táblabírák, Sziklay Ede közügyész, Szontagh Gyula főszolgabíró, Tasko József rimaszombati esküdt és Jánosdeák András főjegyző jelenlétében tartott rendkívüli különösen megyeileg kiküldött törvényszéken felvétettek s elintéztettek következő tárgyak: 376. Sziklay Ede főközügyész és Szontagh Gyula főszolgabíró, mint Daxner István, Francisci János, Bakulinyi Minály, Francisci Károly, Lojko Dániel, Hudecz József és ezeknek több társaik által elkövetett lázítás és bujtogatás és az ebbeli tettekbeni részvétel nyomozására kormánybiztosilag kiküldött biztosok , nyomozásuk befejezésével hivatalos jelentésöket kiküldő kormánybiztos úrnak beadván, ennek a megyei választmányi gyűlésre tett terjesztése után, onnan egy rögtön itélő bíróság úgy küldetett ki, hogy mennyiben a kinyomozott tények a rögtön itélő bíróság eljárására nem alkalmaztathatnák, annyiban ezen törvényszék azonnal összeüljön s a tárgyat bírálat alá vegye, minek folytában az iratok felolvasása után fővétkesek egyikének feltűnő, az eddigi kiváltságos osztályból való, így ügyének tárgyalása mellett rendes formák 327megtartása követelhető Daxner Istán kikérdeztetett az iránt, kivánja-e ügyét rendes vádper folytatása nélkül, többi vádlottakkal egyszerre elitéltetni? – mire ő kinyilatkoztatta, hogy az eddigi különböző kiváltságok a nélkül is nézeteivel teljesen ellenkeznek, az egyenlőség elvénél fogva is ügyét minden formák, tehát rendes pör felvétele nélkül rövid úton és más vele együtt vádlott egyénekkel elitéltetni kéri, – minek következtében Itéltetett:
A felmutatott számtalan okíratok, tanú és önkényes vallomásokból kitűnik s Daxner István is elismeri, hogy az ismeretes, az íratok közt 3 ˙/. és bb. jegyek alatt előforduló tót proclamatiót, melyben a tót ajkú értetlen népnek más nemzetiség elleni felingerlése czélul ki volt tűzve, melyben különösen ily lázító szavak: „Nekünk is becsűletes szlávok megkondult a szabadság harangja és ha mink most egyedűl nem emelkednénk, ismét jönnének reánk az urak pálczáikkal, korbácsaikkal és sarkantyúikkal és törnének és vernék testeinket és szúrnának az ájúlásig. Gyakran halljátok nagy igéreteit a szabadságnak s könnyebbítésnek, de kérdés, nem vesztitek-e ti el mind ezeket vagy három év alatt? De ha minden községi, megyei és országos ügyek, a mi nyelvünkön fognak tárgyaltatni, akkor stb. nyelveteket undorodottá tették s bemocskolták az urak és bérletjeik s benne már egyebet nem hirdettek mint hogy botot vágnak rátok, mikor kell robotba mennetek, mint kelljen a nagyságos úrnak térdig fejet hajtani s kalapot ragadni, nem hallottatok a tótról egyebet, mint a szamár, hunczfút, te pórbarom, feküdj le, fogj be stb.” Ezekhez hasonló s a magyar nemzetiség megdöntésére czélzó számtalan szavak foglaltatnak, ezen vádlott számtalan példányokban széjjel osztogattattak, melyek által a nép a magyar nemzetiség ellen bujtogattatni, panszlavisticus irányokra vezettetni czéloztatott; – továbbá önvallomásából világos hogy Magyarország iránya, fenmaradása, s a testvéri népek egysége ellen pártoskodó liptói gyűlésbe nem csak maga el ment, de oda i. i. alatti levele szerint másokat is meghivott, – a tót érdekekben a népnek más helyeken is leendő fellázitása iránt e levél által lépéseket is tett, t. t. alatt levő levele szerint a vele összeköttetésben volt népnek ily czélokra tett fellázitásával dicsekedett, a törvénynek rendeletét a nép előtt bújtogatási czélból „fortélynak” magyarázta, általa „bobcoveczi” lakomának nevezett valami nevezetes nap bekövetkezését s a nép azon gondolatára, hogy nem a horvátok, de inkább a magyarok ellen kiván harczolni, a „rendelt idő közeledését” örömmel említette, ezek után, 24. 25. 27. 