Farkas.
Farkas.
Koháry Farkas.
(A hontmegyei múzeumból.)
Koháry István másodszülött fia, Farkas született 1650-ben Csábrágon. Atyja halála után egy ideig anyjának felügyelete alatt nevelkedett, majd Lipót király kívánságára István fivérével egyetemben a bési egyetemre került tanulmányai folytatására. Ezek befejezte után, miközben István bátyja átvette a füleki kapitányságot, anyja mellett tartózkodott a csábrági várban.
Midőn István Thököly fogságába került, ő rá nehezedett a családi birtokok megvédésének és fentartásának súlyos feladata. E mellett egyedüli vigasza volt kétségbeesett anyjának, kinek rövid időn belül második fia, János is Thököly rabja lőn.
Míg Thökölyvel István bátyjának a fogságból való kiváltása felett tárgyalt, azalatt a kuruczok egyre nagyobb tért hódítottak Magyarország területén. Farkas épp Bécsben tartózkodott, hogy fogságban sínylődő bátyja érdekében az udvar közbenjárását is kikérje (1863.), midőn Kara Mustafa nagyvezér feltartóztathatatlanul közeledett a császárváros felé. Mivel magyarországi birtokait elfoglalva tartották a kuruczok, oda nem térhetet vissza, hanem a védők közé állván, lelkesülten részt vett a császárváros védelmében.
Bécs felmentése után azonban csakhamar visszatért Csábrág várába. Lipót király 1685-ben az elhalt gróf Balassa Bálint helyébe Hont vármegye főispánjává nevezte ki, s még ugyanez év július 15-én István és János testvéreivel együtt grófi rangra emelte. 1686-ban Buda ostrománál Hont és Nógrád vármegyék felkelt nemességét vezényelte, de ezután már nem igen szerepel.
A következő évben (1687.) nőül vette Rechberg Mária Ludovika bárónőt, kitől nyolcz gyermeke származott. Ezek György, János, Ignácz, András, József, Borbála, Ferenc, Éva és Zsófia. Fiai közül csupán Andrásnak és Józsefnek voltak utódai.
Boldog családi köréből a szabadságharcz riadója zavarta fel.
Rákóczi Ferencz hadainak közeledtére ő is fegyvert fogott, de a zólyomi vereség hírére (1703. november 19-én) Horvátországba rendelték az ott kitört belzavarok lecsendesítésére, hol a következő évben Dubraván (1704) váratlanul elhalálozott.
Gróf Koháry Farkas nem volt különös tehetség. Benne hiába keressük azokat a kiváló egyéni tulajdonságokat, melyekkel István bátyja kortársai közül kimagaslik, de mint szerető fiú és jó testvér családjának a megpróbáltatás napjaiban mindenkor hasznára vált. Mivel pedig testvérei közül egyik sem hagyott hátra utódokat, ő lett nagynevű családjának fentartójává. (Szentantali családi levélt. Wurzbach: Biogr. Lex.)
