Wallenstein Albert
Wallenstein Albert
1626-ban Bethlen, IV. Keresztély dán király és a török szövetségében harmadízben támadt Ferdinánd ellen. A dán királytól küldött Mansfeld és János Ernő szász-weimari herczeg Sziléziában várt Bethlenre, de Wallenstein Albert császári fővezér elől a Vág mentére menekült. Szeptember 10-én a Mansfeld vezérlete alatt álló dán csapatok már Bars vármegyében táboroztak, és onnan zaklatták a bányavárosokat. Bethlen ugyan ekkor még Nagyváradon volt, de előre küldötte Horváth Istvánt, hogy Mansfeld betörésének segítségére legyen; de a dán vezér az utóbbinak nem sok hasznát vette, mert hol Turóczban, hol Zólyomban kalandozott. A török nem mulasztotta el a kedvező alkalmat, hogy e zavart a maga számára ki ne használja. Szeptember 25-én a törökök egész Korponáig pusztítottak, honnan 55 személyt és sok barmot hajtottak el, (Matunák i. m. 40. 1.), utóbb Bethlen felszólalására az elfogottak közűl 46-ot szabadon bocsátottak. A törökök előnyomulása gyorsabb menetre késztette Wallensteint is, a ki szeptember 26-án már Érsekújvárra érkezett. Bethlen szeptember 25-én még a füleki táborban volt, de már 28-án Csalomjánál táborzott, honnan Mansfeldet és János Ernő szász herczeget csatlakozásra hívta fel. Itt értesült a fejedelem arról, hogy Wallenstein, valószinűleg Esterházy sürgetésére, lóra ültetvén a gyalogságát, szeptember 27-én Léva tájékára érkezett. Minden jel arra mutatott, hogy a Wallenstein, másfelől Bethlen és Mansfeld, a kor e három legkiválóbb hadvezére között a döntő mérkőzés Hont vármegye területén fog lefolyni. Csakhogy Mansfeld és János Ernő már szeptember 17-én elhagyták a bányavárosokat és többé részt sem vettek a küzdelemben; helyettük Murtéza budai basa csatlakozott Bethlenhez. Wallenstein Léváról gyors menetben vonúlt a Garam és az Ipoly völgyén Balassa-Gyarmat felé és szeptember 30-án Drégelypalánkhoz ért, hol már Bethlen várta; de már lemenőben volt a nap, mire Wallenstein hadai a Bethlen hadaival találkoztak. Wallenstein kerülni akarta az éjjeli ütközetet, de különben sem szerette volna hírnevét koczkáztatni, Bethlen pedig alkalmatlannak találta a terepet lovas csatára, ezért az 330október elsejére virradó éjjelre fegyverszünetet kért, majd az éj leple alatt Szécsényig visszavonult. (Milenn. Tört. VI. 391.) Wallenstein azonban nem merte Bethlent követni, hanem visszavonult a Vág völgyébe. Erre Mansfeld is szabadabb mozgást nyert és a serege romjaival Szécsényig nyomult előre, a hol Bethlennel egyesült. Bethlen annak daczára, hogy Mansfeld seregétől nem sok segélyt nyerhetett, egész Barsig nyomult előre, Murtéza pedig október hó közepe táján elfoglalta Damásdot, de tovább nem hatolt. Bethlen többé a külföldi segélyben nem remélhetvén, másfelől a török segédhadak sem sok hasznot hajtottak, így tehát Esterházy tanácsára megindította a béketárgyalásokat, melyek még ez év végén eredményre vezettek.
Wallenstein Albert herczeg.
(Az Orsz. Képtárból).
