Folyók.
Folyók.
Miután a vármegye domborzati és éghajlati viszonyaival röviden megismerkedtünk, vessünk egy pillantást e két tényező hatása alatt keletkezett és szüntelenül fejlődő vízrajzára is. A vármegye „határfolyóival,” a Dunával és Tiszával már egy ízben foglalkoztunk, a midőn e folyók völgyeinek, illetőleg árterületeinek kifejlődéséről szóltunk. Ők nem állanak közvetetlenül az éghajlat behatása alatt, ez a vármegye területén található kisebb-nagyobb mellékfolyóira és az álló vizekre vonatkozik különösebben; ámbár kivételes esetekben a Duna–Tisza is megérzi az időjárás szeszélyeit, a nagy szárazságot, a sok csapadékot. 19Vízterületeiket és azok határát a vízválasztók tüntetik fel és szabják meg. A fő vízválasztó a Duna–Tisza közötti hátságon vonul Bajától (a Dunától) éjszak-éjszakkeletnek Kiskőrös és Kiskunfélegyháza között nyugat, majd egészen éjszak felé fordulva, a mely irányát egészen a Cserhát legdélibb nyúlványáig megtartja. Innen a dombok gerinczét követi éjszak-éjszaknyugat felé, Csővártól nyugatra, zegzugos vonalban, elhagyva a vármegye határát. A fő- és mellékvízválasztók, a melyek mocsaras, vizenyős sík helyeken nem mindig vonhatók meg könnyen, megszabják a vízrajzi viszonyok tárgyalásának természetes egymásutánját. Kezdjük a főfolyókkal. Miután keletkezésükről és völgyfejlődésükről már a Duna–Tisza közötti hátság megbeszélésénél volt szó, itt még csak néhány fontosabb adat felsorolására szorítkozunk, mielőtt áttérnénk mellékfolyóikra, illetőleg az állóvizekre. A Duna, Tisza és Zagyva egyes szakaszainak hosszát az alábbi táblázat adja a kilométerenkénti esés és a vízgyűjtő területek nagyságának adataival együtt.
A Duna egyes szakaszainak hossza km-ben
|
Az illető folyamszakasz
| ||
A szakaszok neve
|
km
|
Átlagos esése
1 km-re |
Vizgyüjtő területe
km2-ban |
Nagymaros–Vácz
|
15.8
|
0.09 m
|
235.65
|
Vácz–Szentendre
|
11.7
|
0.07 m
|
228.29
|
Szentendre–Budapest
|
19.9
|
0.07 m
|
981.72
|
Budapest–Ercsi
|
34.4
|
0.07 m
|
1711.04
|
Ercsi–Dunapentele
|
34.2
|
0.06 m
|
2557
|
Dunapentele–-Dunaföldvár
|
19.2
|
0.07 m
|
2069.38
|
Dunaföldvár–Paks
|
29.0
|
0.09 m
|
316.92
|
Paks–Dombori
|
25.4
|
0.07 m
|
346.01
|
Dombori–Baja
|
44.1
|
0.06 m
|
17063.84
|
Összesen
|
223.7
|
0.65 m
|
70500.20
|
Összehasonlítás czéljából álljanak itt a Tiszára vonatkozó hasonló adatok.
A Tisza egyes szakaszainak hossza km-ben
|
Az illető folyamszakasz
| ||
A szakaszok neve
|
km
|
Átlagos esése
1 km-re |
Vizgyüjtő területe km2-ban
|
Szolnok–Mártfű
|
39
|
0.02 m
|
1172.28
|
Mártfű–Tiszaug
|
34
|
0.02 m
|
999.21
|
Összesen
|
73
|
0.04 m
|
2171.49
|
Végre pedig még a Zagyvát illető adatokat is felemlítjük.
