Szőlő.
Szőlő.
A Vértes hegységnek a Dunára dűlő promontoriumán fekszik Neszmély község, mely a rajnai borra emlékeztető, zöldbe játszó aranysárga boráról régi idők óta külföldön is híressé vált. Ez a falu adott nevet a neszmélyi borvidéknek, mely e vármegyén kívül Esztergom-, Fejér- és Győr vármegyékre és Veszprém vármegye pápai és zirczi járásaira terjed ki.
Komárom vármegye, a fillokszéra fellépte előtt, kiváló helyet foglalt el hazánk bortermesztésében. Szőlőterülete még 1886-ban is, a mikor a fillokszéra-fertőzés még nem érte el tetőpontját, 4322 hektárra rúgott. Ez a terület 1896-ig 3170 hektárra szállt le; vagyis a csökkenés tíz év alatt 26%-ot tett. Ezen túl a föllendülés kora következik. 1903-ig a szőlőterület 3234 hektárra emelkedett, a mely területből 1661 hektár (1896-ban csak 1022 ha) volt teljes termésben. A rekonstrukczót nem annyira a parlagon fekvő vagy kiirtott szőlőterületek újból való felhasználása, mint inkább új homokterületek kultura alá vonása jellemzi. 1896-ban még csak 709 hektár szőlő állott immunis talajon; ez a szám újabban 1336 hektárra emelkedett. Különösen az udvardi és gesztesi járásokra áll ez; amott Szentpéter, Hetény, Marczelháza, emitt Mocsa, Kocs, Bokod, Császár, régi kipusztult szőlőiket odahagyván, átmentek a homokba (a két utóbbi helyről 1905-ben már közel 1000 hold homoki szőlőről kaptunk értesítést). Fillokszéra-lepett, de még termő szőlő 1896-ban 841 ha, az újabb időben már csak 433 ha volt.
Beültetett szőlőterület 1896-ban a síkföldű Csallóközben volt legkevesebb (53 hold), a hegyvölgyes tatai járásban legtöbb (1769 hold); második helyre a gesztesi (1714 hold), harmadikra az udvardi járás (913 hold) kerül. A míg a Csallóközben csak elvétve találunk kiterjedtebb szőlőskertet (legnagyobb Szilason 18 hold), addig a tatai és gesztesi járásban nincsen falu, melynek szőleje ne volna. A községek között 327 holdnyi szőlővel Ács vezet; Tatatóváros, Baj, Neszmély, Dunaalmás, Kocs és az udvardi járásban Ógyalla, Hetény, Szentpéter szintén nagyobb szőlőterületekkel szerepelnek. Komárom városának magának is 121 hold szőlőterülete van. Nagyobb szőlőbirtokok: a Csallóközben Darányi Ignáczé (Dunaörs), a tatai járásban gróf Esterházy tatai uradalmáé, Michl Istváné (Tatatóvároson), a gesztesi járásban a kisbéri és bábolnai ménesbirtokoké, s a mit legelőször kellett volna említenünk: a gróf Esterházy Miklós Móricz csákvári uradalmáé (Ászár).
Az ászári szőlőgazdaságot 1893-ban telepítették; kiterjedése több, mint 100 k. hold, melyből 70% fehér bort adó fajtákkal (főleg ezerjó, olasz rizling és mézes fehér), 18 1/2% vörös bort adó fajtákkal (főleg nagy burgundi), a többi csemegefajokkal van betelepítve. Talaja immunis homok, tengerszín fölötti magasság néhol a 210 métert is meghaladja. Mívelése fogatos erővel történik. Az állati ellenségek és növényi betegségek ellen való védekezés a lehető legintenzívebb. Ebben a szőlőgazdaságban és a szomszédos kisbéri uradalomban hajtották végre 1900-ban s következő években azokat a beható permetezési kísérleteket, melyeket az országos növényélet- és kórtani állomás a szőlőperonoszpóra és lisztharmat betegsége ellen foganatba vett.
194A jobbparti részen a szőlőmívelés némely helyütt magasra fölhatol. A neszmélyi Meleges hegyen 274 m., a dunaszentmiklósi Öreghegyen 310 m., a szomori Kakukhegyen 330 m., a tatai Öreghegyen 340 m. magasságban találunk szőlőültetvényt. A neszmélyvidéki hegyek talaja az amerikai alanyokkal való telepítésnek nem kedvez; ez az oka, hogy több helyütt történt meddő kísérletezés után, a szőlőkben a hazai fajták gyérítő ültetése dominál. Az összes szőlőterületből 1903-ban csak 155 hektár volt amerikai alanyokkal telepítve. Az állam, gyérítéshez szükséges szénkéneg beszerzésének megkönnyítésére, Tatán, a vármegyei gazdasági egylet titkárának felügyelete alatt, szénkénegbizományi raktárt tart fenn.
Inkább a fehér, mint a kék bogyójú fajták vannak elterjedve. De a fehérekben aztán bő a választék: juhfark, sárfehér, bálint, mézes fehér, olasz rizling, budai zöld, piros veltelini, zöld szilváni, dinka, ezerjó, szlankamenka vegyest feltalálhatók; a kékek közül főleg a kadarkát és nagy burgundit, helylyel-közzel a merlot-t ültetik. Csemegeszőlőt nagyobb kiterjedésben csak egyes helyeken (Ászáron, Kisbéren, Bábolnán) találunk.
Borhozam tekintetében Komárom vármegye a dunajobbparti vármegyék között a nyolczadik helyen áll: újabban az átlagos bortermés hektáronként csak 4.45 hl.-re rúgott. Összes bortermése volt ez évben 14.635 hl., ezenkívül még 595 q szőlőt adott el.
A komárom-vármegyei hegyi borok minősége kielégítő. A neszmélyiről régente azt tartották, hogy csak 4–5 év alatt érik be tökéletesen, de azután mentül régibb, annál tisztább aranyszínbe játszik. Volt idő, a mikor akóját 30–40 aranynyal fizették. Különösen gróf Zichy Miklós neszmélyi pinczéje volt híres; ennek drága készleteiben az 1848. évi forradalom sok kárt tett. A neszmélyi bor minőségét (Palugyay-féle termelés) a következő elemzési adatok mutatják: alkohol-térfogat 12.50%; 100 cm3-ben foglaltatik: alkohol 9.92, összes szabad sav 0.95, vonatanyag 6.71, czukor 3.02, hamu 0.25 gr.; polározás (260 mm.) Wo.–2. ol.
A neszmélyihez közel, de már alatta állanak a dunaalmási, dunaszentmiklósi, szomódi, baji és grébicsi borok. Az udvardi járásban a madari bornak volt jobb híre. A gesztesiben a kisbéri, ászári és bábolnai uradalmaktól termelt bor minősége emelendő ki.
* * *
