Az államminiszteriumra vonatkozólag a minisztertanács elnökéhez, a magyar és az egyesült udvari kanczellária élén áló kanczellárh…
Az államminiszteriumra vonatkozólag a minisztertanács elnökéhez, a magyar és az egyesült udvari kanczellária élén áló kanczellárhoz intézendő legfelsőbb kézirat.
Kapcsolatban a mai napon kibocsátott és közzétett elhatározásaimmal, indíttatva érzem Magamat arra, hogy államminiszteriumomat illetőleg a jövendőre nézve a következő szabályokat állapítsam meg:
I. A miniszterium ezen czímet viseli: «Cs. k. államminiszterium» és meg nem határozott számú tagokból áll.
II. Azon minisztereim, kik egyuttal titkos kabinetem miniszterei, ezen czímet viselik: «Titkos állami és kabinetminiszterek». A kik általam nem neveztetnek ki egyuttal kabinetminisztereknek, ezen czímet viselik: «Állami és tanácsminiszterek».
III. Szabály: hogy a kabinetminiszterek – hacsak Általam alóla különösen föl nem mentetnek, vagy hivatalos állásuk őket benne nem akadályoztatja – állandóan Bécsben tartoznak lakni. Az állami és tanácsminiszterekre nézve ezen szabály nem áll.
IV. Államminiszteriumom rendes tagjai: Magyarország helytartója, a magyar királyság primása, császári házam és a külügyek minisztere, titkos tanácsom elnöke, a pénzügiy tárczának minisztere vagy főnöke, a hadsereg ügyeinek minisztere vagy a főhadparancsnokság főnöke, magyar udvari kanczellárom, udvari kanczellárom, a ki egyuttal az egyesült udvari kanczellária elnöke, magyar királyságom országbirája, tárnokmestere, Galiczia kormányzója, Csehország kormányzója, az egyesült osztrák tartományok kormányzója, a velenczei tartományok kormányzója, Horvátország és Szlavonia bánja.
V. Titkos kabinetem rendes tagjai: magyar királyságom helytartója, császári házam és a külügyek minisztere, titkos tanácsom elnöke, pénzügyminiszterem, 268a hadügyminiszter, magyar udvari kanczellárom, udvari kanczellárom, a ki egyuttal az egyesült kanczellária elnöke.
VI. Titkos kabinetem tagjai a most említetteken kívül azon minisztereim, a kiket erre az állásra külön meghivok.
VII. Arra az esetre, ha minisztereimet nem személyes előlülésem mellett gyűjteném össze, az ily tanácskozásoknál azon kabinetminiszterem elnököl, a kit kabinetem elnökének kineveztem.
VIII. Föntartom Magamnak, hogy kabinetem tanácsába tetszésem szerint állami és tanácsminisztereket is meghívjak.
IX. Föntartom továbbá Magamnak, hogy megküldessek állami és tanácsminisztereimnek oly különös tárgyakat, a melyekről tanácsukat és nézeteiket meghallgatni jónak vélem.
X. Állami és tanácsminisztereim szabály szerint minden évben azon a napon, a melynek meghatározását Magamnak föntartom, márczius és október havában titkos kabinetemmel közös miniszteri értekezésekre gyűlnek egybe, hogy az Általam odautasított tárgyakat elintézzék és tekintettel az ügyek állására, tanácsukat, a melynek adására kötelességük és lelkiismeretük szerint magukat hivatottaknak éreznék, tudomásomra hozzák. Föntartom Magamnak, hogy rendkívüli alkalmakkal a miniszteri tanácsot többször is összehívjam.
