Ő FELSÉGE BUDÁN ÉS MINISZTERI TANÁCSKOZÁSOK.
Ő FELSÉGE BUDÁN ÉS MINISZTERI TANÁCSKOZÁSOK.
A képviselőháznak 1867. márczius 11-dikén tartott ülésében az elnök örömmel jelentette, hogy ő felsége a reá következő napon a fővárosba érkezik, s fölszólította a képviselőház tagjait, hogy ő felsége ünnepélyes fogadására jelenjenek meg a budai királyi várpalotában.
Ma érkezett meg – irta Lónyay Menyhért márczius 12-dikén – ő felsége. Mi miniszterek a pályaudvarban vártuk. Rottenbiller polgármester beszédét szépen adta elő. A király válaszát igen jó hangnyomattal mondta el. Miután előttünk meghajtotta magát, helyes tapintattal Andrássyt maga mellé ültette kocsijába. A ritka szép időben tengernyi nép hullámzott az utczákon egészen a várig. Itt találta ő felsége a reá várakozó főrendeket és képviselőket. Minden miniszterrel külön szólott; nekem megelégedését fejezte ki, hogy oly gyorsan átvettem a pénzügyek vezetését. Andrássy azt beszéli, hogy ő felsége jó kedvben van.
Márczius 13. Ma ebédeltünk, a regni bárók és miniszterek, ő felségénél. Igen sokáig és jókedvvel beszélgetett mindegyikünkkel.
Megállapítottuk a minisztertanácsban a fejedelem válaszát az alkotmány visszaállítását megköszönő országgyűlési küldöttséghez,.... készítettek 377tervezetet a régi kanczelláriai stílusban, ezt elvetette Andrássy, s Deákkal folytatott értekezlete alapján pontozatokat terjesztett elő. Míg a másik szobában Horváth Boldizsár Andrássyval formulázta a szöveget, én fölolvastam a köztem és Becke közt az ügyvitelre nézve létrejött egyezményt, mely minden pontjában elfogadtatott.
Márczius 14. 1/2 12-kor tettük le nagy solemnitással az esküt.
12-kor fogadta ő felsége az országgyűlés küldöttségét. Mi a tróntól jobbra foglaltunk helyet. Nagyon jó hatással volt ő felsége beszéde.
Estve fáklyásmenet, melynek jövetelét a kertemből, az egész jelenetet, mely fényes volt és szép rendben ment, Andrássy budai palotai lakából néztem.
Márczius 15. Folytonos tanácskozás azon tárgyak fölött, melyeket ő felsége e napokban velünk elintéztetni kiván.
Márczius 16. Délelőtt ő felségénél voltam. Délután miniszteri tanács volt, hol előadtam a dohány-ügyet. A kollegák egyhangúlag elfogadták nézetemet.
Márczius 17. Minisztertanács volt, még pedig az első Budán ő felsége elnöklete alatt. Az első tárgy ismét a dohány-ügy volt. Úgy vettem észre, hogy ő felségére benyomást tett előadásom, melyet osztatlanul pártoltak társaim.
Tárgyaltatott a bécsi miniszterekkel való correlatio.
Márczius 18. Megérkeztek Beust, Becke, Wüllerstorf. Beckével szólottam a dohány-ügyről; az estvét vele töltöttem.
Minisztertanács is volt Wenckheimnál.
Márczius 19. Ma Beust elnöklete alatt értekezlet egy részről Becke és Wüllerstorf, más részről Andrássy, Gorove és Mikó között. Hollán meg én vettünk részt a tanácskozmányban. Müllerstorf adta elő nehézségeit. Hollán vitatkozott vele.
Beusttal conversáltam a külügyekről; kértem, távolítsa el magától, a mennyire csak lehet, a háborut. Mondta, hogy igyekszik azon; a franczia alliance felé hajlik. A boszniai és szerbországi ügyekről szólott; elmondta, hogy mennyire nem lehet az ottaniak igéretére bízni. Azon elvet állította föl, hogy azon kell igyekezni, hogy az aldunaiak az osztrák befolyás alá jussanak, ha már el kellene válniok a török birodalomtól. Beszéde után itélve, a háboru nem lehetetlen.
Márczius 26. Egy hete, hogy jegyzeteimet nem folytathattam. A mennyire még emlékezem, reassumálom a nevezetesebb mozzanatokat.
