Népvándorlás.
Népvándorlás.
A negyedik század vége felé fergetegként előtörő hunok nemcsak a római uralmat semmisítették meg, de a quadokat is elűzték az Ipoly és a Garam vidékéről. Attila halálával (453.) a hun birodalom úgyszólván nyom nélkül tünt el, helyét ismét germán népek, a longobárdok foglalták el. A longobárdok előbb a mai Bécs határáig terjedő Rugilandot, majd pedig Tato nevű királyuk alatt (493–509.) a Morva folyó termékeny völgyét szállották meg. Tato nevű királyuk alatt (509–539.) alatt a longobárd királyság már nagy tekintélyre emelkedett, hatalma a mai Csehországon és Morvaországon túl egészen a Garamig terjedt. A Garamtól keletre eső területen a régi quadok utódai tanyáztak, a kik ebben az időben svévek név alatt szerepelnek és a scyrrek és a szarmaták között laktak. (Borovszky Samu: A Longobárdok vándorlása. Századok 1885. 668.)
A svévek azonban kellemetlen szomszédoknak bizonyultak, mert gyakori rablótámadásaikkal örökösen háborgatták a longobárdokat.
A mint a longobárdok megszabadultak a gótoktól, a kik Pannoniát elhagyván, Itáliába költöztek, a svévek ismét összeszedték magukat és támadólag léptek fel a longobárdok ellen. Wacho longobárd király azonban egész haderejével ellenük fordult, és legyőzvén őket, földjeiket a longobárdok uralma alá vetette.
Ezzel a mai Hont vármegye területe a longobárdok uralma alá került; ez azonban nem sokáig tartott, mert Audonin már a királysága kezdetén (546.) Pannoniába vezette népét, a honnan 568-ban Itáliába vándoroltak tovább. A longobárdok kiköltözése után egész Magyarország az avarok uralma alá került, de nagy khágánjuk, Baján birodalmában a szláv elem vitte a vezérszerepet.