XI. Tekintettel a magyar királyságomban fönnállott törvényes szokásra, mely szerint ezen királyság különös ügyei magyar tanácsadók tanácsával tárgyaltassanak és intéztessenek el, s megfontolva, hogy magyar királyságom helytartójának, Magyarország primásának, országbirájának és tárnokmesterének hivatalos székhelyük Magyarországon van, de hogy ők a IV. pont szerint egyuttal államminisztereim: elrendelem, hogy a speciális magyar ügyekre nézve szűkebb tanácsomat képezzék, a melynek tagjait az érintett természetű mindennemű fontosabb tárgyakban különösen meg fogom hallgatni. Ily esetekben ezen minisztereim javaslataikat vagy nézeteiket magyar udvari kanczellárom útján terjesztik Elém. Föntartom Magamnak továbbá azt is, hogy a megnevezetteket előlülésem alatt tartandó közös tanácskozásra gyűjtsem Magam köré. Az ügyek rendes menete ugyanaz marad, a mi eddig volt, még pedig helytartóm vezetése mellett a helytartó-tanács Budán, a melynek élén a tárnokmester áll, vezeti a politikai ügyeket; Magyarország primása a katholikusok egyházi és vallási dolgaiban, mint eddig, jövőre is meghallgatandó, s ugyanez történjék jövőre az országbirót illetőleg a speciális magyarországi jogi ügyekre nézve, ide értve a törvénykezés körébe vágó kinevezéseket. Az utóbb említett mindezen tekintetekben az ügyek kezelése olynemű legyen, hogy az itt érintett összes tárgyak királyi helytartóm elé jussanak, a ki azokat magyar udvari kanczellárom útján elhatározásom alá bocsátja.
Kabinetminisztereim évi fizetése, ha más oly hivatalt nem viselnek, a melylyel hasonló nagyságú szabályszerű fizetés van összekötve, 269… frtban, szálláspénzük … frtban állapíttatik meg. Állam- és tanácsminisztereimnek évi fizetése … frt, és ha miniszteri tanácsokra gyűlnek össze, ezek idejére igényük van a szabályszerű napidíjakra és útiköltségre.
Ezek kapcsában egy külön legfelsőbb kéziratban kineveztetnének a kabinet, valamint az állam- és tanácsminiszterek és a kabinet elnöke.
Dessewffy Emil gr. Pesten október 7. és 9-dike közt fölolvasta dolgozatát Andrássy György gr., Apponyi György gr. és Sennyey Pál b.-nak, a kiket a javaslatok megleptek, de messzeható intézkedéseik meg is ijesztettek. Itt tudta meg Dessewffy Emil gr., hogy a császár szorgalmatosan olvasta a megerősített birodalmi tanácsban mondott beszédeket s arra a meggyőződésre jutott, hogy a kormányzati rendszeren változtatni kell, s erről Szécsen Antal gróffal tanácskozik. Szécsen Antal gr. az 1859-diki háború bevégezte után, fölhasználva régi ismeretségét Rechberg gr. külügyminiszterrel, neki egy terjedelmesebb emlékiratban előadta nézeteit a magyar ügyekről és a monarchia belső állapotáról. Midőn azonban megismerkedett Dessewffy Emil grófnak ugyanabban az időben a külügyminiszter elé terjesztett munkájával, mely az övénél sokkal behatóbb és részletesebb volt, s nem csak a vezérlő elvi szempontokat jelezte, hanem alkalmazásuk iránt concret javaslatokat is tett, Szécsen az akkor megindított tanácskozásokban egészen Dessewffy javaslatainak terére állott. 1860. október 9-dikén Dessewffy felküldötte újabb dolgozatát Bécsbe Szécsennek. Feleletül október 10-dikén kelt levelében azt írta neki Szécsen, hogy javaslatai egész kiterjedésökben kivihetetlenek. Erre Dessewffy rögtön írt Szécsennek, hogy azonnal küldje vissza dolgozatát, mert ő tervét úgy tekinti, mint egymásba vágó egészet. Október 13-dikán Szécsen táviratot küldött Pestre barátaihoz, hogy siessenek föl Bécsbe, s egyúttal fölszólította őket, hogy idézzék föl oda Vay Miklós b.