HELYSÉGEI:
HELYSÉGEI:
Abosfalva. Poss. Obusfolua. (1361: Dl. 29693.) Abusfalwa. (1433: Dl. 27644.) Abwsfalwa. (1440: Dl. 27655., 1450: Dl. 28253., 1466: Dl. 28286., 1479: Dl. 29847.) Abasfalwa. (1452: Dl. 30452.) Poss. Abosfalwa. (1456: Dl. 36407. pag. 81. n. 3., 1484: Dl. 36395. pag. 102. n. 1., Dl. 36395. pag. 102. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 119. n. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 198. n. 1., 1497: Dl. 28543., 149: Dl. 36403. pag. 223. n. 1., pag. 228. n. 1., 1508: Dl. 30258., 1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447.) Abosfalwa. (1459: Dl. 32319., 1468: Dl. 36393. pag. 52. n. 2., 1478: Dl. 27709., 1493: Dl. 29874.) Az Abosfalvi, abosfalvi Benkő, Rákosi, Szakál, Szitás, Vas, továbbá a szent-györgyi Báncza, (kevendi Andrási), a Szengyeli vagy Mezőszengyeli, teleki Váncsa, Csegedi, szent-iváni Tatár, szengyeli vagy csombordi Tompa, Almási, a Császári, (szamosfalvi Gyerő-fi, Rődi, Sánta, Gőczi) családoké, s a Szengyeliek illetőleg Csegediek után még részben a János kercseti papé is volt. – Dicsőszentmártontól k.-é. fekszik, a Kis-Kükűllő folyó mentén.
Adámos. (Adámas.) Poss. Adamus. Via qua de poss. Adamus itur ad poss. Kyralfalwa. (1405: Dl. 28770.) Poss. Adamus. (1435: Dl. 27642., 38652., 27642., 27643., 1436: Dl. 27644., 1450: Dl. 36407. pag. 115. n. 2.) Poss. Adamos. (1439: Dl. 27653., 1497: Dl. 29888., 1503: Dl. 36406. pag. 249. n. 1., 1504: Dl. 27783., 1509: Dl. 36399, pag. 311. n. 1.) Adamus. (14ő2,: Dl. 27676., 1506: Dl. 28479.) Adamos. (1474: Dl. 27695., 1466. körül. 1494: Dl. 29881., 1495: Dl. 30937., 1501: Dl. 30246., 1503: Dl. 36405. pag. 251. n. 1., Dl. 29905.) Poss. Adamas. (1501: Dl. 27775.) A Bogáti, (ettől a Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi más néven Kendhidai), az adámosi Porkoláb, adámosi Orbonász másként adámosi Izsóp, szent-mártoni Bertók másként, ugy látszik, Adámosi, petlendi Nemes, péterfalvi Porkoláb, az eperjesi, irögdi vagy adámosi Patócsi és az adámosi Horvát családoké volt. – Ma Adámos, Dicsőszentmárton közelében d.-ny.
Alfala. Másként Mikefalva. – L. e néven.
Almás. Poss. Almas. (1317: Anjouk. okmt. I. 419., 1337: Dl. 29670., 1474: Dl. 27695., 1475: Dl. 27699., 27698., 1505: Dl. 30251., 1510: Dl. 36405. pag. 317. n. 1.) Terra seu poss. Almas. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Almas. (1366: Dl. 5513., 1380: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 512–3., 1388: Dl.29200., 1392: Dl. 29742. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 41., 1436: Dl. 27647.) Almaas. (1446: Dl. 27659.) Főleg a Szalók-nembelieké, (t. i. az Almási, Somogyoni), továbbá az eszeli Tabiási, széplaki Bordi vagyis Széplaki, (Lupsai) családoké volt. – Ma Szászkisalmás, Erzsébetvárostól nem messze, ny-d.
Alsó-Teremi. L. Teremi helység a.
Andrásfalva. (Andorjásfalva.) Poss. Andrasfalwa. (1432: Dl. 29775.) Poss. Andoriasfalwa. (1453: Dl. 28398.) Ugy látszik, ugyanegy helység értendő, mely a mai Küküllővármegye határszélén, Udvarhelymegyében fekvő Oláhandrásfalva (ujabban Székelyandrásfalva) helységnek felel meg. 1435-ben mint a (szomszédos Hidegkutról való) Hidegkuti cs. birtoka merül föl; 1453-ban pedig, mint a Nádassal vagy Nádasddal (ma Szásznádas, Kisküküllővármegyében) határos helység, az Ősiek birtokában.
Bábahalma. Sacerdos de Babalhalma. (1332--1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96. l.) Magnus mons Hegesholm alias Babaholm. Villa Babahalma. (1348: Dl. 30383.) Poss. Babahalma. (1384: Dl. 29724., 1436: Dl. 29781., 1468: Dl. 36393., 1469: Dl. 29832., 1486: Dl. 36397. pag. 63. n. 2., 1497: Dl. 29888., 1505: Dl. 30251.) A Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi, a Dobokai és az eczeli Tabiási családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Dicsőszentmárton közelében, nyugat felé találjuk.
Bagács. L. Bogács alakban.
Bajon. Bayun. (1344: Dl. 29674.) Poss. regalis Bayon. (1447: Dl. 29791. és Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. n. 1033.) Villa Bayon. (1452: Dl. 14558.) Poss. Bapon. (1462: Dl. 27676.) Poss. Bayon in lertinentiis castri Kpkellewar. (1507: Dl. 30513., 30975.) Küküllővárhoz (l. ott) tartozott. 1447-ben a kormányzó Vizaknai Miklós erdélyi alkormányzónak és alvajdának adományozta, a ki viszont 1452-ben cserében Ludbregi Györgynek adta. 1462-ben azonban ujra e vár tartozékai közt találjuk, valamint 1507-ben is, a mikor a Vizaknai Miklós leánya Affra asszony és a Ferencz fia Miklós, zálog czímen tartanak hozzá jogot. – 1344-ben a Detrik fia Miklós jelenik meg e helységből a várhoz tartozó összes lakosság nevében, 1507-ben pedig Kozna Márton bíró és Magyar Bereczk itteni jobbágyok a moldvai vajda személyében. – Mai ágostai-evangélikus temploma csucsíves alkotásu. (Magyarorsz. műemlékei. II. 417. l.) Ma Alsóbajom, Küküllővártól d.-k. (V. ö. Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 166.)
Balavására. (Balavásár.) Terra seu poss. Balauasara. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbucb. I. 394.) Poss. Balawasara. (1409: Dl. 36305., 1501: Dl. 27775.) Balawasara. (1441: Dl. 36390. pag. 73. n. 2.) Balawasara. (1478: Dl. 27709., 1495: Dl. 27751.) Balawasar. (1482: Dl. 26921.) A Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi, más néven Kendhidai családé volt. – Ma Balavásr, Erzsébetvárostól é.-k., a Kis-Küküllő folyó mentén.
Balázsfalva. Sacerdos de villa Blasü, Blasy. (I332–1337: Páp. tiz.- l. Mon. Vat. I/1. 96., 102. l.) Via magna, que a parte possessionis Balasfalwa penes Kykullew maiorem vadit versus poss. Mykehaza, in loco Lowdonis vocato. (1416: Dl. 30773.) Poss. BalasfaIwa. (1426: Dl. 30163., 30164.) Balasfalwa. (1486: Dl. 29861.) A Balázsfalvi, balázsfalvi Herbart, Csifudi, balázsfalvi Bornemisza, (Bagdi vagy Bakdi), a Farkastelki és Bolyai családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1416-ban az innen Mikeszásza felé a Nagy-Küküllő folyó mentén vezető nagy-utat említik. – Balázsfalva mezőváros és Balázsfalva falu, a mai Alsó-Fehérmegyében, Kis-Küküllőmegye határán. (L. Fejérvármegyében is.)
Balázstel(e)ke. (Balázstelek. Balázsteleki.) Poss. Blastelke. (1373: Dl. 29711.) Poss. Balaasteleke. (1374: Dl. 29712.) Poss. Balastelke. (1374: Dl. 30712., 1376: Dl. 29713., 1380: Dl. 27631., 1385: Dl. 29726., 1390: Dl. 29733., 1454: Dl. 29810.) Balasteleke. (1392: Dl. 29741.) Poss. regalis Balastheleke. (1444: Dl. 29747. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 327.) Totalis nostra regia portio possessionaria in poss. Balastheleke. (1446: Dl. 29748. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 431.) Balastheleke. (1408: U. o. III. 456.) Balasthelke. (1427: Dl. 28196., 1464: Dl. 29823., 1470: Dl. 29834., 1494: Dl. 36517., 1507: Dl. 30513., 1514: Dl. 27730.) Balastelek. (1447: Dl. 27661., 27662.) Poss. Balas[thel]ke. (1459: Dl. 32319.) Balastelke. (1462: Dl. 29822.) Balaschtelke, Balasthelkew. (1472: Dl. 29836.) Poss. Balastheleky. (1477: Dl. 26425.) Poss. Balasthelke. (1489: Dl. 27734., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1493: Dl. 29874., 26455., 1495: Dl. 30937., 1503: Dl. 29905., 1505: Dl. 26483., 1455–1506: Dl. 26492., 1510: Dl. 36405. pag. 331. n. 1., 1512: Dl. 29943., 1516. körül: Dl. 30274.) Poss. Balasthelek. (1494: Dl. 29883.) Poss. Balastheleke. (1497: Dl. 30236.) Balasthelke, Balasthelek. (1497: Dl. 29883.) Poss. Balas Thelke. (1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) A XIV. században (részben) a losonczi Dezsőfi családé; később a Haranglábi rokonságé, majd utánok részben a Hunyadi, Szentiváni, szent-iváni Székely, Héderfá(ja)i; aztán a töreki Bakócz, Sálfalvi másként sálfalvi Sál-fi, (meggyesi Dorn), Töreki, illyei Dienes(s)i; a váras-keszi Lépes, Bátori, korlátkői Bucsáni; a Vizatinai, (guti Ország), csulai vagy gálfalvi Váncsa, Altemberger, Bogáti; a Balázstelki, mártonfalvi Cseh másként Mártonfalvi, balázstelki Béldi, Gegő, Nagy, Nemes, Pestesi, Sáfár, Sárosi, (Istvánházai, pócstelki, Geréb, Dézsfalvai), Veres, Zöld, és, ugy látszik, az adámosi Horvát családoké, végül (a Vizaknaiaktól) Lukács csanádi püspöké és testvéréé Miklósé és az erdélyi káptalané is volt. – 1510. körül Werner György az Istvánházai László és fia György itteni jobbágya és bírája. 1503-ban gálfalvai Váncsa János özvegyének is külön bírája van e helységben. – Ma Balázstelke, Erzsébetvárostól nyugatra.
Bardháza. L. Bord helység a.
Barnád. L. Berná(l)d alakban.
Bázna. Molendinum de Bazna. (1331: gr. Teleki cs. oklt. I. 44.) Széplak azaz Küküllőszéplak és Hedröhfája azaz Héderfája határjárásakor említik, mint a Küküllő azaz Kis-Küküllő partján fekvő helyet. Meglehet azonban, csupán puszta és nem helység volt.
Bázna. (Bozna). Villa Bozna in comitatu de Kukullu, inter fluvios Kukullu existens. (1302: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 51. és n. 52., továbbá Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 222., 223.) Villa (sedis … Megyes!) Bazna. (Másolat után. 1369: Zimmermann-Werner. Urkundenhuch. II. 157.) Plebanus et villicus de Bozna. Villa Bozna. Universitas saxonum de eadem. (1369: U. o. II. 166.) Universi hospites regales de Bozna; Bazna. (1372: U. o. II. 377.) Vílla regalis Bazna. (1372: U. o. II. 333.) Universi populi et hospites nostri (regis) de Bozna. (1415: U. o. III. 655., 662.) 1302-ben Bozók ispán az Inok fia, mint küküllővármegyei falut, az erdélyi káptalannak hagyományozta, mely a XV. század második felében is jogot tartott hozzá. (1479: Tört. Tár. 1897. 505. l., 1491: U. o. 510. l.) Mindazáltal, legalább a XIV. század második felében és a XV. század elején, a két szász székhez (Meggyes és Selk), sőt 1359-ben kifejezetten a Meggyes-székhez számították. Ugyanez idő tájt az ugyanoda számított szomszédos Velcz vagy Völcz helységgel folytatott határpert. – Ujabban inkább Felső-Bajom nevet viselt, legujabban a Bázna nevet kapta vissza.
Bénye. (Bönye.) Poss. Benye iuxta fluvim. Kykellew in qua capella in honore beati Emerici foret constructa. (1346: Dl. 27628.) Poss. Bewnye. (1465–1506: Dl. 26491., 26492., 1475: Dl. 36406. pag. 53. n. 1., 1496: Dl. 27704., 1478: Dl. 27708., 1489: Dl. 27734., 1494: Dl. 29883., 1505: Dl. 30251., 1506: Dl. 26491., 26492., 1515: Dl. 22733., 1525: Dl. 36401. pag. 21. n. 1.) Benye. (1474: Dl. 29838., 1479: Dl. 27711., 1510: Dl. 29931.) Poss. Benye. (1476: Dl. 27700., 27701., 27705., 1494: Dl. 36517., 1501: Dl. 30245.) Poss. Bernye. (1476: Dl. 27703.) Juga kenezius in Bewnye. (1477: Dl. 27704.) Bewnye. (1492: Dl. 27741., 1515: Dl. 30269.) Poss. Bewnye, Benye. (1501: Dl. 29900.) A töreki Bakócz, Sálfalv(a)i másként sálfalvi Sál-fi; a váras-keszi Lépes, Hunyadi, Bátori, korlátkői Bucsáni a dengelegi Pongrácz, Bényei vagy Bőnyei másként bényei vagy bocsárdi, buzás-hocsárdi Biró, Csesztvei, Varsányi; a szent-imrei Sztrigyí, Kolonity(i). Barcsai, Décsei, illpei Dienes(s)i; a Hosszutelki, bényei Horvát, Komjátszegi; Porkoláh, Silye vagy Silyei és (1525.) a Vessződi családoké volt. – 1346-ban a Szent-Imre tiszteletére itt épült kápolnát említik. 1476-ban és 1477-ben Juga idevaló kenéz, 1477-ben Tót Miklós itteni jobbágy, 1506-ban pedig Karácson Gál itteni bíró és jobbágy szerepel. – Ma Magyarbénye, Dicsőszentmártontól d.-ny., a Kis-Küküllő folyó mentén.
Bénye-Bua. Poss. Benyebua. (1431: Dl. 30311.) Poss. Benyebwa. (1501: Dl. 30245.) A Váradjai, szent-imrei Sztrigyi, Kolonity(i), Barcsai, Décsei és illyei Dienes(s)i családoké volt. – A Kis-Küküllő mentén fekvő Bénye (ma Magyarbénye) helységgel együtt fordul elő, s ennek környékén feküdt.
Berná(l)d. Terra Barnad. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 220. Másolat.) Poss. seu villa Barnad. (1405: losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Barnad. (1460: Dl. 36407. pag. 86. n. 4. és pag. 95., 1464: Dl. 36865., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 3., 1498: Dl. 28458., 1502: Dl. 27777., 27778.) Poss. Bernald. (1492: Dl. 26812.) Vámszedő hely volt s Ujvár vár sorsában osztozott. A XV. század eleje óta a Losonczi vagy losonczí Dezsőfi, a Fejéregyházi vagy Nádas(d)i, nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), Bátori, Betleni (s bálványosi, németi Bánfi) családé. – Ma Bernád, Bonyha közelében nyugatra.
Bes(s)enyö. Poss. Beseneu. (1349: Dl. 29682. és Anjouk. okmt. V. 297.) Poss. Bessenew. (1414: Dl. 10219., 1462: Dl. 29822., 1473: Dl. 30473.) Poss. Bessenyew. (1469: Dl. 36394. pag. 3. n. 2., 1479: Dl. 27714., 29845., 1482: Dl. 37654., 1493: Dl. 36398. pag. 132. n. 1., 1494: Dl. 29880., (1499 ?): Dl. 36403. pag. 260. n. 1., 1510: Dl. 36405. pag. 324. n. 1., pag. 317. n. 1., 1521:.gr. Teleki cs. oklt. II. 447.) Poss. Besenyw. (1473: Dl. 27694.) Poss. Besenew. (1478: Dl. 28318.) Poss. Besenyew. (1480. körül: Dl. 36336.) Poss. Bessenyev. (1500: Dl. 36405. pag. 100. n. 1.) Bessenyev. (1504: Dl. 27782.) A Karácsonfalv(a)i, széplaki Bordi vagyis Széplaki, (Lupsai), Szőkefalvi, a Kecseti, Szentmihályi, héderfái Barrabási, továbbá a Szentpáli, Hosszuaszói, Bolyai, Kerel(l)ői, Kasuhi, a balázsfalvi Cserényi, szilvási Angyalló, (almakereki Apafi), a Teremi másként teremi Sikesd családoké és a Korvin Jánosé volt – Ma Buzásbesenyő, Dicsőszentmártontól é.-k. (V. ő. Magyarorsz. műemlékei. II. 419. l.)
Beszermén-Sancsal. L. Szancsal helység a.
Bík(k)es. (Bikesd. Bikös.) Poss. Bykes. (1448: Dl. 14196., 1458: Dl. 15257., 1480: Dl. 27717., 1486: gr. Forgách cs. llt., 1487: gr. Forgách cs. llt., 1493: Dl. 26451.) Poss. Bykesd. (1453: Dl. 29806., 14615.) Poss. Byrkes. (1480: Dl. 277118.) Poss. Bykews. (1487: br. Radák cs. llt.) Poss. Bykechd. (1493: gr. Forgách cs. llt.) 1448-ig Küküllővárhoz (l. ott) tartozott; ekkor a gúti Országoknak adományozta a kormányzó; s mivel időközben, V. László alatt, ismét visszafoglalták e várhoz, 1458-ban Mátyás király uj-adományul adta az Ország-oknak. Később is ezeké, majd tőlük a szebeni vagy mikeszászai Horvát és Haraszti családé (s András deák budavári kir. udvarbíróé és Bálint váradi püspöké) is volt – Ma Oláhbükkös, Küküllővártól d.
Birkes. Azaz: Bikkes. – L. e néven.
Bódogasszonfalva. Poss. regalis Bodoghazzonfalwa. (1448: Dl. 29796.) Poss. Bodogazzonfalwa. (1462: Dl. 27676., 1507: Dl. 29919.) Küküllővár (l. ott) tartozéka volt; 1448-ban mint ilyet adta a kormányzó Szentgyörgyi László, Belényesi Mihály és Fekete Osvát nevű nemes cselédeinek. 1462-ben és 1507-ben azonban ujra csak e vár tartozékai közt találjuk. 1507-ben Benedek bíró, s Nagy Péter és Kis János esküdtek jelennek meg e faluból, mint a várhoz tartozó jobbágyok. – Ma Boldogfalva, Küküllővár szomszédságában nyugat felé.
