II. Ferdinánd.
II. Ferdinánd.
Mindez intézkedések azonban nem tudták megakadályozni a csehek vereségét, melyből II. Ferdinánd új erőt merítvén, csapatokat küldött Felső-Magyarország visszafoglalására. De a változott helyzet hatása Hontban még 1620 végén nem volt érezhető. Ez az év, valamint a következő év (1621.) első fele, hadi készülésekkel telt el. Gróf Thúrzó Szaniszló, érsekújvári generális, még 1620. deczember 12-én Morvay Jánost küldte Korponára, hogy az ottani hadiszereket leltározza és a leltárt a város bírájának átadja. (Matunák M. i. m. 39.) Az 1621 év elején azonban már mindinkább gyarapodott azoknak a száma, a kik a küzdelem eredménytelenségének érzetében elhagyták Bethlen zászlóit, ezek közé tartozott Balassa Péeter, a két Pálffy, Bosnyák Tamás, Széchy György gróf; sőt Thurzó Szaniszló és Thurzó Imre is ingadoztak. Az 1621 február 24-én Németiben tartott közgyűlésből Deméndy János hadnagy parancsnoksága alatt ötven lovast küldött két havi szolgálatra Bethlen udvarába; de már a tavaszi közgyűlésen, a közelgő császári sereg hírére a rendek is csak nagy óvatosággal foganatosították a Bethlen rendeleteit. A május 19-én Németiben tartott közgyűlésen a vármegye tudomásul vette a generális (valószinüleg gróf Thurzó Szaniszló, érsekújvári parancsnok) levelét, melyben arról értesítette a rendeket, hogy a két hóra felfogadott száz lovas és másfélszáz gyalogos a király rendeletére továbbra is meghagyassék, azonfelűl a rendelt élést is elszállíttatja az érsekújvári várba. A május 21-én Bozókon tartott közgyűlés a Bethlen Gábornak az eperjesi országgyűlésre való meghívójára válaszolt és a közelgő ellenséget hozván fel okul, azt határozta, hogy országgyűlési követek választását nem foganatosítja, hanem e helyett Palásthy Andrást küldi Thurzó Imréhez Bicsére, hogy a vármegye válságos helyzetét feltárja. A vármegye e tartózkodó magatartását főleg Pálffy István és Miklós, valamint a Koháry Péter és Bosnyák Tamás vezérlete alatt álló hadak közeledtének híre okozhatta; a hadak június hó elején csakugyan a bányavárosokban termettek, minek következtében a selmeczi kamara tisztviselői hűséget fogadtak Ferdinándnak. Június 12-én Korpona követei is hűséget esküdtek a Ferdinánd biztosainak Zólyomban. 328(Millenn. Tört. VI. 309–310. Csery József: Korpona ismertetése: Győri Tört. és Rég. Füz. II. Hőke Lajos kézirata. Várm. Közgy. Jegyzőkönyvek.) Július 3-én ismét Bozókon találjuk az egybegyült rendeket, kiknek az alispá bemutatta II. Ferdinándnak a vármegyéhez intézett leiratát, melyben utasította a vármegyét, hogy a nádorhoz követeket küldjön. A harcztérről azonban már akkor igen kedvezőtlen hírek érkeztek Ferdinánd hadairól, azért tehát a vármegye ezuttal is ügyesen kitért a meghívás elől. Bethlen hadainak közeledtét hozván fel okul, a követek kiküldését a rendek megtagadták, szintúgy a nemesi felkelés szervezését is, melyet a nádor eredetileg a Bethlentől elpártolt Széchy György parancsnoksága alá akart helyezni. A határozat indokául kiemeli a közgyűlés, hogy miután a szolgabírák, az esküdtek és a nemesek legnagyobb része nem jöttek el a közgyűlésre, a jelenlevők nem hozhattak érdemleges határozatot.
Június elején Bethlen Gábor nagyobb sereggel indúlt el Kassáról és a serege útközben egyre gyarapodott. Június 29-én Rima-Szécs táján találkozott Bosnyákkal, kivel hosszasabban értekezett; innen július 1-én hajnalban Rimaszombat alá szállott. A Bethlen hadainak közeledte nagy rémülettel töltötte el a II. Ferdinándhoz pártolt urakat, mint a Pálffyakat, Bosnyákot és Széchy Györgyöt, a kik még július 1-én eszeveszetten hátrálni kezdtek a kishonti kerületből, de Bethlen alvezére, Egri István, nyomon követte őket és július hó 3-án II. Ferdinánd seregét a zólyomi szorosban szétverte, mire a bányavárosok, valamint a Pálffyéktől időközben kézrekerített Palánk, meghódoltak Bethlen Gábornak. (Tört. Tár 1879. évf. 1882. évf. Millenn. Tört. VI. 311.) Bethlen közeledtére a vármegye alispánja július 10-én Bozókra sietve, közgyűlést hívott egybe, hogy a fejedelem ünnepélyes fogadtatása iránt intézkedjék. A közgyűlés az érkező fejedelem részére ajándékot szavazott meg, melynek átadására Horváthy György alispánt és Deméndy Jánost hívta fel, a kik azt az érkező elé Palánkra vitték. Azonkívül megparancsolták a szolgabíráknak, hogy a nemesi felkelés tekintetében a szükséges intézkedéseket tegyék meg, hogy az, ha a fejedelem elrendelné, legott foganatosítható legyen.
Szondy temetése.
(Kubányi Lajos festménye.)
(Hont vármegye tulajdona)
