IV.
IV.
Az elnök a tett nyilatkozatokhoz képest a határozatot ekkint vélte kimondhatónak: «A tanácskozmány nem érzi magát följogosítva a mostan tettleg fennálló állapoton új javaslat készítése által segíteni, és csak a törvényhozást tekinti felhatalmazva arra, hogy azt tehesse. Senki sem akarja a fennálló pátenst törvény erejére emelni, hanem a tanácskozmány azon kinos helyzetben találta magát, azt a jövő országgyűlésig csupán azon szempontból fentartani, nehogy a magánviszonyok megzavartassanak, s csorbát szenvedjenek.»
Deák Ferencz: Nem nyughatnám meg ezekben, mert nem fér össze azzal, mi eddig történt. Mert a büntető albizottság meg van bízva, hogy a régi magyar gyakorlatot változtassa; a váltótörvényben akár hány változtatás történt, s erre az albizottság magát följogosítottnak érezte. A mai tanácskozmány eredménye semmi egyéb, mint az, hogy miután tegnap az határoztatott, hogy Deák József javaslata nem fogadtatik el, ma a négyes javaslat vétetett fel, melyre nézve kimondotta a többség, hogy az úgy, mint van, nem fogadható el, különösen nem az örökösödésre nézve; s így a közelebbi ülés alkalmával, ma vagy holnap, ha fölveszszük az albizottság javaslatát, ahhoz kell még valamit hozzátenni.
Elejétől fogva azt állítottam, hogy akár mit beszélnek is az octroyrozásról, ha nekünk kötelességünk megmondani, hogy a régit a magánjogok megzavarása nélkül teljesen visszaállítani nem lehet, akkor jogunknak is kell lenni e részben javaslatot készíteni, különben nem lehet czélt érni. Ismételve mondom, előadásomat úgy kivánom értetni, hogy ma csak arra vonatkoztam, hogy azon négy úr által beadott vélemény – úgy mint előttünk fekszik – el nem fogadható, különösen az örökösödésre nézve.
Az elnök kijelentette, hogy nem tesz kifogást az ellen, hogy az értekezlet az örökösödés tárgyában folytassa tanácskozásait.