-t is. Sennyey Pál b. komornyikját mint futárt küldötte Golopra, de Vay kijelentette, hogy hacsak a császár nem parancsolja, ő nem megy Bécsbe. Október 14-dikén Dessewffy Emil gr. barátjaival Bécsbe utazott. A reá következő napon Rechberg gr.-nál megírta a táviratot, a melylyel Vay Miklós b. a császár parancsára Bécsbe hivatott. Még október 14-dikén estve összegyűltek a magyar urak Barkóczy János gr. házánál. Itt Szécsen Antal gr. megmutatta nekik az október 20-dikán kibocsátandó legfelsőbb kéziratok fogalmazványait, mint olyanokat, a melyek már végleg el vannak határozva, s elmondotta, hogy a császár az orosz czárral és a porosz trónörökössel való találkozás végett október 21-dikén Varsóba megy, de mielőtt elindul, ki akarja bocsátani a tervben levő nagy fordulatra nézve elhatározásait, nehogy úgy magyarázzák az engedményeket, hogy azok a külső viszonyok nyomásának köszönik keletkezésüket. A magyar urak csodálkozása nagy volt. A kéziratok tartalma mindnyájukat meglepte, a vele szemben elfoglalandó álláspontjuk elhatározására előttük levő idő 270rövidsége pedig aggasztotta őket. Hosszas tanakodás után késő éjjel elváltak egymástól. A reá következő napon ismét Barkóczy János gr.-nél gyűltek össze. Rendes és folytonos tanácskozás lehetetlen volt, mert majd Szécsen Antal grófot, majd Majláth Györgyöt, majd Apponyi György grófot hívták egyszre a császárhoz, másszor Rechberg gr.-hoz. Dessewffy, a ki az nap délután Szécsennel külön tanácskozott a kibocsátandó diplomáról, aggódva látta, hogy az ő javaslataiból, a melyek a létrejött megállapodásoknak alapjául szolgáltak, fölötte lényeges részeket vetettek el, s ezzel az átalakulásra vonatkozó tervét sarkából kiforgatták. Elejtették a birodalmi parlament eszméjét, az ennek számára tervezett illetékességet egy birodalmi tanácsra ruházván. Mellőzték a kiváltságleveleket, semmikép sem akarván a nem magyar országgyűléseknek megadni azt a nagy hatáskört, a melyet ő ajánlott, s számukra a diploma alapján statutumokat kivántak kibocsátani. Hogy a magyar országgyűlésnek nagyobb illetékessége legyen, ez ellen, így szólottak, nem tehetnek kifogást, mert Magyarországnak történeti jogai vannak; de a többi országok ilyenekkel nem bírnak, s képtelenek is reá, hogy Dessewffy által nekik szánt jogokkal éljenek. Nem fogadták el, hogy «jövőre a törvények hozatalának, megváltoztatásának és megszüntetésének joga ne többé kizárólag és egyoldalulag a fejedelem által, hanem az országgyűlésekkel és illetőleg a birodalmi parlamenttel közösen gyakoroltassék», hanem fölcserélték ezen szót «Gemeinschaft» ezzel «Mitwirkung», mert – úgy mondották – lehet rá eset, hogy az egyes országok érdekei egymással ellentétben lesznek és az országok nem tudnak megegyezésre jutni; nehogy tehát egyik a másikán majorizálás útján hatalmaskodjék, fönn kell tartani a lehetőséget, hogy ilyenkor a császár hozzon törvényt, s ezért be kell érni a «Mitwirkung»-gal és nem szabad használni e szót «Gemeinschaft». Október 16-dikán ismét rendetlen és szakadozott tanácskozások folytak Barkóczy János gr. lakásán; Szécsen gr. itt újra