A Zagyva egyes szakaszainak hossza km-ben
|
Az illető folyamszakasz
| ||
A szakaszok neve
|
km
|
Átlagos esése 1 km-re
|
Vizgyüjtő területe km2-ban
|
Zagyva a Herédi patak* beömlése alatt
A Herédi patak hossza 36.6 km, átl. esése 1 km-re 7.08 km, vízgyűjtő területe 33,950 km
|
4.65 m
|
1211.95
| |
Herédi pataktól a Galgáig*
A Galga-patak hossza 56.4 km, átl. esése 1 km-re 3.35 km, vízgyűjtő területe 56.6.7 km.
|
13,6
|
0.74 m
|
137.53
|
Zagyva a Galga beömlése alatt
|
4.89 m
|
1810.95
| |
Összesen
|
13.6
|
11.28 m
|
3260.23
|
20A Duna és Tisza pontosabb jellemzése czéljából, fölemlítjük még az alább táblákba szedett adatokat:
A Duna átlagos
középvizállása 1890–1900. |
cm-ben
|
A Tisza átlagos
középvizállása 1890–1900. |
cm-ben
|
Nagymaros
|
246.82
|
Szolnok
|
175.88
|
Vácz
|
255.55
|
Martfű
|
137.77
|
Szentendre
|
247.00
|
Tiszaug
|
103.66
|
Budapest
|
241.11
|
Csongrád
|
163.44
|
Ercsi
|
218.66
|
Mindszent
|
219.00
|
Dunapentele
|
211.22
|
Algyő
|
215.66
|
Dunaföldvár
|
197.11
|
Szeged
|
201.55
|
Paks
|
217.77
| ||
Fajsz
|
210.11
| ||
Baja
|
285.66
|
A jégviszonyok és ezzel kapcsolatban a hajózási viszonyok a Dunán és Tiszán a vármegye területe mentén elég kedvezőek. A jégtorlódás kezdete a Dunán és Tiszán rendesen XII–II. hónapokra esik; márcziusban nem ritkán még áll a jég, rendesen azonban már jégmentes akkor mindkét folyam. Budapesten a Dunának mesterségesen szűkített medre, a víz sodrának nagyobbításával, megakadályozza vagy legalább is megnehezíti a jég torlódását. A jég vastagsága a Dunán 10–30 cm között, a Tiszán 9 és 40 között váltakozik. A hajóközlekedés mind a Dunán, mind a Tiszán, deczember és januárius hónapok kivételével, a mikor vagy a jégviszonyok, a ködös idő vagy a túlalacsony vízállás teszi lehetetlenné, rendesen egész éven át tart. A hajózás megkönnyítése, illetőleg az út megrövidítése czéljából, a Tiszán pedig különösen a folytonos mederhelyváltozásoknak és kiöntéseknek megakadályozása czéljából, az egyes kanyarulatokat átvágták, csatornákkal összekötvén a folyókanyarulatnak két egymáshoz legközelebb eső pontját. A Dunának, különösen Fajsz alatti, kanyargós részében találunk ilyen átvágásokat. A Tiszán pedig Szolnoktól Szegedig az egész szakaszon.
A két folyam szigetképződésének főbb törvényeiről már árterületük és az azon lévő talajnemeknek ismertetése alkalmával volt szó. A dunai szigetek, Szentendrét és Csepelt kivéve, nem nagy terjedelmüek és vagy rendes zátonyképződés útján keletkeztek, vagy a folyó kanyarulatok mesterséges vagy természetes átvágódása következtében. A Tiszán főleg az utóbb említett módon keletkezett szigetekkel találkozunk. A dunai szigetek közül különösen említésre méltó a szentendrei (hossza 30 km, szélessége 2–3 km) és a Csepelsziget (hossza 48 km, szélessége 3–9 km, területe 257.11 km2); az utóbbinak keletkezésére nézve a vélemények eltérők.
