A Lipót féle magyarázat.
A Lipót féle magyarázat.
1691 április 2-án napvilágot látott Kollonics érsektől szerkesztett Leopold-féle magyarázattal (explanatio Leopoldina) Nógrádban is elhintették magvát egy századra szóló küzdelemnek, mely a római kath. vallás és a prot. felekezetek közt dúlt s egymás után jöttek a vármegyéhez az újabb sérelmes királyi rendeletek. E bajokhoz járult még az is, hogy Losonczon erősen folyt az áldatlan testvérháború is, kálvinisták és lutheránusok között. A reformátusok tartották kezükben a hatalmat a hivatalokban, nem akartak nekik helyet adni templom és egyházi épületek emelésére. Végre Rákóczi fejedelemnek mindhárom felekezetből összeállított biztosai megjelentek Losonczon s 1707-ben a következő egyességet kötötték a két felekezet között. A Losoncz vizén túl, Tugár és Kisfalud határában jelöltek ki helyet ev. templom és egyházi épületek emelésére. A reformátusok nem akadályozzák a lutheránusokat, hogy a felépítendő templomban bármikor istenitiszteletet 523tarthassanak, nem zárják el a bikuczi * nagykaput, sőt járhatnak a szekérúton is. A városon kívül lakó 6–16 év közötti gyermekek a városba be nem hozhatók, legfeljebb pártfogóik tiszteletére énekelhetnek a városban. Halottaikat a városon keresztül ének nélkül vigyék s csak a kapun kívül énekelhetnek. A városi temetőben is temetkezhetnek, de csak úgy, ha a ref. pap végzi a szertartást.
Talán Bég-utczai.
Nehány év leteltével magában az ev. esperességben is némi zavarok támadtak. Talán az üldöztetés, az elnyomatás kora hozta magával, hogy Áldási (Benedicti ) Pál, lesti, majd esztergályi predikátor kezdett a római kath. hitelvek felé hajolni. Tanításaiban, írataiban a szentek segítségül hívását vallotta és ajánlotta híveinek. Hojcsi (Hojczius) János, alsósztregovai esperes, vejének: Áldásinak, védelmére kelt a támadások ellen. Ily elvek vallása mellett természetesen megingott mindkettőnek állása, mert a hithű esperesség határozata folytán Áldási papi, Hojcsi pedig esperesi állását vesztette. *
Fabó: Monumenta I. 188.
A Leopold-féle törvénymagyarázatra támaszkodva, újabb királyi rendeletek, majd a helytartótanács rendeletei által kellő tevékenységben tartva és buzdítva, a római kath. papság a XVIII. századon át egész Nógrádban iparkodott elnyomni a protestantizmust. Kényszerítették őket a római kath. ünnepek megtartására, körmenetekben való részvételre, papjaikat eltiltották leányegyházaik látogatásától, a házasulandó vegyes pároktól térítvényeket (reversalisokat) vettek, hogy gyermekeiket a római kath. vallásban fogják nevelni. Oly helyeken is, hol protestáns pap végzett valamely egyházi cselekvényt, előbb a plebánosnak kellett a stolát lefizetni. Protestáns vallásra áttérőket előbb hat heti oktatásban részesített a plebános, de ez a hat heti oktatás eltartott néha egész emberi életen át. A római kath. püspökök vagy megbízottaik tartottak egyházlátogatásokat – canonica visitatiókat – protestáns egyházakban s előttük a protestáns papoknak nem egyszer vizsgát kellett tenniök arról, vajjon tudnak-e helyesen keresztelni. Tanúkihallgatások, inquisitiók, pörök egész özöne húzódik végig az egész századon, sőt Ferencz uralkodása alatt, egészen 1824-ig. *
A bánki egyh. levéltára 45. sz. oklevél szerint 1779-ben Esterházy Pál váczi püspök visitál Bánkon.
A helytartótanács 1754-ben elrendeli, hogy miután Fábry Pál felsőpetényi jegyző * az ev. és ref. híveknek postillát olvas, prédikál és halottaikat eltemeti, hivatalából elmozdíttassék.
Ez időben a tanítók, bármely felekezethez tartoztak, a község jegyzői teendőit is végezték.
1740-ben a váczi püspök Béren vizitál. 1752-ben a béri pap bokri filiáján egy magánházban nyilvános isteni tiszteletet tart, ezt megfigyeli a herencsényi plebános, a bokri asszonyok záptojással dobálják meg s a faluból kikergetik. Erre következett 1753-ban a plebános felterjesztésére a helytartó tanács rendelete, mely szerint ezentúl a béri papnak leánygyülekezeteiben egyházi szertartást végeznie nem szabad. 1755-ben Balassa Felsőtiszovnikon – Turopolya filiáján – templomot, plebániát állít, a plebánosnak adja az italmérési jogot, de ama kikötéssel, hogy a plebánián sajátkezűleg mérjen italt, hogy így könnyebben téríthesse meg a lutheránusokat. Ez időtájban csak 2–3 család volt r. katholikus, 1826-ban már 42 lélek. 1772-ben a kir. ügyész Fábián István romhányi plebános panaszára pörbe fogja a bánki egyházat, hogy papjukat törvény ellenére hívták meg. Az 1780-as években Csehbrézón megjelent a Losoncz kerületi r. k. esperes Ajtich Horváth József szolgabíróval, a r. katholikus templom és parochia helyének kijelölése miatt és bár csak az urasági tiszt meg a felesége, a teljesen lutheránus faluban, egyedül voltak r. katholikusok, a tiszt fejszével betöri a templomajtót és a r. kath. egyház számára elfoglalja. * 1767-ben az ev. pap csak a plebános bizonyítványával keresztelhetett, eskethetett és temethetett. 1774-ben a helytartótanács meghagyja a vármegyének, hogy az alsóesztergályi parochiának adjon karhatalmat, ha az ottani hívek Szentpéteren keresztelnek és neki a palástdíjat ki nem fizetik. Uj ev. templomok építését minden elképzelhető okok miatt akadályozták. Ócsai Balogh Péter 1779-ben, akkor még szolgabíró, később a hétszemélyes tábla bírája, írja Róth Tamásnak, Szirák patrónusának: »Mert ha vagy az megtapasztaltatnék, hogy az öszveteendő 524Summa kevés a munka végben vitelire és így időjártával a szegény emberek pénze is előre látná a szükséget, akár pedig azt vennék észre, hogy az illyetén Sommában szegény ember pénze is hever, a Nagykürtösi s több Ecclesiák példájából nem engednék nagyobbítását egyházunknak.«
Bilszky J.: Parerga. I. 475.