Badótel(ö)ke. Poss. Bodoteluke. (1345: Dl. 29675.) A mai Kisküküllővármegye é.-ny. sarkában, Radnót és Kutyfalva szomszédságában feküdt. Bogács. (Bagács.) Saxones de Bagath. (1366: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 241.) Villa Bagach. (1371: Dl. 29710.) Cives et hospites de Bogach. Poss. Bogach. (1394: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 78.) Poss. Bogach. (1503: Dl. 36405. pag. 249. n. 1.) Poss. Bogach in pertinentiis duarum sedium saxonicalium. (1509: Dl. 26507.) Részben a szász-földhöz tartozott. 1509-ben mint a szász-földhöz tartozó helység részeit mondja magáénak Eczeli Juliánna (leány), a néhai Gáspár fia Zsigmond fiának a néhai Jánosnak leánya. Részben, mint küküllővármegyei helység az adámosi Porkoláb, adámosi Orbonász másként adámosi Izsóp, a szent-mártoni Bertók másként, ugy látszik, Adámosi és pettendi Nemes családoké volt – Mai ágostai-evangélikus temploma csucsíves alkotásu. (Magyarorsz. műemlékei. II. 418. l.) – Ma Bogács, Dicsószentmártontól d-k., Kisküküllőmegyében.
Bogát L. Tordavármegyében.
Bon. (Bonn.) L. Bun (Bún) alakban.
Bőnye. L. Bénye alakban.
Bord. (Bordfalva.) Villa Burdfolua. (1348: Dl. 30383.) Bord. (1351: Dl. 30653., 1390: Dl. 31111., 1420: Dl. 29762.) Bardhaza. (1360: Dl. 29691.) Boord. (1383: Dl. 30137.) Villa Bord. (1396: Gyulafeh. kápt. ház llt. lad. 8. n. 1033.) Poss. Bord. (1470: Dl. 36393. pag. 64. n. 1., Dl. 29834., 1484: Dl. 36395. pag. 104. n. 1., 1492: Dl. 36398, pag. 54. n. 1., pag. 71. n. 1., 1500: Dl. 28666., 1505: Dl. 30251.) Poss. Bord. (1472: Dl. 29836.) Az 1360-ban előforduló Bardháza kétségkívül azonosnak vehető Bord vagy Bordfalva helységgel. – A Széplaki, kisfaludi Bordi vagyis Széplaki, (Karácsonfalvi), Szentgyörgyi, eczeli Tabiási, Bogáti, (Altamberger), Kisfaludi, (kisfaludi Porkoláb) családoké volt. – Ma Bord, Dicsőszentmártontól é.-ny.
Bors-lakabfalva. (Borsfalva) Másként Pettend. – L. e néven.
Bőstelke. (Böstelek. Őstelke.) Poss. Ewstelke. (1415: Dl. 29760.) Poss. Bwsthelke. (1437: Dl. 36390. pag. 43. n. 1.) Poss. Bwsthelek. (1437–1440: Dl. 36390. pag. 44. n. 3.) A Péterfalvi, Tátéi, Diódi vagy Gyógi és ettől a Tövisi családé volt. – Péterfalva, Pánád és Iklód helységekkel együtt fordul elő, s kétségkívül ezek vidékén feküdt, a mai Kisküküllőmegye nyugati sarkában.
Boz(z)iás. (Bozzás.) Poss. Bozyas. (1441: Dl. 36390. pag. 87. n. 1., 1442: Dl. 36390. pag. 97. n. 2., 1448: Dl. 36391. pag. 46. n. 1., 1453: Dl. 30829., 1459: Dl. 32319., 36392, pag. 65. n. 1., 1466: Dl. 29827., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1493: Dl. 26455., 1500: Dl. 27772., 1503: Dl. 29903., 1506: Dl. 29916.) Poss. Bozias. (1441: Dl. 36390. pag. 88. n. 2.) Poss. Bozzas. (1464: Dl. 29823.) Kenezius de Bozpas. (1466: Dl. 28286.) Poss. Bozzyas. (1472: Dl. 29835.) Poss. Bozyas. (1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) A Haranglábi, g(y)erő-monostori Kemén(y), Folti, mocsi vagy héderfájai Barlabás vagy Barlabási, Lengyel, Vizaknai, eczeli Tabiási, Váncsa, Ősi, a Hunyadi s ettől a szent-iváni Székely vagyis Szentiváni és Héderfá(ja)i, végül a Bogáti, Altemberger, (temeshelyi Dési) családoké s (a Vizaknaiaktól) Lukács csanádi püspöké és testvéréé Miklósé is volt. – 1466-ban Fülöp, 1507-ben István itteni kenéz, a Vizaknaiak jobbágyai szerepelnek. – Ma Borzás, Dicsőszentmártonnal szemközt, a Kis-Küküllő mentén.
Bun. (Bún.) Terra Bwn. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 219. Másolat.) Poss. ac villa Bun circa fluvium Kukulleu maiorem. (1316: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 620.) Poss. Buun. (1343: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 6.) Poss. Bwn. (1451: Dl. 36400. pag. 45. n. 1., 1453: Dl. 28398., 1467: Dl. 26409., 1468: Dl. 29829., 1477: Dl. 26425.) Poss. Bwy. (! 1468: Dl. 36393. pag. 40. n. 4.) Poss. Bon. (1487: Dl. 28335.) Poss. Bonn. (1490: Dl. 28647.) Poss. Bown. (1493: Dl. 28647., 1499: Dl. 28661.) Poss. Bwn, Bwnd. (! 1482–1496: Dl. 27758.) Olykor Fejérvármegyéhez számítják. 1301-ben az Ujlak nevű földet is említik határában. Ugyanez 1325-ben mint «poss. Vylak» fordul elő. (Dl. 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239.) – A Nádas(d)i vagy Fejéregyházi, Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, (Bánfi), Bátori, Betleni, nádasdi Ungor, (a Vizaknai) csáktornyai Ernuszt családoké; s jog szerint és egy ideig az erdélyi káptalané, a Hét-szász-széké. Segesvár városé és a segesvári széké is volt. – 1493-ban Greb Lukács nevű itteni jobbágy szerepel. – Ma Kis- és Nagybún, Kis-Küküllőmegye d-k. sarkában.
Csapó. Sacerdos de Thapev, Kapov. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96., 102. l.) Antonius de Chapow. (1347: Dl. 30112.) Poss. Chapou. (1360: Dl. 29691., 1319: Dl. 27630.) Chapou. (1366: Dl. 30125., 1374: Dl. 6223.) Judices de Chapo. (1447: Dl. 27660.) Poss. Chapo. (1450: Dl. 28253.. 1469: Dl. 36394. pag. -1. n. 2., 1501: Dl. 27775., 1503: Dl. 36405. pag. 249. n. 1., pag. 251. n. 1.; 1504: Dl. 27782., 27783., 1509: Dl. 36399. pag. 311. n. 1.) Chapo. (1484: Dl. 27724., 1511: Dl. 27798.) Czapo. (1518: Dl. 27806.) A Csapói (XIV. század), a Bogáti, a Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi, szilvási, (ezektől a csapói Biró), a csapói vagy adámosi Porkoláb, adámosi Orbonász másként adámosi Izsóp, a szent-mártoni Bertók másként, ugy látszik, Adámosi, és pettendi Nemes családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Bírái pl. 1447-ben is szerepelnek. – Radnót közelében kell találjuk, a Maros folyó mentén.
Csávás. Poss. Chawas. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 320. Másolat, 1492: Dl. 26S12., 1501: Dl. 27773., 1473: Dl. 36393, pag. 129. n. 3., 1502: Dl. 27777.) Sacerdos de Chauas. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96. 1.) Chawas. (1331: gr. Teleki cs. oklt. I. 44.) Poss. Chauas. (1361: Dl. 29693.) Poss. seu villa Chaauas. (1405: losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. (Ch)awas. (1450: Dl. 36407. pag. 86. n. 4. és pag. 95.) Poss. Cawas. (1473: Dl. 16167.) Poss. Kawas. (1495: Dl. 27982.) 1361-ben a Haranglábi, – a XV. század eleje óta (mint Ujvár vár tartozéka) a Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, azután a Fejéregyházi vagy Nádas(d)i, nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), Bátori, Betleni., (losonczi Bánfi) családoké, s a Bátoriaktól némely része (1490. óta) a bohnyai parochiális egyházé is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Szászcsávás, Dicsőszentmártontól keletre.
Cserged. (Csörged.) Poss. Cherged. (1438: Muz. llt., 1459: Dl. 36392. pag. 43. n. 2., Dl. 27033., 36392. pag. 44. n. 1., 1465: Dl. 27685., 27686., 1473: Dl. 28860., 1478: Dl. 36406. pag. 69. n. 1., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1493: Dl. 29870., 36398. pag. 133. n. 1., 1494: Dl. 28652., 27749., 28655., 1495: Dl. 36398. pag. 221. n. 1., Dl. 27754., 27755.. 1505: Dl. 36399. pag. 65. n. 1., 1511: Dl. 28680., 1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447.) Poss. Cerged. (1455: Dl. 36407. pag. 74. n. 5., 1492: Dl. 36398. pag. 175. n. 1.) Poss. Chewrged. (1464: Dl. 27680., 29825.) A Mikefalvi (Mike-fi) másként Középfalvi vagy Kápolnai, a mocsi Miske-fi vagy Miskei másként Mocsi vagy Macsi, madarasi Székely, Sztrigyi, Szengyeli, Kórógyi családoké, továbbá a Héderfá(ja)i és héderfájai Lőkös-fi (Lőkös, Lőkes) rokonságé, a harinnai Farkas, csesztvei (héderfái) Barlabási, az andrásfalvi Balá(z)si, (Nyujtódi), a szent-trinitási Forró, apa-nagyfalvai Apafi; Bogáti; a meggyesfalvi Alárd-fi, Oroszfá(ja)i, (Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Meggyesi, Kerelei és Somogyoni) családoké volt. – Ma Nagy- és Kiscserged, Dicsőszentmártontól é.-k.
Csokár. Azaz Kocsár vagy Kocsárd. – L. e néven.
Csüdőtelke. (CsidStelke. Csidetelke. Csedőtelke. Csedetelke. Csedőtelek.) Poss. Chedeutelek iuxta fiuv. Kykulleu. (1383: Dl. 30726.) Villa Chedeteleke hungaricalis. (1412: Dl. 28591.) Poss. Chedwtelke. (142b: Dl. 29764.) Poss. Chedewthelke. (1425: gr. Teleki cs. oklt. I. 479.) Poss. Cydewthelke. (1478: Dl. 27710.) Poss. Chydewthelke. (1492: gr. Teleki cs. oklt. II. 184., 1517: U. o. II. 352., Dl. 36402. pag. 29. n. 1., 1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447., 1522: Dl. 36400. pag. 65. n. 1., 1582: Dl. 36400. pag. 235. n. 1.) Poss. Chwdewthelke. (1502: gr. Teleki cs. oklt. II. 249 és Dl. 36405. pag. 192. n. 1.) Poss. Chydewtelke. (1513: gr. Teleki cs. oklt. II. 317.) Poss. Chydew Thelke. (1517: Dl. 27804., 30277.) Poss. Chewdewthelke. (1518: Dl. 27806., 36402. pag. 61. n. 1.) Poss. Chydethelke. (1519: Dl. 29977.) Magyar helység, s a Szentléleki másként kizdi, dicső-szent-mártoni Sándor, a Keszi másként keszi vagy ternóczi Székely, majd utánok (a XVI. század eleje óta) a somkereki Erdélyi, héderfái Barlabási, losonczi Bánfi és Szapolyai családoké volt. – Ma Csüdőtelke, Dicsőszentmárton szomszédságában, a Kis-Küküllő mentén.
Czikmántor. (Czikmántol. Czikmántel. Czikmánd. Czikamánter. Czukmántor. Czikmánter. Czukmanczol. Czikmándor. Czikmárton. Czekmántol. Czekmántul. Czekmántel.) Terra seu poss. Chekmantul. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Poss. Chekmantul. (1344: U. o. II. 16., 17.) Chekmantel. (1380: u. o. II. 512–513., 1434: Dl. 29777.) Kuchmanchal. (1383: Dl. 30403.) Chukmanchol. (1383: Dl. 30726.) Cykmantel. (1384: Dl. 30138.) Cekmantul. (1392: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 44.) Cicmantol. (1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 325.) Zenthmantol. (1411: Dl. 49755.) Czykmarthon. (1432: Dl. 29775.) Chikmantor. (1435: Dl. 28599.) Cyukmantry. (1446: Dl. 2639b.) Cpkmantul. (1453: Dl. 27667.) Chykmand. (1466: Dl. 28622.) Chykamanthery. (1479: Dl. 27714.) Chikmanther. Chykmandor. (1479: Dl. 29845.) Szalók-nembelieké (a Czikmántoriaké, Darlasziaké) volt. – Ma Czikmántor, Erzsébetvárostól é.-k.
Dámán. (Dáma. Dályán. Damján.) Poss. Danyan. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 220. Másolat, 1361: Dl. 29693., 149b: Dl. 27982., 1500: Dl. 30335., 1501: Dl. 30246.) Sacerdos de Anyan, de Danan. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96., 102. l.) Dalyan. (1394: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 84.) Poss. Dalian. (1421: Dl. 27637.) Poss. seu villa Dalyan. (1425: losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Danya. (1450: Dl. 36407. pag. 86. n. 4, és pag. 98.) Poss. Danjan. (1470: Dl. 30470.) Poss. Dalyan. (1467. körül: Dl. 32385., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 3. és pag. 130. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 2., 1494: Dl. 27224.) Poss. Damyan. (1480: Dl. 27719., 27720., 1492: Dl. 26812., 1496: Dl. 28668., 1511: Dl. 27799.) Poss. Dannyan. (1492: Dl. 36398. pag. 73. n. 2.) A Haranglábi (1361.), a Dályáni (1394.), a Szentiváni, Betleni, Butkai, Piski, (Brendes), Kecseti, Földvári, földvári Kóka, Kerel(l)ői, (kis-kendi Balád-fi, Hosszuaszói), főleg pedig (a XV. század eleje óta, mint Ujvár vár tartozéka) a Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, (Fejéregyházi vagy Nádasdi, Herepei), nádasdi Ungor (Ongor, Hongor) Bátori és meggyesfalvi Alárd-fi családoké, s a Bátoriaktól némely része (1490. óta) a bohnyai parochiális egyházé is volt. Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Szászdányán, Erzsébetvárostól é.-ny.
Darlasz. Sacerdos de Dorlako. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 102. l.) Poss. Darlaz. (1317: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 321. és Anjouk. okmt. I. 419., 1344: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch II. 16., 17., 1507: Dl. 29923.) Terra seu poss. Dorlaz. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Dorlaz. (1366: Dl. 5513., 1502: Dl. 27777., 27778.) Darlaz. (1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. IL 26., 1397: Dl. 29212., 1408: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 456., 1424: Dl. 30159., 1446: Dl. 27659.) Poss. Darlas. (1392: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 41. és Dl. 29742.) Darlasy. (Köznemes nevében. 1446: Dl. 26395.) Az eczeli Tabiási rokonságé s a Szalók-nembelieké (a Darlasziatié) volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Mai evangélikus temploma csucsíves alkotásu. Külsején középkori freskómaradványok vannak. Szentségháza, és főkapuzatának faragványai XV. századi eredetre mutatnak. (Magyarorsz. műeml. II. 419. L) Ma Darlacz (Darlasz, Darlócz sat.), Erzsébetvárostól d.-ny.
Dég. (Dék.) Poss. Deegh. (1360: Dl. 29691., 1465: Dl. 27685.) Poss. Deeg. (1465: Dl. 27686., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 165. n. 1., 1498: Dl. 36403. pag. 216. n. 1., 1500: Dl. 28666., 1505: Dl. 26115.) Poss. Deek. (1507: Dl. 28558.) A Bogáti, (Vizaknai, Altamberger, kis-kendi Balád-fi, czobor-szent-mihályi Czobor, Tótőri), meggyesfalvi Alárd-fi családoké volt. – Ma Dég, Dicsőszentmártontól é: ny. (V. ö. Dicső-Szent-Márton város alatt, az 1278. évnél.)
Dé(z)sfalva. (Dersfalva.) Poss. Deesfalva. Poss. Hagmas. Terra Hagmasfew. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 220. Másolat.) Poss. Deesfolua. (1360: Dl. 29690., 1368: Dl. 29704., 1370: Dl. 29708.) Poss. Hagmas al. nom. Desfolua. (1366: Dl. 5995.) Poss. Desfolua. (1370: Dl. 5995.) Poss. Deesfalua. (1370: Dl. 29706.) Poss. Deesfolwa. Magna via versus poss. Deesfolwa. (1371: Dl. 29710.) Poss. Dezfalua, Desfalua. (1389: Dl. 29730.) Desfalua. (1424: Dl. 30159.) Desfalwa. (1425: gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1502: Dh 27778.) Poss. Deesfalwa. (1441: Dl. 36390. pag. 87. n. 1., 1442: Dl. 36390. pag. 97. n. 2., 1448: Dl. 36391. pag. 46. n. 1., 1453: Dl. 30829., 1459: Dl. 32319., 1466: Dl. 29827., 1489–1494: Dl. 27731., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1493: Dl. 26455., 1503: Dl. 29903., 1504: Dl. 28670., 1505: Dl. 30251., 1506: Dl. 26491., 26492., 1514: Dl. 27801:, 1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) Poss. Dersfalwa. (1459: Dl. 32319., 1494: Dl. 27748.) Poss. Desfalwa. (1459: Dl. 36392. pag. 55. n. 1., 1464: Dl. 29823., 1472: Dl. 29835., 1509: Dl. 27795.) Poss. Desffalwa. (1494: Dl. 27747.) Deesfalwa. (1505: Dl. 29744., 1517: Dl. 29961., 1519: Dl. 29977.) Poss. Hagymas. (1517: Dl. 29961.) 1366-ban és 1517-ben, kétségkívül egy része, Hagymás nevet is viselt. Ugyanez 1301-ben «Hagymásfő» néven is előfordul. A Haranglábi illetve haranglábi Jakab-fi, Kőrösi, Csifudi, gyerő-monostori Kemén(y), Folti, mocsi vagy héderfájai Barlabás vagy Barlabási, Lengyel, gálfalvai Váncsa, Vizaknai, a Hunyadi s ettől a szent-iváni Székely, Szentiváni és Héderfá(ja)i, továbbá a dézsfalvi Almási, Eczeli, peterdi Fancsikai vagy Fancsika, Szilvási, Fogarasi, Kis és eczeli Tabiási, Dézsfalvai, (balázstelki Nagy), végül az Altemberger és Bogáti (temeshelyi Dési) családoké s (a Vizaknaiaktól) Lukács csanádi püspöké s testvéréé Miklósé is volt. – 1506-ban a Bortubás, 1509-ben a. Pálfi és Kelemen nevű itteni jobbágy-családokat említik. – Ma Désfalva, Dicsőszentmártontól é-k., a Kis-Küküllő partján.
Dobk. L. Fejérvármegyében. (V. ö. a teremi Sikesd cs. alatt.)
Domáld. (Damáld. Doma.) Poss. Damald. (1420: Dl. 29762., 1495: Dl. 36398. pag. 232. n. 1.) Poss. Domald. (1501: Dl. 27775., 1505: Dl. 30251.) Poss. Doma. (1507: Dl. 36399. pag. 158. n. 1.) A Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi más néven Kendhidai, majd ettől az eczeli Tabiási családé volt. – Ma Domáld, Erzsébetvárostól észak felé.