29. ˙/. alatti tanú, leginkább pedig f. g. l. m. betűkkel jegyzett önkéntes, sőt vádlottnak: 0. alatti tulajdon vallomásából s NB-vel jelzett nyilatkozatából is felderűl, hogy ő a tiszolczi népet gyakori, sőt majdnem naponkénti összejövetelekre szoktatva, az ily összejövetelekben a legközelebbi törvények által nyert nagyszerű szabadságokat aránytalanoknak, főleg a tót ajkú lakosokra nézve csekélynek hirdette, ily módon a nép elégületlenségeit előidézni, s túlságos kivánatait ébreszteni törekedett; hogy e részben czélt érve, rosz irányú nézeteivel megbarátkoztatott társait folyó év szeptember 27-én 37 ˙/. alatti tanúskodás szerint előre rosz czélból kiszámitott tanácskozásra Polhorára elvezette, melyből kiindúlva maga és társai vallomások, de leginkább a. alatti levélből kitetsző kezdetet, azon körülmények összevetése mellett, hogy Hurban rabló csapatja ez országot már a polhorai tanácskozás idején elkezdette, sőt már ezen rablók számára Beszterczebánya városában szállások rendelkezése is terjesztetgetett, e hellyel szomszédos Breznóbánya városába tervezett népgyűlés épen nem békés szándoknak, de a rabló ellenséghez nagyobb erővel kívánt csatlakozásnak vétethetik; – hozzá járul egy kérdéses polhorai összejövetben az országba lázító és pusztító módon beütött Hurbán nevű rablót Hodzsát és Stúrt éljenezte, ezeknek a dúlásban haladásukat örömmel hirdette s hozzájuk csatlakozásra társait előkészítette s ezeket fegyverrel, elegendő lőszerekkel biztatta; hogy felhivott 16. 17. 18. 19. és 22. ˙/. alatti tanuvallomások szerint nemcsak a nemzetőrség kiállitására nézve tervbe vett sorhúzás megtagadására vádlottnak mint századosnak századjába tartozott tizedeseket fortélyosan úgy utasította el, hogy általa e tekintetben teendő hivatalos felszólítás után is az ily sorshúzást erélyesen tagadják meg; de az ujonczállításra vonatkozó sorshúzás ellen is izgatott, sőt a nemzetőrség 328kiállitásában megtagadott sorshúzás miatt jönni gondolt karhatalomnak is ellenszegűlni, nem csak társait, de más helységek lakosait is ingerelte, s hogy e szerint a felsőbb rendeletnek és a törvényes hatóságnak magát nyilván ellene szegezte; miből folyt, hogy a magát előadott első alkalomnak, midőn t. i. vádlott és társa Francisci János elfogattak, a tiszolczi nép által a hatóság kezéből kivétettek, s igy a hatóság elleni szegűlés legelső esetben is tetlegességre ment. Melyek ellenében bár vádlott azt adja elő, hogy akár kérdéses tót proclamatio terjesztése, akár társainak értekezésekre való összehivása nem voltak egyebek, mint a nép befolyásának általa elvileg óhajtott terjesztése iránti vágyak ébresztése, mivel mind ezek akkor történtek, midőn a nép-befolyás törvényileg már biztosítva volt, ebbeli mentegetése nem hogy figyelembe vétethetnék, sőt terheltetését annyival inkább súlyosbítja, mert a nép vágyainak fölébresztése után azt törvénytelen utakra vezette el, s a haza ellenségének czéljait akkor törekedett előmozditani, midőn ezeknek nemcsak segítségük, de ellenük minden lehető erőnek fel nem használása is legnagyobb vétek. Mindezeknél fogva vádlott egyrészről panszlavisticus irányban bujtogató, a haza ellensége iránt a népben rokonszenvet sőt segedelmezésre is hajlandóságot ébreszteni törekedő, – más részről a felsőbb rendeleteknek, törvényeknek balramagyarázásával a hatóság elleni szegűlésre lázító illy vétekbe a legszomorúbb következéseket meg sem gondolva, egész környéket bevezetni iparkodónak tűnvén fel: mint ilyen két évi és háromszázhatvan napi, – magány tömlöczben, a szükség úgy hozván magával, szökés elleni biztosítás végett tábori vasban, hetenként két napi kenyéreni és vízeni bőjtöléssel, a szeszes italok általános nélkűlözése mellett eltöltendő fogságra s bűnténye kinyomozása és elitéltetése körűl okozott kőltségeknek társa Francisci Jánossal egymásért jótállva leendő megtérítésére itéltetik.
