A HATVANHETES BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A KÖZÖS VISZONYOK TÁRGYÁBAN.
381A HATVANHETES BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A KÖZÖS VISZONYOK TÁRGYÁBAN.
1. Azon kapcsolat, mely egy részről a magyar korona országai, másrészről ő felségének többi országai és tartományai között jogilag fönáll, a pragmatica sanctión alapszik.
2. Megállapítván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburg-ház nőágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, föloszthatlanul és elválhatlanul együtt birtoklandók. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztosság együttes erővel leendő védelme és föntartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatica sanctióból származik.
3. De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatica sanctio azon föltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül föntartassék.
4. E két alapeszmét kell tehát egyaránt tekintetbe vennünk azon viszonyok meghatározásánál, melyek Magyarországot a közös fejedelem uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik. S valamint egy részről kész volt Magyarország a multban, úgy kész leend jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragmatica sanctio szerint a közös biztosságnak együttes erőveli védelme és föntartása mulhatlanul megkiván: úgy más részről oly kötelezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetlenül szükségesek, magára nem vállalhat.
5. Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra vonatkoznak, a magyar országgyűlés s a magyar király köz egyetértéssel intézkedtek, és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem birt, mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett. Most azonban, a legmagasabb trónbeszéd szerint, lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő felsége «alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait is», azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti. Kijelentette jelen országgyűlésünk is a válaszföliratban, hogy ezt figyelembe veendi.
6. Irányadóknak tekintette a bizottság e szempontokat, midőn megbizatásához képest kijelöli a főelveket, melyek véleménye szerint a közös 382viszonyok megállapításánál alapul szolgálnak, s ez elvek folytán összeállítja a készítendő javaslat vázlatát. Kiindulási pontja tehát e részben a pragmatica sanctio, melyet mind ő felsége legmagasabb trónbeszédében, mind az országgyűlés többszöri fölirataiban, közösen elismert kiindulási pontul tűzött ki.
7. A pragmatica sanctio szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országokban is uralkodik; de még ez nem teszi szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapíttassanak meg. Ily közös megállapodást a pragmatica sanctióban kitűzött czél nem igényel; Magyarország alkotmányos önállásával pedig s a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyűlés, a felelős magyar miniszterium előterjesztésére, külön szavazza meg a magyar király udvartartása költségeit. Se kár, se jogsérelem nem okoztatik ez által ő felsége többi országainak. Az udvartartás költségeinek megszavazását és kiszolgáltatását tehát közös ügynek nem tekinthetjük.
8. A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű vezetése. E czélszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Ennélfogva a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában, és a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülhető intézkedések, mindkét fél miniszteriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik miniszterium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyeket tehát mi is közöseknek tekintjük, s készek vagyunk azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi 18., 19., 20., 21. és 22-dik pontokban körülírt módon fog megállapíttatni.
9. A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szóval a hadügy.
10. Tekintetbe véve mindazt, a mit föntebb, különösen az 5-dik pont alatt elmondottunk, a hadügynek közösségére nézve a következőket véljük, mint elveket, megállapítandóknak.
11. Ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő felsége által intézendőnek ismertetik el.
12. De a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését s az újonczok 383megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket, eddigi törvényeink alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fönn.
13. Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Miután azonban az ily megállapítás éppen úgy, mint a későbbi átalakítás is, csak egyenlő elvek szerint eszközölhető czélszerűen: ennélfogva minden ily esetben, a miniszterium előleges megállapodása után, egyenlő elvekből kiiduló javaslat fog terjesztetni mindkét törvényhozás elé. A törvényhozások nézeteiben netalán fölmerülhető különbségek kiegyenlítése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által érintkezik.
14. A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei fölött, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni.
15. A hadügynek összes költségei olyképpen közösek, hogy azon arány, mely szerint ezen költségekhez Magyarország járulni fog, az alábbi 18., 19., 20., 21. és 22-dik pontokban körülirt előleges értekezés után kölcsönös egyezkedés által állapíttatik meg.
