II.
330II.
«A mi kiinduló pontunk» – mondják a magyar szabadelvűek táborában – «a pragmatica sanctio.» Tulajdonképen ez alapította meg valójában a monarchiát, ez képezi a trón szilárd alapját, és a magyar államjognak ez a legfontosabb biztosítéka. A pragmatica sanctio fonalán kell annak megvitatásába bocsátkoznunk, hogy mit igényelnék a monarchia új viszonyai. Más módszer képtelenség, ha vitorla és evező nélkül nem akarunk a kívánalmak, követelések, opportunitások széles, nyílt tengerére szállni.
De a pragmatica sanctio fonalán könnyűséggel át is hatolhatunk a legfontosabb és legnehezebb kérdéseken.
E kérdések:
1. Vannak-e oly ügyek, melyek a monarchia valamennyi országával közösek?
2. Melyek ezen ügyek?
3. Mikép kell azokat tárgyalni?
E kérdések elsejére az 1848-diki törvények és az 1861-diki országgyűlés föliratai feleletűl azt adták, hogy:
Vannak közös ügyek.
A második kérdésre a pragmatica sanctióból vonjuk le a feleletet, s ebben az az elv vezet, hogy minden, a mi közös, csak azon mérvben és csak azon fokig lehet az, a mennyiben a monarchia biztosságának fentartására mulhatatlanul szükségesnek látszik. A mint azonban megszabja e közösség mértékét a pragmatica sanctio, úgy határozottan kizárja mindazt, a mi e vonalon túllép.
A pragmatica sanctio erejénél fogva engedelmeskednek a monarchia valamennyi országai ugyanazon egy uralkodónak.
Az első közös ügy ennélfogva a közös uralkodó háztartása.
A pragmatica sanctio megszabja a monarchia egyes részei kölcsönös védelmi kötelességét.
A monarchia közös védelme kétféle: békés és hadi.
A békés a diplomatiai, a hadi a fegyveres erőben áll.
A kölcsönös védelem kötelességéből ennélfogva a második és harmadik közös ügy következik:
a külpolitika;
a hadsereg.
A diplomatiát, valamint a hadsereget természetesen csak egységesen lehet vezetni, és valamint csak egyedül a közös uralkodót képviselhetik 331külföldön a követek, szintúgy egyedűl ő a közös hadsereg legfőbb hadura.
A míg azonban természeténél fogva a diplomatia mindenre kiható közösséget követel, ez viszont a haderőnél nem szükséges. A mi a hadseregnek – hogy úgy mondjuk – hadi hivatására vonatkozó szorosan benső ügyeit illeti, ezek a legfőbb hadúr hatásköréhez tartoznak. De a hadsereg kiegészítésének joga a magyar korona országaira nézve, a törvényhozás közreműködésének joga a magyar korona országaira nézve különösen érvényes, azok viszonyainak leginkább megfelelő szolgálati időnek meghatározásában, valamint az újonczállítás módja, a hadsereg elszállásolása, s több ehhez hasonló jogok a magyar országgyűlésnek föntarthatók és fön is tartandók. E jogokat gyakorolta a magyar országgyűlés azon 150 év alatt, mely az állandó hadsereg fölállítása óta eltelt. Az ujonczok állításának módja, a szolgálati idő tartama, ezek különbözők voltak a Lajtán innen és túl. És ez soha sem volt hátrányára a hadsereg harczképességének s e szerint a monarchia biztosságának, s a legmegrögzöttebb bureaukratának sem jut eszébe azt állítani, hogy hadseregünk hírneve a centralisatio óta vette volna kezdetét.
Ezen elvek megóvása; mint önként értetődik, nem zárja ki azt, hogy a hadsereg erejéről háboru és béke idején közös megállapodás ne jöjjön létre, s meghatároztassék a hányad, a melyet Magyarország kiállítani köteles. De a hányad kiállítása a magyar országgyűlés és a magyar kormány jogaihoz tartozik.
Ezen közös ügyek ellátására pénz kell. Ebből következik, hogy a közös ügyekre tartozó kiadások, valamint az ugyanezen czélra szükséges hitelműveletek szintén közös ügyet képeznek.
A dolog egyszerűsítése végett e tekintetben is magától érthetőleg meg kell állapítani a hányadokat. A szükséges összegek előteremtése módjának meghatározása ellenben Magyarországra nézve a magyar országgyűlés joga. A magyar pénzügyminiszter átszolgáltatja a Magyarországra eső összegeket a közös pénzügyminiszternek, s Magyarországon nem létezhetik semmiféle kormányközeg (Verwaltungsorgan), a mely ne függne a magyar miniszteriumtól, s a mely ugyanabban az országban mintegy külön kormányt képezne.
A monarchia különböző részeinek kereskedelmi politikája legfőbb kérdéseiben csak az esetre lehetne különböző, ha a benső vámsorompók ismét fölállíttatnának. Ezt pedig senki sem óhajtja és ebből következik a közös vám- és kereskedelmi politika szüksége.
332A közös ügyek vezetésére megkívántató pénzerő előteremtése, a benső vámsorompók nem léténél fogva, szükségessé teszi, hogy a közvetett adórendszer bizonyos elvei közösen állapíttassanak meg. Pl. a mai körülmények között lehetetlen, hogy Magyarországon egyoldalulag megszüntessék a dohány egyedáruságot.
Ezen átalános elvek megállapítása e szerint szintén közös ügy. De ezen átalános elvek határain belül érintetlenűl marad a magyar országgyűlés törvényhozási joga, és sem a monarchia biztossága, sem bármely más érdek nem szenvedne alatta, ha pl. a magyar törvényhozás Magyarországra nézve a dohányegyedáruság és egynémely más közvetett adó életbeléptetésének ép oly terhes mint czélszerűtlen módozatait megváltoztatná.
Ugyanez áll a kereskedelmi törvényhozásról is. E tekintetben Európa civilisált népei bizonyos egyformaságra törekszenek. Mind a mellett a nemzetközi érintkezésekben csak az átalános elvek kitűzésére szorítkoznak, s mindegyik államtól magától függ, hogy azokat sajátszerű viszonyaihoz és szükségeihez képest formulázza és alkalmazza. Kívánjuk, hogy a kereskedelmi törvényhozás kérdéseiben a monarchia határain belül a magyar korona országaival szemben ez az eljárás követtessék. Mert ezen országok viszonyai eltérők az örökös tartományokéitól; másrészről az önálló és független jogszolgáltatást semmiféle szempontból nem lehet tőlük elvitatni. A mi teljesen idegen és külön souveränitás alatt álló államok közt elérhető, azt ugyanazon egy monarchia egyes részei közt a szükség nyomása vagy a czélszerűség indító oka bizonyosan létre fogja hozni. Nincs tehát benne kétség, hogy a monarchiában a kereskedelmi törvényhozás, ha nem is mindig ugyanazokba a szavakba öntve, de ugyanazon szellemtől lesz áthatva.
Ezen módozatok mellett minden megtörténhetik, a mit a monarchia biztossága és szilárd fönmaradása követel, s egyuttal meg lesz óva a magyar korona történeti állása és a magyar országgyűlésnek azon hatásköre, a mely amaz állást szintén biztosítja.