2-ik vádlott Francisci János az iratok közt I. H. J. K. és L. leveleiből felderül az, hogy ő még oskolai éveiben a tót nemzet mellett egy hatalomnak megállapítását óhajtva, e szándékára társait már akkor is botrányosan lázító szavakban szólította fel, s midőn a magyar társaságnak tagja lett, erre okúl meghitt társainak azt felelé, hogy ezt azért tette, „a pokolba azért szállt le, mert az ördögöt maga valóságában akarta megesmerni”. – Hogy ily úton haladva Z. alatti irat szerint Magyarország iránya, felmaradása s a testvéri népek egysége ellen pártoskodó tót társulatnak most is alapító tagja. – Hogy 2. pont alatt önkéntes vallomása szerint a liptói illyetén gyűlésben folyó évben is jelen volt s az ott tárgyalt pontok felolvasásával szerepelt, – hogy e. f. g. l. alatti vallomások szerint, folyó szeptember hó 27-én Polhorán tartott tanácskozásban nemcsak résztvett, de ott Stur, Hurbán, Hodzsa és Jellasich e honnak ellenségei irányában verseket az asztalra állva elszavalt s ezeket éljenezte, ezek, főleg az elsőknek az országba lett bentlétökön örvendett, a hozzájok leendő csatlakozásra a mostani vészteljes időben, midőn nemcsak az ellenséghezi csatlakozás, de ellenökbe minden lehető erőnek fel nem használása is elengedhetetlen bűn – a jelenvoltakat buzdította, lőszerekről ily esetre gondoskodott, melly szándokát Bakulinyi Mihályhoz tulajdon kezével írt – A.) betűvel jegyezett levelének azon szavai is, – melyekben Breznóbányán tartandó népgyűlésről s a dolog kezdetéről emlékezik, Hurbán rablóit „önkénteseinknek” nevezi, Mijavánál Hurbánnak beütését örömmel emlegeti – annyival inkább igazolják, mert 37 ˙/. alatti tanúskodás szerint előre nevezett ezen összejövetel s abban tartandónak mintegy elhatározott 1-ső okt. népgyűlés a körülmények és A.) alatti levélnek összevetésök mellett a Hurbánhozi csatlakozás szándoka iránt bizonyosságot nyújt. – Továbbá kitetszik 16., 17., 18., 19., 20. s 22. ˙/. jegyek alatti tanú s d. alatti önkéntes vallomásokból az is, hogy vádlott hazánkat pusztító ellenség erejét a vele összeköttetésben volt nyustyai köznép előtt nagyítva beszélte s ezeket azzal bíztatta, hogy az ellenség a tótok érdekében jön, hogy 1/1 alatti tanúskodás szerint a nemzetőrségbeni részvételre a századjában voltaknak azt mondá „hunczfut lenne, a ki menne”, hogy 2. sz. alatti önkéntes vallomás szerint inkább a rabló Hurbánhozi csatlakozását, mint honábani visszatérését bejelenté; hogy d. alatti önkéntes, sőt tulajdon vallomása szerint is Hurbán rablóhoz rokonszenve kijelentése végett követeűl elküldetni czéloztatott, úgy szinte, hogy felhívott 16., 17., 18., 19., 20. s 22. ˙/. 329úgy 2. pont alatti vallomásokban előadottak szerint a tiszolcziak által megtagadott sorshúzás következtében történni vélt végrehajtásnak ellenszegülendő, tiszolcziak segedelmére nemcsak századjában erőt gyűjtött, de e czélra Bakulinyi Mihályt is Kokován teendő hasonló lépések iránt felszóllította.