Lónyay ezután előadja a gödöllői uradalom vételére vonatkozó tárgyalásokat. «Márczius 23-dikán jelentettem a vételt a háznak, melyre 378nézve az meglepetés volt; csak kevesen tudtak róla valamit. Színkülönbség nélkül örömmel fogadták. Ezután azonnal elmentem ő felségéhez, jelenteni a végeredményt. Ő felsége két ízben is megköszönte. Ich danke Ihnen sehr, ezzel fogadott, s ezzel bocsátott el. Az nap ott ebédeltem.»
Lónyay ez után vasuti ügyekről ir. De szóljunk – folytatja – a conferentiákról, mi legnevezetesebb része volt ezen hétnek. A bécsi miniszterek azért jöttek le, hogy néhány nevezetes ügyet tisztába hozzanak velünk. Első vonalban állott a horvát kérdés. Andrássy ebbe nem akart bele menni, s Beust ezen ügy érintése nélkül távozott, s jön, úgy hallom, jövő csütörtökön.
Becke a dohány-üzlet miatt jött, Wüllerstorf azért, hogy a közlekedési és kereskedelmi magyar tárczákkal magát érintkezésbe tegye. Szegény, oly nehezen válik meg hatáskörétől, mintha fogát huznák, orientálva semmiképp nem volt, a bécsi sok értekezlet feje fölött minden hatás nélkül ment el.
Egy egész délután késő estig magyarázgatta, hogy bajos a vasuti fölügyeletet, a pósta és telegráf igazgatását kezéből kiadni. Hollán modora, melylyel az öreg admiralist, ki valóságos gentleman, traktálta, illő bizonyára nem volt. Beust csak ült és hallgatott, egy kis szót sem szólott. Az eredménye ezen első napi tanácskozmánynak, mely Wüllerstorfnál ment végbe, sok nem volt. Másnap ismét 1 órától folyt a tanácskozás Beust és Andrássy kettős elnöklete alatt egész 4-ig. Legelőbb is a dohány-ügyről volt szó, s én előadtam ellenkező véleményemet, a mely mellett Andrássy is ügyesen és erősen küzdött. Végre mind Becke, mind Beust kénytelenek voltak magukat megadni. Brandeis második propositiója is megbukott, a melylyel már csak három évi exclusiv privilegiumot kötött ki magának, miután a monopolium megszünt volna. Fluckkal kiszámítottuk, hogy úgy 8–10 milliót szándékozott ezen idő alatt évenkint nyerni. Én fölállítottam az elvet, hogy a monopolium megszüntetendő; föl kell szabadítani úgy a productiót, mint a gyártást, s a monopolium helyébe kell állítani a productio- és consumtio-adót és az Einfuhrszollt. A gyárakat és készleteket el kell adni, a nyers dohánykészlettel együtt. Gyártmányaikat a szabad verseny alatt álló gyárak addig ne adhassák el, míg az állam a maga gyártmányait el nem adta.
De visszatérek a miniszteri conferentiákra. A dohányon kívül a német miniszterek érdeke volt, hogy az arad-károlyvárosi és a zsilvölgyi vasút végleges concessiójára nézve kinyerjék megegyezésünket. Minthogy ez a concessio még kinevezésünk előtt megadatott, s már öt millió be is van építve, mi nem elleneztük a dolgot; de én kikötöttem, hogy az azonnal 379munkába veendő kolozsvári vasutra is öt milliót adjanak a Pfandleihgeschäftből. Ezt elfogadták.
Négy órakor ő felsége elnöklete alatt tartatott meg a miniszteri tanács. Beust adta elő igen correct módon a közös megállapodást mind a dohányügyre, mind a vasutakra nézve. Meg kell adni, hogy ő felsége páratlanul, részrehajlás nélkül elnököl, szépen distingvál, a vitát a kérdésre visszaviszi, de saját véleményét tartózkodik kimondani, sőt még modora által se szereti gyaníttatni nézetét. Ez után átmentünk az egyes tárczákra, azaz a miniszteriális hatáskörök correlatiójára. Pápay vitte ez alkalommal a jegyzőkönyvet.
Márczius 28. Estve minisztertanács volt, mely eltartott éjfélutáni 1/2 l-ig. Hosszú vitára adott alkalmat a két miniszterium egymással való érintkezésének kérdése. A határozat az lett, hogy a két miniszterelnök útján menjen az érintkezés. Én kikötöttem, hogy a Beckével létrejött conventio értelme szerint ez évben a két pénzügyminiszter egymással egyenesen érintkezzék.
