Császári diploma a monarchia bel-államjogi viszonyainak rendezésére.
273Császári diploma a monarchia bel-államjogi viszonyainak rendezésére.
Mi Első Ferencz József Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország és Csehország királya, Lombardia és Velencze, Galiczia, Lodoméria és Illyria királya, Ausztria főherczege stb., ezennel tudtul adjuk mindeneknek, a kiket illet:
Miután a Mi dicső emlékezetű elődeink bölcs gondoskodással törekedtek vala a Mi Felséges Házunkban az örökösödésnek egy bizonyos rendjét megalapítani, ennek folytán boldog emlékezetű VI. Károly császár Ő cs. k. Felsége által 1713. ápril 19-dik napján véglegesen és változhatlanul megszabott örökösödési rend, azon állami és fejedelmi ház alaptörvényében találta végszabályozását, mely a Mi különböző országainkban ezek törvényes országrendjei által elfogadtatva fennáll, és mint Pragmatica Sanctio ismeretes.
Az így meghatározott örökösödési rend meg nem ingatható jogalapján, az osztrák birodalom alkotó részeinek az egyes fennemlített országok és tartományok jogai és szabadságaival összhangzásba hozott oszthatlansága s elválaszthatlanságára állítva, azóta az állam- s népjogi szerződések folytán öregbedve és megszilárdulva, az ellene törő veszélyeket és megtámadtatásokat, támogatva és emeltetve népeinek hűsége, áldozatkészsége és vitézsége által, győzelmesen leküzdötte.
Uralkodói Házunk úgy, mint alattvalóink érdekében, fejedelmi kötelességünknek tartjuk, az osztrák birodalom hatalmi állását fentartani és biztonságának a világos és minden kétértelműséget kizárólag megállapított jogállapotokban és egyakaratú közremunkálásban fekvő biztosítékokat megadni. Ezen biztosítékokat csupán oly állami szerkezetek és jogállapotok szerezhetik meg teljes mértékben, melyek a Mi különböző országaink és tartományaink történelmi jogtudatának, létező különféleségeinek és oszthatlan s elválaszthatlanul szilárd kapcsolatuk kívánalmainak egyaránt megfelelők.
Megfontolva, hogy birodalmunkban a közös szerves államintézmények és az egyakaratú közrehatás elemei, alattvalóinknak törvény előtti egyenlősége, s mindnyájoknak biztosított szabad vallásgyakorlat, születés és osztálykülönbségtől független hivatalképesség, mindenkit egyenlőn illető közös katonáskodási és adózási kötelezettség, az uri szolgálatok és robotok megszünése és a közbenső vámvonal eltörlése által öregbedtek és megszilárdultak; – tekintve továbbá azt, hogy az állami hatalomeszközöknek az európai szárazföld minden országaiban helytfoglaló összpontosítása folytán, a legmagasb államfeladatok összefoglalt kezelése birodalmunkban, és ennek biztonsága s egyes alkotó részeinek jóléte czéljából, elutasíthatlan szükséggé fejlődött; – azon czéllal, hogy az országaink és tartományaink közt korábbi időkben fennállott 274különbségeket kiegyenlítsük és alattvalóinknak czélirányosan szabályzott részvételét a törvényhozásban s igazgatásban megalapítsuk, a Pragmatica Sanctio alapján és teljhatalmunk erejével, állandó és vissza nem vonható állami alaptörvényül, tulajdon Magunk, valamint az uralkodásban törvényes utódaink zsinórmértékeül, a következőket határoztuk és rendeltük:
I. Azon jog, törvényeket hozni, változtatni és megszüntetni, Általunk és utódaink által ezentúl csupán a törvényesen egybegyült országgyűlések és illetőleg a birodalmi tanács közrehatásával fog gyakoroltatni, mely utóbbihoz az országgyűlések Általunk meghatározott számú tagokat küldendnek.
II. Mindazon tárgyai a törvényhozásnak, melyek az országaink és tartományaink mindnyájával közös jogok, kötelességek és érdekekre vonatkoznak, nevezetesen a törvényalkotás az ércz-, pénz- és hitelügy-, vám- és kereskedelmi ügyek; továbbá a jegybank ügye elvei fölött; a törvényhozás posta-, távirda- és vasút-ügyek alapelveit illetőleg, nem különben a katonáskodási kötelezettségnek módját, mivoltát és rendjét illető törvényes intézkedések, ezentúl a birodalmi tanácsban és ennek közbejöttével fognak tárgyaltatni, és ennek közzéhatásával alkotmányosan elvégeztetni, – valamint ujabb adók és illetékek tételeinek fölebbemelése, nevezetesen a só árának nagyobbítása, valamint újabb államkölcsönök fölvétele, 1860. julius 16-dik napján kelt elhatározásunk értelmében, nem különben a meglevő államadósságok átváltoztatása, és az állami ingatlan vagyon eladása, átváltoztatása vagy terhelése, csupán a birodalmi tanács beleegyezésével rendeltethetik el, végre pedig az állami kiadások költségvetésének vizsgálata és megállapítása a következő évre, valamint az állami számvizsgálati kimutatás és évi pénzügyi kezelés végeredményének vizsgálata, a birodalmi tanács közremunkálása mellett történendő.
III. A törvényhozás minden egyéb tárgyai, melyek az előbbeni pontokban nem foglalvák, az illető országgyűléseken és azok által, és pedig a magyar koronához tartozandó országokban és tartományokban az előbbi alkotmányok értelmében, többi országaink és tartományainkban pedig a tartományi rendtartások szerint és értelmében alkotmányszerűleg intézendők el.
Miután azonban a magyar koronához tartozó országok kivételével, a törvényhozásnak olyan tárgyaira nézve is, melyek az összes birodalmi tanács kizárólagos hatásköréhez nem tartoznak, többi tartományaink számára hosszú idők során közös tárgyalás és elintézés létezett, fentartjuk Magunknak, hogy az ilyetén tárgyakat is a birodalmi tanács alkotmányszerű közremunkálása mellett ezen tartományok birodalmi tanácsosainak közbenjöttével intéztessük.
Közös tárgyalásnak akkor is van helye, mikor az a birodalmi tanács hatásköréhez nem tartozó tárgyak iránt az illető országgyűlések által kivántatnék és javaslatba hozattatnék.
275IV. Ezen császári diploma azonnal országaink és tartományaink országos levéltáraiban leteendő, annak idejében az országos törvények közé eredeti szövegében és az illető ország nyelvén bejegyzendő lészen. Utódaink ezen diplomát trónra léptükkor azonnal hasonló módon cs. aláirásukkal ellátván, országaik és tartományaiknak kiadandják, a hol az az ország törvényei közé igtatandó.
Melynek hiteléül Mi ezen oklevelet aláirásunkkal ellátva, császári pecsétünk alatt kiadatni, a Mi házi-udvari és állami levéltárunkban letétetni rendeltük el.
Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban Bécsben, október 20-dikán, ezer nyolczszáz hatvanban, uralkodásunk tizenkettedik évében.
Ferencz József s. k.
Gróf Rechberg s. k.
Legfelsőbb rendeletre:
Báró Ransonnet.
Báró Ransonnet.
