A nikolsburgi béke.
A nikolsburgi béke.
Érsekújvár felmentése után Bethlen ismét egész Felső-Magyarország ura lett. Hadainak élelmezése azonban jórészt a vármegye feladata volt. Július 21-én az érsekujvári várba minden porta után tíz-tíz házikenyeret és két-két báti fertály zabot, továbbá egy-egy ludat és két-két tyúkot kellett szállítani. A július 21-ét követő vasárnapra a nemesi felkelő-sereget is ki kellett állítani, a mely Báthba gyűlt egybe; a parancsnokuk Palásthy Pál lett. A nemességet azonban csakhamar hazabocsátották és helyébe szeptember 20-án 170 főnyi gyalogcsapat kiállítását rendelte a fejedelem, melynek parancsnoka Domaniki Gáspár lett. A fejedelem rendelkezéseinek gyors foganatosítása érdekében a vármegye Palásthy Mihályt küldte ki Bethlen táborába, de október 11-én maga az alispán ment követségbe. Minthogy azonban Bethlen a szövetségeseitől többé segélyt nem remélhetett, másfelől a hívei is mindegyre unszolták a békekötésre, Nagyszombat diadalmas elfoglalása után (július 30.) újból felvette a béketárgyalások megszakított fonalát, melyek az 1621. decz. utolsó napjaiban kötött nikolsburgi békével gyertek befejezést.
Még a béketárgyalások alatt Bethlen újból igénybe vette a vármegye áldozatkészségét. Az ágyúk elvontatására szükséges vonós állatok kiállításán kívül, a tatár segédhadak élelmezésére 32 ökör, 400 fertály zab, 16 szekér széna, 2955 kenyér és száz tyúk rendeltetett.
A nikolsburgi békekötés értelmében Hont vármegye visszakerült II. Ferdinánd birtokába. A változott viszonyok hatása csakhamar mutatkozott. A mikor 1622. junius 8-án a helyettes alispán bemutatta Bethlen Gábor levelét, melyben a vármegyét első nejének, Károlyi Zsuzsannának temetésére meghívja, az egybegyűlt rendek nem tudtak határozatot hozni: képviseltessék-e magukat a temetésen, vagy nem? Végre is abban állapodtak meg, hogy más vármegyének e tekintetben elfoglalt álláspontját veszik irányadóúl. (Hőke Lajos kézirata.) A nikolsburgi békét azonban mindkét fél csupán fegyverszünetnek tekintette. Miután Ferdinánd a nikolsburgi béke értelmében a Bethlennek átengedett végvárak ellátásáért járó összeget nem fizette meg, de másfelől Bethlennek sok panasza is volt Ferdinánd és tanácsosai ellen, az Anglia, Hollandia és Francziaországgal kötött szövetség értelmében jelentékeny segélyt is nyervén, 1623 őszén másodízben intézett felkelést. Ennek hírére a nádor és Esterházy Miklós bányavidéki főkapitány, a ki az 329ellenállást tulajdonképen vezette, nemesi fölkelést rendeltek Hontban is. A vármegye szeptember 13-án Németiben gyűlésezett ebben az ügyben, de Bethlen megelőzte ellenfeleit: szeptember 21-én elfoglalta Szendrőt, azután Putnokot, majd fülek alól elvonulván, gyorsan közeledett a nyugati határ felé. Mire az október 4-ére Bozókra egybehívott közgyűlés napja elérkezett, arra már az erdélyi hadak benn voltak Hontban. E miatt a nemesség legnagyobb része a gyűlésen meg sem jelent, a nemesi felkelés e napra kitűzött mustrája sem volt megtartható, sőt a vármegye tárgyalás alá sem vehette a nádor rendeletét, melyben az érsekujvári vár egyik bástyájának megépítéséhez közmunkát rendelt. (Várm. Levélt. közgy. jegyzőkv.) Bethlen időközben elfoglalta Nagyszombatot és ott bevárta Ibrahim szerdár török segédcsapatait, a melyekkel mintegy 10.000-re szaporodott a hadserege. Thurzó Szaniszló nádor november 20-án Hodolinban fegyverszünetet kötött Bethlennel, melynek értelmében az erdélyi fejedelem a Hontvármegyén túl nyugatra eső területet átengedte Ferdinándnak. Hontban ekkor ismét nagy volt a zavar. A vármegye tulajdonképen Bethlen Gábor uralma alá eső terület volt, de azért a nádor és Esterházy bányavárosi kapitány egyre-másra küldték a rendeleteket a vármegyének. A november 22-én Bozókon egybegyűlt rendeknek nehéz dolguk volt. Bethlen már előzőleg elrendelte, hogy a vármegye Kassára követeket küldjön. A közgyűlés Horváthy György alispánt és Palásthy Miklóst választotta követekül, kiknek e kényes megbizatás elvállalása két-kétszáz forint bírság terhe alatt kötelességükké tétetett. Az alispán hiába szabadkozott, kénytelen volt a vármegye határozatának engedelmeskedni. Költségül fejenkint 25–25 forintot szavaztak meg a számukra. De hogy a Ferdinánd-párt részéről se fenyegesse veszedelem a vármegyét, Palásthy Mihályt Nagyszombatba küldték a nádorhoz követségbe. Palásthy uramnak sehogysem tetszett ez a megtiszteltetés, inkább lefizette a vármegye színe előtt a száz magyar forint bírságot és így ez a követség is az alispánra hárult.
A bécsi udvar azonban megbánta a hodolini fegyverszünet megkötését és így Bethlennek újabb támadásra kellett készülnie. 1623 deczember 27-én a fejedelem Korpona városához intézett levelében értesítette a polgárokat, hogy a városba őrséget helyez, melynek ellátása a vármegye feladata lett. (Matunák, i. m. 40. 1.) Miután azonban Bethlen a szövetségeseire többé nem számíthatott, 1624 tavaszán megújította Ferdinánddal a nikolsburgi békét, melynek értelmében Hont ismét Ferdinánd uralma alá került.
