I. Ferencz.
I. Ferencz.
A franczia had közeledtére I. Ferencz király 1797-ben fegyverbe szólította a nemességet. Győr vármegye két század lovasságot s egy század gyalogságot állított ki; az előbbinek parancsnoka gróf Esterházy János lett, az utóbbi Sopron és Moson vármegyékkel adott egy ezredet. (Haditört. Közl. 1888. évf.)
A lovasság tisztikara a következőkép alakult meg: I. Kapitányok: Arossy József, Hamar János. II. kapitányok: Sáry Sámuel, (helyette Kratkovics István), Fejérpataky László. II. helyettes kapitányok: Matkovics István, Tóth Lajos. Zászlótartó: Sebő Mihály. Előjegyzésbe vett tisztek: Fejes Ignácz, Mészáros József. Élelmezési tisztek: Makkó József, Bay Sándor. Tábori lelkész: Griller Astrik ravaszdi plébános. Seborvos: Bárány János.
A felkelt nemesség csakhamar felkészülvén, elindult a szombathelyi táborba, a hol I. Ferencz szemlét tartott felettük. Háborúba nem mentek, mert a campoformiói béke után hazaeresztették őket.
A békekötés azonban csak fegyverszünet jellegével bírt. 1799-ben megalakult a második nagy koalitio a francziák ellen; erre újból megindult a küzdelem, a mely három csatatéren folyt le.
Az 1805. évi nagy hadjárat folyamán, midőn Bécs úgyszólván kardcsapás nélkül került Napoleon kezébe, (november 15-én), elkésve bár, fegyverbe szólították a magyar nemességet. A vármegye felkelt nemességének parancsnoka gróf Zichy Ferencz, a későbbi főispán, lett. Már erősen folyt a készülődés, mikor Napoleon austerlitzi győzelme Ferencz királyt 1805 deczember 26-án békekötésre bírta rá; erre a nemesség hadikészülődései is megszűntek.
Az austerlitzi csata után egy franczia csapat egész Öttevényig portyázott; ez alkalommal csak a vármegyei állandó hadibizottság mentette meg a vármegyét a sarczolástól. A bizottság gróf Zichy Ferencz vezetése alatt a francziák elé ment s erélyesen tiltakozott az ellenség portyázása ellen, miután Napoleon még a hadjárat folyamán Magyarországot semleges területnek nyilvánította. E bátor fellépés használt, s a francziák eltakarodtak.
Így menekült meg az akkoriban teljesen védtelen Győr város is a pusztítástól. (Czeh János: Győr vármegye főispánjairól 58–59.)
Az 1802., 1807. és 1808. évi országgyűléseknek egyedüli tárgya az adó és az újoncz megszavazása volt. Csupán az 1808. évi országgyűlésen sikerült a rendeknek a nemzeti törekvések terén némi eredményt elérni, és pedig a magyar katonai akadémia törvénybe iktatásával; ezzel a nemzet régi vágya teljesedett.
E nemzeti intézet megalapításához a vármegyéből a következők járultak hozzá nagyobb adományokkal: Balogh Sándor kanonok és a győri káptalan 374követe 2000 frt. Györgyi Pál kir. tanácsos, Győr vármegye alispánja és követe 1000 frt., gróf Zichy Károly, Győr vármegye főispánja 8000 frt., Vilt József győri püspök 3000 frt. Alig ment szét az országgyűlés, lázas sietséggel fogtak hozzá a hadi készülődésekhez. Az országgyűléstől megszavazott 20.000 újonczból Győr vármegyére 170 fő esett; e mellett a nemesség is fegyvert fogott a haza védelmére. Győr vármegye 312 lovas és 489 gyalogos felkelt nemest állított ki.
A márczius 18-án tartott közgyűlésen a következőket választották meg a felkelt nemesség tisztikarába: 1. a lovasságnál; törzstiszt: gróf Zichy Ferencz főispáni helytartó. I. kapitányok: Arosi József és Farkas Gáspár. II. kapitányok: Torkos János és Neuhold Sándor; főhadnagyok: Mészáros József, Bay Sándor, Sibrik Mihály és gróf Sigray Dávid. Alhadnagyok: Kálóczy Sándor, Hegedüs Zsigmond és Huszár János. 2. A gyalogságnál. Kapitányok Trsztyánszky Kristóf és Tóth Lajos; főhadnagyok: Patonay István, Téhely Lajos és Vajda Ignácz. Alhadnagyok: Száli Lajos, Gyapay Pál, Roboz József, Németh Péter és Németh Ádám.
A felkelt nemesség gróf Zichy Ferencz vezérlete alatt szintén részt vett a kismegyeri ütközetben; közülök többen elestek. A halottak között volt Haagen Miksa karmelita szerzetes, a ki a felkelt seregnek tábori lelkésze volt. (Szávay i. m. 81.)
Az asperni győzelem után, (1809 május 20–21.), mialatt a császári had vezére, Károly főherczeg, Napoleonnal egy ideig farkasszemet nézett, az olasz határ felé küldött sereg vezére, János főherczeg, Károly sürgetésére megkezdte a visszavonulást a Duna felé, hogy a fősereggel egyesülhessen; hadát azonban nyomon követte Beauharnais Eugen, az olasz alkirály.
János főherczeg Krajnán és Stájerországon át, május 31-én érkezett Szentgotthárdra, a honnan Körmenden, Rábahid végén és Jánosházán át, Pápára vonult. A Marczal folyótól kezdve, egész Győrig, ekkor már a felkelt magyar nemesség táborozott, a mely 8000 emberrel növelte János főherczeg visszavonuló hadát.
János főherczeg Pápán megpihent, azután az elébe jött József nádorral együtt, június 12-én, déli 12 óra tájt kezdte meg a visszavonulást Téth felé. Másnap (június 13-án) hajnalban Győr felé indította hadát s már reggel 9 órakor Szabadhegyhez s utóvéde Ménfőhöz ért.
Visszavonuló útjában azonban megfeledkezett a Marczaltőnél elhelyezett két századról és az árpási különítményről; ezek idejében nem kapván értesítést, megkezdték a visszavonulást. Ekkorra már minden oldalról franczia csapatok környékezték s Gyirmótnál végre franczia fogságba kerültek.
