Balassa Menyhért.
Balassa Menyhért.
Ferdinánd király azonban nem vonta meg kegyét Balassa Menyhérttől sem, a kit a barsi főispánsággal kárpótolt. Balassa 1543-ban (más adat szerint 1544-ben) nőül vevén Lévai Cseh Gábor özvegyét, Léva várába tette át lakását. Házasságának első heteiben az esztergomi törökök az éj leple alatt megtámadták Lévát; de Balassa Menyhért, a kit a támadás ágyából vert fel, amúgy pongyolában fegyvert ragadva, vitézei élén visszaverte az ostromlókat. Az elvonuló ellenség felgyújtotta a váralját s a Garam völgyén át igyekezett Esztergomba visszajutni. Az ágyúzajra azonban figyelmessé lett Túri György, a ki éppen Ipolyságon állott, és Nyáry Ferencz főispánnal együtt üldözőbe vette a törököt. Nyáry és Túri Ipoly-Szalkánál csakugyan útólérték a törököket és a két tűz közé szorúlt török hadnak alig fele jutott Esztergomba.
Nyáry Ferencz főispánt Ferdinánd király annak a hadnak az élére állította, melyet V. Károly császárnak segélyére küldött. E hadban résztvettek Lepoglavai Krusith János, a ki akkoriban Csábrágot birta, továbbá Horváth Bertalan zászlótartó, és Luka József, Nényéről. E hadjárat folyamán Nyáry főispán elhalt, Krusich azonban tömérdek zsákmányt szerzett, melynek árából Csábrág várát kiépítette és a váruradalmat magához váltotta. Luka József, a ki némelyek szerint a mühlbergi diadalmas csatában a szász választófejedelmet kerítette kézre, vitézsége jutalmául V. Károly császártól arany sarkantyút kapott és Frigyes János szász választó kardjával tért vissza. (Hőke Lajos adatai, Millenn. Tört. V. 47.)
Balassa Menyhért ez idő alatt mindegyre féktelenebbül űzte rablókalandjait. Előbb Bozókot támadta meg, melyet 1530-ban bátyja, Balassa Zsigmond foglalt el a prémontreiektől és csak a megelőző (1546.) évben erősített meg. A mikor Balassa Menyhért hadával megjelent Bozók alatt, bekiáltott a várba, melynek akkor Szécsényi Mihály volt a várnagya: »Add meg magad, Szécsényi, mert úgyis a kezembe kerülsz!« A megrettent őrség kaput nyitott, de Szécsényi Mihály megmenekült. Balassa innen a Pálffy Péter birtokában levő Csábrág alá vonúlt és azt szintén hatalmába kerítette. Fellépése általános rettegéssel töltötte el a vármegyét; a rendek az országgyülésen kerestek orvoslást, mely az 1547. évi XII. törvényczikkel a rablóvárak lerombolását rendelte el és Balassa megfékezésére gróf Salm Miklós vezérlete alatt álló spanyol-német-magyar hadakat küldte ki, melyekhez Nógrád, Hont és Gömörvármegyékből mintegy 15.000 főnyi felkelő nép is csatlakozott. a magyar lovasság parancsnokai, Bebek Ferencz és Horvatinovics Bertalan, a gyalogságnál Gregorovics Vincze, Pécsi Farkas, Bornemissza Gergely és Martalini Mátyás voltak, az egész magyar had vezére pedig Majthényi Uriel túróczi prépost volt. Gróf Salm egyik német kapitányát, Ebersdorf Ulrikot, valamint Horvatinovics Bertalant Szitnya ostromára előrebocsátván, maga a derékhaddal Léva felé vette útját. Mokri Lukács szitnyai várnagy, az érkező sereg nyugtalanítására, Bakos Orbánt száz emberrel kiküldte, de ezeket Horvatinovics csapata szétűzte és közülök 56-ot levágott, vagy elfogott, mire a szitnyai őrség a várnagyot a vár feladására kényszerítette. Szitnya eleste Balassát is megdöbbentette, be sem várván az ostromló sereg megérkezését, Lévát titkon elhagyta és miután rabolt kincseit már előbb biztonságba helyezte, családja után Erdélybe, Izabella királynő udvarába menekült. Salm hada Léva várát egyhavi ostrom után kézrekerítvén, Csábrág ellen indult. Alig érkezett oda az ostromló sereg, gróf Salm a Léva váránál Balassa katonái közül elesett 32 vitéz fejét a vár körül karókra tűzetvén, az őrséget Móré János volt lévai hadnagygyal megadásra szólította fel. De a várbeliek nem egykönnyen adták meg magukat, bőven el lévén látva élelemmel és különben is bíztak a felmentő sereg jövetelében; csak akkor tűzték ki a fehér zászlót, a mikor Salm rohamot vezényelt a vár ellen. Csábrág eleste után Salm a hada egy részét Gömörbe rendelte. a rendek, 1548-ban, újból kimondták Szitnya és Csábrág lerombolását, de ezt a rendeletet nem foganatosították és így Csábrág, valamint Szitnya visszakerült a Pálffy Péter birtokába, a kit már 3201536-ban uralt. Csábrágot néhány évvel később Pálffy Péter leányának, Katának férje, a Schmalkaldeni háborúból hazatérő Krusich János váltotta magához (Hőke Lajos adatai. – Pozsony vm. monogr. 203.)