Dombó. (Dumbó.) Dumbo potaka. (1278: Dl. 29659.) Poss. nostra (regis) Dombow. (1347., 1354., 1364: Dl. 29768., 29680., 29681.) Poss. Dumbo. (1347: Dl. 29678.) Poss. Dombow, Dombo. (1348: Dl. 30383.) Poss. Dombo. (1405: Dl. 28770., 1438: Dl. 27649., 1439: Dl. 27650., 1450: Dl. 28253.) Poss. Dombo. Judex in poss. Dombo. (1439: Dl. 27651.) Poss. Dombo. Judex in Dwmbo. (1465: Dl. 27682.) Dombo. (1494: Dl. 29881.) 1347-ben kapta I. Lajos királytól, hű szolgálataiért Lapádi (Péter fia) Miklós mester és testvére Bökény (Buken), mint egykor a néhai hűtlen László, volt erdélyi vajda birtokát. Ettőlfogva e Lapádi (vagy Lapáti), később (ugy látszik, 1424. óta) a meggyesi Dor vagy Dorn (l. főleg e családnál), Szász vagy másként Enyedi vagy Szentjánosheg(y)ei, (veresmarti Geréb), kendi Balád-fi, az adámosi, irögdi, eperjesi Patócsi családoké volt. – 1439-ben és 1465-ben az idevaló bírák szerepelnek. – Dicsőszentmárton közelében d-ny. találjuk.
Dorlasz. Azaz Darlasz. – L. e néven.
Ebesfalva. (Ebesfalu.) Sacerdos de Ebes. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 102. l.) Poss. Ebesfolwa. (1368: Dl. 8008. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 111–116.) Ebesfalwa. (1374: Dl. 6225., 1462: Dl. 27676.) Ebesfolua. (1376: Dl. 29714., 1378: Dl. 6524.) Poss. Ebesfalva. (1378: Dl. 6575.) Poss. Ebesfalu. (1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 31. és Dl. 7688.) Ebesfalua. (1391: Muz. llt.,. Dl. 7701., 9132. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 34.) Poss.. Ebesfalwa. (1399: Dl. 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239., 1415: gr. Bethlen cs. llt., 1468: Dl. 30211., gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 63. I. 38., 1473: Dl. 17898., 17419., 1491: Dl. 36398. pag. 33. n. 1., 1493: Dl. 19989, és 36398. pag. 113. n. 1., 1505: Dl. 27789.) Poss. Ebesfalua. (1402: Dl. 8754., 14.35: Dl. 12728., 1491: Dl. 26931.) Judex de Ebeschfalwa. Ecclesia S. Georgii martyris in Ebesfawlwa. (1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 39:) A Szentiváni, az Ebesfalvi másként Ernyei, almakeréki Apafi (lásd főleg itt), Betleni, (monoszlai Csupor, Geszti, keczeli Szele), töreki vagy ivedecsi Bakócz és Kisszőllősi családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Szent-György vértapu tiszteletére szentelt egyházát 1448-ban említik. A mai Erzsébetváros, a Nagy-Küküllő mentén.
Egörvárpataka. Poss. Egurwarpathaka inter poss. Zepmezew et Kukullew. (1356: Dl. 31099. és Anjouk. okmt. VI. 518. Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 125.) Szépmező helység és a Kis-Küküllő folyó közti vidéken feküdt, Küküllővártól ny.-d. felé.
Egrestő. (Egröstö. Egresd.) Terra seu poss. Egrusthw. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Poss. Egrestew. (1344: U. o. II. 16., 17.) Poss. Egrustu. (1347: Dl. 29679.) Egresteu. (1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 325.) Egresthw. (1419: Dl. 28364.) Poss. Egresthew. (1481: Dl. 18529., 28427., 36395. pag. 38. n. 1., 1482: Dl. 26921., 1492: Dl. 36398. pag. 175. n. 1., 1493: Dl. 30932., 30483., 1494: Dl. 28652., 1496: Dl. 26944.) Poss. Egresd. (! 1496: Székely oklt. I. 284.) A XIV. század első felében részben a Szalók-nembelieké (a Czikmántoriaké, Darlasziaké) volt, részben Ujvár kir. várhoz tartozott, honnan (1347.) a székely Erdő ispán kapta a királytól. A XV. században az erdő-szent-györgyi Erdő-fi, Egrestői, erdő-szent-györgyi Meggyes, továbbá a Bátori, széplaki Bordi vagy Borda, nyéni Tél, futagi vagy futaki Nagy, (Barcsai), az andrásfalvi Balá(z)si, (tőlük a Nyujtódi és Apafi), s a szent-annai Gyulakut(a)i és Polyák családoké volt. – Ma Egrestő, Erzsébetvárostól é-k., a Kis-Küküllő felső folyása mentén.
Ekemező. Poss. Kysekemezeu. (1358: Dl. 29687.) Poss. Noghekemezeu, Kysekemezeu. (1360. körül: Dl. 31101.) Villa prepositalis Ekemezew. (1372: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 384.) Poss. Ekemezew. (1466: Dl. 28286., 1509: Dl. 27596.) Mindkét helység a szebeni (nagy-szebeni) préposté volt. – Ma Kisekemező és Nagyekemező, Küküllővártól d.-k. (V. ö. 1359: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 166.)
Ele…telke. Poss. Ele….thelke. (1438: Muz. llt.) L. a mocsi Miske-fi cs. a.
Erdőalja. Poss. Erdewallya. (1466: Dl. 29827.) Poss. Erdewallya. (1493: Dl. 26455., 1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) A Haranglábi, (Héderfá(ja)i, 1466.), a Vizaknai családoké s (a Vizaknaiaktól) Lukács csanádi püspöké és testvéréé Miklósé is volt. – Dicsőszentmárton közelében é.-k. találjuk.
Erményes. L. Örményes alakban.
Ern(y)e. (Ernej. Ernö.) Ernye. (1366: Dl. 5513., 1373: Dl. 30709.) Poss. Ernew. (1391: Muz. llt., Dl. 7701., 9132. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 34.) Poss. Ernye: (1391: U. o. III. 31. és Dl. 7688., 1399: Dl. 8393 és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239., 1442: Dl. 8754., 1468: Dl. 30211., gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 63. I. 38., 1491: Dl. 26931.) Poss. Erne. (1436: Dl. 12728.) Poss. Ernep. (1473: Dl. 17898., 17419.) A Szentiváni (Szász-Szent-Iván értendő), az Ernyei másként Ebesfalvi, majd ettől az almakereki Apafi (lásd főleg itt), Betleni, (monoszlai Csupor), töreki vagy ivedecsi Bakócz és Kisszőllősi családoké volt. – Ma Szászernye, Erzsébetváros közelében nyugatra.
Estfánd. (Estvánd.) L. Istvánd néven.
Fajsz. (Fajesz.) Sacerdos de Feyz. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 102. 1.) Villa Fayz. (1344: Dl. 29674.) Poss. regalis Fayz. (1448: Dl. 29796.) Poss. Fayes. (1462: Dl. 27676.) Küküllővár (l. ott) tartozéka volt; 1448-ban mint ilyet adta a kormányzó Szentgyörgyi László, Belényesi Mihály és Fekete Osvát nevű nemes cselédeinek. 1462-ben azonban ujra csak e vár tartozékai között találjuk. – Már az 1330-as években egyházas hely. 1344-ben Kuncz nevű itteni jobbágy szerepel. – Ma Fajsz, Küküllővártól nem messze d.-ny.
Farkastelke. Poss. Farkasthelke. (1459: Dl. 32319.) A Haranglábi rokonságé, majd részben a Hunyadi, s ettől a szent-iváni Székely vagyis Szentiváni és Héderfá(ja)i családoké volt. – A Haranglábi birtokok közt, a Dicsőszentmártontól kelet-észak felé elterülő vidéken sorolják fel, a megye kitétele nélkül. Ma csak Alsó-Fehérvármegyében találunk ily nevű helységet, Balázsfalvától d.-k., közel a kisküküllőmegyei határhoz. (V. ö. 1467: Dl. 26449.)
Fejéregyház(a) L. Fejérvármegyében.
Felek. Poss. Felek. (1466: Dl. 28622.) Csupán ez egy alkalommal sorozzák Küküllővármegyébe, mint a melyhez a Nyojtódi, eczeli Tabiási, Fiádfalvi, fiádfalvi Geréb, Darlaszi, «Czikmándi», kendi Balád és Bódogasszonfalvi családok tagjai tartanak jogot. Máskor Fejérvármegyéhez számítják. – Ma Magyarfelek, Udvarhelymegyében, Székelykereszturtól nem messze dél felé.
Fel-Kend. Másként Nagy-Kend. – L. Kend helység a.
Felső-Teremi. L. Teremi helység a.
Filetel(e)ke. (Filetelöke.) Poss. Fyleteluke. (1347: Dl. 29679.) Fylethelke. (1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 5., 1482: Dl. 26921.) Villicus de Fylethelke. (1453: Dl. 28398.) Poss. Fylethelke. (1481: Dl. 18529., 28427., 1493: Dl. 30932., 30483., 1494: Dl. 28652., 1496: Dl. 26944.) Poss. Fyletheleke. (1482: Dl. 26921.) Poss. Fylethelkee. (1492: Dl. 36398. pag. 175. n. 1.) Poss. Fylethelke. (1494: Dl. 28652., 1504: Dl. 27785.) 1347-ben, mint Ujvár vár tartozékát, a székely Erdő ispán kapta kir. adományul. A XV. században ennek utódaié, az erdő-szent-györgyi Erdő-fi, továbbá az erdő-szent-györgyi Meggyes, a Bátori, futagi vagy futaki Nagy, (Barcsai), az andrásfalvi Balá(z)si, (ettől a Nyujtódi és Apafi), a szent-annai Gyudakut(a)i és Polyák s a filetelkei Geréb családoké volt. – 1453-ban Veres Antal és Fodor János nevű itteni jobbágyok szerepelnek. Ma Fületelke, a megye k.-é. zugában, Egrestő mellett. (V. ö. Tordavármegyében, a Losonczi cs. alatt, az 1439. évhez.)
Gálfalva. Sacerdos de villa Galli. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96. l.) Poss. Galfalwa. (1302: Dl. 27686., 1441: Dl. 36390. pag. 87. n. 1., pag. 88. n. 2., 1442: Dl. 36390. pag. 97. n. 2., 1448: Dl. 36891. pag. 46. n. 1., 1453: Dl. 30829., 1459: Dl. 32819., 36392. pag. 55. n. 1., 1466: Dl. 29827., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1497: Dl. 36936., 1499: Dl. 29892., 1500: Dl. 29064., 1501: Dl. 27778., 29899., 1608: Dl. 29903., 1506: Dl. 26491., 26482., 1507: Dl. 27792., 28558., 1514: Dl. 29912., 1515: Dl. 27802.) Galfalva. (1367: Dl. 30698.) Poss. Galfolua. (1368: Dl. 29704., 1379: Dl. 29718., 1382: Dl. 29722.) Poss. Galfalua. (1369: Dl. 29703., 1370: Dl. 29706.) Poss. Galfolwa. (1370: Dl. 29709., 1371: Dl. 29710.) Galfalwa. (1489: Dl. 27734., 1500: Dl. 27772., 1506: Dl. 21667.) Poss. Gaalfalwa. (1493: Dl. 26455., 1528: Dl. 36400, pag. 135. n. 1:) Judex in poss. Galfalwa. (1499: Dl. 29892.) Poss. Zenth Jacabfewlde al. nom. Galfalwa. (1517: Dl. 29961.) 1517-ben (kétségkívül részeit) Szent-Jakabfölde néven nevezték. – A Haranglábi illetve haranglábi Jakab-fi, Bolyai, Csifudi, gyerő-monostori Kemén(y), Folti, mocsi vagy héderfájai Barlabás vagy Barlabási, Lengyel, Ősi, csulai Váncsa vagy gálfalvai Csulai, Vizaknai, Altamberger, Bogáti, (temeshelyi Dési), a Hunyadi, s ettől a szent-iváni Székely, Szentiváni és Héderfá(ja)i családoké, végül a Vizaknaiaktól Lukács Csanádi püspöké és testvéréé Miklósé, s a Bolyaiak adománya alapján részben az erdélyi káptalané is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. 1371-ben a Pólyás és Közép-Csere nevü erdőt s a. Désfalva felé vezető nagy országutat említik határában. Ugyanekkor szőllők is voltak itt. 1459-ben Székely Fábián, 1506-ban pedig Réti Gergely itteni bíró és jobbágy fordul elő. 1500-tan a csulai vagy gálfalvai Váncsa János özvegye Ilona asszony és fia Péter idevaló tiszttartója: Nagy Jakab s Nagy, Ponta és Csontos nevü jobbágyai szerepelnek. Ugyanekkor a Haranglábiak «Hucczás» nevű itteni erdejéről is emlékeznek. – A mai Vámosgálfalva, Dicsőszentmártontól keletre.
Gógánfalva (Gógán. Gogánfalva. Gogán.) Poss. Goganfolwa. (1368: Dl. 8008. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 111–116., 1399: Dl. 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239.) Poss. Goganfolua. (1377: U. o. II. 476.) Poss. Goganfalua. (1378: Dl. 6575., 1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 31. és Dl. 7688., 1442: Dl. 8754., 1435: Dl. 12728.) Poss. Goganfalwa. (1391: Muz. llt., Dl. 7701., 9132. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 34., 1415: gr. Bethlen cs. llt., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 3., pag. 130. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 113. n. 1., 1497: Dl. 27765., 1505: Dl. 26115., 36399. pag. 148. n. 1., 1524: Dl. 36400. pag. 293. n. 1.) Gogan. (1494: Dl. 27745.) Judices villanorum in Gogan commorantium. (1494: Dl. 27745.) Poss. Gogan. (1498: Dl. 28458.) A Szentiváni, az Ebesfalvi másként Ernyei (XIV. század), almakereki Apafi (lásd főleg itt), Betleni, (Geszti, keczeli Szele), Szentiváni, Toroszkai, továbbá a Gógánfalvi, gógánfalvi Espán, Horvát, töreki vagy ivedecsi Bakócz, Kisszőllősi, valamint a Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, bálványosi vagy németi Bánfi és nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), a Bogáti, (czobor-szent-mihályi Czobor, veresmarti Czikó, ispánlakai Bölkényi és náznánfalvi Tamási) családoké volt. – 1377-ben az e helység határában elterült Tamástelke földön levő szőllőket említik. Bírái 1494-ben szerepelnek. – Ma Gógánfalva vagy Gógán (Gogán), Erzsébetvárostól é.-ny.
Gőres. L. Győres néven.
Gyákos. (Gyákas. Gyákosteleki. Gyáktelke. Gyáktelök.) Poss. Gyakteluk. (1337: Dl. 29670.) Poss. Gyakusteleky. (1337: Dl. 8393. és Zimmermann-WernerWerner. Urkundenbuch. III. 239.) Poss. Gyaktelke. (1351: Dl. 30656.) Poss. Gyakus. (1373: Dl. 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 240. Dl. 30708., 30709., 1378: Dl. 6575., 1399: Dl. 8393. és Zimmermann-WErner. Urkundenbuch. III. 239.) Poss. Gyakos. (1435: Dl. 12728., 1474: Dl. 36403, pag. 98. n. 2., 1505: Dl. 30251., 1507: Dl. 36399. pag. 159. n. 1.) A XIV. század első felében és közepe táján a Szalók-nembeli Simon bán ivadékaié, második felében a Szentiváni, Ernyei, Ebesfalvi sat., a XV. században a szintén Szalók-nembeli Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Bulád-fi más néven Kendhidai, és az eczeli Tabiási, – továbbá a töreki vagy ivedecsi Bakócz, Kisszőllősi, a Toroszkai, (bottyini Kis, Kevendi) családoké volt. – Ma Gyákos, Erzsébetváros közelébén, ny.-é. (V. ö. Kékes helység a.)
G(y)őres. Poss. Gewres. (1479: Dl. 27714., 1482: Dl. 37654., 1494: Dl. 29880.) Mint a magvaszakadt Szentpáli Miklós után maradt és Mátyás király által Korvin Jánosnak adományozott küküllővármegyei birtok merül föl. (Máskor ugyanily viszonyban Gyulás helységet említik az oklevelek.) Az erdélyi káptalan jelentése szerint azonban (1494.) e helység Tordavármegyéhez tartozott. Nem tudom meghatározni, miféle helység értendő. A tordavármegyei Géres vagy Gyéres (lásd ott), egészen más rokonságé volt.
Gyulás. (Gyulos. Gyulus. Gyulástelke.) Poss. Gyulastelkee, Gywlastelke. (1413: Dl. 30763., 29758.) Poss. Gywlws. (1469: Dl. 36394. pag. 3. n. 2., 1478: Dl. 36403. pag. 148. n. 3., pag. 150. n. 2., 1488: Dl. 27729., 1493: Dl. 36398. pag. 132. n. 1.) Poss. Gywlas. (1475: Dl. 36404. pag. 125. n. 3., 1478: Dl. 27709., 1479: Dl. 29845., 1494: Dl. 29880., 1505: Dl. 30251.) Poss. Gywlos. (1480. körül: Dl. 36336., 1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 3., 1491: Dl. 27736., 1495: Dl. 36398. pag. 228. n. 1.) Poss. Gyulas. (1482: Dl. 37654.) Poss. Ghywlos. (1523: Dl. 36400. pag. 235. n. 1.) Az eczeli Tabiási rokonságé, a Kisfaludi, (Madarasi), Rákosi, almakereki Apafi, Szentpáli, Kerellői, Hosszuaszai, Bolyai, Szentgyörgyi, Kasuhi, a Vessződi, (Vizaknai) családoké és Korvin Jánosé volt. – Ma Gyulás, Dicsőszentmártontól é.-k. (V. ö. Győres helység a.)
Hagymás. (Hagymásfő.) Másként Dézsfalva. – L. e néven.
Handort. Vagy Hondorf. – L. e néven.
Harangláb. Terra Haranglab. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 220. Másolat.) Sacerdos de Harananlas, Haranglas. (1332–1337: Páp. tiz-l. Mon. Vat. I/1. 96., 102. l.) Haranglab. (1360: Dl. 29690., 1372: Dl. 5995.) Poss. Haranglab. (1367: Dl. 29701., 30698., 1368: Dl. 29704., 1370: Dl. 29706., 1441: Dl. 36390. pag. 87. n. 1., pag. 88. n. 2., 1442: Dl. 36390. pag. 97. n. 2., 148: Dl. 36391. pag. 46. n. 1., 1453: Dl. 30829., 1459: Dl. 32319., 36392., 1463: Dl. 37642., 1466: Dl. 29827., 1489–1494: Dl. 27731., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 193. n. 1., 1495: Dl. 27756., 1499: Dl. 29892., 1501: Dl. 27102., Dl. 36405, pag. 84. n. 1., Dl. 29899.,1503: Dl. 29903., 1514: Dl. 29913., 1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) Poss. Haranglaab. (1493: Dl. 26455., 1517: Dl. 29961.) Poss. Haranglab. (1511–1526. körül: Dl. 36344.) A Haranglábi illetve haranglábi Jakab-fi, Bolyai, g(y)erő-monostori Kemény, Folti, mocsi vagy héderfájai Barlabás vagy Barlabási, Lengyel, Ősi, gálfalvi Váncsa, továbbá a Hunyadi, s ettől a szent-ívévi Székely, Szentiváni és Héderfá(ja)i, végül a Vizaknai, Altamberger, Bogáti, (temeshelyi Dési) és a Teremi másként teremi Sikesd családoké s a Vizaknaiaktól Lukács csanádi püspöké és testvéréé Miklósé, s a Bolyaiak adománya alapján részben az erdélyi káptalané is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Dicsószentmártontól k.-d. tatájuk.
