Katonai túlkapások.
Katonai túlkapások.
A szatmári békekötés utáni évtizedek alatt Győr szinte szakadatlan harczot vívott a katonai uralommal, a mely a háborús világ maradványaként sehogy sem illett bele a megváltozott viszonyokba. A várkapitányok és a polgárság között sohasem volt jó viszony, mert az idegen parancsnokok lépten-nyomon beleavatkoztak a város kormányzatába, s e mellett súlyosan megkárosították s lakosságot.
Győr város sérelmei már az 1715. évi országgyűlésen is szóba kerültek. Az országgyűlés ugyan több rendbeli intézkedést tett a panaszok orvoslására, (1715: 42., 79., 83., 91, és 76. törvényczikkek), a helyzet azért még sem változott.
1720-ban a város 12 pontban terjesztette elő sérelmeit és panaszait, a melyek leginkább a katonaság túlkapásai ellen irányúltak. Sürgősen kérte e sérelmek orvoslását, nehogy különben a polgárság ereje kimerüljön.
Legnagyobb teherként nehezedett a lakosságra a katonai beszállásolás. A rendes beszállásolás maga is jelentékeny költséget rótt a lakosságra, mert minden polgár, hacsak nem akarta magát házából kiszoríttatni, kénytelen volt s bástyák mellett saját költségén a ráeső katonaság számára lakásokat építtetni.
Ez a teher mind a polgárság vállaira nehezedett, mert a városban lakó nemesek és katonai védenczek ez alól mentesek voltak. A tehetősebb polgárok igyekeztek nemesleveleket szerezni, hogy a katonai beszállásolás terhei alól megmenekedjenek.
Még nyomasztóbbá tették a polgárság anyagi helyzetét az elemi csapások. 1718-ban a belváros három utczája égett le, 1718-tól 1720-ig a külváros három ízben csaknem egészen elhamvadt. 1712 tavaszán nagy árvíz pusztított Győr szigeten, mely alkalommal 39 ház dőlt össze. 1736-ban ismét nagy árvíz volt, melynek Győrszigeten 200 ház esett áldozatul.
A katonaság jóformán mindenre rátette kezét, még a vásártartás jogát is magához ragadta s így a heti és az országos vásárok után befolyó jövedelem az őrség parancsnokainak zsebébe folyt. E mellett az őrség tisztikara, sőt a hajdúk 363is megzsarolták a vásárosokat. E tűrhetetlen állapotoknak csak az 1729. évi országgyűlés vetett véget, midőn a győri várparancsnokok útján eddig behajtatni szokott királyi haszonvételeket (regale) mint törvényteleneket eltörölte. (1729. III. t. cz.)