Melyekre nézve bár mentségeűl felhozza azt, hogy F., G., H., I. és K. alatt levő levelei ifjúsága hevében irottak s mostani higgadtabb gondolkozásának nem hű tolmácsai, hogy a tatnai tót társulatnak oly iránya nincs, hogy a polhorai állított értekezés nem előre tervezett, de véletlenűl származott összejövetel volt, s hogy ott törvény ellenes nem történt, hogy Hurbán rosz szándoka előtte tudva nem volt, hogy A.) alatti levelét elkeseredésében elérzékenyűlve írhatta, s a Hurbánhozi csatlakozást, és a nemzetőrség iránti részvétlenséget is ily állapotban mondhatta, végre hogy a tiszolcziaknak adandó segedelemről némely felhevűlt perczeiben azért gondolkodhatott, mert Tiszolczra a rimaszombati nemzetőrséget gondolta kijövendőnek, a rimaszombatiakra pedig eránta elhintett rágalmakért bosszankodott, azért ezeken bosszút állani felhevűlésében gondolatja lehetett.
Mindazonáltal mivel ifiú korában maga elibe vett utairól el nem tért, sőt a magyar nemzetiség ellen törekedő tót társulatnak most is igazgatótagja, az ifjúsága korából származó tettei beszámítást méltán érdemelnek; de mivel állítása ellenére 37 ˙/. alatti tanúskodás szerint a polhorai rosz irányú összejövetel s annak teendője már előre elhatározva volt, a mellett ott csakugyan világos lázítások, a haza ellenségével való csatlakozásra czélzó előkészületek tétettek, s az ekkori tanácskozás szerint is Hurbánnak nem csak czélja, de a haza ellenségévé lett kihirdetése is közönségesen tudatott, nem csak az e részben elől adott mentekezés helyt nem foghat, de a jelen vészes időkben, midőn a hon érdekében minden erőnek felhasználása, minden honpolgárnak elengedhetetlen kötelessége – úgy az A.) alatti levél értelmét, valamint a nemzetőrség iránti ellenszenv voltát, világos haza elleni ténynek tűnteti fel, a tiszolcziaknak nyujtandó segedelmezési erő összeszerzése iránti szándok pedig világos lázítás és állomány elleni felemelkedés bélyegét viseli. – Mindezeknél fogva vádlott, mint panslavisticus érdekben a magyar nemzetiség ellen izgató, a haza ellenségeit segíteni, sőt azzal szövetkezni, másokat is a haza érdekében fellépéstől balmagyarázatokkal visszatartóztatni, sőt inkább az ellenség iránti rokonszenvre ébreszteni kívánó, a mellett a felsőbb rendeletek és hatóság határozatainak végrehajtása akadályozására fegyveres erőt öszveszedő, következőleg mint az állomány ellen felemelkedett veszedelmes bujtogató egyén tünvén fel: ebbeli rosztetteiért, két évi és háromszázhatvan napi – magán tömlöczben, a szükség úgy hozza magával, szökés elleni biztosítás végett tábori vasban, hetenként két napi kenyéren és vizeni bőjtöléssel, a szeszes italok általános nélkülözése mellett eltöltendő – fogságra, s bűnténye kinyomozása és elitélése körűl okozott költségeknek társa, Daxner Istvánnal egymásért jót állva, meglevő vagy lehető javaiból leendő megtérítésére ítéltetik.
