VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAl:
VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAl:
Forró. Poss. Furro iuxta aquam Herrad. (1271: Árpk. uj okmt. VIII. 334.) Forro. Forrow. (1347: Anjouk. okmt. V. 113., 1416: Dl. 10418; 1440: Dl. 13524; 1451: Dl. 14464.) Abaujmegye 1347-ben e helyen adja ki egyik levelét. 1470-ben mint «oppidum» fordúl elő. mikor az olnodi Czudar-család kezéről a Rozgonyiakéra megy át (L. Czudarok a.) Vámszedő hely is volt s a Czudarok idejében 61 jobbágy-portából állt. (Thallóczy, i. h. 176.)
Göncz. Gunch. (1371: Dl. 5973; 1427: Thallóczy, i. h. 177.) Gwncz oppidum. (1424: Dl. 11553; 1446: Dl. 13965; 1450: Dl. 14390–14392; 1467: Lelesz. 28., 1471; Dl. 14175; 1473: Dl. 17523.) A pelsőczi Bebekeket uralta, kiknek 1427-ben 191 jobbágyportájok volt itt. 1471-ben és 1473-ban azonban a király mondja magáénak. Utóbbi évben Diósgyőrhöz tartozott. A város végén, a vár alján, a B. Szűz tiszteletére I. Lajos kir. által 1371-ben alapított pálos kolostor is állt, melyhez később a Sz.-Katalin tiszteletére szentelt pálos kolostor járúlt. (Rupp II. 291., Dl. 5973.. 8825.. 9156., 9929., 14390., 14396., 15628.. 18722.)
Jászó. Jazow. Jazo. (Rupp. II. 130., 1423: Fejér X./!/ 6. 575., 1427: Thallóczy, i. h. 174.) Keresztelő Sz.-János tiszteletére még a tatárjárás előtt alapított praemontrei prépostsággal, mely hiteles hely is volt, Jászón 1427-ben 70 jobbágy-portával bírt s 1394-ben Mária királynétól országos vásártartásra privilegiumot eszközült ki e helység részére. Jászó különben régi bányahely. Már 1243 előtt kapta első bánya-szabadságaít, melyet a prépostság számára I. Lajos király is megerősített 1364-ben. 1437-ben Zsigmond király a hatodik helyen sorolja föl a felsőmagyarországi bányavárosok közt. (Wenzel, Bányászat tört. 88. 845. és 359. l.) Vámját 1423-ban említik.
Kassa. Flandriai és szász gyarmatosok alapították. Mikor feltünedezik, Alsó- és Felső-Kassa néven két városból áll. Kiváltságai már a XII. században is voltak. Hatalmának, gazdagságának tetőfokára azonban a XIV. században I. Károly és Nagy-Lajos idejében emelkedett. Ez idő óta az egész középkoron át – Buda, Pozsony, Szeben és Brassó m. – e város a hazai és külföldi kereskedelem egyik elsőrangú központja. Polgárai főleg az ország keleti vidékeire s az ezekkel határos külső országokba hordozzák iparczikkeiket. támogatva a legelőnyösebb szabadalmak s az atyáskodó királyi kegy hathatós erejével, melyet – főleg Mátyás idejében – gyakorta viszonoznak rendes és rendkívüli adó gyanánt az aranyforintok ezreivel avagy árúczikkekkel.
Már I. Károly megadta nékik az önbiráskodás nagybecsű jogát, NagyLajos pedig 1346-ban a szabadispánságot (ius gladii). Tőle ezenkívül más értékes privilegiumokat is nyertek 1347-ben, melyek egyházi, bíráskodási, magánjogi és vagyoni függetlenségüket betetőzték.
