II.
II.
Irányi Dániel jegyző fölolvasta a határozatot, melyet e tárgyban a képviselők értekezletén Kossuth Lajos indítványozott, s az értekezlet magáévá tett.*
Szövegét e gyűjtemény szerkesztője nem találta meg. Megküldötte a róla folyt vitát Kossuth Lajosnak azzal a kéréssel, hogy ha képes reá, közölje vele, mi volt indítványában. Kossuth Lajos felelete ez volt: «Sajnálom, de teljességgel nem emlékezem a dologra; hanem Deák Ferencz második beszédében világosan meg van említve, hogy mi volt vezéreszmém.»
Deák Ferencz: Nekem a felolvasott szerkezetre azon észrevételem van, hogy czáfolatnak igen kevés, mert a Staatsschriftben nagyon sok van mondva, mi ezen czáfolatban megérintve nincs. Pedig a közönséges életben úgy áll a dolog, hogy ha valaki egy számos okokkal vagy álokokkal támogatott irattal áll elő, s azon okok közül egyre-kettőre feleletet adok, a többit elhallgatom, igen kétséges, a többiek erejét elismertem-e? vagy legalább tudatnom kell, miért nem adtam azokra feleletet. Ha így szerkeszti a ház határozatát, a hogy fölolvastatott, akkor tettleg elismerte, hogy a Staatsschriftet tanácskozás alá vette, mert a Staatsschrift azon részére, mely a sanctio pragmaticáról szól, beszél, 144czáfolgatja és nyilatkozik, hogy azt miként érti s hogy a sanctio pragmaticát meg akarja tartani. Mihelyt lelépünk azon terrenumról, melyen a dolognak állani kellett volna, ennyit mondani kevés, hanem bele kell ereszkedni a Staatsschrift egyéb pontjainak czáfolatába is. Az én eszmém az volt, hogy azt a Staatsschriftet akár a miniszterium, akár annak megbizottja czáfolja, mert abban több rágalom és álmagyarázás van; különösen a sanctio pragmaticára nézve azon értelmezés is van benne, hogy a csehországi s több tartományok határozatai nem ellenkeznek a sanctio pragmaticával, a mieink ellenkeznek. Ezekről a fölolvasott szerkezetben nincs szó; azzal pedig, hogy per tangentem megérintjük, több kárt teszünk, mint hasznot. Azért mondom, szerettem volna azon a téren maradni, melyen ezen Staatsschrift a ház elé került; t. i. a miniszterelnök iránta kikérte a ház véleményét, s nézetem szerint a ház nem mondhat rá egyebet, mint hogy a ház csak azon kiegyenlítési módokat tartja elfogadhatóknak, melyek szorosan Magyarország fennálló alkotmányához és a magyarországi törvényekhez, jelesen az 1848: III. t.-czikkhez alkalmazvák, s melyek ezen törvény korlátin túl nem lépnek, s a miniszteriumtól megvárja, hogy ezen törvénynek értelméből egy hajszálnyit sem enged, s tőle egy lépést sem távozik. Ha akarja a ház, azt is bele teheti, hogy minden egyéb kiegyenlítésekre nézve is mind a miniszterium, mind a ház csak akkor bocsátkozhatik tanácskozásba, ha minden fegyveres kényszerítő hatalom eltávolíttatik, s minden ellenség a hazából kitakaríttatik. Ezt meg lehetne mondani; hanem egy-két tételbe belebocsátkozni, a többit pedig érintetlenül hagyni, nem a legjobb világításba teszi a dolgot, és e mellett azt mutatja, hogy ezen Staatsschrift tárgyalás alá vétetett. Ez pedig nem áll, mert tárgyalás alá nem vétetett, nem is vétethetett, sem formája, sem tartalma miatt. (Helyes! Fölkiáltások: Formulázza Deák!)
