III.
III.
Hátra van még a felelet a harmadik kérdésre, hogy a közös ügyek közösen miként kezeltessenek?
E pontra nézve senki sincs abban a helyzetben, hogy oly véleményt nyilvánítson, mely más lehetne, mint egyéni.
333Erre vonatkozólag csak abban értünk egyet, a mit nem akarunk, és ez: egy «központi nagy parlament».
Egy ily parlament, akarva nem akarva, szükségkép absorbeálna és az autonomia sírjává válnék. Ennélfogva egy ily parlament nagy veszélyeket rejtene magában a monarchiára nézve is, a melynek országai soha semmi szín alatt sem adják föl történeti emlékeiket és az önkormányzás és önállóság ama szellemét, mely bennük többé-kevésbbé megvan.
A közös elintézés alapjául a paritásnak kell szolgálnia egyrészről a magyar korona országai és más részről a lajtántuli tartományok között. Hogy mint akarják rendezni az úgynevezett örökös tartományok viszonyukat egymásközt és egymáshoz, ez oly kérdés, mely illetékességünk körén kívül esik: de ragaszkodnunk kell amaz alapelvhez, a melyen a pragmatica sanctio is nyugszik, hogy Lajtán innen az országoknak oly complexusa van, a mely a lajtántúli tartományok összességével ugyanazon jelentőséggel bír.
A paritas elvéhez, azaz: két egyenlő rangu, hasonló jelentőségű és ugyanazon jogu tényező közti tárgyalás alapelvéhez ragaszkodva, a közös ügyek közös intézését úgy képzeljük, hogy e két tényező mindegyike egy a szükséges meghatalmazással ellátott küldöttséget választ és e két küldöttség egymás közt és a koronával egyességre jut a közös ügyek iránt.
Ha megegyezés nem érhető el és a kérdés annyira égető, hogy újabb meghatalmazás szerzése nem látszik lehetségesnek avagy czélszerűnek, akkor az egyesült küldöttség megbizóinak újabb utasítása nélkül is szavazattöbbséggel döntő határozatokat hozhasson.
Mindezek természetesen csak alapvonások, melyek még kivitelre és pontosabb körülírásra szorulnak; de oly alapvonások, melyek bizonyságot nyújtanak arról, hogy a szabadelvű párt Magyarországon hajlandó oly egyességre, mely – Deák szavaival élve – a monarchia szilárd fennállását semmi más tekinteteknek alá nem rendeli és a monarchia biztosságának teljes garantiákat nyújt.
De még egy más mozzanat is komolyan megfontolandó: az előzetes kérdések mozzanata.
A magyar szabadelvű párt soraiban a jogfolytonosságnak nemcsak elvi és szóbeli, hanem tettleges elismerését, most épen úgy mint előbb, conditio sine qua nonnak tekintik; minek folytán 1. egy magyar miniszterium kinevezését és 2. a magyar országgyűlés kiegészítését elengedhetetlenűl követelik.
334Egy magyar miniszterium kinevezésében annál kevésbbé képes a magyar szabadelvű párt bárminemű veszélyt látni, minthogy jelenleg Magyarországnak nincs nádora és így elenyésznek a 48-diki törvényekkel szemben táplált legfőbb aggodalmak, értjük ama jogokat, a melyekkel ezek a törvények a nádort fölruházzák.
A mi a második pontot illeti, méltányolják ugyan, hogy ennek teljesítése nem történhetik kényszer utján és ez utat akkor sem választanák, ha arra reá lépni hatalmukban állana. E szavakkal: «a magyar országgyűlés kiegészítése» csak azon kívánságot értik, hogy a korona szólítsa fel a horvát és az erdélyi országgyűléseket a magyar országgyűlésen leendő képviseltetésükre. Ha amaz országgyűlések azt hinnék, hogy e fölszólításnak nem tehetnek eleget, mi ezt természetesen élénken fogjuk sajnálni, de ez országgyűlésünk működését nem akasztaná meg. Ha amaz országgyűlések megbizottakat küldenek a magyar országgyűléssel létrehozandó előzetes egyezkedés czéljából, mi velük tárgyalásokba fogunk bocsátkozni. A magyar korona integritásának elvét azonban minden körülmények között biztosítottnak kell látnunk.
Egészben véve a megoldási művelet folyamát következőleg gondolják:
Az országgyűlés a 48-diki törvények alapján egybehívatik és ugyanazon év választó törvénye szerint választatik meg.
A trónbeszédben az uralkodó előadja kívánságait a monarchia új rendje iránt.
Az országgyűlés erre föliratában válaszol és a dietális tractatus a szokott módon megindul. A leiratok és föliratok kicserélése után tisztába hozatnak azon alapelvek, a melyek szerint Magyarország hajlandó viszonyát a monarchia többi országaihoz törvényes módon megállapítani.
Ha ily módon az új törvények anyaga teljesen megrostálva és rendezve van, nem lesz nehéz a koronázó oklevél szövegét megállapítani és az uralkodó magát megkoronáztatja.
Csak miután e szent cselekvény végbement, lehet az új törvények végérvényes törvényhozási megállapításához fogni és csak akkor következhetik be azok szentesítése.
Lényegükben ezek azon eszmék, melyek jelenleg a magyar szabadelvű párt táborában uralkodók.
