MEZŐVÁROSAI:
MEZŐVÁROSAI:
Ábrány. Abran. Abram. (1324: Egri kápt. llt. Num. 4. div. 1. fasc. 1. frust. 3., 1392: U. o. frust. 7., 1396: Dl. 8152; 1442: Egri kápt. llt. i. h. frust. 11.) Eghazas Abran. (1454: U. o. frust. 15. és 18.) Alsoabran al. nom. Barathnyarad. (1461: Lelesz. 33. 72., Egri kápt. llt. i. h. frust 9. 14. 16.) Also Abran. (1462., 1463: U. o. fasc. 2. frust. 19. 22. 23.) Barát-Nyárád néven (U. o. fasc. 1. frust. 1.) már 1323-ban az egri káptalan birtoka. De, úgy látszik, csak részben. Mert 1462 körűl a Sásváriak is földesurak Alsó-Ábrányban. Előbbi 1461-ben országos és hetivásárt nyert a királytól. – Ma Alsó- és felső-Ábrány Mező-Keresztestől é., Mező-Nyárád m., mely az 1461-ban föltűnő Barát-Nyárád alatt értendő. A hajdani Egyházas-Ábrány a mai Alsó-Ábránynak felel meg.
Dédes (Dédös). Dedes poss. (1383: Dl. 8825; 1438: Dl. 13151.) Oppidum Dedews. (1473: Dl. 17459.) Apátfalvától ék. fekszik, a Bán völgyében. – A Szentlélek tiszteletére (az Ákos nembeli István nádor által 1312. kőrűl) alapított pálos kolostorral. (Rupp. II. 55.) Dédes várához tartozott s így annak sorsát követte.
Diósgyőr. Villa Dyosgewr. Gyosgewr. Gewr. (1304: Dl. 5350; 1387: Dl. 8829.) Poss. reg. Dyosgewr. (1412: Dl. 9971.) Oppidum Dyosgyewr. (1439: Wenzel, Diósgyőr tört. 56., 1444: Dl. 13557., 13582.) Diósgyőr várához tartozott, mezővárosnak Albert kir. kezdi nevezni, a «hospites de Gewr» azonban már 1373-ban szerepelnek. A város végén a pálosoknak Krisztus szent testéről czímzett, István nádor által (1304.) alapított monostora állt. (Rupp. II. 55.)
Edelény. Villa Edelen. (1363: Egri kápt. llt. Num. 22. div. 5. fasc. 1. frust. 8.) Edelyn. (1382: Dl. 6905.) Opp. Edelen. (1430: Dl. 12345.) 1382 előtt az ó-budai apáczáké volt; ekkor cserében a király kezére szállt (máj. 2.). 1430-ban mint mezővárost a Pelsőczi (Bebek) Péter birtokában találjuk.
Emőd. Emewd. Emed. (1412: Dl. 9995; 1444: Dl. 13803; 1485: Dl. 16210.) Emewd opp. (1454: Dl. 24541.) A Perényieké volt. (V. ö. Pálócziak.)
Kaza. Kaza. (1283: Árpádk. uj okmt. XII. 382., 1343: Anjouk. okmt. IV. 301., 1423: Fejér. X. 6. 575., 1435: Wenzel. Diósgyőr. 56.) Opp. Kaza. (1461: Dl. 15565; 1487: Dl. 19267; 1489: Dl. 19493; 1435–6: Rupp. III. 273., 1487: Dl, 19267.)1343-ban e helységben tartja gyűlését a megye. 1435-ben Borbála királyné majd a serkei Lorántfiak kapják zálogba a kihalt Jolsvaiak itteni részeit. Különben a Lorántfiak és Felediek már előbb is bírtak benne; nagyobb részének azonban a kazai Kakasok voltak földesurai. 1485–7-ben Szent-Ágoston rendű kolostor (perjelség) tűnik föl e városban.
Keresztes. Universi Valahi in poss. valahali Kereztes nuncupata. (1409: Wenzel, Diósgyőr tört. 44.) Walachi, cives et hospites in oppido Kereztes. (1466: U. o. 57.) Circumspecti cives et inhabitatores oppidi Kereztes. (1471: U. o. 61.) E mezőváros lakosságának nagy részét eredetileg vándorló, baromtenyésztő oláhok képezték, kik mint jobbágyok e vidékre is eljutottak s több felé megtelepedtek már a nemes urak birtokain. Így pl. Torna és Jászó vidékén is feltűnnaek s úgy látszik gyakran cseréltek urat még a XV. sz. elején, s a mint az 1409. évi diplomából megérthetjük. Még 1473-ban is meg volt azonban az a joguk, hogy barmaikat «a Tisza mindkét partján» legeltethették a nemesi birtokukon, 1456-ban pecsétet illetőleg czimert kapnak a királytól s ekkor föltűnnek vajdáik is, kik mezőváros korában is mint előljáróik szerepelnek. 1471-ben azonban a király privilegiuma szerint egyedűl a városi bíró és esküdtek elé tartoznak peres ügyeikben. – Különben a város Diósgyőr vár tartozéka volt s így annak, 1437. és 1441-ben azonban Cserép várnak és Mező-Kövesd városnak sorsát követte. Ma Mező-Keresztes.