16. A pénzügyet annyiban kívánjuk közösnek tekinteni, a mennyiben közösek lesznek azon költségek, melyek a föntebbiekben közöseknek elismert tárgyakra fordítandók. Ezt azonban úgy értelmezzük, hogy az említett tárgyakra megkivántató összes költségek közösen határoztassanak meg azon módon, mely a kezelésről szóló alábbi szakaszokban előadatik; de azon összegnek, mely e költségekről az alábbi 18., 19., 20., 21. és 22-dik pontokban körülirt módon megállapítandó arány szerint Magyarországra esik, kivetéséről, behajtásáról s az illető helyre leendő beszolgáltatásáról Magyarország gyűlése és felelős miniszteriuma intézkedjenek oly módon, a mint a kezelésről szóló alábbi pontok megállapítják.
17. Magyarország minden egyéb államköltségeit a magyar felelős miniszterium előterjesztésére az országgyűlés alkotmányos úton fogja elhatározni; azokat, mint átalában minden adót, a magyar miniszterium, minden idegen befolyás teljes kizárásával, saját felelőssége alatt, veti ki, hajtja be és kezeli.
18. Ezek azon tárgyak, melyeknek a föntirt módoni közössége a pragmatica sanctióból folyónak tekintethetik. Ha ezekre nézve mindkét fél egyetértésével megtörténik a megállapodás: kölcsönös alku által előre kell 384meghatározni azon arányt, mely szerint a magyar korona országai a sanctio pragmatica folytán közöseknek elismert ügyek terheit és költségeit viselendik.
19. Ezen alku s megállapítás oly módon történhetik, hogy egy részről a magyar korona országainak gyűlése, más részről ő felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részéről, egy hasonló számú küldöttséget választ. E két küldöttség, az illető felelős miniszteriumok befolyásával, részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az említett arányra nézve.
20. E javaslatot mindenik miniszterium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető miniszteriumok útján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő felsége elé fognak terjesztetni.
21. Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni: mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig e két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni, akkor a kérdést, az előterjesztett adatok alapján, ő felsége fogja eldönteni.
22. Az arányra nézve kötendő egyezkedés csak határozott időre terjedhet; annak eltöltével ismét ugyanazon módon új egyezkedésnek leend helye.
23. A mi a fentebb körülirt tárgyak kezelését illeti: megjegyezzük mindenek előtt, hogy az e részben ezelőtt törvényesen fönállott módnak megváltoztatása szorosan véve nem a pragmatica sanctióban meghatározott kötelezettségből foly, hanem a helyzetnek azon változása, melyet a föntebbi 5-dik pont alatt elmondottunk, teszi azt czélszerűvé. Kimondotta mind az 1861-diki, mind a jelen országgyűlés többszöri fölirataiban, hogy ő felsége többi országaival érintkezni akar, mint alkotmányos népekkel, mindkét fél függetlenségének megóvása mellett. Midőn tehát mi ez érintkezés módjára nézve javaslatot teszünk, mind az országgyűléseknek föntebbi kijelentéseit, mind a gyakorlati czélszerűség tekintetét egyaránt szemünk előtt kivánjuk tartani.
24. Előre bocsátjuk, hogy bármi legyen a közös ügyekre s azok mikénti kezelésére nézve az országgyűlés megállapodása, véleményünk szerint az tettleg életbe nem léphet mindaddig, míg az ország alkotmánya egész terjedelmében tettleg vissza nem állíttatik. És ez az egyik alapföltétele javaslatunknak.
25. A másik alapföltétel az, hogy a teljes alkotmányosság ő felsége többi országaiban és tartományaiban is tettleg életbe lépjen, mert mi azon 385országokkal csak mint alkotmányos országokkal léphetünk bármi közös viszonyokra nézve érintkezésbe. S ő felsége maga is azért kivánta ez ügyek tárgyalásának eddigi módját megváltoztattatni, mert alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait is, s a közös ügyek kezelésénél ezek alkotmányszerű befolyását sem tartja mellőzhetőnek.
26. Ha tehát Magyarország alkotmánya teljesen és tettleg helyre lesz majd állítva s ő felsége többi országai is tettleg valóságos alkotmánynyal bírnak; s a törvényszerű felelős kormány itt is, ott is átvette a kormányzatot, akkor, de csakis akkor, lehetne azon ügyeket, melyek a megállapodás szerint közöseknek lesznek tekintendők, a következő módon közösen kezelni.
