II. József türelmi parancsa.
II. József türelmi parancsa.
Végre a XVIII. század vége felé a nyugati, szabadabb szellemű irány is éreztette hatását. 1781-ben megjelent II. József türelmi parancsa, 1791-ben pedig az országgyűlés II. Lipót alatt meghozta a XXVI-dik törvényczikket.
Igen sokszor megtört II. József akarata a helytartótanács halogatásán, de ezen a bajon úgy segített, hogy az ev. Prónay Lászlót és a ref. Darvas Ferenczet kinevezte a helytartótanács tagjaivá.
1742-ben Szügyben tartott vármegyei gyűlésen Martoni Pál váczi kanonok a vanyarczi templom építése ellen protestál.
1774-ben veszi a vármegye a helytartótanács rendeletét, hogy vizsgálja meg a gutai templom építkezési ügyét. A vármegye kiküldi Fábián István váczi kanonokot, Gonda Mihályt és Ócsai Balogh Pétert. Feladatuk kipuhatolni: milyen a mostani imaház, van-e szükség új építkezésre, mennyi a lélekszám, mily távol laknak a vidéki hívek, milyen az építkezési alap? Ugy látszik a bizottság kedvező véleményt adott, mert 1775-ben leérkezett az építési engedély.
A türelmi parancs megjelenése után a megszünt ev. egyházak közűl több új életre kelt. Agárd lakossága Rákóczi idejében annyira megfogyott, hogy 1714–1718 között papjait nem bírta eltartani és Bánkhoz csatlakozott, mint leányegyház. 1784-ben felségfolyamodványt terjesztenek fel, melyben elmondják, hogy 60 év óta nincs papjuk; tarthassanak papot, építhessenek templomot, parochiát. 1786-ban kedvezőleg elintézve érkezett le kérvényük.
1782-ben Guta filiája Vanyarcz lett anyaegyházzá.
Ugyanez évben folyamodik Losoncz templom építésért. 1783-ban megkapja az engedélyt s mielőtt temploma lenne, lelkészt hív és beiktattatja Matulay András csürében. A város templomhelyet nem ad, Forgáchéktól kell azt beszerezniök. A gimnázium telkét Matulay György ajándékozza. A ref. egyház 100 aranyat ajándékoz az evangelikusoknak templom építésre, ezenfelül együttesen és eredményesen folyamodik a két felekezet, hogy papjaik leányegyházaikban papi teendőiket végezhessék. A reformáczió kezdete óta egész 1760-ig nem volt Losonczon r. kath. templom; ekkor Balassa Pál, losonczi külső és belső birtokát nekik ajándékozza s a piacz közepén felépítik templomukat.
1783-ban Felsőpetény – Bánk filiája – 1784-ben Csehbrézó – Poltár leányegyháza – anyásíttattak, valamint Závoda is, előbb Nagylibercse leánygyülekezete, 1785-ben pedig Balassagyarmat kelt új életre.
Az 1788-ki esperességi gyűlésen Lock János Jakab, Jánovszky Jakab, Steinhübl Lajos és mások, 30 losonczi német lakós érdekében követelték, hogy bizonyos vasárnapokon kizárólag német legyen az isteni tisztelet. Papjuk Schvandtner András kijelentette, hogy nem kötelessége ugyan, de csupán keresztyéni szeretetből hajlandó minden 4-ik vagy 5-ik vasárnap német isteni tiszteletet tartani az úrvacsora felszolgálásával s így sikerült az egyház belzavarát megszüntetni.
Surányban még mindig fennállott, Sréter János földesúr jóvoltából, az udvari eklézsia; végre az 1791:26, t.-cz. alapján ez is megkapta a nyilvános vallásgyakorlatot s leányegyházával, Surány-Terényi anyaegyházzá alakult át.
II. József és II. Lipót halála után a régi állapotok kerültek felül a vármegyében. Érvényben volt a türelmi parancs, érvényben az 1791:26. t.-cz., de mindezek hézagos volta miatt a protestánsok zaklatása még inkább napirenden volt, mint azelőtt. A kormányszékek viselkedése Ferencz uralkodásával egyszerre ellenségessé változott a protestánsok iránt.
A vármegye területén nemzetiségi kérdések ez időben nem zavarták a békés egyetértést. 1821-ben ugyan már az egyetemes gyűlés is foglalkozott a pánszláv kérdéssel, de a nógrádi esperességben épen ez időtájban keletkezett a magyar pénztár, melynek czélja tanítók, tanulók jutalmazásával és magyar könyvek vásárlásával a magyar nyelv terjesztése volt. Még 1841-ben is ezeket mondja az esperességi jegyzőkönyv: »Az úgynevezett pánszláv fondorlatokat károsnak tekintvén egész vallástestületünkre nézve, az esperesség, mely ilyen patvarkodást kebelében nem esmér, de nem is tűrne,…« orvoslást kér a felsőbb egyházi hatóságtól.