Héderfája. (Héderfa. Nedrehfája. Hedrihfája. Hedrertája. Hedrihfa. Hedröhfája. Hedröhfa.) Villa Hedruhfapa. Tres vie, una veniens de Hedruhfaya, altera Zaazut, tertia descendens de Zeeplak; via magna usque ad litus Kukullew. (1331: gr. Teleki cs. oklt. I. 44.) Hedruhfa. (1369: Dl. 29694.) Hedrehfaya. (1370: Dl. 29705., 1447: Dl. 27660.) Hedryhfa. (1390: Dl. 31111.) Hedrerfaya. (1447: Dl. 30411.) Hedryhfaya. (1410: Dl. 27633.) Hederfa. (1434: Dl. 29776.) Hederfaya. (1435: Dl. 28599.) Poss. Hederfaya. (1478: Dl. 36407. pag. 69. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1494: Dl. 29879., 36398. pag. 193. n. 1., Dl. 28655., 1495: Dl. 36398. pag. 221. n. 1., Dl. 27754., 27755., 27756., 1505: Dl. 36399. pag. 65. n. 1., 1511: Dl. 28680., 1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447.) A Héderfá(ja)i és héderfájai Lőkös-fi (Lőkös, Lőkes) rokonságé, s ettől a harinnai Farkas, a csesztvei (héderfái) Barlabási, Haranglábi és Teremi másként teremi Sikesd családoké volt. – 1331-ben az é tájon vonuló három nagy utat említik. – Ma Héderfája, Dicsőszentmártontól é.-k., a Kis-Küküllő mentén.
Hétur. Poss. Hethwr. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 220. Másolat, 1343: U. o. II. 6., 1446: Dl. 26395., 29258., 30184., 1451: Dl. 36403. pag. 45. n. 2., 1453: Dl. 28398., 27773., 1467: Dl. 26449., 1468: Dl. 36393. pag. 44. n. 4., 1477: Dl. 26425., 1490: Dl. 28647., 1492: Dl. 26812., 1499: Dl. 28661., 36403. pag. 241. n. 1., 1507: Dl. 27790., 1515: Dl. 28686.) Poss. Helthwr. (1487: Dl. 28335.) Olykor (pl. 1446-ban, 1453-ban sat.) Fejérvármegyéhez számítják. – A Nádas(d)i vagy Fejéregyházi, Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, (Bánfi), Bátori, Betleni, nádasdi Ungor, (Vizaknai), csáktornyai Ernuszt családoké, s jog szerint vagy egy ideig a Hét-szász-széké, Segesvár városé és a segesvári széké, a Szent-Lélekről nevezett váradi kórházé vagy kápolnáé s a (Betleniektől) a segesvári domonkosoké is volt. – Ma Hétur, Erzsébetvárostól k.-é., a megye d.-k. sarkában.
Héviz. L. Fejérvármegyében. (V. ö. a teremi Sikesd cs. a.)
Hidegkut. Poss. Hydegkwth. (1432: Dl. 29775.) A Hidegkuti családé volt. – Andrásfalvával együtt fordul elő. Kétségkívül a mai Kisküküllővármegye határszélén, Udvarhelymegyében fekvő Magyar- és Oláhhidegkut értendő, Oláhandrásfalva mellett, mely ujabban Székelyandrásfalva nevet visel.
Hondorf. (Handorf.) Poss. Hondorf. (1368: Dl. 8008, és Zimmermann-WErner. Urkundenbuch. III. 111–116., 1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 31. és Dl. 7688., 1399: Dl. 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239., 1402: Dl. 8754.) Poss. Hondorph. (1378: Dl. 6575., 143b: Dl. 12728.) Poss. Handorf, Handorfh. (1391: Muz. llt., Dl. 7701., 9132. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 34.) Poss. H[ando]rff. (1468: Dl. 30211.) Poss. Handorff. (1468: Dl. 30212., gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 63. I. 38., 1473: Dl. 17419.) Poss. Handarff. (1473: Dl. 17898.) Poss. Hondorfh. (1491: Dl. 26931.) A Szentiváni, az Ebesfalvi másként Ernyei, almakereki Apafi (l. főleg itt), Betleni, (monoszlai Csupor), töreki vagy ivedecsi Bakócz és Kisszőllősi családoké volt. – Ma Hundorf (Hondorf), Erzsébetvárostól északra.
Hosszuaszó. Villa Huz(yw)azou iuxta fluvium maioris Kykullew. (1322- 1327: Dl. 2120. és Anjouk. okmt. II. 40.) Sacerdos de Longavalle. (1332- 1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 102. l.) Poss. Huziuozo. (1340: Dl. 3324., 3454.) Poss. Hozywozo iuxta fluvium Kykellew maiorem. (1340: Dl. 3454.) Poss. Hozywazo. (1397: Dl. 8196. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 170., 1499: Dl. 27768., 1511: Dl. 27797.) Hozywazo. (1416: Dl. 30773., 1426: Dl. 29765., 1474: Dl. 29383., 1477: Dl. 30217.) Hozzywazo. (1430: Dl. 36407.) Huziuazo. (1435: Dl. 29780.) Hwzywazow. (1447: Dl. 27661., 27662.) Hozzywaza. (1447: Dl. 29792:) Hozyuazo. (1459: Dl. 28404.) Hozwazo. (1464: Dl. 27678.) Poss. Hwzywazo. (1476: Dl. 36406. pag. 65. n. 1.) Hwzzyaza. (1478: Dl. 27707.) Hozzwazo. (1478: Dl. 28318., 1493: Dl. 30484.) Hwsyvasso. (1479: Dl. 27712.) Hozyazo. (1497: Dl. 20603., 27763.) Capellanus de Hozywazo. Plebanus de Hozywazo. (1490–1500. táján: Dl. 32419.) Poss. Hozyvazo. (1503: Dl. 30961.) Poss. Hozzywazo. (1519: Dl. 36392. pag. 121. n. 2.) A Hosszuaszói, hosszuaszói Francziás, (czegei Vas), a Csáni, (mikeszászai vagy szebeni Horvát) és a hosszuaszói Tamási családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. A XV. század vége felé az idevaló plébános (János) és káplán (Szervácz) is szerepel. – 1416-ban, mikor határát a Hosszuaszói család részére Balázsfalva és Szancsal felé megjárják, azt a nagy utat is említik, mely a Nagy-Küküllő mentén Balázsfalva felől Mikeháza (azaz Mikeszásza) felé vezet. Ugyanekkor szőllők, szőllőskertek is vannak e helység határában, melynek főbb határhelyei a Hegyor(r), Köveshegy és Köveshegyor(r) nevű helyek. – Balázsfalvától k.-d. találjuk. (V. ö. Míkeszásza városnál.)
Hosszupatak. (Hosszuaszópataka.) Hozywazopathaka nobilium. (1461: Dl. 25989. 4. a.) Poss. Hwzywpathak. (1476: Dl. 36406. pag. 65. n, 1.) Poss. Hozywpathak. (1499: Dl. 27768.) A Csáni és ettől zálogban a mikeszászai vagy szebeni Horvát, továbbá a Hosszuaszói családé volt, melynek 1499-ben Váncsa Bolgár nevű itteni jobbágyát említik. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Balázsfalvától kelet felé találjuk.
Iklód. Poss. Iklod. (1410: Dl. 28590., 1414: Dl. 30417., 1437: Dl. 36390. pag. 43. n. 1., 29783., 1437–1440: Dl. 36390. pag. 44. n. 3., 1440: Dl. 29786., 1453: Dl. 36403. pag. 87. n: 1.) Iklod. (1461: Dl. 28991., 25989. 4. b.) A Péterfalvi, péterfalvi Sárdi, Diódi vagy Gyógi és ettől a Tövisi családoké volt. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Ma Kisiklód, a megye d.-ny. szélén, Balázsfalvától é.
Istvánd. Terra seu poss. Stephand. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Poss. Estfand. (1344: U. o. II. 17., 18.) Poss. Isthwand. (1518: Dl. 36402. pag. 71. n. 1.) Szalók-nembelieké, köztök a kis-kendi Balát-fiaké, s tőlök (1518.) a Szengyelieké volt. – Fekvése ismeretlen. 1325-ben Balavására után sorolják föl.
Ivedics. (Ivegyics. Ivedécs. Ivedecs. Jevedics. Jedics. Jődics.) Terra seu villa Iuedeech, Ivedeech. (1319: Dl. 1976. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 342.) Iwegych. (1349: Dl. 29682. és Anjouk, okmt. V. 297.) Poss. Iedych. (1374: Dl. 6225., 1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I11. 31. és Dl. 7688.) Poss. Iwedich. (1399: Dl. 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 236., 239., 1402: Dl. 8754., 1414–1415: gr. Bethlen cs. llt., 1446: Dl. 26395.,1479: Dl. 29847., 1515. körül: Dl. 30274., Iuedech. (1435: Dl. 12728.) Poss. Iewedych. (1446: Dl. 30184., 1451: Dl. 36403. pag. 45. n. 2., 1467: Dl. 26409., 1508: Dl. 30257.) Villa Iwedych. (1452: Dl. 14558.) Poss. Iwedych. (1453: Dl. 26399., 27773., 1468: Dl. 36393. pag. 40. n. 4., 1477: Dl. 26425., 30217., 1478: Dl. 30218., 1495: Dl. 30937., 1503: Dl. 27777., 27778., 1505: Dl. 26483.) Poss. Iewedich. (1453: Dl. 26400., 1457: Dl. 30317.) Poss. Iwdych. (1477: Dl. 26425.) Eleinte az Ivedecsi (1319.), az Ebesfalvi másként Ernyei, aztán az almakereki Apafi (lásd főleg itt), Betleni, Nádasdi vagy Fejéregyházi, Vizaknai, Ludbregi, csáktornyai Ernuszt, guti Ország, Rikalfi, Bogáti és az ivedecsi vagy töreki Bakócz családoké, s jog szerint vagy egy ideig a váradi Szent-Lélekről nevezett kórházé vagy kápolnáé is volt. – 1503-ban Korlát György és Veres Gáspár, mint a néhai Vizaknai Míklós itteni jobbágyai, szerepelnek. – A mai dövedics, Erzsébetvárostól é.-ny.
Jevedics. (Jövedics. Jedics.) L. Ivedics néven.
Jődics. L. Ivedics néven.
Kápolna – a) Poss. Kapulna. (1.361: Dl. 29693.) Capulna. (1392: Dl. 29741.) Poss. Kapolna. (1434: Dl. 29776., 1440: Dl. 27655., 1464: Dl. 27680., 29825., 1478: Dl. 36406. pag. 69. n. 1., Dl. 28685., 1479: Dl. 27711. , 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1491: Dl. 36398. pag. 33. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 113, n. 1., 1494: Dl. 29879., 27749., 28655., 1495: Dl. 36398. pag. 221. n. 1., Dl. 27754.; 27755., 1503: Dl. 30066., 1505: Dl. 36399. pag. 65. n. 1. Dl. 27789.; 1511: Dl. 28680.; 1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447.) Poss. Capolna. (1438: Muz. llt., 1441: Dl. 27657.) A Mikefalvi (Mike-fi) másként Középfalvi vagy Kápolnai, mocsi Miske-fi vagy Miskei másként Mocsi vagy Macsi madarasi Székely, Sztrigyi, Szengyeli, Kórógyi, a szancsali Sulyok családoké, továbbá a Héderfá(ja)i és héderfájai Lőkös-fi (Lőkös, Lőkes) rokonságé, s ettől a harinnai Farkas s a csesztvei (héderfái) Barlabási családoké volt. – Ma Felsőkápolna, Dícsőszentmártontól é.-k., a Kis-Küküllő mentén. – b) Poss. regalis Kapolna ad castrum nostrum (regis) Kykyllewar spectans. (1393: Dl. 31116.) 1393-ban Küküllővárától elvévén, Betleni Gergelynek adományozta Zsigmond király. (L. a Betleni cs. alatt.) Ma Alsókápolna, Küküllővár közelében nyugat. felé. – Kápolna nevü egyházas helyet már az 1332–37. évi pápai tizedlajstromok is említenek. (Mon. Vat. I/1. 95., 96., 102. l.)
Karácsonfalva. – a) Poss. Karachonfalwa. (1462: Dl. 27676.) Küküllővárhoz tartozott. – Ma Oláhkarácsonfalva, Küküllővártól délre. – b) Karachonfalwa. (1444: Dl. 13758., 1466: Dl. 29827., 1473: Dl. 27694., 1477: Dl. 27706., 1504: Dl. 29908.) Leginkább vajdai emberek vagy félek nevében fordul elő; 1477-ben azonban, mint helységet, határozottan Küküllővármegyéhez számítják. Kétségkívül a mai maros-tordamegyei Nyárádkarácsonfalva helységnek felel meg, Maros-Vásárhelytől d.
Kávás. Azaz helyesen Csávás. – L. e néven.
Kékes. Poss. Kekes. (1496: Dl. 27759.) 1496-ban a néhai Toroszkai Péter leányai Toroszkai Lászlótól Kund és Kékes helységben részeket követelnek. Kékes nevű helység nincs a régi Küküllővármegyének megfelelő mai Kisküküllővármegyében. Talán inkább Gyákos lenne értendő, a hol (és Kundon) péld. 1474-ben az említett Toroszkai Péter leányai csakugyan birtokosok.
Kence. L. Kincses néven.
Kend Terre … Felkend et Kendhyda cum molendino. Tributum de Kendhida et castrum de eadem. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Nobilis de Kendtheyd. (1344: U. o. II. 17.) Kendhyd. (1383: Dl. 30726., 1412: Dl. 27634., 28591.) Poss. Naghkend. (1409: Dl. 36305.) Kend. (1411: Dl. 29765., 1443: gr. Teleki cs. oklt. II. 11.) Kendhyda. (1435: Dl. 28770., 1420: Dl. 29762., 1430: Dl. 36407., 1435: Dl. 27642., 38652., 27642., 27643.) Kendhida. (1436: Dl. 29781.) Kyskend. (1486: Dl. 27217.. 1496: Dl. 27751., 1498: Dl. 36403. pag. 216. n. 1.) Poss. Kyskend, Naghkend. (1501: Dl. 27775.) A Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi más néven Kendhidai, Kiskendi (és Czekmántuli vagy Czikmántori) családoké volt. Mint látszik, a középkorban Kis-Kend és Kendhida alatt ugyanegy helységet értettek, melyben a XIV. század első felében vár, vámhely és malom is állt; Nagy-Kend pedig az 1325-ben említett Fel-Kend-nek felel meg. – Ma Nagy- és Kiskend, Erzsébetvárostól é.-k.
Kendhid(a). Másként Kis-Kend. – L. Kend helység a.
Kere(l)ő. (Kerölő. Kerele. Körölő.) Sacerdos de Kerelev, Kerelov. (1332- 1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I. sor. I. 96., 102. l.) Kereleu. (1370: Dl. 5995.) Kerelew. (1385: Dl. 30733., 1435: Dl. 28599., 1453: Dl. 28398.,1473: Dl. 30473.) Kerulev. (1393: Dl. 30746.) Poss. Kerelew. (1410: Dl. 27633., 1429: Dl. 29771., 1468: Dl. 36393. pag. 51. n. 1., 1478: Dl. 36406, pag. 69. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 132. n.1., 1511: Dl. 27798.) Kerewlew. (1416: Dl. 30772.) Kerwlew. (1443: Dl. 29787.) Kerele, Kerelew. (1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 37.) Poss. Kerewlew. (1450. körül: Dl. 28254., 1473: Dl. 30323.) Poss. Kerwlw. (1473: Dl. 28860.) Kerete. (1479: Dl. 29845.) Kewrewlew. (1480: Dl. 27719.) Kerellew. (1492: Dl. 26812.) Poss. Kerellew. (1500: Dl. 30335., 1501: Dl. 30246.) A Héderfá(ja)i és héderfájai Lőkás-fi (Lőkös, Lőkes) rokonságé volt, de mikor a Héderfái Mihály birtokai a harinnai Farkas-ok kezére átmennek, e helységet nem említik. Ezenkívül a Kerettői, kis-kendi Balád-fi, kerellői Tatár, Szentpáli, Hosszuaszai családoké is. – Már az 1330-as években egyházas hely. 1500-ban a Kerelőiek itteni szabadosa (liber), 1511-ben itteni jobbágya és bírója, Bíró Péter szerepel. 1501-ben Simonfi Péter (talán épen az előbbi) az ő itteni bírójuk (iudex). – Ma Kerellő, a Maros mellett, Dicsőszentmártontól é.-k.
Keszlér. (Keszler. Kiszlér.) Poss. Kezler. (1439: Dl. 36390. pag. 9. n. 3.) Poss. Kessler. (1461: Dl. 27674., 36392. pag. 124. n. 1.) Kezler. (1461: Dl. 25989. 4. a.) Poss. Kezleer. (1480: Dl. 27717., 1487: br. Radák cs. llt.) Poss. Kyzler. (1486: gr. Forgách cs. llt.) Poss. Kyzleer. (1487: U. o.) Poss. Kezler, Kezleer. (1493: Dl. 26451.) Poss. Kpsleer. (1493: gr. Forgách cs. llt.) A guti Országoké s tőlük a szebeni vagy mikeszászai Horvát és Haraszti családoké, András deák budavári kir. udvarbíróé és Bálint váradi püspöké, végül, ugy látszik, a mocsi Miske-fieké és Csekelakaiaké is volt. 1461-ben a guti Országok itteni oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. – Ma Keszlér, Küküllővártól délre.
Kincses. (Kincset. Kencs.) Poss. Kench. (1424: Dl. 30159.) Villa Kinches. (1438: Dl. 27649.) Vílla Kyncheth. (1439: Dl. 27651.) Villa Kynches. (1439: Dl. 27650.) A Lapáti majd a meggyesi Dor vagy Dorn (l. főleg e családnál), a kis-kendi Balád-fi, a Szász vagy másként Enyedi avagy Szentjánoshegy(e)i családoké volt. (V. ö. Dombó helység a.) – Ma Kincses, Dicsőszentmártontól nem messze ny.-é.