kijelentette, hogy a létrejött elhatározásokat véglegeseknek kell tekinteni és hogy rajtuk változtatni nem lehet. Ugyanazon a napon estve 9 órakor Rechberg gr. elnöklete alatt értekezlet tartatott, a melyben résztvettek: Andrássy György gr., Apponyi György gr., Barkóczy János gr., Dessewffy Emil gr., Majláth György, Sennyey Pál b. és Szécsen Antal gr. Előadó Szécsen volt; jegyzőkönyvet nem vittek. Rechberg ellenvetéseivel szemben Dessewffy órákon át védte és magyarázta dolgozatát. Javaslatait összességökben barátai közül egyetlen egy sem támogatta, sőt Barkóczy számos lényeges részüket megtámadta. Egyáltalán Rechbergen kívül csak Barkóczy, Dessewffy és Szécsen szólottak; a többiek hallgattak. Ők Dessewffy eszméit részben túlhajtottaknak, részben olyanoknak tartották, a melyeknek elfogadására nem számíthatni, s így veszélyesnek hitték, hogy azért, a minek eléréséhez nem volt reményük, koczkáztassák azt, a mibe a döntő körök már belenyugodtak; vagy hogy visszaléptükkel azok befolyását segítsék növelni, a kik minden erejüket megfeszítették, 271hogy a fordulat a magyar fölfogásnak még kevésbbé megfelelő irányba tereltessék. Az értekezlet reggel öt órakor végződött. Tulajdonképeni eredménye nem volt más, mint némi igazítások a legfelsőbb kéziratokon, s egy kézirat tervének megpendítése a nyelv dolgában. Ezen kéziratot Majláth György a reá következő napon formulázta. Október 17-dikén a diploma szövege iránt folytak a tanácskozások. Dessewffy Emil gr. azon volt, hogy ha már a birodalmi tanácsra ruházzák a birodalmi parlament számára tervezett hatáskört, ez a testület tökéletesen reformáltassék, s tisztán és csupán az országgyűlések által, minden kijelölés mellőzésével, szabadon választott legalább 120 tagból álljon, tanácskozásai nyilvánosak legyenek, elnökét maga válaszsza, tanácskozási rendjét maga szabja meg, s a «ständiger Reichsrath» megszűnjék. Továbbá hogy egyidejűleg adassék ki az a pénzügyi rendelet, a melyet ő javasolt, s mely az egyes országgyűléseknek az adómegajánlás és a pénzügyek tekintetében tág illetékességet enged, a birodalmi tanácsnak pénzügyi illetékessége pedig egyesegyedül az egész monarchiát érintő pénzügyi tárgyakra szoríttassék. Minthogy nem tágítottak attól, hogy a diplomába egy külön pont vétessék föl, a mely kimondja, hogy azon ügyekre nézve, a melyek a nem magyar országokat illetőleg régtől fogva közösen intéztettek el, jövőre is a birodalmi tanács nem magyar tagjai által való közös tárgyalásnak és elintézésnek legyen helye, Dessewffy Emil gr., a ki nem akart lemondani arról a reményről, hogy az országgyűlések illetékességére nézve végre is az ő javaslata jut érvényre, oly szöveget ajánlott, a mely ezen intézkedést csak mint kivételesen előfordulót fogta föl és a mely megakadályozza, hogy az «összes» és «szűkebb» birodalmi tanács rendes intézménynyé fejlődjék. Fáradozásainak nem volt sikere. Október 18-dikán 1 3/4 óráig volt a császárnál. Október 19-dikén a császár Rechberg gr. és Szécsen gróffal végleg megállapította a diploma szövegét. Az nap estve Szécsen Barkóczy János grófhoz vitte a manifestumot, a diplomát és a legfelsőbb kéziratokat, s ezeket itt számozták és sajtó alá rendezték. Október 20-dikán az államnyomda az egész napon át el volt zárva, a városban nagy mozgás támadt, de azokon kívül, a kik az