Venczel király és Róbert Károly.
Venczel király és Róbert Károly.
III. Endre halálával az ország két pártra szakadt. Demeter, zólyomi főispán, kinek családi összeköttetései révén is jelentékeny befolyása volt Hont vármegyében, a cseh párthoz tartozott; míg Csák Máté eleinte inkább az Anjou párthoz hajlott. (Pór Antal: Trencsényi Csák Máté. Magyar Tört. Életrajzok. 43.) Az alkudozások közepett, a melyekben főszerepe a pénznek volt, Csák Máté az ifjabb Venczel király pártjára állott. Ez az utóbbi körülmény jelentékeny hatással volt Hont vármegye magatartására is. Az interregnum alatt Csák Máté az egész felvidéket hatalmába kerítette; Venczel király pedig, hogy a mindegyre jobban elhatalmasodó főurat magának megnyerje, 1302. márczius 1-énkelt oklevelével nem csupán Trencsént és Bajmóczot adta neki, hanem az akármi úton-módon szerzett birtokaiban is megerősítette. Igy kerülhetett a birtokába Drégely vára is, mely akkoriban a vármegye egyik leginkább számbavehető erőssége volt. A vármegye nemzetségei közül a Hunt-Pázmánok bényi ágának sarjai voltak összeköttetésben a Csákokkal. 1299-ben azonban a király hívei lettek s Csák Máté ellen fordultak; de 1301-ben Csák Máté megtörte erejüket, elfoglalta drégelyi várukat és igy egyidőre letűntek a szereplés teréről. A Palásthyak ősei, a kiket különben rokoni kötelék is fűzött a Csákokhoz, még inkább lekötelezettjeik voltak, mert Palást egy része a Csákoké volt. A Pécz nemzetség tagjait is Csák Máté szolgálatában találjuk. Csák Máté azonban, daczára az 1302. évben kapott adománylevélnek, tétlenül nézte a Venczel és Róbert Károly közötti küzdelmet. Venczel uralkodása csakhamar véget ért, mert a fiát féltő apa, Venczel cseh király, 1304 nyarán fiát visszavitte Csehországba.
Venczel távozásával ugyan az Anjou-párt reményei erősbödtek, az ország egy része azonban a bajor Ottót hívta meg a trónra. Csák Máté nem volt az Ottó híve és azt az időt, a mig a főurak közös elhatározással mindennemű cselekvéstől tartózkodtak, (1307. ápr. 24.) ő arra használta fel, hogy ellenfeleivel leszámoljon. Ezek közé tartozott Miklós fia, Demeter, zólyomi és pozsonyi főispán, a Balassák őse, továbbá Domonkos fia, Dancs, az előbbinek barátja és rokona. (Századok. 1876. 117.) Ezek várait Csák Máté elfoglalta; segítőtársa volt ebben Bogár fia, Márton, a ki a Pécz nembeli Ivánka fia, László drégelyi várnagygyal együtt a hatalmas kényúrnak valóságos helytartója lett Hontban. Egyedül Tamás mester esztergomi érsek nem csüggedt; 1306-ban hatalmas szónoklatainak hatása alatt, tekintélyes sereg gyült egybe Esztergom visszavételére, hova Csák Máté is elküldötte Bogár fia Mártont, valószinüleg a Németujváriak iránti gyűlölettől ösztönöztetve. Az ezt követő udvardi tartományi zsinat, majd Gentilis bibornok bejövetele jelentékenyen előmozdították Róbert Károly ügyét. Gentilis bibornok arra törekedett, hogy Csák Mátét a Károly király hivéül megnyerje; ezért Visegrád mellett a kékesi pálos kolostorban, 1308. november 10-én találkozott Csák Mátéval, a kit ez 311alkalommal sághi Vörös Bede, a Lévai Cseh család őse, akkor még egyszerü köznemes és Zách Feliczián is elkisértek. Sághi Vörös Bede már előbb is érintkezett Tamás esztergomi érsekkel, a kinek pénzt és lovakat adott kölcsön.