Királyfalva. pilla Kyralfolwa. Magna via ascendens de Kyralfolwa. (1348: Dl. 30383.) Poss. Kyralfalwa. Via qua de poss. Adamus itur ad poss. Kyralfalwa. (1405: Dl. 28770.) Villa Kyralfalwa hungaricalis. (1412: Dl. 28591.) Poss. Kyralfalua. (1425: Dl. 29764.) Poss. Kyralfalwa. (1425: gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1498: U. o. II. 184., 1500. körül: Dl. 29898., Dl. 1502: gr. Teleki cs. oklt. II. 249. és Dl. 36405. pag. 192. n. 1., 1517: Dl. 36402. pag. 28. n. 1., Dl. 27804., gr. Teleki cs. oklt. II. 352., 1518: Dl. 27806.) Kyralfalwa. (1468: Dl. 27676.) Poss. Kyralyffalwa. (1513: gr. Teleki cs. oklt lI. 317.) Magyar helység, s a Szentléleki másként kizdi, dicső-szent-mártoni Sándor, a Keszi másként keszi vagy ternóczi Székely, majd utánok (a XVL század eleje óta) a somkereki Erdélyi, Gerendi, tosonczi Bánfi és Szapolyai családoké volt – 1445-ben az Adámos felől a Kis-Kükűllő mentén erre vezető országutat említik. – Dicsőszentmártontól nem messze d.-ny. találjuk, a Kis-Küküllő folyó mentén.
Királypataka. Poss. Kyralpathaka. (1517: Dl. 29961.) A Haranglábi illetve haranglábi Jakab-fi családé volt. – A Kis-Küküllő mentén, Erzsébetvárostól é.-ny. fekhetett.
Királyréve. Poss. Kyralreue iuxta fluvium Noghkykulleu inter possessiones Mykezaza et Kysekemezeu habita nunc populis penitus destituta. (1358: Dl. 39687.) Sessio (alább possessio) Kyralreue. (1360. körül Dl. 31101.) Poss. Kyralrewe. (1461: Dl. 27674., 36392. pag. 124. n. 1., 1514: Dl. 27800.) Pred. Kyralrewe. (1519: Dl. 27807.) Mikeszásza és Kisekemező helységek között a Nagy-Küküllő folyó mentén feküdt. 1358-ban és 1461-ben a Csekelakaiak tartottak hozzá jogot. Később, a XV. században, a guti Országok birtokai között Mikeszásza, Lodormán és Keszlér helységekkel együtt emlegetik. Ezenkívül, ugy látszik, a mocsi Miske-fi és Csekelakai család is birtokos volt itt.
Kis-Ekemező. L. Ekemező helység a.
Kisfalud. Poss. Kysfalud. (1413: Dl. 30763., 39758.) Poss. Kysfalwd. (1435: Dl. 27645., 1443: Dl. 29787., 1466: Dl. 29837., 1484: Dl. 27724., 1488: Dl. 27729.) A Kisfaludi, széplaki Bordi, csapói Biró, Rákosi, kisfaludi Porkoláb és Tárnok, továbbá a Szentpáli családoké volt. 1484. előtt egy Kajtár és «quidam Scolasticus», 1488-ban egy Szentes nevü jobbágy lakott itten. – A Maros mentén, Csapó, Ugra sat. vidékén fekhetett, a mai Kisküküllővármegye északi vidékén.
Kis-Kend. Másként Kendhida. – L. Kend helység a.
Kis-Sáros. L. Sáros helység a.
Kis-Szent-László. L. Szent-László helység a.
Kis-Szőllös. L. Szől(l)ős helység a.
Kocsárd (Kocsár.) Terra Michaelis filii Ruoz Kuchard vocata. (1278: Dl. 29659.) Sacerdos de Kohard. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95. l.) Poss. Kochar. (1360: Dl. 29691.) Poss. Chokar. (1439: Dl. 36390.) Poss. Kuchard. (1379: Dl. 27630.) Poss. Kochard. (1470: Dl. 29834., 1473: Dl. 27692., 1501: Dl. 27775., 1503: Dl. 36405. pag. 249. n. 1., 1505: Dl. 30251.) Poss. Kochord. (1494: Dl. 36394. pag. 5.) Poss. Cochyard. (1504: Dl. 27783.) A Kendi vagy kendi, kis-kendi, bahvásári Balád-fi más néven Kendhidai, a Szilvási (ezektől a csapói Biró), az eczeli Tabiási, az adámosi Porkoláb, adámosi Orbonász másként adámosi Izsóp, a szent-mártoni Bertók másként, ugy látszik, Adámosi, pettendi Nemes és a széplaki Bordi családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Oláhkocsárd, Dicsőszentmártontól észak felé.
Kornéltelke. (Kornetelke. Kornettelke. Koronteleke. Kornetelki. Kornitelke.) Poss. Kornylteleke iuxta fluvium Kykulleu. (1383: Dl. 30726.) Poss. Kornthelky. Kornethelky. (1385: gr. Teleki cs. oklt. I. 211.) Poss. Korneltheleke a parte capelle in dicta Kornelthelke constructe. (1407: Dl. 30411.) Kornelthelke. (1416: Dl. 30772.) Poss. Kornethelky, Kornelthelke. (1427: Dl. 30785.) Poss. Kornelthelke a parte capelle in Kornelthelke constructe. (1435: Dl. 27641.) Poss. Corneltelke. (1436: Dl. 27647., 1437: Dl. 27648.) Poss. Kornetelke. (? 1439: Dl. 27653.) Poss. Kowrnethelke. (1441: Dl. 36390. pag. 73. n. 2.) Cornetelke. (1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 35.) Poss. Kornethelke. (1449: Dl. 36391. pag. 84. n. 1., 1459: Dl. 32319., 36392. pag. 55. n. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1507: Dl. 27792., 1511: Dl. 29940.) Poss. Rornethel[ke]. (1459: Dl. 32319.) Poss. Korneltheleke. (1464: Dl. 29823.) Poss. Kornethtelke. (1466: Dl. 29827.) Poss. Korontheleke. (1493: Dl. 26455.) Poss. Korny Thelke. (1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) A Bogáti, Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi más néven Kendhidai, Tátai vagy Tátéi, Almási, Sólyomkői, Altamberger, a Haranglábi rokonságé, majd részben a Hunyadi, ettől a szent-iváni Székely, Szentiváni és Héderfá(ja)i, s ezenkívül a szőkefalvi (bogáti) Geréb és Vizaknai, a Diódi és ettől a Tivisi (Tövisi), a Csucsi családoké, s a (Vizaknaiaktól) Lukács csanádi püspöké s testvéréé Miklósé is volt. – A benne épült kápolnát több ízben említik. – A (Kis-)Küküllő mentén, Dicsőszentmárton, Erdőalja sat. vidékén fekhetett.
Kórógy. (Kóród.) Poss. Korough. (1369: Dl. 29694.) Korogh. (1384: Dl. 30730., 1412: Dl. 27634.) Corogh. (1392: Dl. 29741.) Korog. (1420: Dl. 29762., 1427: Dl. 29766.) Chorogh, Korogh. (1448: Dl. 29796.) Korod. (1459: Dl. 32319., 1479: Dl. 29847., 1514: Dl. 27801.) Koroyg. (1462: Dl. 29822.) A Kórógyi (Kóródi), Kórógyszentmártoni másként Szentmártoni és Kórógyi, Vajai, Szentbenedeki, kórógyi Kónya, Nagy és Vas családoké volt. – Ma Korod, Erzsébetvárostól észak felé, a Kis-Küküllő mentén.
Kórógy-Szent-Márton. (Kóród-Szent-Márton.) Sacerdos de Sancto Martino. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96., 102. l.) Sanctus Martinus. Zenthmarthun. (1369: Dl. 29694.) Zentmartun. (1374: Dl. 30713.) Korogzenthmarthon. (1412: Dl. 27634., 1484: Dl. 29777., 1503: Dl. 27777., 27778., 1504: Dl. 29908.) Zenthmarthon. (1420: Dl. 29762., 1427: Dl. 29766.) Chorodzenthmarton. (1444: Dl. 13758.) Zentmarton. (1462: Dl. 29822.) Korodzenthmarthon. (1496: Dl. 27758.) Poss. Koroghzenthmarthon. (1504: Dl. 29908.) Koroghzenthmarthon. (1507: Dl. 27791.) A Kórógyi vagy Kórógyszentmártoni másként Szentmártoni, Vajai, Szentbenedeki, a Kórógyi, Silei (Sülei), Simonfi, Teke, karácsonfalvi Mihály-fi és a kórógy-szent-mártoni, csanádi, csikfalvi sat. Bicsak családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – A mai Korodszentmárton, Erzsébetvárostól észak felé, a Kis-Küküllő mentén.
Köröl(l)ő. (Körelő.) Azaz Kerel(l)ő. – L. e néven.
Kőrös. Kewrus. (134ö: Dl. 3756. és Anjouk. okmt. IV. 496–498,) Keurus. (1360: Dl. 29690., 1389: Dl. 29730.) Saxones de Keurus. (1366: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. 1I. 241.) Kewres. (1448: Dl. 29796.) Kerews. (1450: Dl. 28253.) Poss. Kewrews. (1507: Dl. 29923.) Poss. Kewrews in pertinentiis duarum sedium saxonicalium. (1509: Dl. 26507.) Részben a szász földhöz tartozott. 1509-ben mint a szász földhöz tartozó helység részeit mondja magáénak Eczeli Juliánna (leány), a néhai Gáspár fia Zsigmond fiának a néhai Jánosnak leánya. Részben, mint küküllővármegyei helység, a Kőrösi családé volt. – Erzsébetvárostól ny.-é. találjuk, Kisküküllőmegyében.
Középfalu. Másként Mikefalva. – L. e néven.
Kund. Sacerdos de Kund. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 102. l.) Poss. Kwnd. (1366–68: Dl. 8008. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 111–116., 1376: Dl. 29714., 1377: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 476., 1444: Dl. 27654., 1451: Dl. 36403. pag. 69. n. 1., 14x3: Dl. 26399., 1474: Dl. 36403. pag. 98. n. 2., 1493: Dl. 27745., 1495: Dl. 27757., 1496: Dl. 27759., 1505: Dl. 26115., 36399. pag. 148. n. 1.) Poss. Kund. (1378: Dl. 6575.) Poss. Kund. (1399: Dl. 8393. és Zimmermann-WErner. Urkundenbuch. III. 239., 1435: Dl. 12728.) Kwnd. (1446: Dl. 26395., 1477: Dl. 26426.) Judex villanus (in poss. Kwnd) Bernaldi de Bethlen. (1494: Dl. 27746.) A Szentiváni (Szász-Szent-Iván értendő), Ebesfalvi másként Ernyei (a XIV. század végén), később a töreki vagy ivedecsi Bakócz, Kisszőllősi, a meggyesfalvi Alárd-fi, (györgyfalvai Henke, szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Erdó-fi), Kundi, a Madarasi, (Szengyeli, szengyeli Batiz), a Toroszkai, (bottyini Kis, Sevendi, Járai), a Bogáti, (czobor-szent-mihályi Czobor, veresmarti Czikó, ispánlakai Bölkényi, náznánfalvi Tamási) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. 1494-ben Vas Domonkos itteni bíró szerepel. Ma Kund, Erzsébetvárostól nem messze é.-ny.
Laczkod. Poss. Lachkod. (1414: Dl. 10219., 1448: Dl. 36391. pag. 46. n. 1., 1478: Dl. 27709., 27710.) Poss. Laczkod. (1426: Dl. 30163., 1453: Dl. 30829., 1459: Dl. 32319., 1466: Dl. 29827., 1469: Dl. 36394. pag. 3. n. 2., 1475: Dl. 36104. pag. 125. n. 3., 1479: Dl. 27714., 29845., 1480. körül: Dl. 36336., 1482: Dl. 37654., 1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 3., 1493: Dl. 36398. pag. 132. n. 1., 1494: Dl. 29880., 1495: Dl. 36398. pag. 228. n. 1., 1503: Dl. 29903., 1511: Dl. 27798., 1516: Dl. 31010., 28689., 1517: Dl. 29961.) A Haranglábi illetve haranglábi Jakab-fi,Lengyel, g(y)erő-monostori Kemén(y), Folti, csulai vagy gálfalvai Váncsa, Ősi, a Hunyadi s ettől a szent-iváni Székely, Szentiváni és Héderfái, továbbá a Vesszódi, Vizaknai, Bogáti, Altamberger, (temeshelyi Dési), a Szentléleki vagy kizdi, dicső-szent-mártoni Sándor, a Szentpáli, Szentgyörgyi, Hosszuaszai, Kerel(l)ői, Bolyai, Kasuhi, a Barancskai családoké és Korvin Jánosé volt. – 1478-ban a Kizdi Sándor Barta Dragamér nevű itteni jobbágyát említik. – Dicsőszentmártontól é.-k. találjuk.
Lep(p)end. (Lippend) Poss. Leppend. (1492: Dl. 26812., 1502–1503: Dl. 27777.) Poss. Lyppend. (1495: Dl. 27982.) Poss. Lepend. (1502: Dl. 27778.) A Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, Bánfi, nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), Betleni és (Szobi) családoké volt. – Ma Leppend, Erzsébetvárostól é.-ny.
Lodormán(y). Poss. Lodorman. (1439: Dl. 36390. pag. 9. n. 3., 1461: Dl. 27674., 36392, pag. 124. n. 1., 1477: Dl. 36406. pag. 63. n. 2., pag. 64. n. 2., 1487: gr. Forgách cs. llt., 1493: Dl. 26451., 1514: Dl. 27800.) Lodorman. (1461: Dl. 25989. 4. a.) Poss. Lodorman, Lodormaan. (1480: Dl. 27717.) Poss. Lodormayn. (1486: gr. Forgách cs. llt.) A guti Országoké, s tőlük a szebeni vagy mikeszászai Horvát és Haraszti családoké, András deák budavári kir. udvarbíróé és Bálint váradi püspöké, végül, ugy látszik, a mocsi Miske-fieké és Caekelakaiaké is volt. – 1461-ben a guti Országok itteni oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. – Ma Lodormán(y), nem messze a Nagy-Küküllő folyótól, d.-k. Balázsfalvától.
Lőrinczfalva. Poss. Lewrpnczfalwa. (1493: Dl. 36398. pag. 132. n. 1.) Mint a Szentpáliak és Hosszuaszóiak birtokát csupán ez egy alkalommal említik. – Ma Maros-Tordamegyében fekszik, nem messze az ép említett családok többi birtokaitól, a Nyárád mentén, közel ennek a Marosba ömléséhez.
Magyar-Szancsal. L. Szancsal helység a.
Mártonfalva. Poss. Marthonfalwa. (1489: Dl. 29325.) A szent-iváni Székely (és Szentiváni) családé volt. Valószínüleg a mai nagyküküllőmegyei hasonló nevű helység értendő, Meggyestől d.-k. (Máskor állandóan Fejérvármegyéhez számítják.)
Mikefalva. Sacerdos de villa Nycolay, Nicolai. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95., 102., 103. l.) Olfalu. (1376: Dl. 29714.) Mykefalva. (1392: Dl. 29742. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 41.) Mykefalua. (1447: Dl. 30411., 1425: Dl. 29764.) Mykefalwa. (1433: Dl. 27640., 1434: Dl. 29776., 1438: Dl. 27649., 1444: Dl. 27655.) Poss. Alfalu al. nom. Mikefalua. (1438: Muz. llt.) Poss. Mykefalwa al. nom. Kezepfalw. (1440: Dl. 27655.) Poss. Micchefalwa al. nom. Kezepfalw. (1441: Dl. 27667.) Poss. Mykefalwa. (1461: Dl. 36392. pag. 116. n. 2., 1464: Dl. 27680., 29825., 1478: Dl. 36406. pag. 69. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1494: Dl. 29879., 28655., 1495: Dl. 36398. pag. 221. n. 1., Dl. 27754., 27755., 1505: Dl. 36399. pag. 65. n. 1., 1511: Dl. 28680.) Poss. Mykeffalwa. (1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447.) A Mikefalvi (Mike-fi) másként Középfalvi vagy Kápolnai, a mocsi Miske-fi vagy Miskei másként Mocsi vagy Macsi, madarasi Székely, Sztrigyi, Szengyeli, Kórógyi családoké, továbbá a Héderfá(ja)i és héderfájai Lőkös-fi (Lőkös, Lőkes) rokonságé s ettől a harinnai Farkas és csesztvei (héderfái) Barlabási családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Mikefalva, Dicsőszentmártontól k.-é., a Kis-Küküllő folyó mellett.
Mócs. Villa Mouch. (1278: Dl. 29669.) Dicső-Szent-Márton vidékén feküdt.
Monyorós. (Monyarós. Monyeróa. Mogyorós.) Poss. Monyoros. (1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 63. és Dl. 7688., 1399: Dl. 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239., 1416: gr. Bethlen cs. llt., 1446: Dl. 29258., 1461: Dl. 36403. pag. 45. n. 2., 1453: Dl. 28398., 27773., 1468: Dl. 36393. pag. 40. n. 4., 1507: Dl. 27790.) Poss. Monyros. (1393: Dl. 30746.) Poss. Monyaros. (1435: Dl. 12728., 1446: Dl. 30184., 1467: Dl. 26409., 1473: Dl. 16167., 1477: Dl. 26425., 1479: Dl. 29847.) Poss. Monyoross. (1446: Dl. 26395.) Plebanus ecclesie de Monyoros. (1465: Dl. 30855.) Poss. Monyeros. (1492: Dl. 26812.) Juratus civis in Monyoros. (A Betleni Miklós embere. 1507: Dl. 27790.) Olykor Fejérvármegyéhez számítják. – A Szentiváni, az Ebesfalvi másként Ernyei, almakereki Apafi, Betleni, töreki vagy ivedecsi Bakócz, Kisszőllősi, továbbá a Fejéregyházi vagy Nádas(d)i, Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, (losonczi Bánfi), Bátori, nádasdi Ilngor, (Vizaknai), csáktornyai Ernuszt családoké s jog szerint vagy egy ideig a váradi Szent-Lélekről nevezett kórházé vagy kápolnáé is volt. – Ma Szászmagyarós (Magyaros, Szászmagyaros), Erzsébetvárostól é.-k.
Nádas(d). Terra Nadas. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 220. Másolat.) Poss. Nadas. (1343: U. o. II. 6., 1446: Dl. 29258., 1451: Dl. 36403. pag. 45. n. 2.) Nadas. (1393: Dl. 30746.) Nadasd. (1411: Dl. 29755., 1448: Dl. 29265., 1457: Dl. 30317.) Poss. Nadasd. (1446: Dl. 26395., 30184., 1453: Dl. 27667.. 27773., 1495: losonczi Bánffy cs. llt. D. 11., 1497: Dl. 20603.) Villa Nadas. (1498: Dl. 30945.) Poss. Nadasdh. (1505: Dl. 27786.) 1446-ban Fejérvármegyéhez számítják. – A Nádas(d)i másként Fejéregyházi, vingárti Geréb és Betleni családoké s jog szerint vagy egy ideig a Szent-Lélekről nevezett váradi kórházé vagy kápolnáé is volt. – Ma Szásznádas, Erzsébetvárostól é.-k.
Nagy-Ekemező. L. Ekemező helység a.
Nagy-Kend. L. Kend helység a.
Nagy-Teremi. L. Teremi helység a.
Nándorlska. Másként Nándor vagy Lándor. – L. az erdélyrészi Fejérvármegyében.
Nyárádtő. Poss. regalis Nyaradthew. (1420: hg. Eszterházy cs. kismartoni llt. 44. D. 18.) Poss. regalis Nyaradtew. (1420: gr. Zichy okmt. VI. 634., 635.) 1420-ban mint küküllővármegyei helység, cserében Zsigmond királytól, a szántai Laczk-ok birtokába került. Később azonban nem találjuk e család birtokában. (L. Nyárádtő-Bua helység a.)