3-ik vádlott. Bakulinyi Mihály kokovai oskola tanító 2., 3., 5., 6., 8., 9., 11., 13., 14., 15., 16 ˙/. alatt előforduló tanú, sőt 2. sz. alatt szemlélhető önkéntes vallomása szerint is, – gyilkolásra izgató, a magyarok kiirtására lázító versezeteket, a hazát minden oldalról fenyegető tót izgatási mozgalmak idején tulajdon kezével le ír, ezt többek előtt – azok tartalmuk beteljesedése reménységének kijelentése mellett hirdeti, ezeknek több példányokbani leiratásokra másokat is felszólít, – Hurbánt, a hazának nyílt ellenségét jó barátjának nagy társaságban akkor nyilvánítja, midőn az a hazába fegyveres erővel betörni készül, ugyan akkor a panszláv ügy előmozdítására többeket felszólít, nála talált számos levelei mind a magyar nemzet ellen izgatók és lázítók, ezekből tettes kárhozatos voltát esmérve megszökik és már akkor valósággal a hazába betört Hurbán rablóhoz menekedni kíván, illy módon, mint a hazának ellenségeit pártoló s a haza érdeke ellen működő egyén érdemlett bűntetéseűl: két évig tartó, tábori vasban, hetenként két napi kenyéren és vizeni bőjtöléssel s a szeszes italok általános nélkűlözésével sanyarítandó fogságra ítéltetik.
4-ik vádlott: Francisci Károly ki 1. 16. 17. 18. 19. 20. 22. 25. 28. és 30 ˙/. úgy d. alatti önkéntes vallomása szerint a Tiszolczon tervezett ellenszegűlésre 330előkészítő értekezésre több békés nyústyai lakosokat behívott, azoknak a hatósággal leendő ellenkezést javallotta, e czélra azon nyilatkozattal is, hogy elegendő puskaporral ellátva vagynak, ezeket bátoritotta, testvére Francisci Jánosnak azon terveit, hogy Hurbánhoz, a haza ellenségéhez követűl indúljon, tudta és még is fel nem jelentette, így a haza ellen reménylett pártütésnek tudomásos, a hatóság ellenszegűlésének pedig előmozdító részese lett; ebbeli merényleteért fél évi katona vasban, az elébbiek irányokban kimondott sanyarításokkal eltőltendő fogságra itéltetik.
5-ik vádlott Lojko Dániel tiszolczi oskola tanító, ki a lázításra előkészítő tiszolczi gyülekezeteknek majd kertjébe, majd az oskolába helyet adott, azokban részt vett, Kellner Moricznak – a Hurbán rabló csordái s részesei szándékát közlő s lázító-levelét olvasni hallotta, annak tartalmát megértette, így a lázításnak tudományos részese lett, mégis e részben törvényes kihallgatásakor is vallani mit sem akart, sőt mindent vakmerően megtagadott így a vétket eltakarni határozottan törekedett, ebbeli tetteiért: három holdnapi fogságra itéltetik.
6. vádlott Gyurján Pálra 1. 21. 23. ˙/. alatt levő tanúvallomások szerint világosságba áll az, mikép ő azon szavakat „addig nem lesz jó, míg az urakat mind ki nem ölik, nintsen egyenlőség, mert az uraknak van erdejök, a népnek nints s. a. t. mondotta, s hogy illyetén módon a népet botránkoztatólag lázitotta, a társas életre veszedelmes communistai elveket hintegette: ebbeli elveteműlt merészségeért: egy évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetik.
7-ik vádlott Hudecz József, ki Daxner István fővétkessel legnagyobb összeköttetésben volt, ki a lázító kerti gyűlésekben többnyire, s mindenek közt legtöbb ízben részt vett, ki a polhorai gyűlésen is jelen volt, s az ottani értekezésbe be folyt, ki a sorshuzás ellen is ellenszegült, de e miatt várt karhatalom ellen adandó segítségre is a nyustyaiakat az ez iránt tartott gyűlésben felszólitotta, Daxner István és Francisci János elfogatását akadályozó ellenszegülők közt fegyveresen őrt állott, mind a mellett mindeneket az utolsó perczben még szembesítés után is vakmerően tagadott, így az igazság felderítésében is minden akadályokat megkisértett, mint ilyen megrögzött gonosz egyén: két évi nehéz vasban, közmunka mellett, s a szokott sanyarításokkal eltöltendő rabságra itéltetik.