Csák Máté azonban nem tett eleget a kékesi egyezmény feltételeinek; a koronázás ünnepére nem jelent meg és tovább folytatta rablókalandjait. Gentilis bibornok hasztalan igyekezett őt jobb útra téríteni és végűl is 1311 július 6-án Pozsonyban egyházi átok alá vetette. Csák Máté haragja az egyházi átok kihirdetése után az esztergomi érsek és általában a papság ellen irányult. Mialatt ő maga a nyitrai püspököt támadta meg, azalatt hivei az esztergomi érsekség birtokait dúlták fel. Maga Sághi Vörös Bede, az esztergomi érsek személyes ismerőse, Gyarmat, Szent-György, Szodó, Kéménd és Sarló helységek elpusztítása után Keszi és Ságh helységeket prédálta fel. A Csák nembeli Móricz bán fia, Mihály és András Bulcsu (Bucs), Szegi és Kurt helységekben pusztítottak; az utóbbi két helységben nemcsak a jobbágyságot fosztották ki, hanem a papi tizedet is behajtották. A Rosd nembeli Bajoni Mikucsa (Mikócza) Tild helységet, Varjas János fia Tamás és Mócs fiai Pádot, Kis-Gyarmatot, Ibor fia, István pedig Börzsönyt, Lelédet és Bajtát pusztították el. Leléden egy ember sem maradt, mert a kit le nem vágtak, az megfutamodott onnan. Börzsönyben az érsek ezüstbányái is a Csák Máté hiveinek hatalmába kerültek. Renold testvére, Péter, Szalkát (Ipoly-Szalka), Szetét és Berneczét, Elefánti Mátyás pedig Húgyag helységet pusztította el. 1311 nyarán a Garam és az Ipoly között egyetlen falu sem maradt sarczolatlanul.
A rozgonyi ütközet (1312. jun. 15.) megsemmisítette Csák Máté szövetségeseinek, az Amadéfiaknak hatalmát; de Csák Máté erejét még nem törte meg. Hollókő eleste után, melyet Szécsényi Tamásra bízott, a király Hontba jött, hogy a hűtlen Csák nembeli János várát, Visket ostrom alá vegye; de úgy látszik nem sok sikerrel, mert mindössze arról van tudomásunk, hogy Micsk a Csák Máté egy vitézét elfogta. (Fejér: VIII. 2. 470.) Hontban ekkor a királyi seregnek még nem volt maradása. Csák János ravasz, számító és veszedelmes ellenfél volt, a ki be tudta magát hizelegni a királynál, sőt az országbírói méltóságot is elnyerte, a mit arra használt fel, hogy Károly király élete ellen törjön; a mikor pedig ez a terve nem sikerült, titokban Mátéhoz menekült. (Millenn. Tört.: III. 53.) A honti köznemesség is ekkor még inkább Csák Mátéhoz szított és a királyi sereg valósággal ellenséges földön érezte magát. Ez a helyzet azonban nehány év alatt megváltozott. Szécsényi Tamás 1316-ban visszafoglalta Visegrádot, majd 1317 november 3-án Komárom is bevétetvén, Hont vármegye felszabadult a Csák Máté igája alól. 1317-ben már az Ú. n. Mátyusföld a Garamnál kezdődött, melynek mintegy előőrse volt Léva vára; ennek parancsnoka Sághi Vörös Bede volt, kinek Hontban is nagykiterjedésű birtokai voltak. Az 1317-én Borsa Tamás fia, Kopasz lázadása alkalmával a Hont felől jövő támadásokra Szécsényi Tamás őrködött, kinek hada a nógrádi várakban harczrakészen állott. Károly uralma megszilárdulásának jele már, hogy 1317-től kezdve, a király hívei a Garam, sőt a Zsitva folyók mentén kapnak birtokokat adományul. (Anjouk. Okmt. I. 480.)