értekezletekben résztvettek, alig tudta három-négy ember, hogy tulajdonképen mi van készülőben. Ezen a napon utazott el Pestre Sennyey Pál b. Estve Dessewffy gr., Majláth és Szécsen gr. összejöttek dr. Hye-nél, a birodalmi törvények tára szerkesztőjénél, az államnyomdából oda küldött kefelevonatok kiigazítása végett. Itt megjelent Ransonnet b., a minisztertanács jegyzője, a császár által aláírt kinevezésekkel. A magyar urak nagy meglepetéssel olvasták, hogy Lasser lovag miniszternek, Nádasdy gr. a birodalmi tanács alelnökének neveztettek ki. Mivel a császár kézirata nem említette, hogy Nádasdy gr. melyik birodalmi tanács alelnökének neveztetett ki, Szécsen gr. éjfél táján útnak indult, hogy ezt megtudja. Azzal jött vissza, hogy a kinevezés a «ständiger» és nem a diploma által alakított «Reichsrath»-ra vonatkozik. Az államnyomda igazgatója ezalatt nagy félelemben volt, hogy reggel hat órára nem készül el a Wiener Zeitung, s hogy a nép a nyomda 272helyiségét ostromolni találja, mert ezrekre ment azoknak a száma, a kik a nyomda előtt a lap megjelenésére vártak. Október 21-dikén reggel hat órakor a Wiener Zeitung több példánya volt Dessewffy gr. kezénél. A gróf mindjárt a vasuthoz hajtatott és Pestre utazott. Itt azonnal fölkereste Deák Ferenczet s neki és a nála volt Eötvös József b. és Kemény Zsigmond b.-nak fölolvasta a legfelsőbb elhatározásokat. Deák Ferencz nyomban reá, a mint tartalmukkal megismerkedett, elmondotta kifogásait a diploma ellen.
Az októberi diploma és a hozzája tartozó okiratok:
Császári nyilatkozvány.
Népeimhez!
Midőn elődeim uralkodói székére léptem, a birodalom erőszakos rázkodásoknak volt kitéve.
Atyáskodó fejedelmi érzéseimnek legmélyebben fájdalmas harczok után, országaimban épen úgy, mint majdnem mindenütt, az európai szárazföld erőszakosan felzavart területein, a kormányhatalom szigorúbb összepontosításának szüksége állott be. A közjó és a birodalom nyugalmas lakóinak bátorléte követelték ezt, a fölizgatott szenvedélyek és a legközelebbi multnak fájdalmas emlékei, a kevéssel azelőtt még ellenségesen küzdő elemek szabad mozoghatását lehetetlenné tették.
A birodalom különböző országainak kívánalmai és szükségéről tudomást akarván szerezni: f. évi márczius 5-dikén kelt nyiltparancsom által birodalmi tanácsomat megszaporítva, életbeléptettem és egybehívtam.
Megfontolva az általa Nékem benyujtott előterjesztvényeket, elhatároztam magamat, úgy a birodalom államjogi alakulása, az egyes királyságok és országok jogai és állása, valamint az összes birodalmi kapocs megújított biztosítása, meghatározása és képviseltetése iránt, mai napon egy diplomát kibocsátani és közzététetni.
Uralkodói tisztemet teljesítem, midőn e szerint országaim és a népeim visszaemlékezéseit, jogérzetét és jogigényeit, a birodalom tényleges szükségeivel kiegyenlítve, összekapcsolom és az általam adományozott, vagy ismét fölélesztett szerkezetek jótékony kifejtését és megszilárdítását, teljes bizodalommal népeim megérett belátásának és hazafiui buzgóságának adom által. Áldásos fölvirágzásukat a Mindenható kegyelmétől és oltalmától remélem, kinek kezében nyugszik a fejedelmek és népek sorsa, és a ki atyáskodó gondoskodásom mély és lelkiismeretes komolyságától áldását megtagadni nem fogja.
Bécs, október 20-dikán, 1860.
Ferencz József m. k.