8-ik vádlott Roszjár László, hasonlóúl fővétkes Daxner István meghittjei közűl való, igy a tiszolczi lázitó kerti és oskolai gyűlésekben, hasonlóúl a polhorai összejövetelben s értekezésben is részt vett, azonba a dolgot vallatáskor megvallott, igy bűnei megbánását következtető egyén, fél évi vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra itéltetik.
9-ik Dijaniska István, ki a kerti összejövetelekben, de a polhorai tanácskozmányban is jelen volt, minthogy reá nézve tetlegesség mi sem bizonyittatik, sőt az, – hogy ezen összveértésbe mintegy erőltetve vonatott be, – fel derül, – a mellett a nyomozáskor nem csak hogy mindeneket megvallott, de a tárgy tisztába hozására is legelébb és legtöbb világositást adott, ennél fogva egyedűl azért, hogy a dolgokat mindjárt kezdetben fel nem fedezte, egy holdnapi fogságra itéltetik.
10. Szlabej László 31. és 32. ˙/. szerint mintegy örömmel említé azt, no jönnek már a tótok, vagynak már embereink, sőt a kirablásra való házak is ki vagynak már jelölve, igy az összveértést nem tsak tudta, de azt előmozdítani is késznek nyilatkozott: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra itéltetik.
11-ik Zvara János 28. ˙/. alatti tanú és f. i. alatti önkéntes vallomások nyomán nem csak a kerti lázító összejövetelekbe járt, de Daxner István és Francisci János elfogatásakor a megyei hatóságnak ellen is szegűlt: azért hasonlóúl: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra ítéltetik.
12-ik vádlott Szmik Lajosra nézve 24. ˙/. és 30. ˙/. alatti vallomásokból felderűl, hogy ő Francisci János és Daxner István elfogatásakor „fegyverre” kiáltással a népet ellenszegűlésre első serkentette, s hogy az ellenszegűlésnél végig jelen volt, a mellett a rosz következések iránti figyelmeztetésre azt is mondá, hogy a ministerium nem embert, de lovat fog csak felakaszthatni, 331illyetén botrányos tette és szavaiért egy évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetik.
13-ik Szmik János kereskedő Daxner István elfogatásakor az ellenszegűlők közt tapasztaltatván, ebbeli tetteért megdorgáltatik.
14. Brót Sámuel és 15-ik Dijaniska János, kik a megyétől jönni gondolt karhatalom alkalmával az ellenszegűlésre fegyveresen felkészűlve várakoztak: egy holdnapi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyaritásokkal eltőltendő rabságra,
16-ik vádlott Medzihradzki Sámuel, ki a törvény ellenes és a karhatlom elleni ellenszegűlést, egyuttal a sorshuzás megtagadását elhatározó gyűlésnek helyet, nem ugyan előre beleegyezve, de tudta nélkűl, az összejövetelt kertébe, mások által összehiva engedett, de kivallatáskor egyenesen mindent kivallott, egy heti fogságra itéltetnek.
17. Csipka László, ki Daxner István és Francisci János elfogatásakor az ellenszegűlésben részt vett, egy holdnapi,
18-ik Varga János, ki a czélzott sorshuzás alkalmával azt nyilatkoztatta, hogy nem a magyarok, de ha jönnek a tótok, azok mellett fognak katonáskodni: fél évi nehéz vasban, közmunkában, a szokott sanyarításokkal eltőltendő rabságra itéltetnek.
19. Reisz Lajos, nrőczei káplán, ki a lazító tót proclamátiót tulajdon kezével reá írtt, s köröztetést tárgyazó szavak mellett továbbozta, s ez által izgatni elég vakmerő volt, két heti;
20. Gál Lajos ratkói káplán, ki az ujonczokat összeíró bizottságtúl ezen összeírást rendelő törvényjavaslat szentesítése felől tudakozódott, s ha a szentesítés hiányát, úgy mond, tudta volna, az anyakönyv ki nem adása iránt nyilatkozott, kinél Daxner Istvánnak lázitásra felhívó levele is találkozott s ki e szerint a fővétkessel nevezetes szövetkezésbe volt, három holdnapi;
21. Vozáry Sámuel, ki Bakulínyi Mihálynak gyanús levelet írt, s ki e levél valódi tartalmát nem hogy megmagyarázni kivánta volna, de valótlanságot a Bíróság előtt állitva, arra felhívás nélkűl meg is esküdött, két héti fogságra itéltetnek.
