Buda eleste.
Buda eleste.
Alig szabadúlt meg a vármegye Balassától, a törökök támadása öltött mind fenyegetőbb jelleget. Buda eleste (1541.) után a törökök egyre közeledtek Hont vármegye felé. az 1546. évi XLIV. törvényczikk Ságh, Pásztó, Drégely várának megerősítését és őrséggel való ellátását rendelte el. Várdai Pál esztergomi érsek már 1546-tól kezdve mind Sághon, mind pedig a drégelyi kis erődben saját költségén tartott őrséget, de ezek a helyek a török előnyomulása következtében, nagyobb jelentőségre emelkedvén, az érseknek 1549-ben bekövetkezett halálával a király kezére mentek át. (Millenn. Tört. V. 257.) A vármegye ekkor elsősorban az Ipoly-vonal megvédésére törekedett. Damásd vára már nem jöhetett számításba, míg Szitnya, Csábrág és Bozók a bányavidék ótalmára voltak hivatottak. Mindezek daczára a bányavárosok nem érezték magukat biztonságban. Korponára ugyan már 1551-ben őrséget vezényeltek Zólyomból, de ez nem volt elégséges, mert 1551. augusztus 1-én a bányavárosok arra kérték Ferdinánd királyt, hogy Korponán, Bakabányán, Sághon, Léván és Szent-Benedeken a bányavidék védelmére tekintélyesebb számu lovasságot tartson. Ferdinánd király elsősorban Korpona megerősítését rendelte el, hol akkoriban a veszélyeztetett vidékről mind többen települtek le a nógrád-honti földesúri családok. E tárgyban Krusich János csábrági várkapitányhoz intézett leiratát a király 1552. márczius 22-én megismétli (Matunák Mihály: Korpona várkapitányai), jeléül annak, hogy Krusich Csábrág megerősítésével lehetett elfoglalva.
Drégelypalánk.
(Egykorú rajz a hontmegyei múzeumból.)
