A trencséni csata.
A trencséni csata.
1708 nyarán Rákóczi Egerből a Vág vidékére vezette hadát, hogy Sziléziába törjön, de a tábornokai rávették, hogy Trencsén várát vegye ostrom alá. A császári sereg fővezére, Heister Szigber, azonban megelőzvén őt, Trencsént ellátta élelemmel, maga pedig a vár felmentésére sietett. Az augusztus 3-án vívott szerencsétlen kimenetelű trencséni csata már a vég kezdetét jelentette a szabadságharcz történetében. Rákóczi nehány hívével előbb Kis-Tapolcsányba, majd augusztus 5-én Báthon át Szécsénybe érkezett. A menekülő kurucz hadak, a melyek Kis-Tapolcsányban összegyűltek, ugyanaznap hagyták el Tapolcsányt és a Garamon át Ipolyságra, majd Szécsénybe menekültek, a hol augusztus 8-án már mintegy négyezren voltak együtt. (Thaly Kálmán. Hadtörténeti 342Közlemények, 1897. 150.) A trencséni vereség nagy rémületet keltett a kuruczok körében, de szerencsére Heister nem használta ki a győzelmét, hanem Pozsonyba vonult; míg a fősereg, gróf Pálffy János vezérlete alatt, elözönlötte ugyan Barsvármegyét, de a Garamon átkelni nem mert, hanem Nyitra ellen indúlt, a mely csakhamar megadta magát.
Egyedül Bottyán Jánost, Rákóczi vitéz dandárnokát nem hagyta el a bátorsága; átvevén Bercsényitől a vezérletet, egész lélekkel seregének kigészítéséhez fogott; tiz-tizenkét ezer főnyi hadával Garam-Szent-Benedek, Korpona, Esztergom és Vácz között tartózkodott. (Thaly Kálmán: Bottyán János élete.) 1708. szeptember havában Heister, Pálffyval egyesülten, előbb Érsekújvárt vette ostrom alá, de siker nélkül, azután Verebélyen át a bányavárosok felé vonult; útközben, október 22-én, Garamszentkereszt mellett az ellenálló kurucz hadat szétverte, mire Selmeczbánya szinte kardcsapás nélkül meghódolt. A szentkereszti vereség után báró Andrássy György Korponára vonult a kuruczokkal és október 23-án éjféltájban, magához vevén a korponai vár tizenegy ágyúját, a várost ötven helyen felgyújtotta és tovább menekült. az égő város lángja bevilágított Selmeczbányára, hol már rettegéssel várták a győztes császári hadat. De annak ellenére, hogy Selmeczbányát a császáriak november havában megszállották, a vármegye tulajdonképpen még Rákóczi birtokában maradt. Bottyán János kuruczai az év végén és a következő év elején ellepték Hontot, ekként tartván fenn az összeköttetést Érsekújvár várával.
1709. január 17-én Pribelen gyűltek össze a vármegye rendei. Itt tárgyalták Rákóczi leíratát, mely a vármegyét a sárospataki gyűlésre meghívta. A rendek Szentiványi Rafael első és Balogh Gáspár másod-alispánokat küldték követekül. Bellososvics Boldizsár helyettes alispán a császáriaktól elfogatván, kiváltása érdekében a vármegye a fejedelemhez fordúlt.
Bottyán János hadait Báton, Szebellében és Szenográdon helyezte el és onnan folytonos támadásokkal nyugtalanította a selmeczbányai őrséget. A kurucz had azonban már ekkor nagy szükséget szenvedett. A Szebellében tanyázó jászkun huszárok lovai számára nem tudtak elég szénát keríteni. Mire Kókai Márton ezredes haza küldette a lovait és embereivel együtt – mint Bottyán Jánosnak írja – »hajdúsort viselni« kényszerült.
A Rákóczi-párti vármegye azonban még ez év tavaszán és nyarán sűrűn tartott közgyűlést.
Igy április 17-én Inámban, Gerhard György fejedelmi biztos elnöklete alatt, tisztújítást tartott. Július 23-én ugyancsak Inámban az Ebeczky dandárának élelmezése került tárgyalás alá, a ki 750 köböl gabonát és kétszáz mázsa húst követelt a katonái részére, melyet a vármegye – habár egy ízben már eleget tett a kötelezettségének – újból megajánlott. Ezen a megyegyűlésen kerűlt szóba a vármegyei tized ügye, melyet Bottyán János bírt bérben, a ki az előző évben a vármegyének 5600 forintot kölcsönzött. A kölcsön ügyében a vármegye föliratot intézett a fejedelemhez, kérvén őt, vetné magát közbe, hogy Bottyán Jánosnak a szóban evő kölcsönt a jelenlegi (t. i. 1709. évi) értékben fizethesse vissza. Bottyán János azonban többé nem követelhette a pénzét és azt 1712-ben tizezer forint értékben gróf Pálffy János vette meg a vármegyén. Az 1709. év első felében már a labanczok is erősen tért hódítottak a vármegyében. A császáriak elfoglalván a bányavárosokat, Löffelholz altábornagy Selmeczbányán Kisfaludi Kelkó Istvánt alispánná, Trajtler Jánost és Blaskovics Samut szolgabírákká nevezte ki és Beszterczebányára értekezletre hívta meg őket. Miután a kinevezett tisztviselők letették a hűségesküt, hozzáfogtak a beszterczebányai értekezleten a császári sereg élelmezésére megszabott 1131 darab kenyér és 140 lóadag behajtásához. Működésük azonban eleintén csak a Báth, Szebelléb és Szenográdtól éjszakra fekvő területre szorítkozott, mert a vármegye többi részét Bottyán János hadai szállották meg. Bellosovics Boldizsár, a ki úgy látszik, a fogsága alatt labanczczá lett, májusban már helyettes-alispánként végezte a teendőket; Pirolt Mihály, Selmeczbánya város jegyzőjével együtt ő képviselte a vármegyét az 1709. május 15-ére összehívott pozsonyi országgyűlésen. (Hőke Lajos kézírata.)
A kuruczok hadműveletei 1709. tavaszán leginkább Érsekujvár várának élelemmel való ellátására szorítkoztak, miután Károlyi és Bottyán a várat élelemmel ellátták, a kuruczok egész Fülekig vonultak vissza.