22. Linczeni Jósef, ki dzsidákat hatósági befolyás nélkűl, nagyobb számban készitett;
23. Daxner György, ki az oskolában tartott gyűlésen jelen volt, sőt testvére dolgait is tudhatta, még is be nem jelentette,
24. Reisz Sámuel, ki a rosz irányú s törvényellenes (olvashatlan) tót társulatnak tagja, s kihez a két fővádlottak pelsűczi útjokban is tanács kérés végett betértek, kivel e szerint bizodalmas összeköttetésbe voltak, több napokig a törvényszék helyén volt mulatásának bűntetésűl lett betudása mellett, keményen,
25. Chotvás András, ki Nyíregyházára gyanús s elégedetlen levelet írt,
26. Reisz Adolf a rőczei juh vásáron ejtett gyanús szavaiért,
27. Skultéty Agoston vádlottakkal a nála talált több rendbeli gyanús, sőt egy részben lázító tót levelek s iratokból kitetsző egyetértésért,
28. Galaj Dániel, az ismeretes lázitó tót proclamatiónak midőn kezéhez került, tovább adásáért,
29. Kaszper mihály, Sibal János és Gyurej György m-hosszúréti lakosok a sorshúzási körűlmények megtudása végett szomszéd községekbe, és nem illető előljárókhoz lett menetelökért,
30. Halyák András m-hosszúréti bíró a feljebb nevezett lakos társainak előladott végből lett kikűldetésökért, – megdorgáltatnak; – továbbá
31. Moravcsik János úgy
32. Monczol András, kiknek is vádlottakkal szorosabb esmeretségük feltünik,
33. Bartoffy András, ki nemzeti színre festve volt kapuját, Hurbán jövetelének hírére, más színre festette, s ez által a környékbeli népet valami nagy következésekkel megrémítette, – tetteik rosszaltatnak.
Ezekhez képest a költségek kiszámitások s ezeknek végrehajtás útjáni bevételök eszközlése a tárgyba befolyt közügyészi hivatalunknak, – az ítélet kihirdetése előtt eltávozott Varga János tiszolczi lakosnak mielőbb tömlöczünkbe leendő állítása, úgy Cseh János tiszolczi lakos, s Lőcsén oskolát 332végzett theologus s Roszjár Sámuel lőcsei deáknak következő törvényszékünkre leendő előállítások, vagy ha nem találtatnának, hollétük kitudása mellett személyes leírások behozása, Kis Honti jbeli főszbiránknak meghagyatik: Albínyi János szökevény személyes leírása a Belügyi Ministeriumnak felküldetik; több más megyékben lakó, s ezen lázítási merényekbe befolyással volt egyének: mint Kellner Móritz, kincstári polhorai tiszt, Csipka János breznóbányai, Dolnyan Mátyás dobronyi vagy zólyom-selmeczi, Kuhinka Mehanicus breznóbányai, Geszner testvérek polhorai lakosok, Lübek polhorai tanító, úgy Maróthy cseh-brezói pap és Krismen nevezetű nevelő kihallgatások s a körűlményekhez képesti megfenyittetésök, végre Lukács János gyanús egyénnek a gyetvai katholikus paphozi menetelre előadott szándoka folytán, azon plebános a kitétel valósága s netalán vele lehetett összeköttetése iránt kikérdeztetése tekintetéből az ezen körűlményekre vonatkozó íratok, – Zólyom és Nógrád megyéknek megküldetni rendeltetnek, – Végre a kötelessége s rendeltetése ellenére a haza védelmében nemcsak hanyagoskodott, de sőt e részben ellenkezett, a mellett a megyei hatóság rendeletének ellenszegűlni elhatározott, a csendbiztosi hivatal kezébűl a vétkesek kimentésében fő részt vett tiszólczi nemzetőrségi egyik, jelesűl Daxner István századossága alatt állott századnak feloszlatása iránti intézetek megtételére az 1848 évi 22-ik t. cz. 30 értelmében kormánybiztos s főispán Szentiványi Károly úr megkéretik. – Kelt mint fent ’s jegyzette hfőjegyző: Jánosdeák András.”