27. Egy közös miniszteriumot kell fölállítani azon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se ő felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E miniszterium a közös ügyek mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Felelős lesz e miniszterium minden tagja mindazokra nézve, a mik köréhez tartoznak; felelős lesz az egész miniszterium is együtt oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapított meg.
28. A közös ügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, se teljes birodalmi tanácsot, se bármi néven nevezhető közös vagy középponti parlamentet czélszerűnek nem tartunk, s ezeknek egyikét sem fogadjuk el; hanem azt óhajtjuk, hogy miután ő felsége legmagasabb trónbeszéde szerint is közös kiindulási pontunk a pragmatica sanctio, egy részről a magyar korona országai együtt, más részről ő felsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek, mint két külön s teljesen egyenjogú fél. Következve: a két fél között a közös ügyek kezelésére nézve mellőzhetlen föltételnek tartjuk a teljes paritást.
29. Ezen paritás elvénél fogva Magyarország részéről a magyar országgyűlés válaszszon saját kebléből egy meghatározott számú bizottságot (delegatio) és pedig az országgyűlés mindenik házából. Válaszszavak ő felsége többi országai és tartományai is hasonlóul alkotmányos módon egy éppen annyi tagból álló bizottságot a magok részéről. Ezen bizottságok tagjainak száma a részletek tárgyalásakor fog meghatároztatni. Most csak annyi mondatik ki, hogy ezen szám egy-egy részről hatvanat meg nem haladhat.
30. E bizottságok csak egy évre, vagyis az országgyűlésnek egy ülésszakára választandók, s az év leteltével, vagyis az új ülésszak kezdetével, azoknak minden hatásköre teljesen megszünik. Tagjaik azonban ismét megválaszthatók.
38631. A bizottságok mindegyike külön, saját kebeléből, szabadon választja elnökét, tollvivőjét, s a mennyiben szüksége lesz, más hivatalos személyzetre is, annak minden tagját; s maga állapítja meg ügyrendét.
32. A bizottságokat mindenkor őfelsége fogja összehívni bizonyos határnapra, és azon helyre, hol ő felsége azon időben tartózkodik. Óhajtja azonban a magyar törvényhozás, hogy az ülések fölváltva, egyik évben Pesten, másik évben Bécsben, vagy ha ő felsége többi országainak gyűlése és ő felsége így akarná, azon országok más valamelyik fővárosában tartassanak.
33. Mindenik bizottság külön tart üléseket s azokban fejenkinti szavazással s a bizottsági összes tagok absolut szótöbbségével határoz, s a mit a többség elhatározott, az egész bizottság határozatának tekintendő. Külön véleményt az egyes tagok, saját igazolásuk végett, igtattathatnak ugyan a jegyzőkönyvbe, de az a határozat erejét nem gyöngíti.
34. A két bizottság egymással, együttes ülésben, nem tanácskozhatik, hanem mindenik irásban közli nézeteit és határozatait a másikkal, s irott üzenetek által igyekeznek véleménykülönbség esetében egymást fölvilágosítani. Ezen üzeneteket mindenik bizottság saját nyelvén készítendi el, oda mellékelve a hiteles fordítást is.
35. Ha ezen irásbeli üzenetek által nem sikerülne a két bizottságnak véleményét egyesíteni, akkor a két bizottság együttes ülést tartand, de egyedül csak egyszerű szavazás végett. Ez együttes ülésben a két bizottság elnökei fölváltva, egyszer az egyik, másszor a másik, fognak elnökölni. Határozat csak úgy hozathatik, ha mindenik delegatio tagjainak legalább két harmada jelen van. A határozat mindenkor absolut többséggel hozandó. Mivel pedig a paritás elvének gyakorlati alkalmazása mindkét félnek érdekében éppen a szavazásnál legfontosabb: szükséges leend szabályt alkotni az iránt is, hogy midőn szavazás alkalmával egyik fél delegatiójából több tag hiányzik, mint a másikból, mi módon kell a szavazók számára nézve a szükséges paritást tettleg helyreállítani. E szabály legczélszerűbben akkor állapíttathatik meg, midőn a jelen munka részletei kidolgoztatnak. A jegyzőkönyv mindenik félnek nyelvén fog vezettetni a két fél tollvezetői által, s közösen hitelesíttetik.
