III. Endre.
III. Endre.
Az országos zavarban László királyt is elérte a végzete: kedvelt kunjai Kőrösszegen meggyilkolták. Halálának hírére a nemzet jobbjai az utolsó Árpádivadék, III. Endre király köré sorakoztak. Az 1290. augusztus végén tartott óbudai országgyűlésen a Hunt-Pázmán nembeli János, kalocsai érsek vitte a főszerepet.
III. Endrének elsősorban Albert osztrák herczeggel kellett megmérkőznie, a ki a határszéli várakat elfoglalta és azokat vonakodott visszaadni. 1291. június végén gyűlt egybe a sereg, melyben a honti várjobbágyok közül részt vett Palásti Ivánka fia Jób is, a kit a király a hadjárat alatt szerezett érdemeiért 1300-ban megnemesített. (Kubinyi Fer. H. Oklt.) A hainburgi békekötés után a főhivatalokban is lényeges változás állott be. A királyi tanácsban feltünik Miklós fia Demeter, a Balassák egyik őse, a ki nagybátyjának, Forró Péternek garázda vejét, Lampert urat megfékezte és ezzel Hontban is helyreállította némileg a rendet.
A békét azonban hamarosan ismét általános fejetlenség váltotta fel. A mikor 1292 őszén III. Endre király a Héder nembeli Iván fogságába került, az egész országban kitört a zavar. A Duna balpartján Csák Máté kezdett garázdálkodni, mitől a Hunt-Pázmánok vérszemet kapván, az esztergomi érsek birtokaira vetették magukat. Pásztói István fiai, László, János és Miklós, miként ezt Marczellus országbíró 1293. évi ítéletleveléből tudjuk, az érsek jobbágyait Pásztóról elűzték és a barmokat lefoglalták. Az érsek parancsára három ízben, úgymint Hidvég, Ságh és Egeg piaczain nyilvános hirdetés útján, megidézték őket és minthogy nem jelentek meg, az országbiró Kemencze birtokuk elvesztésére itélte őket. (Fejér, VI. 1. 270.) Kozma fiai István, Lampert és László azonban túltettek rokonaikon is. A Ladomér esztergomi érsek panaszára megtartott vizsgálat, a pusztulás szomorú képét tárja elénk. Márton országbíró 1295. évi levele (Fejér, VI. 1. 383.) részletesen felsorolja a Kozmafiak garázdálkodásait. Igy Lampert az érsek Berzencze nevű helységét elpusztítván, ott száz márka kárt okozott, Perbetén a jobbágyoktól 18 barmot és lovat rabolt, Ölveden 34 ökröt foglalt le. Szetéről 40 faházat vittek el a Kozmafiak és ott okozott pusztításukat 150 márkára becsülték. Majd István, testvérével szövetkezvén, Füzesgyarmaton húsz marhát és ugyanannyi más barmot rabolt. Bajta helységből László, Lampert és István negyven ökröt és húsz barmot, Berényben pedig Csák Máté mester szolgáival 31 lovat és 60 barmot raboltak el. E mellett még megtámadták a Budára, valószinüleg a pünkösdi vásárra menő embereket és ez alkalommal tíz szekeret fosztottak ki. Ezalatt Ugron szolgáival Kemenczén és Szalka helységekben pusztított. Ha hozzá vesszük, hogy ebben az időben a maróthi, kőkeszi, hébeczi és ipolykeszi nemesek között is örökös villongások voltak, melyek szintén a lakosok legyilkolásával folytak le; továbbá, hogy Palásti Ivánka fia Jób a Simon négy fiának (a Simonyi család varsányi ága őseinek) birtokait (Kér, Nagy- és Kis-Kereskény, Varsány) pusztította: bízvást elmondhatjuk, hogy az ököljog uralkodott egész Hont vármegyében. (Századok. 1867. 119.)
310Ladomér esztergomi érsek, a kinek birtokai leginkább ki voltak téve a pusztításnak, leginkább ragaszkodott III. Endre királyhoz. az ő iránta tanúsított tisztelete jeléül, 1297. január 27-én új oltárt alapított az esztergomi kápolnában és arra Nagymaros dézsmáját rendelte fordítani. Ladomér érseknek 1298-ban bekövetkezett halálával, III. Endre sokkal gyengébbnek bizonyult, semhogy a pártütőkkel leszámolhatott volna.
Az 1298. évi pesti országgyűlés után a vármegyékben is megindult a hatalmaskodók nyomozása. (Pauler i. m. II. 459.) Lampert comes, a honti rablólovagok egyik legrettegettebb alakja, már 1297-ben magába szállt és a sághi monostor felgyujtásáért kárpótlást ajánlott fel. Példáját követték testvérei is, a kik 1298-ban hódoltak meg a királynak. A Csákok, a kikre a Divék nemzetségből származó Iroszló és Barczellus tűzzel-vassal támadtak, egy időre abba hagyták garázdálkodásaikat.
Ekként rövid időre helyreállt Hontban a nyugalom. Az ország déli részén azonban az elégületlenektől támogatott trónkövetelő Anjouk kezdtek mind fenyegetőbben fellépni.
III. Endre királynak 1301. január 14-én bekövetkezett váratlan halála uj fordulatot adott az eseményeknek. Az Árpádok kihaltától az Anjouk uralmának megszilárdulásáig terjedő másfél évtizeden át Csák Máté hatalmaskodott. Csák Mátéval 1293-ban találkozunk első izben, a ki akkor királyi lovászmester és pozsonyi ispán volt. 1296-ban már a nádori méltóságban találjuk őt, de a Divék nemzetség ellen elkövetett hatalmaskodásai miatt attól megfosztatott. 1300-ban ugyan személyesen megjelent a királyi udvarban, sőt az általa elfoglalt jószágok közül nehányat át is adott a Divék nemzetségnek; méltóságát azonban nem nyerte vissza.