Ezekre következtek még a kereskedelmi kiváltságok. Már I. Károly fölmenté őket (1319.) az Abauj- és Zemplénmegyében a Tiszáig és Sajóig fizetendő vám, – Nagy-Lajos király pedig (1347.) minden útvám és a városi vásárvám alól is. E szabadalmaknak Mátyás király is a legszigorúbb őre volt.* Nagy-Lajostól nyerték ezenkívül országos vásáraikat s 1361-ben a legritkább privilegiumot: a teljes árú-megállító jogot, melyet 1367-ben megerősítvén, a lengyel és orosz kereskedőkre is kiterjesztett a király. Hasonlóképen I. Ulászló is.
Számos specialis rendelet a város levéltárában, egyesekhez és városokhoz.
E kiváltságok élvezetében, megizmosodva, meggazdagodva lépett át a város a XV. századba. A későbbi uralkodók már csak a régi szabadalmakat ismételhették, újakúl csak kisebbeket adhattak. Mint Zsigmond király, ki 1411-ben főleg a város borkereskedését szabályozta vagy V. László, a ki időnkint (pl. 1453. 1454.) a harminczad fizetése alól menté föl a várost, avagy (1453.) az egész évi harminczadot a város szükségei fedezésére engedé át. Ily kedvezményekért azonban a város más uton mindig busásan megfizetett. Maga Mátyás király is elismeri ezt, midőn 1464-ben a 30-ad felét Kassának átengedi, avagy midőn – ugyanez évben – a 30-ad fizetése alól teljesen felszabadítja e várost. – Ugyanő 1462-ben a pénzverés jogát engedte át Kassának.
Ezenkívül harminczad és kir. bánva- és sókamara-hivatal is állt fönn e városban.
Falakkal már IV. László idejében körűlövezték. s más erődítésekkel is ellátták, melyeket később, főleg Zsigmond alatt még inkább megnöveltek. Legszebb ékessége a városnak – és hazánknak is – a Szent-Erzsébetről nevezett főegyház, melynek építését még a XIII. század közepén kezd- ték meg (franczia stilben). s I. Károly és Nagy-Lajos sőt Mátyás király idejében is folytatták, részben ez uralkodók költségén. Mellette találjuk ma is a Sz.-Mihály árkangyalrói czímzett kis templomot, mely valószínűleg a XII. sz. végéről való még. Ezenkívűl 1482-ben a városon kívül is állt egy templom, melyet Szent-László királyról neveztek.
A domonkosoknak s állítólag a ferenczrendieknek is volt e városban kolostoruk és templomuk, Nagyboldogasszony tiszteletére.
A huszita uralom idején sok viszontagságot élt át e város. 1450-ben hosszabb időre a Giskra kezére került, melyből csak a Mátyásé szabadította ki végkép. (Források: Tutkó. Kassa város tört. évk., Rupp. II. 245–256., Wenzel. Bányászat tört. 359., Fejér. IX. 3. 241., IX. 4. 139. 176. és 342., IX. 5. 387., Anjouk. dipl. eml. II. 54. Századok. 1868. 146., Dl 14576., 1474: Soós cs. llt., Kassa v. titk. llt. «Cassoviae, Telonium, Tricesima, Ecclesiastica.» – Magy. Tört. Tár. IX. 130.)
Kázsmárk. Also Kasmark. (1406: Dl. 25344.) Felsew Kazmark. (1427: Thallóczy, i. h. 176.) Kasmark. (1440: Dl. 13524.) 1470-ben, mikor a kihalt Czudar-család birtokából a Rozgonyiak kezére átmegy, egy ízben oppidumnak czímezik. (Dl. 16973.) Különben 1427-ben Kázsmárkon 31 portájok volt a Czudaroknak. – Ma Alsó- és Felső-Kázsmárk, Szikszó és Forró közt.
Nádasd. Nadasd. (1416: Dl. 10416; 1440: Dl. 13524.) Vámszedő hely volt s 1470-ben, mikor a kihalt Czudar-család birtokából a Rozgonyiak kezére jut, – oppidumnak czímezik. (Dl. 16974. és 17121.) Füzértől ény. találjuk. Ezenkívül az 1427. évi adólajstromban «Kys Nadasd» is előfordúl, melynek – úgy vélem – a megye ék. sarkában fekvő mai Nádaska falu felel meg. (Thallóczy, i. h. 178.) E helység 1477-ben mint Felső-Nádaska tűnik föl. (Haz. okmt. V. 336.)