36. Ha három üzenetváltás sikertelen maradt: joga van mindenik félnek a másik részt felszólítani, hogy a kérdés közös szavazás által döntessék el, mely esetben a két fél elnökei együtt állapítják meg a szavazási ülés helyét, napját és óráját, s arra mindenik elnök meghivja a maga bizottsága tagjait.
37. E bizottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartozhatnak, melyek a közös ügyeket kijelölő törvényben, mint közösek, határozottan e 387bizottságokhoz vannak utasítva. Ezeken túl a bizottságok intézkedéseikben nem terjeszkedhetnek s a magyar országgyűlés és magyar kormányzat részére föntartott ügyekbe nem avatkozhatnak.
38. A közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságot úgy kivánjuk tekinteni, mint oly testületet, mely az országgyűlés által szabadon választva, a törvény által kijelölt és körvonalozott ügyekben és módon éppen úgy képviseli az országgyűlést ő felsége többi országainak irányában, a mint mi egyes képviselők, kerületenkint szabadon választva, képviseljük az országot s annak érdekeit a magyar országgyűlésen. Ugyanazért nem tartjuk czélszerűnek, hogy a bizottság előleges utasítások által legyen megkötve, mert ily utasítások mellett a két fél közötti érintkezés nem vezetne czélra, s gyakran megtörténnék, hogy midőn a két félnek ilynemű bizottságai határozott, de egymáséitól eltérő utasításokkal volnának lekötve, lehetetlen volna egyezkedés útján eredményre jutni; már pedig éppen azon tárgyak, melyek a közös ügyeket képezik, oly természetüek, hogy azoknak végelhatározását mellőzni vagy halasztgatni gyakran annyi volna, mint az állam gépezetét megakasztani.
39. Az eljárás módjára nézve, úgy hiszszük, czélszerű lesz megállapítani, hogy azon tárgyat, mely törvény szerint e bizottságok elé tartozik, a közös miniszterium mindenik bizottságnak külön adja elő. Mindenik bizottságnak joga lesz kérdéseket intézni a közös miniszteriumhoz, vagy, a szakok szerint, annak illető tagjához; kérhet azoktól feleletet s felvilágosításokat: ugyanazért a közös miniszteriumnak jogában álland, s midőn arra felszólíttatik, köteles is leend, egyik bizottságnál úgy, mint a másiknál, megjelenni, felelni, és szóval vagy irásban, s ha az kár nélkül történhetik, a szükséges iratok előterjesztése mellett is, fölvilágosításokat adni.
40. A közös költségvetés megállapítása leend e bizottságok feladatának évenkint előforduló legfontosabb része. E költségvetést, mely egyedül azon költségekre terjedhet, a melyek az ezen közös ügyek megállapítására nézve alkotandó törvényben közöseknek lesznek kijelölve, a közös miniszterium, mind a két külön felelős miniszteriumnak befolyásával, fogja készíteni, s úgy adja azt át mindenik bizottságnak külön. A bizottságok a föntebb körülírt mód szerint fogják azt külön tárgyalni, s észrevételeiket egymással irásban közlik, s a mely pontra nézve nézeteik meg nem egyeznének, azt együttes ülésben szavazattal határozzák el.
41. Az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik, hanem köteles mindenik azon arány szerint, mely (a javaslatunk 18., 19., 20., 21. és 22-dik pontjaiban körülirt módon) előre megállapíttatott, a közös költségvetésből rá eső részt viselni. De mivel ezen 388közös költségekre nézve, a kivetés, behajtás s az adórendszernek megállapítása Magyarországra nézve a magyar országgyűlés és magyar felelős miniszterium köréhez tartozik: a magyar miniszterium a magyar országgyűléshez terjesztendő költségvetésébe is fölveendi mindig azon összegeket, melyek a már megállapított közös költségvetésből az említett arány szerint Magyarországra esnek; csakhogy ezen rovatok, a mennyiségre nézve, vitatás alá többé nem vehetők. Behajtatván az ekként megállapított közös költségekre szükséges összeg a magyar felelős miniszterium által, a havonkint befolyt államjövedelmekből a közös költségek fedezésére szolgáló rész a magyar pénzügyminiszter által havonkint a közös pénzügyminiszterhez áttétetik, azon arány szerint, a mely arányban áll a közös költségek összege az országos költségek összegéhez. A közös pénzügyminiszter felelős lesz az általvett összegnek a kitűzött czélokra leendő, fordításáért, magában értetődvén, hogy az, a ki az összegeket kezeli, szoros számadással fog tartozni.
