Nagy-Maros.
Nagy-Maros.
Nagy-Maros. Eredetileg szintén német telep volt, de lakosai utóbb teljesen megmagyarosodtak. Első ízben III. Endre 1298-ban kelt oklevelében (Fejér VI. 1. 127.) emlékezik meg a marosi vendégekről. Róbert Károly király alatt a helység nagy lendületet vett. 1324-ben Nagy-marost, (németül: Neustadt) Visegrád királyi székhelynek mintegy külvárosát, városi szabadalmakkal ruházta fel; többek között szabad bíró és lelkészválasztási jogot, továbbá önálló törvényhatóságot és vámmentességet engedélyezett a polgároknak. (Fejér VIII. 2. 514.). Ezt a kiváltságlevelet Nagy Lajos király 1345-ben megerősítette. Az Anjouk alatt nagy virágzásnak indult a helység és hazánk nevezetesebb városai között foglalt helyet. Tanúság erre az 1381-ben kelt oklevél, melyben a Nova Civitas Maros, Buda, Visegrád, Fehérvár, Kassa, Trencsén, Zágráb, Sopron, Pozsony bírái és esküdt polgárai biztosító-levelet adtak ki a Lajos király leánya, Hedvig és Vilmos ausztriai herczeg között kötendő házasságra nézve. A hagyomány szerint Róbert Károly király ültette Nápolyból hozott csemetékkel azt a gesztenyést, mely máig is jelentékeny jövedelmet biztosít a lakosságnak. (Hőke Lajos i. m.). Zsigmond király 1388-ban, utóbb 1436-ban is, Lajos fia Miklós bíró kérelmére, újból megerősítette a város szabadalmait. Mátyás király 1464-ben, II. Ulászló király 1492-ben adott a városnak szabadalomlevelet, melyeket I. Ferdinánd 1528. jan. 25-én átírt és megerősített. (Kir. Könyvek. I. 85.). A XVI. század elején már tiszta magyar volt a polgársága; ezek azonban a hitújításhoz csatlakoztak, a vallási üldözés korszakában kivándorolni kényszerültek és a helyökbe ismét németek települtek ide.