Nyárádtő-Bua. Poss. Nyaradtheubua. (1435: Dl. 28599.) Ez időben, mint küküllővármegyei helységet, a Teremi másként Rákos(d)i azaz teremi Sikesd vagy Sikesd-fi család tagjai bírták, zálog czímen a királytól, a kolozsmonostori apátság ellentmondásával. Kétségkívül a mai maros-tordamegyei Nyárádtő helység határrészei értendők, közel a Nyárádnak a Marosba szakadásához és a kisküküllőmegyei határhoz, nem messze a két Teremi helységtől.
Odvarhel(y). L. Udvarhely néven.
Oláh-Szancsal. L. Szancsal helység a.
Oláh-Szent-Miklós. L. Szent-Miklós helység a.
Oláh-Szépmező. (Oláhmező.) L. Szépmező helység a.
Oláh-Teremi. L. Teremi helység a.
Örményes. Rector ecclesie de Ermenes. (1374: Dl. 6225.) Poss. seu villa Ewrmenes. (1405: lolsonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Ewrmenyes. (1415: Dl. 30420., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 3., 1498: Dl. 284ő8., 1502: Dl. 27777., 87778.) Poss. Ewrmenes. (1450: Dl. 36407. pag. 86. n. 4, és pag. 95., 1464: Dl. 36866., 1495: Dl. 27982.) Judex de Orminis. (1453: Dl. 27667.) Poss. Ermenyes. (1492: Dl. 26812.) Ewrmenyes. (1505: Dl. 27786.) A XV. század eleje óta, mint Ujvár vár tartozéka, a Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, a Fejéregyházi vagy Nádas(d)i, nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), Bátori, Betleni, (bálványosi, németi Bánfi és Szobi) családoké volt. 1374-ben az itteni egyház lelkésze, 1453-ban az idevaló bíró szerepel. – A mai Szászörményes, Erzsébetvárostól észak felé.
Őstelke. Helyesebben Bőstelke. – L. e néven.
Pánád. Sacerdos de Panad. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96. l.) Villa Panad. (1322–1327: Dl. 2120. és Anjouk. okmt. II. 41.) Villa seu poss. Panad. (1324: Dl. 2227. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 380., Dl. 2226.) Panad. (1360: Dl. 29691., 1461: Dl. 25989. 4. b.) Poss. Panad. (1410: Dl. 28590., 1416: Dl. 26386., 1426: Dl. 30784.; 1437: Dl. 36390. pag. 43. n. 1., 29783., 1437–1440: Dl. 36390. pag. 44. n. 3., 1453: Dl. 36403. pag. 87. n. 1., 1514: Dl. 30267.) A Péterfalvi, vingárti Geréb, a Diódi vagy Gyógi, a Suki, Sombori, Tövisi, és (1514.) a Betleni családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Balázsfalvától északra találjuk, Kisküküllőmegye nyugati sarkában. (V. ö. Bolkács és Mikészásza városok a.)
Páterfalva. Peturfolua. (1341: Dl. 29128.) Petherfalwa. (1413: Dl. 29786., 1427: Dl. 29767., 1447: Dl. 29792.) Poss. Peterfalwa. (1415: Dl. 29760., 1421: Dl. 27636., 1437: Dl. 29783.) Poss. Peterfalua. Judex de Peterfalua. (1427: Dl. 29768.) Peterfalwa. (1435: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 64.) Poss. Petherfalwa. (1437: Dl. 36390, pag. 43. n. 1. 1437–1440: Dl. 36390. pag. 44. n. 3., 1440: Dl. 29786., 1453: Dl. 36403. pag. 87. n. 1., 1519: Dl. 31019.) A Péterfalvi, Tátéi, vingárti Geréb, péterfalvi Porkoláb, péterfalvi vagy szancsali, pettendi Burján és péterfalvi Sikes, a Diódi vagy Gyógi és ettől a Tövisi, a péterfalvi Sárdi, a boldóczi vagy hosszuaszói Csáni, háportoni Forró, (bényei Komjátszegi, Silei) családoké volt. – Bírája 1427-ben szerepel. – Mai református temploma, ugy látszik, a középkorból való. (Magyarorsz. műeml. II. 422. l.) – Ma Magyarpéterfalva, Kisküküllőmegye nyugati sarkában.
Péterlaka. (Péter-falva.) Villa Peterlaka volahalis. (1412: Dl. 28591.) Poss. Petherlaka. (1425: Dl. 29764.; gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1492: Dl. 36398. pag. 61. n. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 192. n. 1. és gr. Teleki cs. oklt. Ii. 249., 1517: gr. Teleki cs. oklt. II. 352., Dl. 36402. pag. 28. n.. 1., 1518: Dl. 27806.) Peterfalua. (1434: Dl. 29776.) Poss. Petherfalwa. (1513: gr. Teleki cs. oklt. II. 317., 1517: Dl. 27804:) Oláh helység (1412.), s a Szentléleki másként kizdi, dicső-szent-mártoni Sándor, a Keszi másként keszi vagy ternóczi Székely, majd utánok (a XVI. század eleje óta) a somkereki Erdélyi, Gerendi, losonczi Bánfi és Szapolyai családoké volt. – A mai Alsó-Fehérmegye é.-k. sarkában fekvő Oláhpéterlaka helység értendő, melyet 1492-ben és később csakugyan Fejérvármegyéhez számítanak.
Pet(t)end. (Petlend.) Johannes dictus Zaz de Borsiyacobfolua. (1341: Dl. 29128.) Johannes dictus Zaas de Barsa Jacobfola. (1367: Dl. 30395.) …yakabfalwa. (1414: Dl. 30176.) Judex de Pethlend. (1438: Dl. 29785.) Petend. (1448: gr. Teleki cs: oklt. 1I. 3b.) Pettend. (1461: Dl. 27674.) Petthend. (1473: Dl. 30473., 1492: Dl. 29828.) Pethend. (1476: Dl. 27704., 1496: Dl. 277b8.) Pethlend. (1478: Dl. 30218., 1494: Dl. 26742.) Pettend. (1492: Dl. 36517.) Poas. Petthend al. nom. Bors Jakabfalwa. (1514: Dl. 30869., 1519: Dl. 31019.) A XIV. században a bors-jakabfalvi Szász, a XV-ben a Pet(t)endi, pettendi vagy petlendi Iudex vagy Biró, Botos, Burján vagy Burgyán, Nemes, Porkoláb, a petlendi vagy pettendi, bőnyei, gáldtői Silei, Silpei vagy Silye, a szancsali vagy pettendi Sulyok, hosszuaszói vagy boldóczi Csán(y)i, bényei Romjátszegi, Szentkirályi és háportoni Forró családoké volt. – A mai Kisküküllőmegye délnyugati zugában, Szancsal, Magyarpéterfalva sat. vidékén fekhetett. (V. ö. a Szentkirályi cs. alatt.)
Pipa. Terra Pype. (1326: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Poss. Pype. (1344: U. o. II. 16., 17.) Pype. (1453: Dl. 28398., 1505: Dl. 27786.) Poss. Pipe. (1466: Dl. 28622.) A XIV. század első felében a Szalók-nembelieké (pl. a Czekmántuliaké vagy Czikmántoriaké, Darlasziaké) volt. 1466-ban a Nyojtódi, eczeli Tabiási, Fiádfalvi, fiádfalvi Geréb, Darlaszi, «Czikmándi», kendi Balád és Bódogasszonfalvi családok tagjai tartanak hozzá jogot. – Ma is Pipe, Erzsébetvárostól é.-k.
Pó(c)sfalva. (Pócs.) Poss. Pochfolua. (1361: Dl. 29693.) Pousfalua. (1384: Dl. 29724.) Pochfalwa. (1412: Dl. 27634., 28591., 1441: Dl. 27666., 1459: Dl. 32319., 1478: Dl. 27709., 27710., 1514: Dl. 27801.) Pochfalua. (1434: Dl. 29776., 1489–94: Dl. 27731.) Poochfalwa. (1441: Dl. 27657.) Pochfalva. (1447: Dl. 27660.) Poczfalwa. (1473: Dl. 27693.) Pochfalwa. (1478: Dl. 27710.) Poss. Pochfalwa. (1492: Dl. 36398. pag. 107. n. 1.) Poss. Pochfalua. (1492: Dl. 36398. pag. 108. n. 1., 1500: Dl. 29064., 30501.) Poochfalwa. (1499: Dl. 27769., 27770.) – A XV. század első felében több; máskor Pócsfalv(a)i néven szereplő nemes nevében «Poch(y)» alakban fordul elő. Ugy látszik tehát, a «Pócs» nevet is viselte. (L. a Pócsfalvi cs. idézeteit.) – Az abosfalvai vagy pö(c)sfalvai Rákosi, pócsfalvai Biró, Nagy, Kis, Batiz vagy Batiza, Sánta, Filep, Pöcsfalv(a)i vagy Pócsi, s a csulai vagy gálfalvai Váncsa családoké volt. – Ma Pócsfalva, Dicsőazentmárton közelében k.-é., a Kis-Küküllő partján.
Pócstel(e)ke. (Póstelke. Pósteleke. Poostelke.) Poss. Poustelke. (1373: Dl. 29711., 1374: Dl. 30712.) Poosteleke. (1374: Dl. 29712.) Poss. Powstelke. (1375: Dl. 29713.) Poss. Pochtelke. (1380: Dl. 27631.) Postelke. (1397: Dl. 29212.) Poss. Postheleke, Pochtheleke. (1408: Zimmermann-Wemer. Urkundenbuch. III. 456.) Poss. Pochtheleke. Officialis de Pochthelke. (1427: Dl. 28196.) Posthelke. (1469: Dl. 29832., 1470: Dl. 29834.) Pochthelke. (1478: Dl. 27710.) Pocztelke. (1494: Dl. 36517.) Poss. Pochthelke. (1499: Dl. 27769., 1503: Dl. 29905., 1505: Dl. 30251., 1509: Dl. 27795., 26507., 1512: Dl. 29943.) Poss. Poochthelke. (1499: Dl. 27769., 27770., 1508: Dl. 29926.) Poss. Postelkhe. (1490. kőrül: Dl. 29750.) A XIV. században (a losonczi Dezsőfi és) a Bogáti, a Töreki vagy töreki Bakócz(-fi) családoké, később a Haranglábi, továbbá a Pócstelek(e)i, dézsfalvai Eczeli és eczeli Tabiási rokonságé; a balázstelki Sárosi, (Istvánházai, pócstelki Geréb, Dézsfalvai, Béldi, gálfalvai Váncsa); a a Muzsnai és adámosi Horvát családoké volt. – 1508-ban II. Ulászló király a Meggyes városban Szent-Margit szűz tiszteletére épült parochiális egyház itteni (e város által vásárolt) részein levő jobbágyokat mindenféle rendes vagy rendkívüli királyi adó vagy taksa fizetése alól felmentette. – A mai Pócstelke (Pocstelke), Erzsébetvárostól nyugatra.
Puszta-Szent-Miklós. A tordavármegyei Sóspatak helység határában feküdt Szent-Miklós értendő. – L. ott, e helység a.
Radnolt. (Radnót. Rannót. Radnód. Rajnolt.) Poss. Renolth. (1300: Századok. 1887. kirándulás. Pótfüz. 15. l. és Karácsonyi János, Magyar nemzetségek. II. 339., 1346: Dl. 29675.) Johannes et Antonius filii Nicolai de Radnolth. (1347: Dl. 34112.) Neptes Nicolai filii Johannis de Radnolth. (1385: Dl. 30733.) Poss. Radnolth. (1383: Dl. 30729., 1385: Dl. 30733., 30734., 1465: Dl. 27685., 27686., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 165. n. 1., 1498: Dl. 30944., 1500: Dl. 28666., 1505: Dl. 26115., 1507: Dl. 28558., 1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) Radnolth. (1385: Dl. 30734., 1456: Dl. 27314.) Poss. Radnouth. (Fejérmegyében. Áthuzva.) Alább: simulcum virgulto Thewlgzeg et piscina Galya, que ad poss. Radnowth pertinent. (1439: Dl. 27663.) Poss. Radnoth. Judex de Radnoth. (1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 33., 35.) Vadum Ranoth vocatum, in fluvio Morosi existens. (1451: Dl. 28396.) Radnod. (1461: Dl. 28991.) Plebanus ecclesie de Ranolth. (1465: Dl. 30855.) Datum in Radnolth in congregatione generali nobilium. (1465: Dl. 27180.) Poss. Raynolth. (1483: Dl. 36395. pag. 70. n. 1.) Poss. Rajnolth. (1483: Dl. 36395. pag. 77. n. 2.) Rannoth. (1506: Dl. 28477.) Eredetilég a Kökényes-Renold- vagy Kökényes-Radnót-nembelieké volt. Később a Bogáti, (teremi Sikesd, Altamberger, kisfaludi Tárnok, czobor-szent-mihályi Czobor, Tótőri) és a meggyesfalvi Alárd-fi családoké. – Az erdélyrészi közgyűléseket olykor itt tartották. 1439-ben a hozzátartozó Tölgyszeg nevű cserjét és a Gálya nevű halastavat is fölsorolják. A XV. század végén nemesi udvarház (a Bogátiaké) állt benne. Ugyanekkor a Maroson levő révjét, hajóját és malmát, továbbá Fekete, Dátosi és Bartos nevű jobbágyait is említik. Az idevaló bíró pl. 1448-ban szerepel. – Középkorból fenmaradt mai református temploma csucsíves alkotásu. (Magyarorsz. műemlékei. II. 907. l.) A középkorban (pl. 1423.) a Bold. Szűz tiszteletére volt szentelve. (Tört. Tár. 1897. 342. l.) Plébánosa pl. 1465-ben szerepel. – A mai Radnót, a megye é.-ny. sarkában, a Maros partján.
Rákos. L. Fejérvármegyében. (V. ö. a teremi Sikesd cs. alatt.)
Renolt. L. Radnolt néven.
Sákod. (Sákó. Zsákod. Zsákó.) Terra seu posa. Saako. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Poss. Sakud. (1344: U. o. II. 16., 17.) Poss. Sakod. (1466: Dl. 28622.) A XIV. század első felében a Szalók- nembelieké (pl. a Czekmántuliaké vagy Czikmántoriaké, Darlasziaké) volt. 1466-ban a Nyojtódi, eczeli Tabiási, Fiádfalvi, fiádfalvi Geréb, Darlaszi, «Czikmándi», kendi Balád és Bódogasszonfalvi családok tagjai tartanak hozzá jogot. – Ma Magyarzsákod és Oláhzsákod nevű helységek vannak; Szásznádastól nem messze keletre, előbbi Udvarhely-, utóbbi Kisküküllőmegyében. Bizonyára utóbbi helység értendő.
Sál(y)i. (Sál. Sauli.) Poss. Sauly. (1379: Dl. 27630.) Villa Sauli. (1384: Dl. 30731.) Sauli. (1428: Dl. 29770.) Poss. Sal. Via de poss. Chokar ad poss. Sal. (1439: Dl. 36390.) Poss. Saly. (1450: Dl. 28253., 1501: Dl. 27775., 1503: Dl. 36405. pag. 249. n. 1., pag. 251. n. 1., 1504: Dl. 27783.) Poss. Sali. (1469: Dl. 36394., 1494: Dl. 36394. pag. 5.) A Sál(y)i, a Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi, a Szilvási, (ettől a csapói Biró), a Pócsi, – az adámosi Porkoláb, adámosi Orbonász másként adámosi Izsóp, szent-mártoni Bertók másként, ugy látszik, Adámosi és pettendi Nemes családoké volt. – 1439-ben az innen Kocsárd felé vezető utat, 1494-ben a Torkos- és Elyés-erdeje nevű itteni erdőt említik. – Ma Oláhsályi, Dicsőszentmártontól észak felé.
Sárd. Terra Sard. (1301: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 220. Másolat.) Poss. Sard. (1343: U. o. II. 6.) Sard. (1477: Dl. 26426.) Saard. (1432: Dl. 29775., 1453: Dl. 28398., 1467: Dl. 26449.) A Sárdi és sárdi Török családoké volt. – A megye legkeletibb sarkában találjuk.
Sárkut. Poss. Sarkuch. (1360: Dl. 29691.) Dég, Kocsár(d) és Csapó helységekkel együtt, mint ekkor a Dégi cs. birtokát, említik. Azonos lehet a mai Szélkuhelységgel, ég szomszédságában, Kisküküllővármegye ny.-é. sarkában.
Sarold. Poss. Sarold. (1343: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 6.) Hétur, Bun, Sárd és Nádas helységekkel együtt, mint küküllőmegyei helyet említik.
Sáros. Sacerdos de villa Sarus. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96., 102. l.) Poss. Sarus. (1382: Dl. 29722., 1389: Dl. 29731., 1390: Dl. 29733., 1448: Dl. 36391. pag. 46. n. l., 1499: Dl. 29892.) Sarus. (1406: Dl. 29748. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 431.) Poss. Saros. (1441: Dl. 36390. pag. 87. n. 1., Dl. 36390. pag. 88. n. 2., 1442: Dl. 36390. pag. 97. n. 2., 1459: Dl. 36392. pag. 55. n. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., 1493: Dl. 26455., 1497: Dl. 30236., 1503: Dl. 29903., 29905., 1514: Dl. 29912., 1516: Dl. 22733.) Sarws. (1443: Dl. 29787.) Poss. Saarus. (1448: Dl. 36391. pag. 63. n. 3.) Poss. Kyssaros. (14ó3: Dl. 30829., 1472: Dl. 29835., 1505: Dl. 30251., 1509: Dl. 27795., 26507., 1510: Dl. 36405. pag. 331. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) Poss. Kyssaros, Kyssarus. (1459: Dl. 32319.) Poss. Sarros. (1466: Dl. 29827.) Poss. Sarws. (1501: Dl. 29899.) A Haranglábi, Bolyai, Kőrösi vagy Szecseli, Csifudi, mocsi vagy héderfá(ja)i Barlabás vagy Barlabási, Lengyel, g(y)erő-monostori Kemény, Folti, Ősi; a Balázstelki, s utána a mártonfalvi Cseh és Mártonfalvi; azután a balázstelki Sárosi, s ettől zálogban az Istvánházai, pócstelk(e)i Geréb, Dézsfalv(a)i, Béldi és gálfalvai Váncsa, s (ugy látszik) az adámosi Horvát; továbbá a Hunyadi, s ettől a szent-iváni Székely, Szentiváni és Héderfá(ja)i családé; a dézsfalvai Eczeli és eczeli Tabiási rokonságé; az Altamberger, Bogáti, Vizaknai, (temeshelyi Dési) családoké; végül a Vizaknaiaktól Lukács csanádi püspöké s testvéréé Miklósé s a Bolyaiak adománya alapján részben az erdélyi káptalané is volt. Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Magyarsáros (Kismagyarsáros), Erzsébetvárostól ny.-é.
Sevénfalva. (Sövénfalva.) Sacerdos de villa Sveyu, Svme. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96., 102. l.) Poss. regalis Sewenfalwa, Swenfalwa. (1405: Dl. 28770.) Poss. Sewenfalwa. (1462: Dl. 27676.) Küküllóvárhoz tartozott. Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Sövényfalva, Küküllővártól é.-k.
