A PÁRT TISZTELGÉSE DEÁK FERENCZNÉL.
A PÁRT TISZTELGÉSE DEÁK FERENCZNÉL.
A «Pesti Napló» 1866 junius 27-dikén megjelent számában a következőket tette közzé:
A képviselőház jobb centrumának tagjai, számra nézve mintegy 576kétszázan, ma – junius 26-dikán – délután 5 órakor az «Európá»-hoz czímzett szálloda nagy termében gyűltek össze, hogy pártjok vezérét, hazánk nagy fiát, Deák Ferenczet, a szétoszlás előtt a ragaszkodás, a bizalom s a köszönet ama hangján üdvözöljék, melyre az elnapolás pillanata őket jogosítja, érzelmük, meggyőződésük pedig kötelezi.
A közérzelemnek szavakat ez ünnepélyes alkalommal Somssich Pál képviselő adott. Rögtönzött beszédét, a mennyire lehet, a következőkben közöljük
«Hogy nem az elnöki székről hangzik az első szó – mint szokott – e teremben, azt tanusítja, hogy pártunk ezuttal nem tanácskozásra jött össze.
Összejöttünk bucsuzóra, hogy még egyszer baráti kezet szorítsunk egymással, mielőtt eltávozunk mindegyikünk magánkörébe.
Ez ünnepélyes órát, e szivélyes bucsút mivel szentelhetném meg jobban, mint azon férfiúra mutatva, ki országgyűlési működésünknek, pártunk törekvéseinek oly tiszta és hű személyesítője volt: Deák Ferenczre! (Éljen! Éljen!)
Pártod bucsúzik tőled, tisztelt képviselő-társunk, mélyen tisztelt vezérünk, vezetőnk!
Hálát mondunk neked azon buzgó fáradozásaidért, melyekkel a napok súlyát, a feladat nehéz munkáját úgy szólván egymagad viselted.
Fogadd köszönetünket azon bölcseségért, melylyel szélsőségeket egyesíteni, ellenszenveket kibékíteni, csak te magad valál képes.
Vedd elismerésünket jóságodért, melylyel az ifjabbak iránt atyai, korosabb társaid iránt testvéri szívélyeséggel viseltetél, s mindenek felett vedd köszönetünket azon szelid bánásmódért, melylyel lelki tehetségeid hatalmát senkivel se éreztetted, úgy hogy midőn meghajlottunk szellemi felsőbbséged előtt, ezt önkényt és örömmel ne tehettük volna, a nélkül hogy magunkat megalázva érezzük.
Bocsáss meg, ha pártod várakozásaidnak mindenben meg nem felelhetett; ne tulajdonítsd ezt szándékunk vagy jó akaratunk hiányának, hanem gyarlóságunknak.
Tulajdonítsd részben tenmagadnak is, ki nem akartál dönteni pártod számszerinti többségének erejével, hanem az ügynek, melyet vitattál, igazságával, az igazság erejével; nem akartad legyőzni elleneidet, hanem meggyőzni törekedél az ellenvéleményűeket.
Pártod most bucsuzik tőled, s bucsuzva biztosít, hogy számíthatsz híveidre, s ha Isten kegyelmével szerencsésebb viszonyok közt – mint hinni szeretjük, – ismét találkozni fogunk, körözni fogunk ismét, követni bölcs tanácsaidat.
Isted hozzád!
Védjen az ég, hogy teljes erőddel térhess vissza a helyre, melyen pótolhatatlan vagy; mert mi erősen hiszszük, hogy a békés kiegyenlítés alkotmányos 577nagy műve Deák Ferencz vezérlete alatt sikerűlni fog. Nélküle nehezen.
Deák Ferencz a megilletődésnek hangján köszönte meg a bizalom ez őszinte nyilatkozását. Nem ő volt az – mondá hazánk bölcse – ki a képviselők hasonnézetű csoportja felett állott; a törvény és igazság az, mely bennünket vezetett, s ő és mi csak azt akartuk és akarjuk, mit törvény adta jogaink és az igazság követelnek. Szerencsés s mielőbbi viszonttalálkozás hő kívánatával válik meg tőlünk.
Ezután Somssich Pál hasonló melegséggel üdvözli a ház elnökét Szentiványi Károlyt; beszéde megható, s a jelenvoltak zajos éljenzésétő, kisért kiegészítést nyert ünnepelt hazánkfia, Deák Ferencz felszólalásával, ki megemlítve az aggkort s az egészségnek vele járó hanyatlását, kétszeres érdemet látott benne, hogy Szentiványi társai sürgetésére az elnöki terhes tisztet elfogadá. A bizalmat – úgymond – és a szeretetet, melyet Szentíványi Károly tőlünk már régen kiérdemelt, mint elnök még fokozta.
Deák Ferencz ezután köszönetet mondott összegyűlt társai nevében a ház két alelnökének, Andrássy Gyula gr. és Zeyk Károly képviselőknek; a köszönetet viszhangozták a jelenvoltak. Úgy Andrássy Gyula gr., mint Zeyk Károly köszönetüket nyilvánították e megtiszteltetésért.
Az ünnepély befejeztetvén, a jelen voltak testületileg kísérték szállására az «Angol királynéhoz», Deák Ferenczet, ki a szálloda kapuja előtt megállapodva, egyenkint szorított kezet társaival, s a viszontlátás óhajával és reményével bucsúzott el tőlök. Egy hangos éljen szabad ég alatt, s azután szétoszlának.
