III.
III.
Bónis Sámuel biztosította Deákot, hogy az ellenkező nézetűek közül senki sem mondotta, hogy azoknak, kik a javaslatot készítették, az az intentiójuk, hogy föláldozzák az ország függetlenségét és önállását; azt azonban mondhatják, a nélkül, hogy az intentiókat vádolnák, hogy a javaslat az ország függetlenségének és önállóságának föláldozása.
Ivánka Imre aggodalommal fogadta az indítvány azon rendelkezését, 294hogy a vámokból befolyó jövedelmek a közös költségek fedezésére fordítandók, mert ez azt teszi föl, hogy a vámjövedelmek közös organumok által fognak beszedetni, nem pedig elkülönítve.
Tisza Kálmán úgy látta, hogy a javaslat elfogadásával az indirect adók tárgyában szerződés kötése czéljából eljáró küldöttségeknek az az utasítás adatik: «megállapíttatik egyszersmind jövendőre azon módozat, a mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni», ezzel pedig kimondatik, hogy Magyarország soha többé önállólag ezen tárgyak fölött nem fog intézkedni. A közbenső vámsorompók fölállítását ő sem óhajtotta; de kivánta, hogy tisztán és világosan föntartassék fölállíthatásukhoz való jogunk. Deák Ferencznek Poroszországra vonatkozó példájára megjegyezte, hogy: Poroszország, midőn szövetséget kötött, azért nem áldozta föl önállóságát; mert föntartotta magának, hogy bizonyos számú évek elteltével önálló intézkedési jogába visszalép, a mi a kereskedésre nézve e javaslatban nincs egészen tisztán fogalmazva.
Deák Ferencz: Az én fölfogásom gyöngesége lehet az oka, hogy azt az aggodalmat, melyet többen fölemlítettek, ezen sorokban nem láthatom: «megállapíttathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni». Ki állapítja meg ezen módozatot? A küldöttségek; és a két miniszterium javasolja, és mindegyik országgyűlés maga részéről elfogadja, vagy elveti. Tehát mi által van itt az, mit némelyek abban keresnek, kimondva, hogy soha többé nem rendelkezhetik az ország ezen dolgokról? Hiszen már az által, hogy az országgyűlés maga részéről elfogadja, vagy elveti a javaslatba hozandó módozatot: ő rendelkezik róla, mivel természetesen csak akkor fogadja el, ha érdekeivel megegyezőnek fogja találni; ha ellenben olyannak fogja tartani azon módozatot, hogy, Tisza Kálmán barátom észrevétele szerint, általa az ország örökre lemondana rendelkezési jogáról, akkor azt elutasítja. Ha tehát a küldöttségek csak javaslatot készítenek azon módról, mely mellett jövendőben egyetértőleg reformok tétessenek; s ezen javaslat az országgyűlések, tehát Magyarországra vonatkozólag ide, a magyar országgyűlés elé terjesztetik; ezen országgyűlés pedig, ha ama javaslatot veszélyesnek, vagy káros következményünek tartja, elvetheti: hogyan lehet ebből következtetni, hogy ennek kimondásával az ország lemondott 295azon jogáról, hogy ez ügyekre nézve valaha önmaga rendelkezzék? Éppen nem; sőt ellenkezőleg inde a primo limine, pontról-pontra maga rendelkezik fölötte, és ha oly mód ajánltatnék, mely ezen rendelkezési jogáról való lemondást foglalná magában, azt nem fogja elfogadni.
A mi azon megjegyzést illeti, hogy a kereskedelmi vagy vámszövetség kötése által Poroszország nem mondott le a maga önállásáról, mit például hoztam föl, és mi akkint értelmeztetett, hogy azért tartotta fönn Poroszország önállását, mivel föntartotta magának, hogy azon esetre, ha nem sikerülne az egyezkedés, vagy ha lefolyna az egyezségileg kikötött idő és nem tudnának újra megegyezni, jogaiba visszaléphet: erre megjegyzem, hogy ez a mi javaslatunkban a 65-dik szakaszban szintén ki van mondva. Ha van joga Magyarországnak, midőn szükségesnek látja, arra, hogy közbenső vámokkal védje magát, mit én kétségbe soha sem hoztam, e jog javaslatunkban sincs föláldozva; sőt az egyik szakasznak azon szavaiban: «az ország jogai föntartatnak» világosan meg van óva. Ha pedig erre joga nem volna, és itt e jogot mégis külön említenők, oly dolgot kevernénk össze, melyet nem volna czélszerű összekeverni. Én különben legkevésbbé sem ellenzem, ha az ország e tekintetbeli önálló intézkedési jogát itt különösen kifejezzük, mert javaslatunk értelme különben is az, hogy hazánk jogait fönn akarjuk tartani, és ezt határozottan kimondottuk és ki is akarjuk mondani.
A mi Ivánka Imre barátom észrevételeit, amelyeket a vámjövedelem fölosztására és kezelésére vonatkozólag tett, illeti: azt tartom, hogy ez irányban skrupulusa senkinek se lehet. Minden vámszövetségi szerződés által meghatároztatnak azon föltételek, melyek alatt ama szövetség köttetik, és egyszersmind meghatároztatik az is, hogy azok szoros megtartására ki ügyeljen föl. Ha azon deputatio, mely a kezelési módozat iránt javaslatot adand az országgyűlés elé, nem oly módot fog javasolni, mely nekünk tetszik, nem fogadjuk el. De fölügyelet arra, hogy mindegyik fél kormánya körében teljesíttessenek azon föltételek, melyek szerződésileg ki vannak kötve, mulhatatlanul szükséges. Meglehet, hogy ama küldöttség talán azt fogja javaslatba hozni, hogy mindenik miniszterium saját területén szedje be a vámot.
A mi a módosítások azon részét illeti, mely szerint a vámjövedelmek a közösen viselendő költségekből volnának levonandók: ebben én nem lényeget, hanem a vámjövedelmek egyszerű fölosztását látom. 296Vagy azt lehetne mondani, hogy mindenik fél megkapja a vámjövedelmekből rá eső részt, a közös költségekből rá eső részt pedig egészen fizeti. Vagy azt kell mondani, mi a módosításban van, hogy a közös költségekre annyival kevesebbet fizet, mennyi a vámok jövedelmeiből rá esnék, és ez utolsót én rövidebbnek, egyszerűbbnek és éppen azért czélszerűbbnek tartom. Lehet, hogy a vámszövetség kötésénél abban fogunk megalkudni, hogy mindenik fél a maga területén lévő vonalaknál szedje és tartsa meg a vámjövedelmet; de csak bővebb megfontolás után lehetne ily javaslathoz szólni; és e megfontolás éppen azon küldöttségeknek lesz föladata, melyek a javaslatot készítendik. Nekem tehát erre nézve semmi skrupulusom nincs.
A bizottság hosszabb vita után, az 58–63. §§-at az albizottság szerkezetében fogadta el, s határozattá emelte Lónyay Menyhértnek az új 64–69. §§. szövegére vonatkozó indítványát, az így elfogadott 64., 65., 67. és 69. §-ban mindenütt a 63. §-on kívül a 61. §-t is idézvén.
Az albizottság javaslatának 64. §-át a bizottság Somssich Pál és Csengery Antal indítványára következőleg állapította meg: «Magában értetik, hogy ha és a mennyiben a föntebbi 58–67. §§-ban elsorolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne: az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának föntartja, s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.