42. Az efféle számadások megvizsgálása hasonlóul az említett bizottságokat illeti; azok e számadásokra nézve is a föntebb körülirt módon fognak eljárni.
43. Hasonló eljárás követendő minden egyéb tárgyakban is, melyek, mint közös ügyek, az érintett bizottságok köréhez tartoznak. Ezeket is a közös miniszterium mindenik bizottságnak külön adja be, a bizottságok külön tárgyalják, nézeteiket egymással irásban közlik, és ha ily módon egymással meg nem egyezhetnének, akkor, mint föntebb mondatott, szavazó együttes ülésben határoznak. Magában értetődik, hogy határozataik, a mennyiben fejedelmi jóváhagyás alá tartoznak, ő felségének fölterjesztendők, s ha ő felsége által megerősíttetnek, kötelező erővel birandanak. Az ily fejedelmi jóváhagyással megerősített határozatokat azonban ő felsége mindenik országgyűlésnek az illető külön felelős miniszterium által adatja tudtára. Azon határozatokat, melyek a delegatiókban a föntirt módon hozattak s ő felsége által szentesíttettek, miután a magyar országgyűlésnek tudtára adattak, Magyarországban ő felsége csak a felelős magyar miniszterium által hajtathatja végre. Ugyanazért mindazon költségeket is, melyek a bizottságok ily módon hozott és szentesített határozatának folytán Magyarországra háramlanak, a magyar felelős miniszterium fogja az országgyűlésileg megállapított magyarországi budgettel együtt kivetni és behajtani.
44. Azokon kívül, a miket a közös felelős miniszterium terjeszt elő a közösügyi bizottságoknak (delegatio), e bizottságok mindegyike bir kezdeményezési joggal, de csak oly tárgyakra vonatkozólag, melyek, mint közös ügyek, törvény szerint szorosan e bizottságok köréhez tartoznak. Mindegyik 389bizottság tehet ilynemű javaslatot s azt a másik bizottsággal irásban közölheti. Az ekképp indítványozott javaslat pedig szintúgy lesz tárgyalandó, mint egyéb, a bizottságok köréhez tartozó kérdésekre nézve már föntebb elmondatott.
45. A bizottságok ülései rendesen nyilvánosak lesznek. A kivételi szabályok e részben az ügyrend által fognak megállapíttatni. Határozat azonban csak nyilt ülésben hozathatik.
46. Az esetben, ha ő felsége valamelyik országgyűlést föloszlatná, a föloszlatott országgyűlésnek delegatiója is megszünik, s az újabb országgyűlés új bizottságot (delegatio) választ.
47. A bizottságok tagjai a törvény szerint közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre soha sem vonathatnak; sőt megbizatásuk megszüntéig se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntény vagy vétség miatt, a tetten érés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek együtt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül, se le nem tartóztathatnak, se közkereset alá nem vétethetnek. Tagjai tetten érés esetében történt letartóztatásának folytathatása vagy megszüntetése iránt, az illető országgyűlés együtt nem létében, hasonlóképpen maga az illető bizottság rendelkezik. Egyébiránt a tanácskozások alkalmával netalán történhető rendetlenségek megelőzése végett az ügyrendi szabályzat által fognak intézkedések tétetni.
48. Ha az egyik vagy másik bizottságnak valamely tagja időközben meghalna, vagy törvényes itélet által fosztatnék meg szabadságától; úgyszintén, ha állásáról alapos okoknál fogva lemondana: az ekképp megüresedett állás az illető országgyűlés részéről azonnal betöltendő. Erre nézve legczélszerűbb leend, hogy midőn az országgyűlés a bizottságot megválasztja, válaszszon a kitűzött számon felül egyszersmind póttagokat is, meghatározván egyúttal azon sort, mely szerint a póttagok a megürült állásra az illető bizottság elnöke által meghivandók.
