Mátyás király.
Mátyás király.
Mátyás király nyomban trónrajutása után leszámolt a csehekkel. Még 1458-ban Rozgonyi Simon főlovászmester, továbbá Hédervári László egri püspök, Vadna elfoglalása után, a kishonti kerületekbe szorították a cseheket, a kik Valgata vezérlete alatt Rimaszécs felé hátráltak. Mátyás vezérei a Rimavölgyében is utólérték őket és Valgatát, 250 társával együtt elfogták; a csehek másik vezére, Komorovszki Péter ugyan megmenekült, de hada teljesen szétszóródott. A győztes királyi hadak ekkor Gömör vármegyébe hatoltak. A Frigyes császárral kötött fegyverszünet után, 1459-ben, másodízben vonultak be Mátyás hadai a király vezérlete alatt a kishonti kerületekbe, mely alkalommal Osgyán várát foglalták el. (Teleki i. m. III. 197. – Mayer György: Giskra és Huszitái. 23. 1.). 1462-ben Giskra végre meghódolt és a kötött egyezség értelmében átadta várait a királynak, a ki az ország déli részében kárpótolta őt. A többi cseh csapatvezetők még egy ideig garázdálkodtak a felvidéken, de Szapolyai Imre 1465-ben írtó hadjáratot indított ellenük és még ez évben megtisztította a vármegyét e garázda hadtól.
A cseh garázdálkodások okozta károkat csak hosszabb idő multán pótolhatta a vármegye. Maga Mátyás király is tőle telhetőleg előmozdította a városok jólétét. Korpona bírájának előterjesztésére a várost azért, hogy a cseh rablások következményeit kiheverje és felépülhessen, 1467. február 22-én mindennemű vám kötelezettsége alól felmentette; egyszersmind megerősítette a városnak azt a kiváltságlevelét, mely a cseh rablások idejében elveszett. 1470-ben pedig, a város gyarapodása érdekében, mindazokat a polgárokat és jobbágyokat, a kik Korponára költöznek és ott új házat építenek, a levél keltétől számított tiz esztendőre, a kamarai illetékek és mindennemű díj fizetése alól felmentette. (Teleki: i. m. XI. 412.) De azért a többi városról sem feledkezett meg Mátyás. 1470. május 3-án kelt szabadalomlevelével Körmöcz-, Besztercze-, Selmecz-, 316Uj-, Baka-, Libet- és Fejérbánya (Bélabánya) királyi bányavárosokat a kincstári adótól és minden más adó és díj fizetésétől örökre felmentette.
A fejedelmi kegyből kijutott azoknak a vármegyebeli uraknak is, a kik Frigyes császár és a pártütők ellenében hűségüknek tanújelét adták. Szobi Péter, a ki csak 1440-től kezdve birtokos a vármegyében, volt egyike azoknak, a kik legjobban alkalmazkodtak a király parancsaihoz; 1464-ben a király rendeletére átadta a beszterczei várat az ottani polgároknak. 1466-ban, a szintén hontvmegyei Disznósi Lászlóval együtt, Bosznia, Horvátország és Dalmáczia bánjává nevezte ki őt a király. (Millenn. Tört. IV. 216.)
A Podiebrad cseh király ellen viselt háború óriási pénz- és véráldozata csakhamar újabb elégületlenséget támasztott az országban. Az elégületlenek élére Vitéz János primás állott, a ki Kázmér lengyel király hasonnevű fiát hívta meg a trónra. Kázmér herczeg 1471. őszén csakugyan betört az országba és Kassa mellett elvonulván, előbb Hatvan környékén táborozott, majd a Cserháton keresztül az Ipoly völgyébe és innen Nyitra felé vonúlt. Mátyás király azonban hamar itthon termett és az elégületleneket a maga részére hódította, Kázmér pedig rövid idő alatt kitakarodott az országból.
Mátyás király figyelme, még a cseh háború alatt is, Korponára irányult. A kül- és belföldi rablók gyújtogatásai következtében szenvedett károkért 1471. február 14-én a rendes királyi bérből 32 arany forintot elengedett. Utóbb még bőkezűbb is volt a város iránt. 1474. április 4-én a király ellátogatott Korponára és ez alkalommal meghagyta Bäckenschläger János egri, valamint Miklós váczi püspöknek, továbbá Guthi Ország Mihály nádornak és Báthori István országbírónak, hogy a korponai polgárokra ne merészeljenek vámot vetni. De Korpona hálás is volt, főleg a törökök elleni háborúkban. A mikor Mátyás királynak a közelgő menyegzőjére pénzre volt szüksége, 1476. szeptember 8-án Korpona városához intézett levelében kiemeli a város áldozatkészségét; ha a különös szükség nem kivánná, úgymond a királyi levél, nem is szorítaná a polgárokat újabb költségek fizetésére, de most, miután másként nem lehet, küldjön a város követeket a kincstartójához, a ki ez ügyben a király kivánságát a polgárokkal közölni fogja. (Teleki: i. m. XI. 430., 505. XI. 564.)
Mátyás király figyelme a bányaművelésre is kiterjedt. A mikor megtudta, hogy Selmeczbánya város polgárai között sokan elhanyagolják a bányászatot és kizárólag bormérésből élnek, 1481. márczius 29-én leiratot intézett a városi tanácshoz, melyben mindazokat a városi lakosokat, a kik bányászattal nem foglalkoznak, eltiltotta a borméréstől; egyszersmind megengedte, hogy a bányászat előmozdítására bányatársulatok alakíttassanak. (Teleki i. m. XII. 169.)
Mátyás király uralkodása alatt mind sűrűbben kereste fel a vármegyei ifjuság a külföldi főiskolákat is. Fraknói művében (Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen) a bölcsészeti kar magyar származású vizsgázói között a következő hontvármegyeieket találjuk: 1487. Philippus de Sont (Hont); tanulók: 1416. Leo de Sempnitz, 1446. Ladislaus de Cowar, 1453. Osvaldus de Schemtania, 1455. Jacobus Strayber de Smelnicia, Lucas Dewel de Smelnicia, Johannes Prister de Smelnicia, 1457. Zacharias Weykart de Schmolnitz, 1460. Georgius Frank de Egeg 1461. Nicolaus Ozgyan natus Danielis, 1469. Mathias de Krumpach, 1470. Jacobus de Némethy, 1472. Philippus de Bodók (talán Bozók), 1474. Nicolaus de Eegegh, 1479. Johannes Hockl de Schemnicia, 1479. Andreas Newhawser de Scob (Szob), 1479. Georgius Bozoki de Mohacs.
