Lótenyésztés.
Lótenyésztés.
Sajnos, azt a sok jót, a mit a vármegye szarvasmarhatenyésztéséről mondottunk, nem ismételhetjük a lótenyésztésre vonatkozólag. már csak a nagyban való tenyésztéshez szükséges nagy legelőterületek hiánya következtében is, a lótenyésztés Hont vármegyében kezdettől fogva kisebb jelentőségű a szarvasmarhatenyésztésnél. Az állományt főképpen a gazdaságban igás lovakként szolgáló tenyészkanczák ivadékai adják, Ipolyság, Garamkisalló, Ipolypásztó, Korpona és Füzesgyarmat; ezek az állami fedeztetési állomások. Ezenkivül nehány nagyobb birtokosnak van magánménje és a gazdák körében is több mén nyer a lótenyésztési bizottság részéről tenyészengedélyt.
A vármegye lóállománya általános faji jelleget nem mutat. A sok évi egyenlő apaállat után következtetve, az angol félvér, Gidran és lipizzai fajták a túlnyomók. Az Ipoly és Szekincze völgyében levő kisbirtokosok igen értékes lóanyaggal rendelkeznek. A nagyobb birtokosok, mint Ivánka László, gróf Wilczek, Bartakovics, Bossányi, inkább a telivér-tenyésztést kedvelik. Újabban a vármegye lótenyésztése terén bizonyos visszafejlődés nyomai is észlelhetők. Ennek nem utolsó oka éppen a szarvasmarhatenyésztés igen nagy fejlődésében keresendő. A vármegye viszonyai között ugyanis a szarvasmarhatenyésztés általában jövedelmezőbb a lótenyésztésnél és igy a szarvasmarha előtérbe nyomulása okozza nagy részben a lótenyésztésnek másodrendű szerepre való szorítását. A vármegye lóállománya körülbelül 11.953 darabot tett ki 1904-ben. Ebből az oroszlánrész a szobi, ipolysági és báti járásokra jutott.