49. Lemondás esetében a lemondás okainak alaposságáról s a lemondás elfogadásáról az illető országgyűlés, vagy, annak együtt nem létében, az illető bizottság fog itélni.
50. A mi a közös miniszterium felelősségét s annak módját illeti, mindenik bizottságnak joga leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös miniszteriumnak vagy e miniszterium egyes tagjának pörbe fogását indítványozni, s ezen indítványát irásban a másik bizottsággal is közölni. Ha a pörbe fogást mindenik bizottság elhatározza, vagy, ha az, az eltérő vélemények miatt, a föntebbiek 390szerinti szavazó ülésben, többséggel elhatároztatik: e határozat azonnal jogérvényesnek tekintendő.
51. Az ily módon elhatározott pörnek birósága következő módon lesz alakítandó: mindenik bizottság, nem ugyan saját kebeléből, hanem azon országoknak, melyeket képvisel, független állású s törvénytudó polgáraiból külön-külön 24 tagot hoz javaslatba. Mindenik bizottság birni fog azon joggal, hogy a másik bizottság által javaslatba hozott 24 tag közül 12-őt, okadás nélkül, kitörülhet. A vádlottaknak szintén joguk van együtt és összesen tizenkét tag kitörültetését követelni, úgy mindazonáltal, hogy a megmaradt tagok számában mindenik bizottság választott biráinak száma egyenlő legyen. S az így fönmaradt tagok lesznek a pörnek birái.
52. Azon föntebb körülirt közös tárgyakon kívül, melyeket, a pragmatica sanctióból kiindulva, tekintettünk közösen elintézendőknek, vannak még más nagy fontosságú közügyek, melyeknek közössége nem foly ugyan a pragmatica sanctióból, de a melyek, részint a helyzetnél fogva, politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkozásánál fogva czélszerűbben intéztethetnek el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönözve.
53. Az államadósságokat illetőleg Magyarországot, alkotmányos állásánál fogva, oly adósságok, melyek az ország törvényszerű beleegyezése nélkül tétettek, szorosan jogilag nem terhelhetik.
54. De kijelentettük már ezen országgyűlésen is a legmagasabb trónbeszédre fölküldött válaszföliratunkban, hogy: «ha a valóságos alkotmányosság hazánkban is, ő felsége többi országaiban is minél előbb tettleg életbe lép, készek vagyunk, mint már 1861-dik évi föliratunkban is nyilvánítottuk, azt, a mit tennünk szabad s önállásunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetekből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, melyeket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, ő felsége többi országainak jólléte s azzal együtt a miénk is össze ne roskadjon s a lefolyt nehéz időknek káros következései róluk és rólunk elháríttassanak».
55. E tekinteteknél fogva tehát, s egyedül ezen alapon, kész most is az ország az államadósságok terhének egy részét elvállalni, s az iránt, előleges értekezés folytán, ő felségének többi országaival is, mint szabad nemzet szabad nemzettel, egyezkedésbe bocsátkozni.
56. Jövendőre nézve pedig közös lesz a hitelügy oly esetekben, midőn mind Magyarország, mind ő felségének többi országai, a fönforgó körülmények között saját érdekökben, czélszerűnek látandják valamely új kölcsönt együtt s közösen venni föl. Ily kölcsönöknél mindaz, a mi a szerződés 391megkötésére s a fölvett pénznek miként használására és visszafizetésére vonatkozik, közösen fog elintéztetni. De annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vétessék-e föl, Magyarországra nézve minden egyes esetnél, a magyar országgyűlést illeti.
57. Egyébiránt ünnepélyesen kijelentjük e helyen is, hogy a valóságos alkotmányosság azon alapelvénél fogva, miszerint az országot saját beleegyezése nélkül adóssággal terhelni nem lehet, jövendőre sem fogunk semmi oly államadósságot Magyarországra nézve kötelezőnek elismerni, melynek fölvételéhez az országnak törvényszerűen s határozottan kijelentett beleegyezése hozzá nem járult.
58. A kereskedelmi ügyek közössége sem foly a pragmatica sanctióból, mert annak értelmében a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket.
59. Miután azonban közöttünk és ő felsége többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak: kész az országgyűlés arra, hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egy részről a magyar korona országai, más részről ő felségének többi országai között időnkint vám- és kereskedelmi szövetség köttessék.
