A Felső-Duna szabályozása.
303A Felső-Duna szabályozása.
A Felső-Duna vízfolyásának e mizériái, rendszeres és alapos szabályozás nagy konczepczióját érlelték meg az intéző körökben. A kezdeményezés érdeme Bodoky Lajos miniszteri tanácsos, vízi-mérnököt és Ordódy Pál volt közmunka- és közlekedésügyi minisztert illeti meg. A Felső-Duna szabályozását elrendelő törvényjavaslatot Kemény Gábor báró miniszter az országgyűlés elé terjesztvén, az törvényerőre emelkedett (1885. VIII. t.-cz.); a miniszterium pedig a szabályozás megvalósítása czéljából Pozsonyban, gyakorlott folyammérnökökből összeállított külön hivatalt szervezett, melynek vezetését Kecskés Sándor főmérnökre, a szabályozás irányítása és végrehajtása felett való közvetetlen felügyeletet pedig Fekete Zsigmond országos középítési felügyelőre bízta.
A Dunának e Dévénytől Duna-Radványig terjedő és 34 millió koronára előirányzott szabályozásából Mosony, Győr és Komárom vármegyék területein kivül az oroszlánrész Pozsony vármegye területére esett. A dévény-bősi Dunaszakasz részére a pozsonyi víztömeg-mérések adataiból a szabványos mederszélesség, középvízre, 300 méterben állapíttatott meg, mellvízszín alatti 2 méteres szabványos mélységgel s kilométerenként átlag 29 czentiméteres vízszín-eséssel. A végrehajtandó szabályozás czélja az volt, hogy a sokmedrű, megoszló, szeszélyes vízfolyás helyett, mely sem hajózásra, sem pedig a zajló jég továbbszállítására alkalmas nem volt, a fő Dunának egyetlenegy, lehetőleg egész víztömegét levezető nagy medre állandósíttassék, mely hajózható is legyen, de jégtorlódásokra ne szolgáltathasson alkalmat; a régi medrek pedig idővel hordalékkal telvén meg, azok területe egyelőre az erdőmívelés számára hasznosítható legyen. E czél és a megállapított szabványok szem előtt tartásával indult meg a Felső-Duna szabályozása 1886-ban a bős-szapi szakaszon Győr vármegye területén. A bősi, gútori, somorja-csölösztői, nagybodaki, körtvélyes-vajka-sülyi és dévény-pozsony-gaiczi Dunaszakaszok kerültek sorrendben szabályozás alá a megye területén. A hol az új főmeder jobb vagy balparti vonalozása meglevő partokon vonult végig, vagy azok egyenetlenségeit szelte át, ott partvédezeteket építettek; a hol e vonalozás egy-egy régi meder hosszába esett, ott a vizet az új mederbe terelő kőgátakat (ú. n. „párhuzam-művek”-et) emeltek, melyeket – a régi vízfolyások megszűntetése czéljából – helyenként keresztirányú kőgátakkal a parttal kötöttek össze. A hol az új medervonalozásnak egy-egy éles vagy hirtelen kanyarodású vízfolyás esett az útjába, ott a domború parttól alkotott félszigetet, vagy a keresztező irányban fekvő szigetet át kellett vágni s ez átvágásokban kotrással és a viz sodró erejével kellett új medret alkotni a Duna számára. Átvágások felett, vagy olyan helyeken, a hol a vonalozás elágazó medreket szelt át, a szerint, a mint a vízfolyás viszonyai megkivánták, a holttá szánt medrekben zárógátakat emeltek.
A vázolt szabályozási munkálatokat az egész Felső-Dunán 1896-ban végezték be. Ekkor az e czélra szervezett művezetőség feloszlott s az évente közel 400.000 korona költséget igénylő további fentartási és szabályozási teendőket a pozsonyi folyammérnöki hivatal vette át. A szabályozásnak – a Felső-Duna régi vadon állapotához képest – nagysikerű eredménye az, hogy kész az állandó és egységes meder, rendkivüli előnyére a normális vízlefolyásnak és hajózásnak. A mű azonban még nem teljes: egyes helyeken még mindig vannak gázlók, melyek alacsonyabb vízállások idején csak 14 decziméter sülyedésre terhelt hajókat engednek átvontatni, holott Komáromtól lefelé a Közép-Dunán 20–22 decziméter merülésű teljes terheléssel közlekednek a hajók. E bajok megszüntetése a változó medermélységek megfelelő szabályozásával, mely a vízfolyás természetéhez képest a kivánatos medermélységek állandósítását czélozza, szintén folyamatban van s a Felső-Duna nemcsak a nagy- és középvizekre, hanem néhány év multán kisvízre is teljesen szabályozva lesz. A szabályozás e tökéletesítésének érdeme Schick Emil folyammérnök nevéhez fog fűződni, ki nagy szakértelemmel lelkes buzgalommal foganatosítja már 1901 óta a kisvíz-szabályozás munkáját.
A Felső-Duna szabályozásának keretében, átvágások és mederállandósítások útján rendezték még a mosony győri Kisduna kiágazását a csúnyi, gútori és somorjai határban, nemkülönben az érsekújvári Kisduna kiágazását közvetetlenül Pozsony alatt, a főrévi határban. Kiágazásaik medrének fixirozása 304következtében mind a két Dunaág vízszíne, de különösen az árvizek magassága nagy mértékben megcsökkent s azóta e Dunaágak nagykiterjedésű vidékét kevésbbé fenyegeti az árvizek veszedelme.
Hazai mezőgazdaságunk és iparunk várható fellendülésével vízi utaink forgalma is növekedni fog s szaporításukról is gondoskodni leszünk kénytelenek. A duna-tiszai és a duna-szávai hajózó csatornák kiásásának ügye már érik; s a földmívelésügyi miniszterium csatornázási osztálya már más hajózási csatornák alkotását illetőleg is teljesített előmunkálatokat. Az érsekújvári Kisduna kész medre megfelelő szabályozással annak idején igen könnyen át lesz alakítható hajózásra alkalmas közlekedési úttá, a mi a jövőben Pozsony vármegyére nézve is nagyjelentőségű lesz.