Nagy-Ida. Ida superior. (1332–7: Páp. tíz. l. 319.) Nogyda, Felyda. (U. o. 352.) Ida. Nag Ida. (Perényi cs. llt., több okl. 1399 óta. 1427: Thallóczy, i. h. 173., 1454: Dl. 24541.) Opp. Nagyida. (1461: Perényi llt., 1473: Lelesz. el. statut. V. ö. Wenzel. Bányászat tört. 359. l.) A Perényieknek 61 portájok volt itt 1427-ben. 1437-ben a felsőmagyarországi bányavárosok közt foglalt helyet. – Nagy-Ida vár sorsát követte. (L. ott is.) E városon kívül időnkint más helységek is merűlnek föl ezen a néven, mint Kis-Ida vagy Gergelyfalva. (l. ott) vagy Gergely-Idája, és Amadé-Ida. (L. ott.) Ma Nagy- és Kis-Ida, utóbbi kissé messzebb é. felé
Szántó. «Fel Zantho» határjárásakor említik «Naghzantho» helységet 1326-ban. (Lelesz. metales Abauj. 10.) 1378-ban már Fel- és Al-Szántó (Dl. 6540.), az 1427. évi adólajstromban pedig Szántó és Kis-Szántó néven. Fel-Szántó és Kis-Szántó, valamint Szántó, Nagy-Szántó és Al-Szántó azonosak tehát. – Szántón 1427-ben 109 jobbágy-portája volt a rácz despotának s így nagyságra nézve (Kassát kivéve) mindjárt a legnépesebb Göncz után következett a megyében. 1459-ben Tokaj várával együtt a Szapolyaiak vették zálogba a királytól, – már mint oppidumot. Az előtt a király, illetőleg Hunyady János bírta. (Dl. 15374.)
Szepsi. 1345-ben még «civitas regia Scepsy», s már 1347-ben (mint «possessio») a Rozgonyiak birtoka. 1379-ben Nagy Lajos «hospites nostri»-nak nevezi lakóit. 1393-ban (Op. Sepsy al. nom. Sekeres) felét már a Kaplaiak bírják, de úgy látszik csak zálog czímen, – a tulajdonjog a Rozgonyiaké. 1460-ban felét Homonnai Berlalan veszi zálogba. A XV. században leginkább oppidum-nak czímezik. Az 1427. évi adólajstrom – az eredeti szerint – csak 30 forintnyi hátralékát (tenetur) említi. (1345: Anjouk. okmt. IV. 508., 1347: U. o. V. 94., 1379: Dl. 6588; 1393: Dl. 7859; 1395: Dl. 8107; 1397: Dl. 8267; 1419: Dl. 10829; 1460: Dl. 15522.)
Szikszó. Syxo. Zykzow. Zykzo. Sixo. (1332–7: Páp. tiz.-l. 318.) 1392-ben kir. városnak (civilas nostra) czímezi Mária királyné (Dl. 7795.), 1404-ben a hozzája tartozó Vadász, Sziget és Ujfalu helységekkel együtt kir. adományúl a Perényiek kapják. A század közepén Nagy-Ida vár sorsát követte. (Több okl. a Perényiek és Kassa város lltban; továbbá: Dl. 7795., 9225., 10258., 18049., 24541., 31742.) Ugyanekkor már állandóan mint «oppidum» szerepel s vámját és vásárját is említik. A B. Szűz tiszteletérc emelt, templomának emlékezete e század elejéről maradt fenn. 1467-bcn «vicecamerarius salium» székhelye. (Wenzel, Bányászat tört. 88. l.)