Nevezetes körülmény, hogy Andrássy befolyást kezd gyakorolni a külpolitikára. Ő ajánlotta, hogy Ausztria ne csatlakozzék erősen Napoleonhoz, de menagirozza a porosz alliance-ot. Nézetem szerint a latin és szláv két nagy birodalom, illetőleg confœderatio közt csakis az összes német elem fœderatiója tarthatja fönn a súlyegyent. Magyarország a német fœderatio szárnyai alatt lehet önálló, s nyerheti vissza erejét s befolyását az Aldunára.
Márczius 29. Ma voltam ő felségénél a minisztertanács ülése előtt. Szokott nyájassággal fogadott.
A minisztertanácsban, a melyben ő felsége elnökölt, különös bizalmas hang uralkodott. Ő felsége oly nyájas és leereszkedően jó kedvű volt, mint még soha. A maga nézeteit éppen nem igyekezett érvényre juttatni; engedett minden alapos argumentatiónak; a személykérdéseknél különösen kedélyesen discurált. Észrevételei, melyeket a jövedéki biróságokra vonatkozó pénz- és igazságügyminiszteri előterjesztésre tett, alaposak voltak, s azonnal elfogadtuk.
Ez után olvastatott a mi mai értekezletünk jegyzőkönyve, melynek sok pontjához szólott. A jövő törvénykezési organisatiónál «a nyilvánosság és szóbeli tárgyalások» elkerülhetetlen szükségét még ő emelte ki. A zsidóemancipatióról is alaposan beszélt.
Wenckheimnak a főispánok kinevezésére vonatkozó előterjesztését két helyütt alaposan megigazította. Wenckheim az örökös főispánokat, kik a czímet viselik, újra proponálta kineveztetni; ennek szüksége ellen szólalt, 380föl a király, s igaza volt. Wenckheim továbbá előterjesztette a hivatalukban megmaradó főispánok ujra kinevezését. Ő felsége megjegyezte, hogy ezekre nézve elég kimondani: «miniszteriumom előterjesztésére megerősítem»; s igaza volt ebben is.
Több nyilatkozatából látszott, hogy fölfogja az alkotmányosság és felelős kormányzat igényeit, s jó lélekkel kiván azoknak megfelelni. Szóval kegyes úrnak mutatkozott.
A bécsi miniszterekkel folytatott tárgyalásokról Wüllerstorf báró hátrahagyott följegyzéseiben – a 630-dik lapon – a következőket olvashatni: «Beust, pénzügyi és nemzetgazdasági ismeretek hijával, a monarchia viszonyaiba csak fölületesen beavatva, Becke hálójába került, s nem csak elfogadta a kiegyezést Magyarországgal, hanem vele közgazdasági szerződést állapított meg, úgy nevezett kereskedelmi és vámszövetséget, mely az összességnek sem pénzügyi, sem egyéb anyagi érdekeit nem elégítette ki. Még mielőtt ez létrejött, megváltam állásomtól, noha Beust szorított rá, hogy maradjak meg kereskedelmi miniszternek, de az Ausztria és Magyarországra nézve megállapított viszony nem felelt meg megyőződésemnek. Midőn ő felsége engem Budára rendelt, hogy közgazdasági irányban egyet és mást esetleg megmentsek a közös ügyeknek, nehogy a szakadás túlságosan nagy legyen és örvénynyé váljék, a melyet később nem lehetne áthidalni, fejtegetéseimmel szemben, a melyekben annak szükségét bizonyítgattam, hogy a közgazdasági nagy kérdésekben közösen kell eljárni, Andrássy gróf nagy beszédeket tartott, a melyek azon mondatban tetőztek, hogy az átalános felfogás ellenében éppen a két fél anyagi érdekeinek teljes különválása fogja ezen érdekeket előmozdítani, a mit a nemzetgazdaság és a kereskedelem és forgalom történetére és lényére való utalással természetesen tagadtam. Hosszasan beszélt minden lehetőről, de soha sem tudott állításainak bizonyítására tényeket felhozni, úgy hogy gyakran fél órákon át vártam czeruzával a kezemben, hogy feljegyezzem magamnak, a mire felelnem kellene. Beszédei telt hangú phrasisok voltak, jól előadva és összeállítva, teljes hiával azonban minden tárgyismeretnek. Végre felhagytam, s kijelentettem ő felségének, hogy olyan kiegyezést, a milyenre én gondolok, közgazdasági tekintetben Magyarországgal nem lehet elérni. Le kellett tennem a fegyvert a hatalom előtt, a melyre Andrássy és a nemzeti magyarság szert tettek.»