Simig. L. Somogyon néven.
Sitve. Poss. Sythwe. (1319: Dl. 1979. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 583., 1366: Dl. 29163., 1397: Dl. 8218., 1455: Dl. 29811. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 685.) Villa seu poss. Sytue. (1324: Dl. 2226., 2227. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 380.) Poss. Zytüe. (1343: Zimmermann-Werner. Urkundenbnch. II. 5.) Poss. Sytwe. (1364: Dl. 5277.) Poss. Sythue. (1391: Zimrnermann-Werner. Urkundenbuch. III. 23., 1395: Dl. 30750. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 157., Dl. 31118. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 160., 1517: Dl. 29959.) Poss. Sythwa. (1424: Szeben város és a szász nemzet levéltára Nagyszebenben.) Poss. Sithwe. (1435: Dl. 13186.) Poss. Sythew. (1441: Dl. 27656., 1451: Dl. 30186.) Poss. Situe. (1450: Hunyadiak kora. X. 247., 1453: U. o. 368. és Dl. 37050. Ujabbkori másolat.) Sythwe. (1462: Dl. 27676.) Sorsa nagyjából azonos volt Bolkács városéval. (L. ott.) – Ma Zsidve, Küküllővár közelében d.-ny.
Solymos. Poss. seu villa Solmus. (1405: losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Solymos. (1415: Dl. 30420., 1464: Dl. 36865., 1473: Dl. 36393. pug. 129. n. 8., 1495: Dl. 27982.) Poss. Solmos. (1450. táján: Dl. 36407. pag. 86. n. 4. és pag. 95., 1502–1503: Dl. 27777., 37778. V. ö. Dl. 27776.) Poss. Solmus. (1492: Dl. 26812.) A XV. század eleje (1405.) óta Ujvár várával együtt a Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, majd a Fejéregybázi vagy Nádas(d)i, nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), Bátori, Betleni (és Szobi) családoké volt. – A mai Oláhsolymos, Erzsébetvárostól é., a Kis-Küküllő mentén.
Somogyon. (Somogy.) Poss. Sumugun. (1317: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 321. és Anjouk. okmt. I. 419., 1337: Dl. 29670.) Terra seu poss. Symyg. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Somogyon. (1380: U. o. IlI. 512–513., 1388: Dl. 29200., 1414: Dl. 10219., 1425: Dl. 29764., 1448: Dl. 29796., 1468: Dl. 30211.) Sumugyon. (1389: Dl. 29731.) Somog. (1392: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 41. és Dl. 29742.) Somogy. (1395: Dl. 8008.) Szalók-nembelieké (a Somogyoniaké), s az eczeli Tabiási rokonságé volt. Ma Somogyom, Erzsébetváros közelében nyugatra.
Somostel(e)ke. (Somostelki. Somostelek. Samosteleke. Samosteleki.) Poss. Somostelke. (1438: Muz. llt.) Poss. Somusthelky. (1440: Dl. 27655.) Poss. Samostheleke, Samostheleky. (1441: Dl. 27657.) Poss. Samosteleke. (1453: Dl. 30829.) Poss. Zamosthelke. (1459: Dl. 32319.) Poss. Somosthelke. (1459: Dl. 36392. pag. 55. n. 1., 1464: Dl. 37680., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1494: Dl. 29879., 1495: Dl. 36398. pag. 221. n. 1., Dl. 27754., 27755., 1505: Dl. 36399. pag. 65. n. 1., 1511: Dl. 28680., 1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447.) Poss. Sumustheleke. (1464: Dl. 29823.) Poss. Somosthelk. (1464: Dl. 29825.) Poss. Somostelky. (1466: Dl. 29827.) Poss. Somosthelek. (1494: Dl. 27749., 28655.) A Mikefalvi (Mike-fi) másként Középfalvi vagy Kápolnai, mocsi Miske-fi vagy Miskei másként Mocsi vagy Macsi, madarasi Székely, Sztrigyi, Szengyeli, Kórógyi családoké, a Héderfá(ja)i és héderfájai Lőkös-fi (Lőkös, Lőkes) rokonságé, s ettől a harinnai Farkas-oké, továbbá a Haranglábi rokonságé, majd részben a Hunyadi, s ettől a szent-iváni Székely, Szentiváni és Héderfá(jai), végül a mocsi, csesztvei vagy héderfái Barlabási családoké volt. – Ma Somostelke, Dicsőszentmártontól é.-k.
Stefánd. L. Istvánd néven.
Sumugyon L. Somogyon alakban.
Szamoetelke. Azaz Somostel(e)ke. – L. e néven.
Szancsal. Poss. et villa Zanchal. (1315: Dl. 29663.) Egidius filius Bazarab de Zanchal. (1341: Dl. 29128.) Poss. Bezermen Zanchal in comitatu Kyskykullou. (1350: Dl. 29684. és Anjouk. okmt. V. 411.) Poss. Zanchal. (1416: Dl. 30773., 1418: losonczi Bánffy cs. llt. b7. 66., 1427: Dl. 29767., 1435: Dl. 29780., 1438: Dl. 29786., 1456: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 67., 1495: Dl. 36398. pag. 247. n. 1., pag. 248. n. 1., 1505: Dl. 27787., 1519: Dl. 36402. pag. 116. n. 1.) Zanchal. (1418: losonczi Bánffy cs. llt. 67. 66., 1434: Dl. 29776., 1444: Dl. 13758.) Zanchchal. (1437: Dl. 29783.) Zanchal nobilium. (1461: Dl. 25989. 4. a.) Poss. Magyarzanchal, Olahzanchal. (1513: Dl. 29945.) A Szancsali, szancsali Sulyok, (Borsfalvai, Szentandrási), Ősz, Porkoláb, Lozsá(l)di vagy Luzsáti, Kis, Burján, a Balázsfalvi vagy balázsfalvi Herbart és Csifudi, a Várfalvai másként Kevendi vagy kevendi Székely családoké volt. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – 1513-ban az e helység mellett elvonuló «királyi ut» (via regalis) említtetik. – Ma Szancsal, Balázsfalva közelében é.-k.
Szász-Szent-Iván. L. Szent-Iván (Szent-János) helység a.
Szász-Szent-Miklós L: Szent-Miklós helység a.
Szász-Szépmező. L. Szépmező helység a.
Szászvölgye. Poss. Zazwelgye. (1503: Dl. 30066.) Ekkor a Betleni családé volt. – Dicsőszentmártontól ny.-d. találjuk.
Szederjes. Poss. Zederyes. (1466: Dl. 28622.) Csupán ez egy alkalommal sorozzák, Felekkel együtt, Kisküküllővármegyébe, mint a melyhez a Nyojtódi, eczeli Tabiási, Fiádfalvi, fiádfalvi Geréb, Darlaszi, Caikmándi, kendi Balád és Bódogasszonfalvi családok tagjai tartanak jogot. Máskor Fejérvármegyéhez számítják. – Ma Udvarhelymegyében találjuk, közel Felekhez és a Nagy-Küküllő folyóhoz, Székelykereszturtól nem messze dél felé.
Szénaverés. Zenaweres. (1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 5., 1450: Dl. 28253.) Poss. Zenawer. (1449: Dl. 36305.) Poss. Zeneweres. (1501: Dl. 27775.) Poss. Zenaweres. (1505: Dl. 30251.) A Kendi vagy kendi, kis-kendi, balavásári Balád-fi más néven Kendhidai, továbbá az eczeli Tabiási, s a Szénaverési és szénaverési Kupi családoké volt. – 1430-ban János idevaló plébános szerepel. – Ma is megvan, Szénaverős néven, Erzsébetvárostól é.-k. felé.
Szent-Iván. (Szent-János.) Sanctus Johannes. Zenthywan. (1366., 1368., 1395: Dl. 8008., Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 111–116.) Zenth Iwan. (1373: Dl. 30708.) Zenthyuan. (1373: Dl. 30709., 1376: Dl. 29714.) Zenthiwan. (1374: Dl. 6226.) Stephanus rector ecclesie de Sancto Johanne. (1374: Dl. 6225.) Zenth Iuan. (1378: Dl. 6524.) Poss. Zenth Juan. (1402: Dl. 8754.) Poss. Sent Iwan. (1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 31. és Dl. 7688.) Poss. Zenthywan. (1391: Zimmermann-WErner. Urkundenbuch. III. 36. és Dl. 7701., 9132., 8010., 1399: Dl. 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239., 1415: gr. Bethlen cs. llt.) Poss. Zenthiwan. (1412: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 526. V. ö. Dl. 9928.) Poss. Zenthyuan. (1435: Dl. 12728.) Poss. Zaz Zenth Iwan (1491: Dl. 36398. pag. 33. n. 1., 1505: Dl. 27789.) Poss. Zenth Iwan. (1493: Dl. 36398. pa6. 113. n. 1.) Judices villanorum in Zenth Iwan commorantium. (1494: Dl. 27746.) A XIV. század második felében az osztályos Szentiváni (Szentjánosi), és Ernyei máként Ebesfalvi családé, majd ettől (1391. óta) az almakereki Apafi és Betleni, ezenkívül az eczeli Tabiási, (ivedecsi Bakócz, Kisszőllősi), továbbá a nádasdi Ongor családoké volt. – A Szent-János tiszteletére szentelt itteni egyház plébánosa 1374-ben, az idevaló bírák 1494-ben szerepelnek. – Ma Szász-Szent-Iván, Erzsébetváros közelében észak felé.
Szent-Jakabfölde. L. Gálfalva néven.
Szent-László. Sacerdos de Sancto Ladislao. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96. l.) Poss. regalis Zenthlasclo ad castrum nostrum (regis) Wywar appellatum pertinens. (1390: Dl. 7591.) Poss. Zenthlazlo. (1411: Dl. 29755., 1415: Dl. 30420., 1446: Dl. 30184., 1495: losonczi Bánffy cs. llt. D. 11., 1505: Dl. 27786.) Poss. hpszenthlazlo. (1446: Dl. 26395., 1451: Dl. 36403. pag. 45, n. 2.) Poss. Kyszentlaslo. Villa Kysd Scenlaslo. (1453: Dl. 27667.) Poss. Kyszenthlaczlo. (1453–1493: Dl. 27773.) Villa Zenthlazlo. (1498: Dl. 30945.) Zenthlazlo. (1503: Dl. 27771., 27778.) 1390-ig Ujvár várához tartozott, ettől fogva a Tuzsoni másként Dátosi vagy Szentkirályi, 1411. óta a Nádas(d)i másként Fejéregyházi családoké s utánok, a XV. század közepe óta, a vingárti Gerébeké és Betlenieké, jog szerint vagy egy ideig a váradi Szent-Lélekről nevezett kórházé vagy kápolnáé, s ugy látszik, a Tamás deáké, zoltáni Ugrai Tamásé, fejéregyházi Biró Andrásé és kis-szent-lászlói Vajai Antalé (kétségkívül a Nádasdi Mihály tisztjeié vagy cselédeié) is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. 1503-ban Geréb András, Kónya Péter és Veres Ferencz, mint a néhai vingárti Geréb Péter itteni jobbágyai szerepelnek. – A mai Kisszentlászló értendő, Erzsébetvárostól é.
Szentmántol. Értsd Czikmántor. – L. e néven.
Szent-Márton. Azaz: Kórógy-Szent-Márton. – L. e néven.
Szent-Miklós. Poss. regalis Zenthmyklos appellata ad castrum nostrum (regis) Kykyllew spectans. (1390: Dl. 31111.) Zenthmpklos. (1462: Dl. 27676.) Senthmyklos. (1464: Dl. 27678.) Poss. Zenthmyklos. (1484: Dl. 36395. pag. 113. n. 1., 1503: Dl. 30066.) Poss. Zaz Zenthmyklos, Olah Zenth Myklos. (1491: Dl. 36398. pag. 33. n. 1., 1505: Dl. 87789.) Poss. Zenthmyklos, Olah Zenthmyklos. (1493: Dl. 36398. pag. 113. n. 1.) Szent-Miklós eredetileg Küküllővárhoz tartozott. 1390-ben e vártól elválasztván, Betleni Gergely mesternek adta Zsigmond király. Később is a Betleniek birtokában találjuk, a XV. század végén és a XVI-ik elején, mint két helységet Szász-Szent-Miklós és Oláh-Szent-Miklós néven is. 1464-ben Biró Tamás szent-miklósi jobbágy jelenik meg ura, Betleni Antal személyében. – Ma Betlenszentmiklós, Küküllővártól nem messze nyugatra.
Szent-Miklós. Másként Puszta-Szent-Miklós. – A Fordavármegyei Sóspatak helység határában feküdt Szent-Miklós értendő. – L. ott. e helység a.
Szent-Pál. Sacerdos de Sancto Paulo. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96. l.) Nobilis de Sancto Paulo. (1343: gr. Teleki cs. oklt. I. 70.. 1349: Dl. 29682. és Anjouk. okmt. V. 297.) Scenpal. (1376: Dl. 29715.) Zenthpaal. (1379: Dl. 27630., 1404: Dl. 8974.) Zenpal. (1384: Dl. 30730.) Poss. Zenthpal. (1414: Dl. 10219., 1426: Dl. 30163., 1469: Dl. 36394. pag. 3. n. 2., 1475: Dl. 36404. pag. 125. n. 3., 1478: Dl. 27709., 1479: Dl. 27714., 29845., 1482: Dl. 37654., 1493: Dl. 36398. pag. 132. n. 1., 1494: Dl. 29880., 1511: Dl. 27788., 1516: Dl. 28689.) Zenthpal. (1429: Dl. 29771., 1442: gr. Teleki cs. oklt. II. 9., 1500: Dl. 30335.) Plebanus de Zenthpal. (1465: Dl. 30855.) Poss. Zenthpaal. (1480. körül: Dl. 36336.) A Szentpáli, Kerel(l)ői, (Haranglábi), Szentgyörgyi, Hosszuaszai, Kasuhi, Bolyai családoké és Korvin Jánosé volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Plébánosát 1465-ben említik. 1500-ban a Kerelőiek itteni jobbágyai, Biró Sebestyén és Lajtos (Lawthos) Balázs, 1516-ban pedig Székely Balázs. – Ma Kereldszentpál vagy Kerellőszentpál, a megye északi határán, a Maros mentén.
Széplak. Sacerdos de Sceplok, Sceplak. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95., 102. l.) Terra seu poss. Zeplak. (1325: Zimmemnann- Werner. Urkundenbuch. I. 394.) Villa Zeeplak. (1331: gr. Teleki cs. oklt. I. 44.) Zeeplak. (1343: U. o. I. 70.) Poss. Zeplak. (I384: Dl. 30730., 1414: Dl. 10219., 1426: Dl. 27639., 30163., 1453: Dl. 30829., 1459: Dl. 32319., Dl. 36392. pag. 55. n. 1., 1462: Dl. 29822., 1465: Dl. 27685., 27686., 1466: Dl. 29827., 1473: Dl. 27694., (1499 ?): Dl. 36403. pag. 260. n. 1., 1500 Dl. 36405. pag. 100. n. 1., 1510: Dl. 36405. pag. 324. n. 1., pag. 317. n. 1.) Zeplak. (1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 325., 1435: Dl. 28599., 1442: Dl. 27878., 1514: Dl. 27801.) Poss. seu villa Zeplak. (1424: Dl. 30159.) Poss. Zeeplak. (1448: Dl. 36391. pag. 46. n. 1., 1493: Dl. 26455., 1516: Dl. 31010., 1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1.) Plebanus de Zeplak. (1465: Dl. 30855.) Poss. Zeplaak. (1493: Dl. 36398. pag. 132. n. 1.) Zephlak. (1505: Dl. 27786.) A XIV. század első felében a Szalók-nembelieké (a Czikmántoriaké, Darlasziaké), később a meggyesfalvi Alárd-fi, a Teremi másként teremi Sikesd, a Kecséti, Szentmihályi, a Haranglábi, LengyeÍ, g(y)erő-monostori Kemén(y), holti, csulai vagy gálfalvi Váncsa, Ősi, a Hunyadi, a szent-iváni Székely, Szentiváni és Héderfa(ja)i, a Bordi vagyis Széplaki, széplaki László-fi, Bot, Karácsonfalv(a)i, (Lupsai), Szőkefalvi, (Novaji), a héderfájai Barlabási, a Szentpáli, Hosszuaszai, Bolyai, a B(a)rancsakai, a Bogáti és Vizaknai, a balázsfalvi Cserényi, szilvási Angyalló, (almakereki Apafi), a Lapáti vagy Lapádi és meggyesi Porn vagy Dor családoké s a (Vizaknaiaktól) a szász eredetű Alternberger családé, Lukács csanádi püspöké s testvéréé Miklósé is volt. – Mar az 1330-as években egyházas hely. Plébánosát 1465-ben említik. – Ma Küküllőszéplak, a Kis-Küküllő mellett, Erzsébetvárostól észak felé.
Szépmező. Terra seu poss. Scepmezeu iuxta Kukullew. (1313: Dl. 1.832. és Zimmcrmann-Werner. Urkundenbuch. I. 310.) Villa Zepmezew iuxta fluvium minoris Kykullew. (1322–1327: Dl. 2120. és Anjouk. okmt. II. 41.) Villa seu poss. Scepmezew. (1324: Dl. 2227. és Zimmermann-Werner. Urkunilentruch. I. 380.) Villx seu poss. Sceprnezeu. (1324: Dl. 2226.) Datum iuxta fluvium Kukulleu prope villam Zevpmezeu. (1325: Anjouk. okmt. II. 209.) Sacerdos de Scepmezev, Zeprnezcw. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95., 102., 103. l.) Poss. Zepmezew. (1356: Dl. 31099., 1431: Dl. 30311., 1469: Dl. 26414., 1474: Dl. 29838., 1494: Dl. 36517., 1499: Dl. 29341., 1500. körül: Dl. 36407. pag. 124., 1501: Dl. 30245., 1507: Dl. 27626., 1510: Dl. 29931., 1517: gr. Teleki cs. oklt. II. 352., 1525: Dl. 36401 pag. 21. n. 1.) Poss. Zepmezev. (1397: Dl. 8196. és Zimmermann-Werner. Urkundenbucb. III. 170.) Poss. Zeepmezew. (1417: Dl. 10548., 1518: Dl. 27806.) Poss. Olahmezew. (1474: Dl. 29838.) Zepmezew. (1476: Dl. 27700.) Kenezius in Zepmezew. (1477: Dl. 27704.) Poss. Zaz Zep Mezew. (1492: Dl. 36898. pag. 77. n. 1.) Poss. Zaz Zep Mezew, Olah Zep Mezew. (1496: Dl. 36398. pag. 260. n. 1.) Olykor (pl. 1469-ben és 1499-ben) «Szépmező» helységet Fejérvármegyéhez számítják. – Az 1474-ben előforduló Oláhmező alatt kétségkívül Oláh-Szépmező értendő. – Mindkét, t. i. Szász- és Oláh-Szépmező, a monoszlai Csupor, szebeni vagy mikeszászai Horvát, az illyei Dienes(s)i, a (Szász-Sebes városból való) Renczer (Remzer?) és Szász, s a vajda-szent-iváni Székely, – «Szépmező» a Bényei vagy Bőnyei másként bocsárdi vagy buzás-bocsárdi, bényei Biró, Csesztvei, Varsányi, a Váradjai, kizdi Sándor, somkereki Erdélyi, kis-kendi Balát-fi, Gerendi, losonczi Bánfi, almakereki Apafi, (szent-györgyi Erdélyi), Diódi vagy Diógi, szent-imrei Sztrigyi, Kolonity(i), Barcsai, Décsei, illyei Dienes(s)i, a Bagdi vagy Bakdi, a Toroszkai és (1525.) a Vessződi családoké s a Fekete Alberté (a Bagdi István szolgájáé) is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1417-ben a Váradjai Péter néhai erdélyi alvajda után maradt itteni nemesi curiát, kerek erdőt, kerek halastavat és a Kis-Küküllő folyón levő malmot; 1477-ben a «szépmezei» kenézt, 1499-ben pedig Szász Istvánt a Bagdi István itteni (bizonyára szász-szépmezői) bíráját (iudex) említik. – Ma Szépmező, a Kis-Küküllő mentén, Dicsőszentmártontól d.-ny. (V. ö. Bolkács és Mikeszásza városok a.)