Szina. Syna. (1390–1401: Dl. 7645; 1430: Fejér. X. 7.186.) Kyszina. Kuszyna. (1491: Kassa város llt., rendezetlen anyag. – L. Kenyhecz helys. a. is.) Szina helységet 1390-ben nyerik Zsigmond királytól a Perényiek, kiknek 1427-ben 9l portájok volt itt. (Thallóczy, i. h. 179.) 1430-ban a Perényi (Bánfi) Miklós halálakor mint urafogyott vagyont a Rozgonyiak kapják. 1460-ban mint «oppidum» tűnik föl, a mikor is 1/3 része zálogúl a Homonnai Bertalan kezére jut. Vámját már a X1V. században emlegetik. (1430: Dl. 12186; 1460: Dl. 15522; 1463: Dl. 15890. – L. a Buzlaiak a. is.) Ma Szina, Nagy-Idától dk.
Szinye. Szyna. (1427: Thallóczy, i. h. 179.) Swynye. (1454: Dl. 24541; 1487: Dl. 19309.) Zynye. (1482: Kassa v. llt.) 1454-ben oppidum-nak irják, s csakugyan már 1427-ben 70 jobbágy-portájok volt itt a Perényieknek. Vámját 1454-ben említik. 1487-ben «örök jogon» a Lapispalakiak kivánják magukat birtokába beigtattatni. A mai Szinye vagy Pető-Szinye, Kassától keletre.
Telkibánya. (Telki.) Régi kiváltságos bányaváros. Teluky néven 1270-ben még a szomszédos Füzér vár tartozéka. 1341-ben azonban már, mint: «Telukbanya montana nostra» a királyé. 1367-ben ugyancsak a király «civitas nostra Telki»-nek nevezi, mint olyan helyet, a hol «comes et urburarius regius» székel. Civitas-nak czímezi Zsigmond király is 1395-ben. 1447-ben Hunyadi János mint oppidum regale-t (Thelkebanya) a Rozgonyiaknak adományozza, de úgy látszik, a 60-as években, legalább részben, az olnodi Czudarok bírták, a kiknek kihaltával ez a város (opp.) is a Rozgonyiaké lett. 1471. márcz 6-án azonban még a király mondja a magáénak. A XV. században a város végén Sz.-Katalin szűz egyháza állt. Ugyanekkor, 1438-ban előfordúl: «villa Chechicz vocata in territorio Thelkybanya». (1270: Árpkádk. új okmt. VIII. 256., 1341: Anjouk. okmt. IV. 121., 1367: Dl. 5783; 1395: Dl. 8122; 1438: Dl. 13191; 1447: Dl. 14062; 1450: Dl. 14390–92; 1468: Dl. 16769; .1470: Dl. 16973 1471: Dl. 17175; 1475: Kassa város llt. 428. – V. ö. Wenzel, Bányászat tört. 90–93., 346–351. és 359. l.)
Vizsoly. Wysol. (1388: Dl. 7454; 1398: Lelesz. el. statut. . 1436: Dl. 12260: 1454: Dl. 24541; 1458: Lelesz. 69. 43.) A XV. sz. közepén (1454.) kezdik oppidum-nak nevezni; vámját azonban már a XIV. sz.-ban emlegetik. 1398-ban még a Debrőieké. Előbb: 1388-ban Boldogkő várához tartozott: Az 1427. évi adólajstrom szerint Juga Jánosnak 31 portája volt itt; 1436-Irrn pedig Közményi (Kusmen. Cozmyn. Kezmen) Moszticz. kir. adományúl bírt felét a Rozgonyiaknak zálogosítá el. Valamivel később a Perényieké lett.
E városokon kívül (az 1427. évi adólajstrom szerint.) lakosságra nézve kiemelkednek a részben talán városi kiváltságokat is élveztek a következő helységek: Ruszka, Meczenzéf, Makrancz, Vilmány, Ujvár, Györke, Szeszta, Csécs és Al-Vadász.
Összesen: 14 város.
