Állóvizek.
Állóvizek.
A Duna–Tisza Pest vármegye területén eredő mellékfolyóinál sok tekintetben nevezetesebbek azok az állóvizek, szíkes és édesvizű tavak és mocsarak, a melyek egyrészt a Duna és a Tisza árterületén, másrészt a hátságon magán elterülnek. Egyrészük csak rövid életű, egy-egy esővízzel vagy hólével, néha talajvizzel megtelt lokális depresszió, lefolyástalan mélyedés, más részük a homokbuczkák közötti területeken keletkezik, rendesen szíkes, ritkán szíkmentes, de mindig gyöngén termő, sőt teljesen terméketlen területek ezek, a melyeknek talaja a nyár hevében kiszáradva, kőkeménységűvé válik és rendesen felcserepesedik (de csak a felületén, alul mély sárréteg marad). Ilyen nagyobb „laposok,” „szíkesek,” „turjánok” például a Dunaharaszti–Ócsa–Gyón, Örkény–Kecskemét vonalán húzódó Varsányi turján, Öreg turján, Nagyturján, az örkényi, Szíkes és Sóstó; a Madarasi tó; Lajosmizse környékén a buczkák közötti tavak; a szalkszentmártoni Nagyfehérszék; a Nagyszék; a Szabadszállástól keletre (Öregbuczka) elterülő nagy kiterjedésű Társasági szék, az izsáki Halomtó; az Ágasegyházi rét és a Nagyrét; a Matkói tó és Kiskúnfélegyháza környékén a buczkák között elszórt számtalan szíkes lapos (Fehértó, Szentpéteri tó stb. stb.). Mindezek a laposok, mint többször jeleztük, főleg a homokbuczkák vonulását követik, miért is többjének alakja inkább hosszant elnyúló, mint kerekded. Az ilyen szíkes laposokon, ha nyáron kiszáradnak, kicsiny, kanyargó vízfolyások maradnak, meredek parttal, mélyen felázott fenékkel, a „pados szík” kezdete. Ezeknek a vármegyére és az Alföld nagy részére oly jellemző szíkes laposoknak keletkezése még nincsen eléggé tisztázva. A magyar Nagy-Alföldet tanulmányozó tudósaink vannak hivatva e kérdésre is fényt deríteni. Előbb egészen tisztában kell lennünk az Alföld altalajának fölépítésével, és talajvizének mozgásával, s csak azután lehet szó a bajok igazi orvoslásáról. Egyelőre lecsapolással igyekeznek a vármegye földmívelésére oly káros szikeseket megszüntetni, bár nem mindenütt kellő sikerrel.
A vármegye folyóvíz-hálózatának öntöző-csatornákkal való kibővítése, különösen a konyhanövények és a takarmány termelése szempontjából érdemelne nagyobb figyelmet. A termés mesterséges öntözések útján alföldünkön a kecskeméti földmívelő-iskola területén tett kisérletek adatai szerint megháromszorozódik; igaz, hogy egyszersmind veszt némileg minőségéből. A szíkes talajnak kurta füvéhez szokott háziállatok nem kedvelik az öntözött talajon nőtt takarmányt. A konyha-kertészetet azonban – melyet a bolgárok űznek különösen a vármegye dunamenti részeiben, s a melyet például a Bács vármegyei svábok már is eltanultak – nagyon felvirágoztatná.