Kövesd. Kwuesd. Kwesd. Kewesd. 1324-ben: terra Kuesd. 1437-ben Cserép vár sorsában osztozott. (L. ott.) 1439-ben Diósgyőr tartozékai közt tűnik föl. 1464-ben Mátyás király pecsét – s bizonyára czimer – használatára jogosítja fel a várost; 1472-ben pedig a lengyelektől szenvedett káraik pótlásául évi királyi adójukat (census) 200 forintra szállítja le, s a saját bírájok, ettől pedig a diósgyőri várkapitány s a kir. személynök alá rendeli. Vámot sehol sem fizettek. (1324: Egri kápt. llt. Num. 8. div. 4. fasc. 1. frust. 2., 1437 Justh llt., Századok. 1875. 242., 1464–72: Dl. 23302. egy 1520. évi átiratból.). A mai Mező-Kövesd.
Miskolcz. Miskoch. Myskouch. Myskolcz sat. 1281-ben: terra Myskouch. 1320-ban: poss. Miscolch. – A XIV. sz. kezdetéig (1312.) a Miskolcziaké volt, 1320 óta a Szécsieké, kiktől 1366-ban cserében I. Lajos király birtokába jutott. Ettőlfogva mint Diósgyőr vár tartozéka, több mezővárossal együtt folyvást királyi vagy királynéi birtok. 1320-ban hozzátartoznak: Csaba és Mályi helységek is. A XIV. sz. végén fordúl elő a «cives seu hospites de M.» kitétel (1399). 1411-ben, mikor Zsigmond királytól a szabad plébános-választási jogot nyeri, már szervezett városi előljáróság, de egyszersmind két külön város: a régi és az uj Miskolcz (civitas) tűnik föl s ezután még több ízben a következő század elején is. Az «oppidum Myskolcz» azonban az állandóbb kitétel s különben is az egyik város a másik nélkűl nem szerepel. Bizonyára egyforma szabadalmaik voltak, melyeket Nagy Lajos óta folyton gyarapítottak királyaink. Így pl. valószínűen Zsigmond királytól nyerték czímerűket s pecsétjöket. 1467-ben minden vám alól, 1471-ben minden adó alól felmenti őket Mátyás király; 1472-ben pedig megerősíti azt a privilegiumjokat, hogy városukba senki se vihessen be bort eladásra. A megye Mátyás kir. idejében rendszerint itt űlésez. (Wenzel, Diósgyőr tört. – regeszták., 1281: Határjárás. Körmendi llt. Alm. II. lad. 4. Nr. 67., 1312: U. o. Nr. 66., 1320: U. o. Nr. 65., 1347. és 1360: U. o. Nr. 8. és 68., 1365: U. o. lad. 5. Nr. 6., 1411. 1467. 1471: Miskolcz város levéltára., 1462: Dl. 15763; 1479: Kassa város llt. 462., 1488: Dl. 19396.)
Mohi. «Cives et iobagiones nostri de Mohy» – mondja a király 1366-ban midőn őket – bűnügyeket kivéve, – a kir. tiszteknek és saját birájoknak hatósága alá helyezi. E kiváltságokat 1470-ben Mátyás király is megerősíti, «oppidum nostrum»-nak nevezvén a várost. Ugyanő 1471-ben számukra a plébános szabad választásának még a szent királyoktól nyert jogát is biztosítja. Különben a XIV. században mint «villa regalis» Diósgyőr kir. várhoz tartozott vámjával együtt, 1473 óta csak ennél fogva. 1440-ben mint oppidum-ot Erzsébet királyné a Rozgonyiaknak adományozta ugyan, de Mátyás alatt mint Diósgyőr tartozékát ismét a király birtokában látjuk. (1366., 1473: Dl. 5494. másolat; 1387. és 1392: Dl. 7312. és 7776; 1440 Dl. 13576., 1473: kövecsesi Dancs llt., Wenzel. Diósgyőr tört. 64.) Ma Muhi néven puszta Ónod mellett d.
Olnod. Olnod. Rendszerint «possessio»-nak nevezik. 1343. és 1346-ban «Felseu Olnod» fordúl elő. (Anjouk. okmt. IV. 306. 580., 1358: Dl. 17107; 1416: Dl. 10416; 1470: Dl. 16976.) Zsigmond kir. egy 1413. évi oklevelében azonban oppidum. (Dl. 10061.) A benne épűlt vár sorsát követte. Miskolcztól dk. fekszik.
Poroszló. L. Hevesben.
Rudabánya. (Ruda.) Rudabanya. (1378. 1383: Zichy okmt. 1V. 37. 257.) Opp. Rudabanya. (1437: Dl. 13089.) Oppidum nostrum – regis – Ruda. (1439: Wenzel, Bányászat tört. 344.) Vicecamerarius salium … de Rudabanya. (1467: U. o. 88.) Már 1378-ban «íudex, iurati, cives et universitas hospites» kitétellel találkozunk, mely arra mutat, hogy e hely ekkor is mezővárosi privilégiumokat élvezett. 1439-ben a hét felső-magyarországi bányaváros közt harmadik helyet foglalja el. (Wenzel, Bányászat tört. 359.)
Sajó-Szentpéter. Zenpeter. Sayozenthpether. Oppidum már a XV. sz. elején, hol a megye gyakran tart gyűlést. (1429. 1446., 1456: Dl. 15098.) 1438-ig Diósgyőrhöz tartozott, ez évben Albert királytól vámjával együtt a Pálócziak kapják, kik aztán 1446-ban orsz. vásárjogot eszközölnek ki számára a kormányzótól. – Szent-Péter apostolról czimzett prépostsága állítólag már a XV. sz.-ban fennállt. 1468-ben az itteni «vicecamerarius salium» említtetik. (1397–1417: Dl. 10160; 1429: Dl. 12128; 1431: Dl. 12405; 1438: Dl. 13151; 1446: Huny. kora. X. 188., Dl. 13190; 1446: Dl. 13941; 1467: Wenzel. Bányászat tört. 88., Rupp. II. 104.)
Összesen: 13 város.
