BORSODMEGYE.
BORSODMEGYE.
A XV. században is mai határai közt terűlt el, s csupán ék. csücskében szenvedett némi csekély ingadozást.* Adó alá eső házhelye 5000 körűl volt a század végén.*
Az illető helységeknél feltüntettük.
1494-ben 4708. – 1495-ben 5000 forint adót róttak ki rá. (Engel. 26. és 138.)
Terűletén a nagyobb uradalmak a kisebbekkel váltakoznak. Előbbiek hazája inkább a hegy- és dombvidék, utóbbiaké a sík. A Tisza mentén s a megyének a Bükk hegységtől dk. eső felében három összefüggőbb birtoktest alakult. Egyik az olnodi, mely Olnod vár környékén egy városból (Olnod), öt borsod- és egy szomszédos zemplénmegyei helységből állt, s a Czudar majd ezek kihaltával (1470.) a Rozgonyi családokat uralta. Másik a cserépi, Cserép vár környékén hat faluval, mely Borbála királyné, majd berzeviczi Pohárnok István, s ennek halálával (végleg) szintén a Rozgonyiak kezére kerűlt. A harmadik e kettő között a kácsi vagy kácsvári, az Örs nembeli Darócziak vagy daróczi Tiboldok, Gesztiek, Sályiak és Váraljaiak birtokában, mintegy 15 falu és több puszta, részint egy nagyobb tömegben Tibold-Darócz körűl, részint elszórva a Tisza mentén.
E tájakra azonban már Diósgyőr királyi vagy királynéi vár tartománya is leér. Mező-Kövesd és Keresztes városok s (1365–1366-ban) Tard a végső pontjai dél felé. Odább északon az Olnoddal szomszédos Mohi, Bala, Nyék, Aranyos és Kis-Győr vonalán kezdődik nagyobb tömegben ez uradalom, s Petri, Mályi, Tokaj, Csaba, Zsolcza, Miskolcz, Szirma, Besenyő, Bábony, Lászlófalu, Kápolna, Parasznya, Hradistyán és Varbó helységeken át keletről (a XIV. században Visnyó és Várad által nyugatról is) öleli aBükköt, melynek belsejében Diósgyőr vár és város a központja. Összesen öt (1438-ig Szentpéterrel együtt hat) városból és mintegy 18–20 faluból áll.
Folytatása dny. felé, a Bükkhegység ény. oldalán fekvő Dédes vár, a hasonló nevű m.-városból s Tardona, Tapolcsány, Mályi, Visnyó és Szilvás-Várad helységekből álló uradalommal, melyhez 1438 óta Sajó-Szentpéter is járúlt.
Ehhez csatlakoznak észak felé a Sajó mentén a Rátold-nembeli kazai Kakasok, serkei Lorántfiak és Felediek uradalmai: Kaza és Kazincz helységekkel élükön. A Kakasok 5, a Lorántfiak 14, a Felediek 9 város vagy falu illető részeiben földesurak.
Még odább északra Csorbakő vára képez állandó központot, a Perényiek birtokában. Nyárád és Szuhogy vidékén hét falu tartozik hozzá. Ide számítható a megye déli felében a síkon elterülő Emőd város is, melynek szintén a Perényiek a földesurai.
A csorbakői uradalommal végül délen Edelény város, északon Szendrő vár határos. E két, jelentékeny pont s tőlök dk. a Sajó menti Vámos vár a Pelsőczi- vagy Bebek-család fészkei. Tartozékait egyiknek sem ösmerjük pontosan, de bizonyára hozzájok kell számítnunk a megye ék. sarkának legnagyobb részét.
E tájon Szalonna és Szent-Jakab vidékét. tehát a megye csücskéjét a Tornai, Szalonnai, Széni és Tekes családoknak* néhány faluból álló uradalmuk tölti be.
Lásd Tornamegyében.
Kisebb részek földesurai időnkint: a Szapolyaiak, Hunyadiak, Ernusth János és Brankovics György – a főurak közűl; továbbá a csehek, kik a Mátyás uralkodásának kezdetéig a Sajó menti Vadna, Sajó-Németi és Galgócz vidékét tartották megszállva.
Az egyháziak közűl a bélháromkuti apátságnak jórészt a mai Apátfalva vidékén feküdt, mintegy 18 faluból álló uradalma, a legösszefüggőbb s a legnagyobbak egyike. Dél felé a felső-tárkányi karthauziak birtokai (Noszvaj, Zsércz), s az egri prépostságé (Novaj) csatlakoznak hozzá; északnyugat felé pedig a dédesi pálosoknak öt, – s a diósgyőri pálosoknak három falubeli részeik. – Miskolcz környékén a tapolczai benczéseknek is 6 faluban (és Miskolczon) volt jószáguk s ugyane tájon a gombaszögi pálosok és a váradi káptalan szintén kisebb részek urai. – A Sajó legalsó folyása mentén azonban a ládi pálosok látszanak az egyháziak közűl a legvagyonosabbaknak. Mert különböző réven mintegy 18–20 faluban és városban bírnak kisebb-nagyobb részeket. – Végűl a megye dk. harmadában az egri káptalan nyert vagy szerzett össze terjedelmes jószágokat, melyek Palkonyától kezdve a Tisza mentén egész Eger vidékéig terjednek, hol Bogács, Paszág és Szomolya képezik a végső pontokat. Összesen mintegy 18–20 faluban vagy pusztán merűl föl időnkint ez egyházi testűlet földesúr gyanánt. Az Edelény melletti Szirákot kivéve e tájakon terűl el az egri püspök nyolcz, s az esztergomi érsek egyetlen faluja (Verebély) is.
A kisebb nemesség sorából a bánfalusi Barius, sajónémeti Bekény, Balai, Tomori, Semsei és Szerdahelyi családok válnak ki, mint terjedelmesebb birtokok urai.
){kind=link}