Az 1822–23. évi ellentállás.
Az 1822–23. évi ellentállás.
A vármegye az országgyűlésre Gyurcsányi Gábor másodalispánt és Prónay János első aljegyzőt küldte követekül, a kiknek jelentékeny szerep jutott az 1822–23. évi ellentállás alkalmával. Ezen az országgyűlésen részt vett gróf Brunswik főispán is, a ki a főrendi táblán foglalt helyet és a mikor a királyi biztosok működése szóba került, a kiknek a megbüntetését az alsó tábla ellenzéke elkeseredetten követelte, ő is a biztosok megbüntetését kivánta, bár ezt ő Felségére óhajtotta bízni. A vármegye követei az adó arányosabb felosztása czéljából tervbe vett összeírás tárgyalása alkalmával fejtettek ki nagyobb tevékenységet. A mikor a kormány a jobbágytelken lakó nemesekre is ki akarta terjeszteni az összeírást és azt kívánta, hogy – személyes kiváltságaik épségben tartása mellett – az említett telkek után adót fizessenek, Prónay felszólalt és a nemesség adómentességi jogát védte; de az országgyűlés, bár némi módosítással, megszavazta a jobbágytelken lakó nemesek összeírása tárgyában tett előterjesztést, a mely törvénynyé vált. Ekkor azonban Gyurcsányi Gábor, a ki sehogy sem tudott ezzel a végzéssel megbarátkozni, a megyéje nevében kijelentette, hogy az olyan tárgyakra nézve hozott törvényeket kötelező erejűeknek el nem ismerheti, a melyek az 1741:VIII. törvényczikk szerint még csak tárgyai sem lehetnek a tanácskozásnak. Gyurcsányi felszólalása nagy vihart idézett elő; a király leiratban utasította rendre a vármegye követeit, Ghyczy József torontáli főispánt pedig biztosként Nógrádba küldte, hogy vizsgálja meg, kik voltak a Gyurcsányi részére adott követi utasítás szerzői. Ghyczy csakugyan Balassagyarmatra érkezett, de Nógrádban, a hol már hozzászoktak a királyi biztosokhoz, az 1826 szeptember 26-án tartott közgyűlésen a legnagyobb nyugalommal fogadták és a felolvasott királyi leiratra feliratban válaszoltak, a melyben mentegetni igyekeztek a Gyurcsányinak adott követi utasítást. A királyi biztos ekkor a követi utasítás szerzőinek a megbüntetését kérte; mindamellett az ügy csakhamar lekerült a napirendről, mert Gyurcsányi egy későbbi űlésben kijelentette, hogy vármegyéjének esze ágában sem volt az óvásával a törvényhozó testület méltóságán sérelmet ejteni. (Hazánk: 1888. évf. 96., 173., 262., Millenn. Tört. IX. 163–164.) Nagy Iván gyűjteménye VI. 295–311. lap.) Mind Gyurcsányi, mind Prónay az országgyűlés további tárgyalásaiban élénk részt vettek; mind a ketten ismert tagjai voltak a pozsonyi társaságnak is, a mely az országgyűlés folyamán az ország minden részéből egybeverődött. Az egykorú pasquillus, a mely az országgyűlés nevezetesebb alakjaira találó megjegyzéseket tett, Gyurcsányit így jellemzi: »Ha az órát fel nem húzzák, nem jár.« Prónayról pedig ezt írja: »Nem vágják el egy vágásra a tölgyet.« (Hazánk: 1885 évfolyam.).
Közvetetlenül az országgyűlés szétoszlása után gróf Brunswik József főispán, a ki 1807 óta a legválságosabb időkben kormányozta a vármegyét, megvált Nógrád vármegyétől s kevéssel azután, 1828 február 20-án, 78 éves korában elhalálozott.