A Duna-Tisza közötti hátságon végigvonuló fővízválasztótól nyugatra eső területekről a Dunába, a tőle keletre esőkről pedig a Tiszába ömlenek a vármegye kisebb folyóvizei. A főfolyó vízgyűjtő szakaszait másodrendű vízválasztók kisebb vízgyűjtő-területekre osztják. A mennyiben ezek a bennünket érdeklő folyóvizekre vonatkoznak, e helyen felsoroljuk. 1. A Duna jobbpartja az Ipolytól a Váli patakig.25 E területre esik a vármegye dunajobbparti hegyes vidéke, a Szentendre és Csepelsziget nyugati felével. E vidékről a következő nevezetesebb vizek torkolnak a Dunába: A Malompatak, a Csódi, Nyulasi, Stelin, Pismány és a Száraz patakkal egyesült Bucsina patak (Visegrád és Szentendre között), egyrészt éjszak-éjszaknyugatnak, másrészt keletnek folyva; Szentendre alatt a Chilova és Tristoki patakja, a solymári völgy patakja Óbudánál; az „Ördögárok” patakja Budapestnél és Budafok fölött a Fekete mocsár vize. A vármegye e részén legnagyobb vízbősége van az erdőborította dunai andezit-csoportnak. Nyugat felé, a felsorolt vizek területének vízválasztója nagyjából a vármegye határát követi.
2. A Duna balpartja az Ipolytól a Sárvizig.25 E terület magában foglalja a Börzsönyi hegység déli, a Cserhát nyugat–délnyugati lejtőit, a Szentendre és Csepelsziget keleti oldalát a Duna–Tisza közötti hátságnak ideeső részével 21együtt; éjszakon túlterjed a vármegye határán. A vármegye legdélibb csücske már a Dunának Sárvíz–Dráva vízgyüjtő területéhez tartozik. A nevezetesebb vizek közül éjszakon a Bükkipatakkal egyesült Nagypatak Kismaros alatt, a Csörögpatak, a Hartyánivíz és Malomárokkal bővült Teczevíz patak, a Sóspatak Dunakeszi és Rákospalota között, a Rákospatak és a Nagy- és Farkasmocsár vize Soroksár fölött szakad a Dunába. A Soroksári Duna nem, de Dunavecsétől Foktőig maga a főfolyó sem vesz föl valamire való folyóvizet. Dunafoknál a Vajasfok szerte kóborló, kanyargós és számos mocsár szaporította vizének egyik ága ömlik a Dunába. Úgyszólván a Vajasfok és a Duna–Tisza közötti hátság nyugati magas partja mentén húzódó Sárköz, illetőleg Vörösmocsár (lecsapoló árok) gyüjtik és vezetik le az Öreg-vörösmocsár terjedelmes, vizenyős lapályát. A bátyai szállásoktól egészen a vármegye határáig az ilyenfajta lecsapoló árkoknak és a dunai árvízterület egyéb vízfolyásainak, holt és félholt medreinek kusza szövevénye terül el.
A Tisza mellékvízgyüjtő területei közül a Zagyváé és a Tiszának Zagyva–Kőrös és Kőrös–Maros közötti vízgyűjtői átterjednek a vármegyére is. A Zagyva a vármegye határain belül fölveszi Hatvannál a Herédi patakot, Jászfényszarunál a majdnem egész folyásában szabályozott, a Csővári hegyen (349 m) eredő, a Némedi és Egress vizével bővülő Galga patakot, Újszásznál az egyesült Tápió patakot, a mely homokbuczkás völgyben hosszan kanyarodva, több nagyobb terjedelmű tavat és mocsarat (Tápiószele) alkot. Tószegnél a „Várkonyi felső réten” a Perje csatorna vizével bővült s Czeglédnél az Új, illetőleg Gerje árok egyesüléséből keletkezett Gerje (Büdös) ér tóvá szélesedik, a mely csak jelentéktelen vizér útján függ össze a Tiszával. Tószeg alatt még csak a Kőris-ér és a vendelfoki lecsapoló-csatorna visznek aránylag nagyobb vízmennyiséget a Tiszába.