60. E szövetség állapítaná meg azon kérdéseket, melyek a kereskedelemre vonatkoznak, s meghatározná az egész kereskedelmi ügy kezelési módját.
61. A szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék, oly módon, mint két egymástól jogilag független országok hasonló egyezkedései történnek. A két fél felelős miniszteriumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot s terjeszsze azt mindenik az illető országgyűlése elé, s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek ő felsége szentesítése alá terjesztendők.
62. Ugyanazért, midőn a közös költségek aránya, a föntebbi 18., 19., 20., 21. és 22-dik szakaszokban körülirt módon meghatároztatik; azzal egyidejüleg a föntebbi 59. és 61-dik szakasz által megállapított mód szerint, egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő felsége többi országai és tartományai között, vám- és kereskedelmi szövetség lesz kötendő, melyben kimondatik egyszersmind az is, hogy a külfölddel eddig kötött kereskedelmi szerződések érvénye Magyarországra is kiterjed.
63. Ez alkalommal, szintén a föntebbi 59. és 61. §§. szerinti egyezkedés által határoztathatnak meg az ipartermeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adók nemeire, egyforma arányára és azok kezelésére 392nézve oly szabályok, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e részbeli intézkedései a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maguk után; megállapíttathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni.
64. Meghatároztatnék az is, hogy az összes vámvonalak egyforma kezelése fölött ki által és miképp gyakoroltassék a fölügyelet, s kimondatnék, hogy a vámokból befolyó jövedelmek a közös költségek fedezésére fordítandók: e jövedelmi összeg tehát mindenek előtt le fog vonatni a közös költségek összegéből.
65. A kereskedelem előmozdításának egyik leglényegesebb eszköze lévén a vasutak, ugyanakkor, midőn a vám- és kereskedelmi szövetség megköttetik, a föntebbi 59. és 61. §§. értelmében létesítendő egyezkedés által határoztathatik el, hogy melyek azon vasútvonalak, melyekre nézve mindkét fél érdekében közös intézkedések szükségesek, és hogy ezen intézkedések mennyire terjedjenek. Minden egyéb vasúti vonalak fölött kizárólag azon miniszteriumot és országgyűlést illeti az intézkedés, melynek területén azok keresztülmennek.
66. A kereskedelemmel szoros kapcsolatban áll a pénzrendszernek (Münzwesen) és átalános pénzlábnak megállapítása is. Nemcsak kivánatos tehát, hanem mindenik fél érdekében szükséges is, hogy mind a pénzrendszer, mind a pénzláb a kötendő vámszövetséghez tartozandó országokban egyenlő legyen. Ugyanazért, a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése alkalmával, a pénzrendszer és pénzláb fölött is szükséges leend, az 59. és 61. §§. értelmében, egyezkedés útján intézkedni. Ha pedig az így megállapított intézkedések megváltoztatása vagy új pénzrendszernek és pénzlábnak megállapítása utóbb szükségesnek vagy czélszerűnek mutatkoznék, ez a két miniszterium kölcsönös egyetértésével s a két országgyűlés helybenhagyásával fog történni. Magában értetődik, hogy a pénzverésre és kibocsátásra nézve a magyarkirály fejedelmi jogai teljes épségökben fönmaradnak.
67. A quóta meghatározásával s a vámszövetség megkötésével egyidejüleg lesz egyszersmind az államadósságok után Magyarország által elvállalandó évi járulék, az 55. és 61-dik szakaszokban kijelölt módon, szabad egyezkedés által megállapítandó.
68. Magában értetődik, hogy ha, és a mennyiben a föntebbi 58–67. §§-okban elsorolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának föntartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.
39369. Azon kérdésre nézve, hogy a közös tárgyaknak és azok mikénti kezelésének tekintetéből törvényeinkben netalán szükséges módosítások azonnal kijelöltessenek-e: úgy vélekedik a bizottság, hogy a kijelölés czélszerűen csak a vázlat megállapítása után történhetik, mert csak akkor lesz világosan látható, hogy miben és miképpen kell az eddigi törvényeket módosítani s az újabb megállapodásokkal összhangzásba hozni.
Csengery Antal
bizottsági jegyző.
bizottsági jegyző.
Gróf Andrássy Gyula
elnök.
elnök.
