V.
V.
Dessewffy Emil gr. azt tartotta, hogy elvettetvén Deák József azon indítványa, hogy a magyar örökösödési törvények in integrum restiuáltassanak, s mellőztetvén Horvát Boldizsár különvéleménye, már most az alválasztmány javaslata veendő részletes tárgyalás alá.
346Az örökösödésre vonatkozó első pont itt úgy szólott, hogy az 1852. évi november 29-dikén az ősiségi jogviszonyok rendezésére kibocsátott császári pátens egész kiterjedésében és az ausztriai polgári törvénykönyvnek ebben az örökösödés minden nemeire alkalmazni rendelt szabályai továbbra is ideiglenesen, t. i. az országgyűlés intézkedéseig föntartatnak.
Deák Ferencz: Én azon ösvényen indulok, melyet gr. Dessewffy Emil úr megemlített, hogy parlamentáris szokás és általában minden tanácskozás természete, hogy akkor, midőn vannak eltérő különvélemények, azok előbb vétessenek föl, s az ily szavazásnál lehetetlen két egymástól eltérő munkát együtt s egyszerre szavazásra kitűzni, hanem csupán csak egyet, melyre «igen»-nel vagy «nem»-mel lehet felelni. Így tekintem a kitüzött kérdést a különvéleményre nézve, melyre «nem»-mel szavaztam, s midőn így szavaztam, azzal egyszersmind nem mondottam ki azt, hogy az albizottság javaslatát egész kiterjedésében elfogadom, mert ha azon következtetést vonnák a szavazatból, hogy az, ki az egyiket el nem fogadta, elfogadta a másikat, valószinűleg a többség az lett volna, hogy egyiket sem fogadjuk el, mert sem a különvéleményt a mint van, sem az albizottság javaslatát nem fogadhatnám el egész kiterjedésében. Péld. én nem látom szükségesnek, hogy §-ról §-ra revideáljuk az ausztriai codexet, de azt szükségesnek látom, hogy a tanácskozmány minden tagjának, kinek reservátája volt, hogy az albizottság munkáját elfogadja némely módosításokkal, joga legyen azokat megmondani. Különösen az özvegyi jogra nézve nem tartok az ausztriai törvénynyel, mert ez a jog philosophiájával is határozottan ellenkezik. Ott, hol végrendelet nincs, a successio ab intestato áll be. A törvény mi elvből indul ki, maga a római törvény s az észjog szerint? Azon elvből indul ki, hogy végrendelet nélkül azé legyen az örökség, kire nézve föl lehet tenni, hogy a végrendelkező annak hagyta volna az örökséget. Általános szabályt e részben nem lehetett hozni, s természetes, hogy az apa után örököl a gyermek, azért, mert a szeretet kötelékénél fogva ez áll legközelebb hozzá, viszont a gyermek után örököl az atya, s ennek nemlétében az oldalágú rokonok, mert ezek is a szeretet kötelékénél fogva közelebb állanak hozzá, mint más idegenek, mert propinquitas sanguinis van közöttük. Ezen elvet eltévesztette az özvegyekre nézve az ausztriai törvény, mert például, ha valaki gyermektelenül elhal s özvegyet hagy maga után, mi természetesb, az-e, hogy utána özvegye vagy oldalágú rokonai örököljenek? Bizonyosan az özvegy áll közelebb hozzá, s így őt illeti az öröklés, mert a feleség a propinquitas amorisnál fogva közelebb áll az 347elhunythoz, mint az oldalágú rokonok. S mivel fizeti ki a német az özvegyet? Egy negyedrészt ad neki, a többit elviszik az oldalági rokonok. Ezt nem tartom igazságosnak; s e részben a magyar törvény, mely azt mondja, hogy az özvegy tartásáról, lakásáról, kiházasításáról kell gondoskodni, sokkal igazságosabb, méltányosabb és czélszerűbb. A német törvény szerint továbbá a gyakorlati életben sok istentelenség származik. Például a szegény asszony leélte éltének javát férjével, együtt fáradtak, együtt küzdöttek az élet viszonyaival, s volt annyi értékük, hogy belőle ketten becsületesen elélhettek. A férj, a fő kenyérkereső elhal, s az özvegy egy negyedre van szorítva: a többit elviszik az oldalági rokonok. A német törvény ezen intézkedését tehát helytelennek tartom, s e részben a magyar törvényt kivánom megtartani. Van még több megjegyzésem, melyeket annak idejében fogok előterjeszteni.