Szilkut. Villa Zylkuth volahalis. (1412: Dl. 28591.) Poss. Zylkwth. (1425: Dl. .29764., gr. Teleki cs. oklt. I. 478., 1492: U. o. II. 184., 1502: gr. Teleki cs. oklt. H. 249. és Dl. 36405. pag. 192. n. 1., 1513: gr. Teleki cs. oklt. II. 317., 1517: Dl. 27804., gr. Teleki cs. oklt. II. 352., 1518: Dl. 27806., 1519: Dl. 29977., 1522: Dl. 36400. pag. 65. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 235. n. 1.) Poss. Zykwt. (1517: Dl. 36402. pag. 28. n. 1.) Poss. Zylkwt. (1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447.) Oláh helység (1412.) s a Szentléleki másként kizdi, dicső-szent-mártoni Sándor, a Keszi másként keszi vagy ternóczi Székely, majd utánok (a XVI. század eleje óta) a somkereki Erdélyi, Gerendi, losonczi Bánfi és Szapolyai családoké volt. – 1517-ben egy ízben Fejérvármegyéhez számítják. – Ma Szélkut, Dicsőszentmártontól é.-ny., a megye határszélén. (V. ö. Sárkut helység a.)
Szőkefalva. (Szőkefája. Szőkefalu.) Zeukefolua. (1370: Dl. 5995.) Zeukeffalwa. (1374: Dl. 6225.) Zeukafolua. (1376: Dl. 29714.) Zewkefaya. (1433: Dl. 27640.) Zewkefalwa. (1453: Dl. 26399., 1494: Dl. 27747, 1511: Dl. 29940.) Sewkefalwa. (1454: Dl. 29810., 1499: Dl. 27769.) Poss. Zewkefalwa. (1468: Dl. 36393. pag. 49. n. 1., 1473: Dl. 27693., 1525: Dl. 36401. pag. 47. n. 1.) Zewkefalw. (1479: Dl. 27712.) Az Ádám, Bedő vagy Bede, Bíró, Soró, Deák, Geréb, Gyengyes vagy Gyöngyér, Harb, Kár, Katana, Kis, Nagy, Nemes, Porkoláb és a Szőkefalvi vagy szőkefalví Szőke családoké volt. 1468-ban Szőkefalvi Antal deák itteni részeit urának és jóltevőjének Rédei János erdélyi alvajdának adta, azzal a kikötéssel, hogy az általa Szőkefalván épített Sz.-Anna kő-egyházat tartsa fenn, s a hagyományozó nejét, gyermekeivel együtt, tartsa el és védelmezze. – Ma Szőkefalva, Dicsőszentmártontól nem messze k.
Szől(l)ős. Poss. Kyzsewlews. (1392: Dl. 29742. és Zimmermann-WErner. Urkundenbnch. III. 41.) Poss. Kyszewles. (1408: Dl. 13700., 1444: Dl. 13758., 1501: Dl. 30246.) Poss. Kissewlews. (1415: Dl. 30420.) Poss. Kissevlews. (1434: Dl. 29777.) Kyszeles. (1436: Dl. 12728.) Kyssewlews. Kyszelews. (1446: Dl. 13909., Székely oklt. I. 156.) Poss. Kyszelews. (1446: Dl. 13909., 1451: Dl. 36403. pag. 45. n. 2., 1497: Dl. 36403. pag. 188. n. 1.) Poss. Kyszewlews. (1451: Dl. 36403. pag. 69, n. 1., 1466: Dl. 36393. pag. 4. n. 4., 1479: Dl. 29845., 1496: Dl. 36398. pag. 263. n. 1.) Poss. Kyzewlews. (1473: Dl. 30323.) Poss. Kys Zewlews. (1496: Dl. 36398. pag. 263. n. 1.) Poss. Kyssewlews. (1500: Dl. 30335.) Poss. Kysseles. (1505: Dl. 36399. pag. 101. n. 1.) Poss. Zewlews, Kyszelews. (1506: Dl. 28479.) A meggyesfalvi Alárd-fi, a teremi Sikesd, Madarasi, szőllősi, csikfalvi Bicsak, Kisszőllősi, (Czikmantoli, náznánfalvi Tamási, Csíkfalvai), Kerelői, (kis-kendi Balád-fi, Hosszuaszói), szent-benedeki Marton, (györgyfalvai Henke, szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Erdő-fi) családoké s az apa-nagyfalusi Apafi Lénártné (1496.) birtoka volt. – 1506-ban Geréb Miklós itteni bíró szerepel. – Ma is Kisszőllős, Erzsébetvárostól kissé távolabb, észak felé. (V. ö. a Nádasdi cs. alatt.)
Tatárlaka. Sacerdos de Takarlaka. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95. l.) Poss. regalis Tatarlaka. (1447: Dl. 27661., 27662.) Poss. regalis Tathanlaka. (1447: gr. Bethlen cs. llt.) Poss. Tatharlaka. (1447: Dl. 29792.) Poss. Thatharlaka. (1462: Dl. 27676.) Thatharlaka. (1491: Dl. 29016.) Küküllővárhoz (l. ott) tartozott. 1447-ben a kormányzó Pogán Miklós és Szindi Imre tondai polgároknak adta előbb zálogba, majd örök-adományul. 1462-ben és 1491-ben azonban ujra csak e vár tartozékai között találjuk. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Küküllővártól délre esik.
Telek. (Telök.) Poss. Theluk. (1368: Dl. 29704.) Poss. Teluk. (1370: Dl. 29706.) Poss. Thelek. (1441: Dl. 36390. pag. 87. n. 1., pag. 88. n. 2., 1442: Dl. 36390. pag. 97. n. 2.. 1448: Dl. 36391. pag. 46. n. 1., 1453: Dl. 30829., 1459: Dl. 32319., 1499: Dl. 29892., 1501: Dl. 29899.) Poss. Theleg. (1514: Dl. 29912.) Pred. Thelek. (1523: Dl. 36400.) A Haranglábi, Bolyai, g(y)erő-monostori Kemény, Folti, mocsi vagy héderfájai Barlabás vagy Barlabási, Lengyel, Ősi, csulai Váncsa, Vizaknai, Bogáti, Altemberger, végül a Hunyadi s ettől a szent-iváni Székely vagyis Szentiváni és Héderfá(ja)i családoké s a Bolyaiak adománya alapján részben az erdélyi káptalané is volt. – Harangláb, Désfalva, Gálfalva, Farkastelke, Somostelke, Kornéltelke, sat. helységekkel együtt emlegetik. 1523-ban már puszta.
Teremi. Poss. duo Theremy. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Terra Teremy ecclesie de Clus sita in Naradtew. (1264: Székely oklt. IV. 1. V. ö. 1285. és 1317: U. o. 6.) Villa Teremi. (1319: Dl. 1976. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 432.) Theremi. (1372: Dl. 28355.) Poss. due Teremi. (1411: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 513.) Poss. Alsoteremi, Olahteremi, Felsewteremi. (1420: hg. Eszterházy cs. kismartoni llt. 44. D. 18.) Poss. Alsoteremi. Olahteremi, Felseuteremi. (1420: Zichy okmt. VI. 634., 636.) Poss. due Theremy iuxta fluvium Nyaragh. (1433 Dl. 27644.) Poss. utraque Theremi. (1435: Dl. 28599.) Poss. Olah Theremy. (1494: Dl. 36398.) Poss. Theremy. (1494: Dl. 36398. pag. 193. n. 1., 1496: Dl. 27754., 27755.) Nagh Theremi. (1501: Dl. 36405. pag. 118. n. 1.) Theremyw. (1503: Dl. 29903.) Eredetileg a kolozsmonostori apátságé volt, de a mely a tatárjárás idejében elvesztette, és később, bár századokon keresztül követelte és pörölte, sohasem kapta többé vissza. 1264-ben mint ez apátság birtokát adta. István ifjabb király, «kivévén az egyház hatósága alól», Meggyes és Fiók nevü híveinek. Ez adomány-levelet később, fia IV. László király 1285-ben a Meggyes fiai Péter és Miklós kérésére írta át és erősítette meg; 1317-ben pedig I. Károly király Péter ispán a Meggyes fia és fia, Mihály, továbbá Miklós és Veres (Rufus) István a Domonkos fiai, Mihály a Miklós fia (a ki Meggyes fia) részére. Később a Teremi másként Rákos(d)i vagy teremi Sikesd, illetve a Haranglábi, csesztvei Barlabási, a Szántói vagy szántói Laczk-fi, Oláh-Teremi ezenkívül a Mocsi és somkeneki Erdélyi családoké volt. – Mint látjuk, a középkorban két majd három helység. Jelesül Nagy-Teremi és Oláh-Teremi; illetve Alsó-Teremi, Felső-Teremi (mely helységek alatt kétségkívül Nagy-Teremi értendő) és Oláh-Teremi. Ma Kis- és Nagyteremi, Dicsászentmártontól é.-k. felé. – 1433-ban Benedek a Lőrincz fia, mint a Teremiek másként Rákos(d)iak teremi bírója és jobbágya, 1496-ban pedig Biró Tamás, mint a Sikesd Gáspár ugyanitteni jobbágya szerepel. (V. ö. a kolozsmonostori apátság a.) Nagyteremi mai református temploma, ugy látszik, a középkorból való. (Magyarorsz. műemlékei. II. 423. l.)
Tótfalu. Poss. Thothfalw. (1477: Dl. 36406. pag. 63. n. 2., pag. 64. n. 2., 1486: gr. Forgách cs. llt., 1493: Dl. 26451.) Poss. Thotfalw. (1487: gr. Forgách cs. llt.) Poss. Wythothfalw. (1511: U. o.) A guti Országoké s tőlük a szebeni vagy mikeszászai Horvát és Haraszti családé, s András deák budavári kir. udvarbíróé és Bálint váradi püspöké is volt. – Mikeszásza, Keszlér, Lodormán sat. helységekkel együtt emlegetik. (Talán a mai Lunkának felel meg, Mikeszásza mellett é.-ny.)
Udvarhel(y). (Odvarhely.) Sacerdos de Oduorbed, Uduorfel. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95., 102. l.) Poss. Odwarhel. (1390: Dl. 29734., 29787., 1443: Dl. 29787., 1446: .Dl. 26395., 1507: Dl. 27790.) Poss. Vduarhel. (1414: Dl. 10219.) Poss. Wamus Wdwarhel. (1420: hg. Eszterbázy cs. kismartoni llt. 44. D. 18.) Poss. Wamuswduarhel, Vamuswduarhel. (1420: Zichy okmt. VI. 634., 635.) Poss. Udworhel. (1440: Dl. 36390. pag. 30. n. 4. és pag. 31. n. 1.) Poss. Wdwarhel. (1453: Dl. 28398., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1493: Dl. 30932., 27744.) Poss. Wwarhel. (! 1466: Dl. 27685.) Poss. Udwarhely. (1465: Dl. 27686.) Poss. Wdwarhel. (1481: Dl. 18529. 28427., 1493: Dl. 30483., 1494: Dl. 36398. pag. 191. n. 1.) Poss. Udwarhel. (1481: Dl. 28427.) Vámszedő hely s a meggyesfalvi Alárd-fi, a Teremi majd teremi Sikesd, (Haranglábi, Szentpáli, Szentkirályi), a Szántai vagy szántói Laczk-fi, továbbá a Nádas(d)i vagy Fejéregyházi (de, ugy látszik, csak zálogban) és utánok, legalább névleg, a Losonczi vagy losonczi Dezsőfi; továbbá a Bogáti, (a Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Meggyesi, Kerelei, Somogyoni), szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Meggyes, Bátori, futagi vagy futaki Nagy, (Barcsai) családoké, s jog szerint vagy egy ideig (a Nádasdiaktól) a váradi (Szent-Lélekről nevezett) kórházé vagy kápolnáé is volt. 1390-ben e helységet a Teremiek a Haranglábiaknak és Szentpáliaknak azzal a kikötéssel zálogosították el, hogy a visszaadás illetve visszavétel minden becsü nélkül történjék, s a zálogba vevők a zálogösszeg lefizetése után a birtokban négy hétig még bennemaradhassanak, hogy így idetelepítendő jobbágyaiknak módjuk lehessen magukat elhatározni az ottmaradásra vagy eltávozásra. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Vámosudvarhely, Erzsébetvárostól é., a Kis-Küküllő mellett.
Ugra. Poss. Wgra, Vgra. (1376: Dl. 29715.) Wgra. (1379: Dl. 27630.) Poss. Vgra. (1414: Dl. 10219., 1469: Dl. 36394. pag. 3. n. 2., 1482: Dl. 37664.) poss. Wgra. (1426: Dl. 30163., 1478: Dl. 27709., 1479: Dl. 27714., 29845., 1480. körül: Dl. 36336., 1493: Dl. 36398. pag. 132. n. 1., 1494: Dl. 29880., 1516: Dl. 28689.) A Szentpáli, Szentgyörgyi, Hosszuaszai, Kasuhi, Bolyai, Kerel(l)ői családoké és Korvin Jánosé volt. – Ma Marosugra, Dicsőszentmártontól é.
Ujfalu. – a) Poss. Wyfalw. (1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 3., pag. 130. n. 1.) A losonczi Dezsőfiek illetve nádasdi Ungorok birtokai között, Csávás, Dályán, Gógánfalva sat. helységekkel együtt sorolják fel. – b) Poss. Wyfalw. (1501: Dl. 27774.) A teremi Sikesd, (Mocsi), somkereki Erdélyi, (Kendi vagy Kiskendi) sat, családoké volt. – Ma Teremiujfalu, Dicsőszentmártontól é.-k., a maros-tordamegyei határ mentén.
Ujlak. L. Bun helységnél.
Uj-Tótfalu. L. Tótfalu helység a.
Vámos-Udvarhely. L. Udvarhely helység a.
Váradja. Sacerdos de Subcastro. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 96. l.) Poss. seu villa Waralya. (1405: losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Waralya. (1430. táján: Dl. 36407. pag. 86. n. 4. és pag. 9b., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 3.) Poss. Warallya. (1492: Dl. 26812., 1495: Dl. 27982., 1502–1503: Dl. 27777., 27778. V. ö. Dl. 27776.) A XV. század eleje (1445.) óta Ujvár várával együtt a Losonczi vagy losonczi Dezsőfi, majd a Fejéregyházi vagy Nádas(d)i, nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), Bátori, Betleni (és Szohi) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Mai református templomának imaszéke a XIV. századból való. (Magyarorsz. műemlékei. Il. 420. l.) – Kétségkívül Gógánváralja értendő, Erzsébetvárostól é.-ny.
Vesszős. Sacerdos de Vezeus. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95. l.) Poss. Wezzews. (1393: Dl. 29744. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 52., 1453: Dl. 28398., 1504: Dl. 29909.) Poss. regalis Wesseus. (1393: gr. Bethlen cs. llt.) Poss. Wessews. (1403: gr. Bethlen cs. llt.) Poss. Wezzes. (1462: Dl. 27676.) Poss. Wezews. (1516: gr. Teleki cs. oklt. II. 344.) Küküllővárhoz (l. ott) tartozott. 1393-ban Betleni Gergely mesternek zálogosította el Zsigmond király. Később (1462., 1515.) ujra mint e vár tartozéka szerepel, majd (1504.) ismét mint a Betleniek zálogos birtoka. 1453-ban Losonczi Dezső kapta kir. adományul, mint jogtalanul a Szakolyiak kezén lévő birtokot. De, ugy látszik, nem birta sokáig. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Szászvesszős, Küküllővár közelében é.-ny.
Vidrádszeg. (Vidrágszeg. Vidraszeg. Vidraczeg.) Vidrazeg. (1383: Dl. 30137.) Poss. Vidradseg. (1428: Dl. 29770.) Wydrazeg. (1435: Dl. 12728.) Poss. Wydragzegh. (1465: Dl. 27685.) Poss. Vydradzeg. (1465: Dl. 27686., 1468: Dl. 36393. pag. 51. n. 1.) Poss. Wydradzeg. (1467: Dl. 36393. pag. 13. n. 3., 1493: Dl. 30932., 1511: Dl. 30340., 1519: Dl. 31018.) Waydraczeg. (1468: Dl. 27689.) Ecclesia parochialis B. Elizabet vidue in Wyradzeg. (1473: Dl. 28860.) Poss. Wydradzegh. (1479: Dl. 29846., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1493: Dl. 50483., 27744., 30334.) Poss. Wydrasegh, Wydradzeeg. (1481: Dl. 28427.) Poss. Wydraczegh. (1503–1504: Dl. 27781.) A Vidraszegi vagy Vidrádszegi, a meggyesfalvi Alárd-fi és utána a Teremi vagy teremi Sikesd (l. főleg itt), a Szengyeli, a Betleni (1503.), Bogáti, (a Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Meggyesi, meggyesfalvi Rohodi, Kerelei, Somogyoni), szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Meggyes, futagi Nagy, Bátori, Barcsai (és gyerő-monostori Kabos) családoké volt. – 1473-ban a Sz.-Erzsébet tiszteletére szentelt itteni parochiális egyházat, továbbá Kerelő és Cseged felé a Kövesut nevű közutat (via communis Kweswth apellata) és a Berethalom nevű hegytetőt említik. – Ma Vidrátszeg, a Maros mentén, Dicsőszentmártontól é.-k.
Zágor. Poss. Zagor. (1412: Dl. 27634., 1415: Dl. 30420., 1492: gr. Teleki cs. oklt. II. 184., 1500. körül: Dl. 29898., 1513: gr. Teleki cs. oklt. II. 317., 1517: U. o. II. 352., 1518: Dl. 27806.) Poss. Zaghor. (102: gr. Teleki cs. oklt. II. 249., Dl. 36405, pag. 192. n. 1.) Poss. Jagor. (1517: Dl. 27804.) A Szentléleki másként kizdi, dicső-szent-mártoni Sándor, a Keszi másként keszi vagy ternóczi Székely, majd utánok (a XVI. század eleje óta) a somkereki Erdélyi, kis-kendi Balád-fi, Gerendi, losonczi Bánfi és Szapolyai családoké volt. – Erzsébetvárostól észak felé találjuk.
Zsákod. (Zsákó.) L. Sákod alakban.
Zsitve. L. Sitve alakban.
Összesen: 141 helység.