Újabb lázadási perek is foglalkoztatják a vármegyét, miről a következő megyei jegyzőkönyvek tehetnek tanúságot:
„Az 1848-ik év November hó 29 s több napjain Pelsőczön, kormányzó alispán Fáy Gusztáv elnöklete alatt, Hubay Miklós, Szuhay Jósef, Mumhart János sat. fő- és alközügyészeink, fő- és alszolgabiráink, esküdtjeink és helyettes jegyzőink jelenlétökben tartott törvényszéken elitéltettek s intéztettek következendő tárgyak:
378. Vályi Lajos helyettes főszolgabíránk, által bújtogatás és lázitási vétekkel vádolt s már elébbi törvényszéken elitélve volt, több egyénekkel összeköttetésben levőnek jelentett Cseh István és Roszjár Sámuelt, önkéntes vallomásaik és az ellenek előforduló más adatok bemutatása mellett előállitotta, kik is vallomásaikra ujabban kikérdeztetvén azokat megerősitették, Itéltetett:
Cseh István által Bakulinyi Mihálynak írott tót levélből kitetszvén az, hogy nevezett a tiszolczi nagyobbszerű lázitásban a fővétkesekkel egész összeértésben s hogy a megyei hatóság elleni szegűlésben részt venni s a vétkeseket az igazság sújtó vesszeje alól eltakarni elhatározva volt, vallomása szerint pedig mindeneket tagadván, megátalkodott gonoszságát annál inkább kitűntette: ezen vétkes tetteért fél évi nehéz vasban, a szeszes italok általános nélkülözése mellett, hetenként két napi bőjttel sanyaritandó rabságra itéltetik. – Roszjár Samu pedig, kinek a vétkesekkel összejövetele feltűnik a törvényszék színe előtt megdorgáltatni rendeltetik.
406. Fabriczy Valér szolgabíró által a rögtön itélőbíróság eleibe állított, de az által a törvény rendes útjára utasított Gruber János lázítás vétkével terhelt egyénre nézve Itéltetett: Bujtogatás vétkével vádolt Gruber János alperes ellen, sem tanuskodók vallomásaikból, sem egyéb körűlményekből az, hogy ő mint bújtogató rossz lélekkel és feltett s elhatározott ártani kész szándékkal nemzetünket becsmérlőleg, a békés kedélyeket felizgatni, az egyenetlenség csiráit azokban elhinteni, s nemünk szerinti lázadást előidézni kívánt volna, fel nem tűnik ugyan, azonban Lung János 1-ső és Karmarszin János 2-ik tanú vallomásaikból kivilágosodván az, hogy alperes a német katonákat, vagy azok nem jötte esetére az oroszokat rend csinálás végett állitotta Rosnyóra érkezendőknek, – a magyar nemzetet rabló czigányfajnak nevezte, erős jelenségei annak, mikép alperes az általa alig két hétig lakott honnak igaz s becsületes fia soha nem leend, ki az őt keblébe fogadó, új hazáját sértő kifejezésekkel illetni, s magát irányában első beléptével hálátlanúl viselni világ polgári bűnnek nem tartotta s ez által kimutatta azt, hogy keble nem Magyarhon dicsősége érzelmével áradoz, hanem ujan választott hazáját csak anyagi jobblét utáni vágy kerestette fel vele, mi benne a 333magasabb honpolgártársi szellemet háttérbe szoritotta, mint ilyen, egy negyedévi katona vasban elitélendő, a szeszes italoktól eltiltás mellett, hetenként két napi kenyéren és vízen való bőjtöléssel sanyarítandó fogságra itéltetik, ennek kiállása után, annak szigorú meghagyásával, hogy magát a honban mutatni ne merészelje, hazájába levén utasítandó. kelt mint fent. Coll: D. K. s. k.