A Hunt-Pázmán nembeli Turi Miklós és unokatestvére, Jánoki tamás, visszakapták a királytól a jánoki uradalmat, melyet Aba Amádé nádor és fiai tőlük elfoglaltak. Turi Miklós és apósa, Szügyi Lotho András, az ősi nemzetségi javakat azonban a maguk számára igyekeztek biztosítani, mi ellen Jánoki Tamás 1318-ban hasztalan tiltakozott. (Kubinyi Fer.: Honti Oklt. 65.) Sőt, a mikor a király Tamás és Miklós között 1321-ben perdöntő bajvívást rendelt el, Tamás állítása szerint az bajnoka győzött ugyan, a király mégis oly erőszakosan pártolta Miklóst, vagyis inkább az apósát, Szügyi Andrást, hogy a bírák a győzelmet és azzal együtt a jánoki uradalmat Turi Miklósnak és apósának itélték oda. Csak Károly király halála után kezdhették meg újból a pert a Jánoki Tamás fiai Szügyi András fiai ellen, a kik időközben beültek a Hunt-Pázmán nemzettségi javakba és 1344-ben kénytelenek voltak az uradalom egy részét visszaadni a Tamásfiaknak. A Csák Máté ellenes harcz azonban még 1318-ban sem szűnt meg; csak az 1321 márczius 18-án bekövetkezett halálával hódoltak meg hívei, így Haszló fia Gyula comes, a Tapolcsányi család őse is, a ki feladván Léva várát a királynak, ezért a bakabányai ezüstbányákat nyerte jutalmul. (Pór Antal: Trencsényi Csák Máté. Magy. Tört. Életrajzok. Botka Tivadar: Trencsényi Csák Máté és kortársai. Értek. A Tört. III. kötet.)
312Tamás mester esztergomi érsek nem érte meg Csák Máté halálát, mert mintegy két hóval előtte elhalálozott. Utódára, Boleszló herczegre, hárolt a nehéz feladat, hogy a közel három évtizeden át tartó belzavarok után az egyházi ügyeket és az egyház birtokviszonyait Hontban is rendezze. Boleszló érsek, főleg kegyességével igyekezett a viszályt megszüntetni; így tett Nagymaroson is, melynek idegen vendégei megtagadták a tizedfizetést. Sokat tett a belháborúk alatt elpusztított érseki birtokokért, így Tild helység neki köszönhette a helyreállíttatását, pedig ebben a faluban az érsek kárát, melyet Rosd nb. Mikócza okozott, 150 márkára becsülték. (Pór Antal: Boleszló Herczeg Eszterg. Érs.)
Noha Csák Máté halálával a belháborúk véget értek, Palásti Kopai, a ki Csák Máté iskolájában nőtt fel, tovább folytatta garázdálkodásait. 1323-ben rokonának, Palásti Brizó unokájának, Fülöpnek, vezekényi házára tört, de második támadása alkalmával szolgáját Palásti János, Fülöp testvére leterítette. (Palásthy Pál i. m. I. XXXIV.) Palásti Kopai, a ki Zách (Záh) Feliczián idősebb leányát bírta nőül, szomorú véget ért.
Csák Máté halála után apósával együtt ő is meghódolt a királynak és szabad bemenetet nyert az udvarhoz. Zách Felicziánnak 1330 április 17-én a királyi család ellen elkövetett merényletében azonban őt is részesnek találták és Bató (Pató), Péter és Lambert nevű testvéreivel együtt bitófára került, nejének, Sebe asszonynak pedig Becsei Imre fejét vétette. Ártatlan gyermekeiket sikerült a János lovagoknak megmenteniök és tengeri szigetre vitték őket, hogy soha többé ne lássák hazájukat. (Millenn. Tört. III. 79. – Századok, 1887. 210–216.) Malonya birtokát pedig utóbb 1347-ban Nagy Lajos király Kistapolcsányi Miklósnak, az András herczeg nevelőjének adta, a ki Zách Feliczián merénylete alkalmával a karjával fogta fel az ifjú herczegre mért csapásokat.
A mikor pedig Róbert Károly másodszülött fiát, Endre herczeget nápolyi Jankával eljegyezte és András trónörökösként Nápolyban maradt, egykori nevelőjét, Kistapolcsányi Miklóst rendelte melléje, a ki még 1342-ben is mellette volt.
Báthory István.
(Eredetije az Orsz. Képtárban.)
Báthory István czímere.
